← Magyarország

Bfv.424/2014/16 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Az indokolási kötelezettség teljesített, ha a határozatok nem hagynak kétséget abban a tekintetben, hogy a terhelt mely cselekményei képezték bűnössége megállapításának alapját és mely cselekményét miként minősítették. A vád törvényes, ha a vádirat a törvényben megkívánt mértékben tartalmazza annak a cselekményi körnek a megjelölését, amelynek alapján az ítéleti tényállás rögzítésre került és a terhelt büntető törvénybe ütköző cselekményeinek körülírása a szükséges mértékben pontos. KÚRIA Bfv.II.424/2014/16.szám A Kúria Budapesten, a

  1. év december hó
  2. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő v é g z é s t: Az adócsalás bűntette és más bűncselekmények miatt I. rendű terhelt és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben a II. rendű terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a Szegedi Városi Bíróság 3.B.632/2005/
  3. számú és a Szegedi Törvényszék mint másodfokú bíróság 2.Bf.870/2011/
  4. számú ítéletét a II. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja. A felülvizsgálati eljárásban felmerült 10160 forint bűnügyi költséget az állam viseli. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s I. A Szegedi Városi Bíróság a
  5. január
  6. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett 3.B.632/2005/
  7. számú ítéletében 7 terhelt ügyét bírálta el. A felülvizsgálati indítvánnyal érintett II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntettében [
  8. évi IV. törvény
  9. §

(1)bekezdés,
(2)bekezdés], folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében [
  1. évi IV. törvény
  2. §], hitelsértés vétségében [
  3. évi IV. törvény
  4. §], 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett magánokirathamisítás vétségében [
  5. évi
  6. §, melyből 1 rendbelit bűnsegédként követett el], felbujtóként elkövetett közokirathamisítás bűntettében [
  7. évi IV. törvény
  8. § c) pont], számvitel rendjének megsértése vétségében [
  9. évi IV. törvény
  10. §
(3)bekezdés ], felbujtóként elkövetett hatóság félrevezetésének vétségében [
  1. évi IV. törvény
  2. §], felbujtóként, társtettességben elkövetett rongálás bűntettében [
  3. évi IV. törvény
  4. §
(1)bekezdés,
(3)bekezdés a) pont], csalás bűntettének kísérletében [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(4)bekezdés a) pont, Btk.
  1. §], magánokirat-hamisítás vétségében (
  2. évi IV. törvény
  3. §), folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntettében [Btk.
  4. §
(1)bekezdés,
(3)bekezdés] és folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (
  1. évi IV. törvény
  2. §). A terheltet ezért halmazati büntetésül 1 év börtönbüntetésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. Kötelezte egyúttal a bűnügyi költség megfizetésére. A terhelt és védője által felmentésért, illetve enyhítésért bejelentett fellebbezés alapján másodfokon eljárt Szegedi Törvényszék a
  3. április
  4. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott 2.Bf.870/2011/
  5. számú ítéletében a városi bíróság ítéletét a II. rendű terhelt tekintetében megváltoztatta annyiban hogy a terhére megállapított számvitel rendjének megsértése vétségének törvényi alapjaként az
  6. évi IV. törvény
  7. §
(3)bekezdésének b) pontját jelölte meg, a társtettesként elkövetett rongálás bűntette vonatkozásában a felbujtói bűnrészességre történő utalást mellőzte és módosította a terhelt által megfizetendő bűnügyi költség összegét. Egyebekben az első fokú ítéletet a terhelt vonatkozásában helybenhagyta. II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen II. rendű terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt. A terhelt indítványát több beadványában is indokolta és részletezte, ahhoz mellékleteket is csatolt. Terhelt a jogerős határozattal szemben kifogásolta, hogy az adócsalás és a rongálás tekintetében vele szemben törvényes vád hiányában jártak el. Sérelmezte a bizonyítékok értékelését. E körben a bíróságok álláspontja szerint a Be.
  1. §-ában írtak megsértésével jártak el. A cselekmények minősítése körében a marasztaló ítélet rendelkező része és az indokolása egymással ellentétben áll. A pénzmellékbüntetés kiszabására és a bűnügyi költség megfizetésére kötelezésére jogszabálysértően került sor. A terhelt utalt nemzetközi szerződés szabályainak megsértésére, és kérte annak megvizsgálását, hogy az ügyében első fokon eljárt bíró kimerítette-e a hivatali visszaélés bűncselekményét. Korlátozva látta az eljárásban védője jogait, és kifogásolta perújítási indítványának késedelmes elbírálását is. A Legfőbb Ügyészség a BF.553/
  2. számú átiratában a terhelt felülvizsgálati indítványát túlnyomórészt törvényben kizártnak, részben pedig alaptalannak jelölte meg. Álláspontja szerint a terhelt kifogásainak többsége nem illeszthető a felülvizsgálati okok körébe, illetve a jogerős határozatban rögzített tényállás meg nem engedett támadásának minősül. Érdemben kizárólag a törvényes vád hiányára, illetőleg az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozása vizsgálandó, e körben azonban az indítványt alaptalannak tartotta. Az ügyészi vádiratok ugyanis mind az adócsalás, mind a rongálás bűncselekménye vonatkozásában szerepeltették azon tényeket, amelyek a vád törvényességének megállapításához elégségesek. A jogerős határozat rendelkező része és indokolása összhangban áll, ezért az indokolási kötelezettség megsértésén alapuló, a feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés sem valósul meg. Minderre tekintettel a Legfőbb Ügyészség a megtámadott határozat hatályában fenntartását indítványozta. A II. rendű terhelt felülvizsgálati eljárásra kirendelt védője a Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltakra tett észrevételében jelezte, hogy nem tudja kétségbe vonni a Legfőbb Ügyészség érveit azzal kapcsolatban, hogy a terhelt indítványainak egy része a felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálható. Kérte ugyanakkor annak megvizsgálását, hogy a megtámadott határozat a törvényes vád követelményeinek megfelel-e, és a bíróságok az indokolási kötelezettségüket megfelelően teljesítették-e. III. A II. rendű terhelt felülvizsgálati indítványa alapján eljárva a Kúria a marasztaló jogerős első- és másodfokú ügydöntő határozatot a felülvizsgálati indítványban megjelölt okokból, valamint a Be.
  3. §
(1)bekezdésének c) pontjában meghatározott egyéb eljárási szabálysértések szempontjából hivatalból bírálta felül [Be. 423. §
(4)és
(5)bekezdés]. A felülbírálat során - egyetértve a Legfőbb Ügyészség átiratában e körben kifejtettekkel - mindenek előtt azt állapította meg, hogy a terhelt felülvizsgálati indítványa túlnyomórészt a törvényben kizárt, érdemben vizsgálandó részében pedig alaptalan. A büntetőeljárási törvényben a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, mely kizárólag a Be. 416. §-ának
(1)bekezdésében megjelölt okokból vehető igénybe. A felülvizsgálat itt megjelölt körének bővítésére lehetőség nincs. A Be. 423. §-ának
(1)bekezdés értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható. E rendelkezések értelmében a Be. 416. §-ának
(1)bekezdésében megjelölt jogkérdések kizárólag a jogerős határozatban rögzített tények alapján bírálhatók el, azzal ellentétes vagy az ítéletben nem szereplő tényekre hivatkozásra nincs törvényes lehetőség. Nem vizsgálható érdemben a tényállás megállapításához vezető ügyfelderítési tevékenység, miként a bizonyítékok értékelése sem. E törvényi környezetet alapul véve a Kúria egyetértett azzal, hogy a terhelt felülvizsgálati indítványában foglaltak alapján érdemben kizárólag a törvényes vád hiányára és az indokolási kötelezettség nem megfelelő teljesítésére hivatkozás vizsgálható. A 416. §
(1)bekezdésének c) pontja alapján érdemi felülvizsgálatra csak az ott megjelölt eljárási szabálysértések körében van lehetőség. Egyéb eljárási szabálysértések a felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálhatók. Ehhez igazodóan a nemzetközi szerződések előírásainak megsértésére hivatkozással felülvizsgálatnak nincs helye és nem tárgya a felülvizsgálati eljárásnak az eljáró bíró esetleges büntető törvénybe ütköző magatartásának vizsgálata sem. A bűnügyi költség viselésével kapcsolatos rendelkezés érdemi vizsgálatát a Be. 416. §
(4)bekezdésének c) pontja kizárja. E kérdésben utólagos döntésre ún. különleges eljárás (Be. XXIX. Fejezet) keretében van csak lehetőség (Be.
  1. §). A pénzbüntetés kiszabásának sérelmezése pedig értelmezhetetlen, mivel a terhelttel szemben pénzbüntetés (pénzmellékbüntetés) kiszabására nem került sor. A terhelt felülvizsgálati indítványa nem alapos. A Be.
  2. §
(1)bekezdésének c) pontja, a Be. 373. §
(1)bekezdés I/
  1. c)és III/
  2. b)pontja, továbbá a Be. 2. §-ában foglaltak alapján a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős határozatot hozó bíróságok törvényes vád alapján jártak el, és a jogerős határozat rendelkező része, valamint indokolása kellő összhangban áll. A határozatok nem hagynak kétséget abban a tekintetben, hogy a terhelt mely cselekményei képezték bűnössége megállapításának alapját és mely cselekményét miként minősítették. A törvényben megkívánt mértékben a vádiratok tartalmazzák annak a cselekményi körnek a megjelölését, amelynek alapján az ítéleti tényállás rögzítésre került. A terhelt büntető törvénybe ütköző cselekményeinek körülírása az ügyészi vádban a szükséges mértékben pontos volt. A Kúria a kifejtettek értelmében a II. rendű terhelt felülvizsgálati indítványának nem adott helyt, és a megtámadott határozatot - a Be. 426. §-a alapján - hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban a kirendelt védő közreműködésével felmerült bűnügyi költséget - a Be. 429. §
(1)bekezdése értelmében - az állam viseli. A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be. 3. §-ának
(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a 416. §-a
(4)bekezdésének a b) pontja zárja ki. A Be. 418. §-ának
(3)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 416. §
(1)bekezdésének
  1. e)vagy
  2. g)pontján alapul. A Be. 421. §-ának
(3)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Kúria mellőzheti. Budapest,
  1. december
  2. Dr. Molnár Gábor Miklós s. k. a tanács elnöke, Dr. Kiss Sándor s. k. előadó bíró, Dr. Krecsik Eldorádó s. k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző NYM

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.