Bfv.1144/2014/5 – Kúria

(3)bekezdés szerinti értékelő tevékenységéről. KÚRIA Bfv.II.1144/2014/5.szám A Kúria Budapesten, a

1. év tanácsülésen meghozta a következő február hó
2. napján tartott v é g z é s t: A kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Tatabányai Járásbíróság 7.B.302/2013/
3. számú ítéletét hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s I. A Tatabányai Járásbíróság a
4. október
5. napján meghozott és kihirdetett 7.B.302/2013/
6. számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 1 rendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntettében [
7. évi IV. törvény - továbbiakban: korábbi Btk.
8. §

(1)bekezdés].Ezért őt 1 év 8 hónap - végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte. Kötelezte egyúttal a büntetőeljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítélete - fellebbezés hiányában -

1. november
2. napján jogerőre emelkedett és fel nem függesztett részében végrehajthatóvá vált. A jogerős ítéletben megállapított történeti tényállás szerint a terhelt és H A
3. évtől
4. május végéig éltek élettársi kapcsolatban, mely kapcsolatból 2 gyermekük született;
5. december
6. napján kk. E B B, valamint
7. október
8. napján kk. E L L és együtt nevelték H A korábbi kapcsolatából származó lányát, kk. N A V is. A család 2006 júniusától T, a G I. szám alatti lakásban élt. A terhelt és élettársának kapcsolata 2009-re megromlott. 2009 körül pontosabban meg nem határozható időben - a terhelt a G I. lakásban egy vita során H A-t a szobában lévő ágyra lökte, majd ököllel több alkalommal arcon, illetve vállon ütötte. Ezt észlelte kk. E B B sértett, aki oda akart menni édesanyjához, azonban a terhelt ráordított, hogy takarodjon be a szobájába és maradjon csendben, mert különben kivágja az anyját az erkélyen. A T, G I. lakásban a terhelt még legalább egy alkalommal kk. E B Bt is bántalmazta.
9. körüli időben a terhelt a konyhában a földön megrugdosta kk. E B B-t, aki a bántalmazás következtében összevizelte magát. A terhelt lábán ekkor papucs volt. 2010 szeptemberében H A a két leánygyermekkel Sz-ra költözött, a terhelt pedig kk. E B B-sal egy-két hónapig még a G I. maradt, majd elköltözött T, a N-i útra egy 30 m²-es hétvégi házba. A ház T külterületén található, távol a várostól. Ennek ellenére az akkor 8 éves kk. E B B egyedül ment iskolába, illetve betegsége esetén gyermekorvoshoz is. A gyermek gyakran több napos felső légúti betegségre panasszal érkezett az orvoshoz, holott kezelt asztmás beteg volt, így esetében különösen fontos lett volna, hogy idejében elkezdjék a betegség kezelését. A terhelt, illetve élettársa már egész kiskorától elvárták kk. E B B-tól az önállóságot. Például a gyermek már első osztálytól egyedül ment a S E iskolából a G I., illetve amikor hazamenetel helyett a játszótérre ment a gyermek, akkor a terhelt ezt kifogásolta, emiatt a gyermeket megbüntette. A terhelt szigorú nevelési elveire a szomszédok is felfigyeltek.
10. július elsején jelzéssel éltek az általános iskola felé, mivel a terhelt többször bántalmazta kk. E B B-t, illetve egy alkalommal azt is kiabálta a gyermeknek a terhelt, hogy most 3 napig nem fog enni kapni. 2010 decemberében H A a két gyermekkel visszaköltözött a terhelthez és kk. E B B-hoz T-ra a N-i útra. Ezt követően ismét együtt nevelték kk. E B B sértettet.
11. július közepén H A visszaköltözött T-ra a K szám alatti albérletbe a három gyermekével. Ezt követően 2012 áprilisában csak láthatások alkalmával találkozott a terhelt kk. E B B-sal.
12. április 27-én a sértett egy láthatás alkalmával nem akart visszamenni édesanyjához, ezért innentől kezdődően ismét a terhelt nevelte őt. A gyermek T, a N úton ismételten egyedül járt iskolába, illetve tanítás után szülői felügyelet nélkül volt. A terhelt
13. június 12-én - a nyomozás során ismeretlenül maradt ok miatt megharagudott a gyermekre, ezért az esti órákban ráparancsolt, hogy szedje össze az iskolai felszerelését, és menjen az anyjához T-ra. A terhelt előzetesen nem értesítette H A-t, hogy hozzá küldi a gyermeket, illetve a gyermeket sem kísérte el T-ra, hanem a 21 óra 26 perckor a következő SMS üzenetet küldte H A-nak: „A B-it kidobtam a 9-es busszal ment el. Sok szerencsét hozzá, szükséged lesz rá. Majd odaér valamikor". Mivel kk. E B B késő este egyedül utazott, ezért a t-i buszállomáson felfigyelt rá egy a nyomozás során ismeretlenül maradt férfi, aki elkísérte a T, G I. lépcsőházhoz. Annak ellenére, hogy a terhelt kidobta otthonról a sértettet, kk. E B B ezt követően egy-két nappal ismételten visszament a terhelthez, az ő nevelésébe került, majd a T Város Polgármesteri Hivatal Gyámhivatala
14. december
15. napján kelt határozatával ideiglenes hatállyal H A-nál helyezte el. Kk. E B B érzelmileg lehangolt, depresszív kedélyállapotú. A vele szembeni agresszív megnyilvánulások, az előtte a szülők között zajló durva konfliktusok, a gyermek másik szülő elleni hangolása érzelmi sérültséget okoz a gyermekben és kedvezőtlenül alakítja az erkölcsi fejlődését. Kk. E B B érzelmileg közepes-súlyos fokban sérült, énbizonytalan, gyökértelenség érzettel, érzelmileg halmozott szorongásos jegyeket hord, durva érzelmi kielégítetlensége, hanyagoltság, önmaga teherként történő megélésének jeleivel. A terhelt érzelmi kötődése meg sem közelíti az apa-gyermek kötődés elvárható erejét. A terheltnek felelősségvállalási készenléte a gyermekeivel kapcsolatban nincs. A gyermek érzelmi sérültsége a terhelt fentebb magatartásával áll ok-okozati összefüggésben. részletezett II. Az ügyben meghozott jogerős ítélet ellen a terhelt meghatalmazott védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be.
16. §

(1)bekezdésének c) pontjára figyelemmel a Be. 373. §

(1)bekezdés III. pontjának a) alpontjára alapított okból. A hivatkozott jogszabályhely alatt felülvizsgálati okként megjelölt indokolási kötelezettség elmulasztását a védő azzal indokolta, hogy a Tatabányai Járásbíróság ítéletének indokolása oly mértékben hiányos a tények tekintetében, hogy abból nem állapítható meg, mire alapozta a döntését. E körben sérelmezte azt, hogy a tanúk vallomásai és a szakértői vélemény megállapításai közül a Tatabányai Járásbíróság kiragadta a terheltre terhelő vallomásrészeket és szakértői vélemény részt. Azok komplex értékelését elmulasztotta. Az indítvány szerint az eljáró bíróság nem adta indokát annak, hogy a terheltre kedvező tényeket miért nem értékelte, a vallomások és a szakértői vélemény adatai közül miért csak és kizárólag a terheltre kedvezőtlen tényeket vette figyelembe bizonyítékként. Indítványát alátámasztó bizonyítékként a lefolytatott bizonyítási eljárás bizonyítékai közül kk. E B B sértett nyomozási bíró előtt tett tanúvallomását, H A, Dr. P-né K Zs, H Gy-né, K V, Cs B, M T, P L F, P J L-né tanúk vallomására hivatkozott, e vallomásokat elemezte. Kiemelte, hogy e tanúk az ítéletben rögzítetteken túl még mit nyilatkoztak. A szakértői véleményben foglalt megállapítások közül a következőket hiányolta az ítélet indokolásából: "Nem tett említést ugyanakkor az apai környezetben megélt súrlódásokról, viszont kiemelte az apa gondoskodó, odafigyelő magatartását." ... "nem állította, hogy az apa bántalmazta volna őt." (Nyomozási iratok 631. oldal.) A védő álláspontja szerint, amennyiben az eljáró bíróság az indokolási kötelezettségének eleget tett volna, akkor védencével kapcsolatban nem tudta volna megállapítani a súlyos kötelességszegést, és ekként a kiskorú veszélyeztetésének bűncselekményét. Minderre figyelemmel a Tatabányai Járásbíróság jogerős ítéletének hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta. A Legfőbb Ügyészség a BF.1405/2014. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta. Nyilatkozata szerint az eljárt bíróság ítéletének indokolásában a tényállás megállapításához vezető, a Be. 78. §-ának

(3)bekezdése szerinti értékelő tevékenységéről ellenőrizhető és elégséges módon számot adott. Erre figyelemmel a felülvizsgálati indítvánnyal támadott bírósági határozat hatályában fenntartását indítványozta. III. A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § bekezdésének első fordulata szerint tanácsülésen bírálta el.

(1)A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapul vétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítványban megjelölt - a Be. 416. §-a

(1)bekezdésének c) pontjában meghatározott - okból, másrészt - a Be. 416. §-a

(1)bekezdésének c) pontjában írt egyéb eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - hivatalból [Be. 423. §

(4)-

(5)bekezdése] bírálta felül. Ennek során a felülvizsgálati indítványt - eljárásjogi okból alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát alaposnak találta. A Kúria mindenekelőtt abból indult ki, hogy a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelyre csak a törvényben pontosan meghatározott feltételek esetén van lehetőség. Az 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §

(1)bekezdésének

1. a)és
2. b)pontja alapján felülvizsgálatnak büntető anyagi jogi szabálysértés, a
3. c)pontja alapján ún. abszolút eljárási szabálysértések esetén van helye. Emellett az eljárási törvény szerint a tényállás helyessége a felülvizsgálat tárgya nem lehet. A felülvizsgálati eljárásban a Be. 423. §

(1)bekezdésének törvényi előírása szerint a tényálláshoz kötöttség érvényesül. Ennél fogva a kötelezően irányadó jogerős ítéleti tényállás alapulvételével kell és lehet állást foglalni a rendkívüli jogorvoslat tárgyában. A felülvizsgálati indítványt előterjesztő védő a felülvizsgálati indítvány indokaként a Be. 416. §

(1)bekezdésének c) pontját jelölte meg - figyelemmel a Be. 373. §-a

(1)bekezdésének III./a) pontjára. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ügydöntő határozat indokolása oly mértékben hiányos a tények tekintetében, hogy abból nem állapítható meg, mire alapozta döntését az eljáró bíróság. A Kúria ezzel nem értett egyet. A Be. 416. §-a

(1)bekezdésének c) pontja, illetve a Be. 373. §-a

(1)bekezdésének III./a) pontja szerint felülvizsgálati ok és a jogerős ügydöntő határozat feltétlen hatályon kívül helyezését eredményező eljárási szabálysértés, ha az eljárt bíróság a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése, vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. Az indokolási kötelezettség [egyébként a Be. 423. §-ának

(5)bekezdése alapján hivatalból is vizsgálandó] megsértése fűződhet ténykérdéshez és jogkérdéshez. A felülvizsgálati indítvány szerinti kifogás - értelemszerűen - ténykérdéssel kapcsolatos. Felülvizsgálati eljárásban a tényállás megalapozottsága és a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Következésképpen ezen felülvizsgálati ok kapcsán csupán az vizsgálható, hogy a megtámadott jogerős határozat indokolásában az eljárt bíróság ellenőrizhető és elégséges módon számot ad-e a tényállás megállapításához vezető, a Be. 78. §-ának

(3)bekezdése szerinti értékelő tevékenységéről. A bíróság ugyanis az indokolásában köteles számot adni döntéshozatali tevékenységéről, a felülbíráló (fellebbezés, illetve felülvizsgálati indítvány alapján eljáró) bíróság pedig ezt jogosult és köteles ellenőrizni. Ha a megtámadott határozat indokolása oly mértékben hiányos, hogy nem állapítható meg belőle, mire alapította a bíróság a döntését, akkor nyilvánvalóan meghiúsul az érdemi felülbírálat lehetősége, s ez eredményezi a feltétlen hatályon kívül helyezést [1/2007.BKv.C.]. A terhelt bűnügyében a jogerős ügydöntő határozatot hozó elsőfokú bíróság részletesen megindokolta, hogy milyen bizonyítékok, milyen indokok alapján állapította meg azt a tényállást, amelyre a bűnösség kimondását alapította. Az elsőfokú bíróság ítélete (

1. oldal
2. bekezdésében) rögzítette, hogy a terhelt tagadásával szemben kk. E B B sértett, valamint az eljárás során kihallgatott tanúk vallomásaira alapította a tényállást, figyelemmel arra, hogy a sértett és a tanúk vallomásai egybecsengenek. A támadott határozat indokolása tartalmazza - amint arra a Legfőbb Ügyészség átirata is rámutatott -, hogy a kiskorú sértett szavahihetőségét nemcsak az érdekeltnek tekinthető H A volt élettárs és anya, valamint a gyermeket fél évig nevelő H Gy és H Gy-né tanúvallomásának tükrében, hanem a kívülálló, érdektelennek tekinthető dr. P-né K Zs volt pedagógus tanú, az ugyancsak érdektelen Cs B, M T, gyermekvédelmi felelősként Ö I, P J L-né védőnő, továbbá V K tanú vallomásainak értékelésével vizsgálta. A Kúria azt állapította meg, hogy a védő által támadott határozat indokolásában a bíróság kellő részletességgel beszámolt a lefolytatott szakértői bizonyításról, az ügyben kirendelt két igazságügyi szakértő - Sz Zs szakpszichológus és L K. P igazságügyi pszichológus szakértő - véleményéről, e vélemények összevetéséről, azok egybecsengéséről (
3. oldal 8-9-
4. bekezdésében). Mindebből - a terhelt védőjének az indokolási kötelezettség megsértésére alapozott felülvizsgálati indítványától eltérően megállapítható volt, hogy az eljárt bíróság mire alapozta a döntését. A Kúria ezért - s miután nem észlelt olyan egyéb eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be.
5. §-ának

(5)bekezdése alapján hivatalból köteles a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatot - a Be.

1. §-a alapján - hatályában fenntartotta. A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be.
2. §-ának

(4)bekezdése, a felülvizsgálatát pedig a Be. 416. §

(4)bekezdésének b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. §-ának

(3)bekezdésén alapul. Budapest,

1. február
2. Dr. Molnár Gábor Miklós s. k. a tanács elnöke, Dr. Krecsik Eldoróda s. k. előadó bíró, Dr. Feleky István s. k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző NYM