Bfv.442/2014/6 – Kúria

(1)bekezdés]. Ezért őt egy évre próbára bocsátotta, valamint érdemben bírálta el a magánfél által előterjesztett polgári jogi igényt, melynek a megfizetésére a terheltet kötelezte. Rendelkezett továbbá a büntető eljárás során felmerült bűnügyi költség terhelt által történő viseléséről. A terhelt és védője által felmentésért bejelentett fellebbezés alapján eljáró Zalaegerszegi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a 2013. november 8. napján kelt Bf.350/2013/4. számú végzésével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. II. A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt terjesztett elő a védője útján felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a

(1)bekezdésének

1. a)pontja - és tartalma alapján a
2. c)pontja - alapján azt, a bűncselekmény hiányából történő felmentése érdekében. A védő az indítványában - döntő részében a fellebbezésében előadottakat megismételve - a következőket sérelmezte: az elkövetéskor hatályos Btk. (1978. évi IV. törvény) 29. §ának

(1)bekezdése szerint a terhelt jogos védelmi helyzetben volt, ezért nem büntethető. Az őt ért jogtalan támadást az oszlop kirúgásával hárította el; az eljáró bíróságok figyelmen kívül hagyták a cselekmény elkövetése és elbírálása idején hatályos Ptk. (

1. évi IV. törvény)
2. §-ában foglaltakat, amely alapján a birtokos a birtoka ellen irányuló támadást - a birtok megvédéséhez szükséges mértékben - önhatalommal is elháríthatja. Az elveszett birtok visszaszerzése érdekében önhatalmúlag is felléphet akkor, ha a más birtokvédelmi eszközök igénybevételével járó időveszteség a birtokvédelmet meghiúsítaná. E körben fejtette ki, hogy a terhelt kizárólag az elvesztett birtoka visszaszerzése érdekében távolította el a területére elhelyezett oszlopot. Minderre figyelemmel a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatok megváltoztatását és az ellene emelt vádak alól történő felmentését indítványozta. A Legfőbb Ügyészség a BF.577/2014/
3. számú átirata szerint a felülvizsgálati indítvány részben a törvényben kizárt, részben pedig nem alapos, ezért a megtámadott határozatok hatályában történő fenntartását indítványozta. Átiratában kifejtette, hogy a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás nem támadható. A bűnösség kérdése kizárólag a már megállapított tények alapján vizsgálható. Az irányadó tényállás megváltoztatására, kiegészítésére nincs törvényes lehetőség. Kiemelte, hogy az első- és másodfokon eljárt bíróságok helyesen következtettek a terhelt bűnösségére, figyelemmel arra, hogy a terhelt nem volt jogos védelmi helyzetben, és cselekményének jogellenességét a - hivatkozott - Ptk.
4. §-ának

(1)és

(2)bekezdésében írt rendelkezések sem zárják ki. Az átiratában részletesen kifejtettek szerint N S - a terhelttel kialakult vitára tekintettel földmérővel mérette ki a tulajdonában álló ingatlan területét, majd a kerítést az eredeti birtokállapotnak megfelelően, nem önhatalmúlag, hanem a földhivatal iránymutatásai szerint eljárva a saját területének a rovására (miután a telekhatár a földmérő szerint 60 cm.-rel arrébb, már a terhelt által használt földterületen volt) kezdte építeni. Mindebből az következett, hogy a kerítés-építés nem érintette a terhelt által addig is birtokolt területet, így az ő birtoka ellen semmiféle támadás nem irányult. A birtoka nem veszett el, ezért a visszaszerzése érdekében sem kellett fellépnie, következésképpen sem a birtokvédelem, sem a jogos védelem alkalmazása a felülvizsgálattal érintett ügyben nem merülhetett fel. Utalt az átiratában a Legfőbb Ügyészség végül arra is, hogy az eljárt bíróságok abszolút eljárási szabálysértést sem követtek el, így ezen okból sincs helye felülvizsgálati eljárásnak. A terhelt és védője az átiratban foglaltakra - fenntartva a felülvizsgálati indítványukban foglaltakat észrevételként hivatkozott a védekezés jogának csorbítására arra figyelemmel, hogy az első fokon eljárt bíróság a védőbeszédet félbeszakította, és nem engedte kifejteni a büntetőjogi megítélés alapjául szolgáló civiljogi érveket. III. A Be. 416. §

(1)bekezdésének a) pontja alapján a jogerős ügydöntő határozat felülvizsgálatának van helye, ha a terhelt bűnösségének a megállapítására a büntető anyagi jogi szabályainak a megsértése miatt került sor. Erre figyelemmel a Kúria a felülvizsgálati indítványt érdemben vizsgálta. Ennek eredményeként a felülvizsgálati indítványt alaptalannak, míg a Legfőbb Ügyészség indítványát alaposnak találta. A büntetőeljárási törvényben a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely csak a törvényben meghatározott okokból [Be. 416. §] engedélyezett. A Be. 416. §

(1)bekezdésének

1. a)és
2. b)pontja az anyagi jogszabálysértésekre alapított felülvizsgálati okokat határozza meg, míg az

(1)bekezdés c) pontja az abszolút eljárási szabálysértések esetén biztosítja a felülvizsgálat lehetőségét. A felülvizsgálatnak a Be. 423. §-ának

(1)bekezdése értelmében ugyanakkor alapvető szabálya az, hogy a bíróság jogerős ügydöntő határozatában rögzített tényállás az irányadó, a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható. Erre figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására. Az eljárt bíróságok által levont jogi következtetések - így a bűnösség megállapításának - helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható. A Kúria mindenben egyetértett a Legfőbb Ügyészség átiratában írtakkal. Az irányadó tényállás egyértelműen tartalmazza, hogy Nagy Sándor a telekhatárvita és a birtokháborítási eljárások okán is fölmérővel mérette ki a tulajdonában álló ingatlanát. Ez a kimérés azt állapította meg, hogy a telekhatár 60 cm.-rel arrébb, a terhelt által használt földterületen van. Ugyanakkor viszont - mivel a Földhivatal azt közölte N S-kal, hogy a telekhatárt nem módosíthatják. - N S ezt tudomásul véve, a korábbi birtokállapotnak megfelelően kezdte építtetni a kerítését (a saját területének a rovására). (Első fokú ítélet

1. oldalának
2. bekezdése.) A Kúria álláspontja szerint mindebből az következik, hogy a terhelt sem az (általa hivatkozott) Ptk.
3. §-án alapuló birtokvédelem, sem a cselekmény elkövetése és elbírálása idején hatályos Btk.
4. §-ában meghatározott jogos védelmi helyzetet megalapozó jogtalan támadás okán nem volt jogosult a N S által felállíttatott kerítés eltávolítására, kirúgására, tekintettel arra, hogy a birtoka nem veszett el, nem volt veszélyben, így az általa tanúsított magatartás - a tényállásban is írtak szerint - jogellenes volt. Ez alapján az első- és a másodfokú bíróság helyesen vont le következtetést a terhelt bűnösségére, és alkalmazott vele szemben intézkedést. Itt jegyzi meg a Kúria, hogy a felülvizsgálati indítványban hivatkozott eseti döntés, a Legfelsőbb Bíróság Bfv.I.1276/2010/
5. számú határozata indokolásában a Ptk.
6. §-ával összefüggésben kifejtettek jelen ügyben azért nem kerülhettek szóba, mivel N S - a korábbiakban kifejtettek szerint - a Földhivatal, mint hatóság engedélye és felhatalmazása alapján járt el akkor, amikor a saját tulajdona terhére, a korábbi birtokviszonnyal egyezően kezdett bele a kerítés-építésbe. Birtok-sérelem, birtok-elvesztés tehát - a hivatkozott üggyel szemben - itt nem valósult meg. A Kúria megállapította továbbá, hogy a terhelt a felülvizsgálati indítványában - a fentieken túlmenően - a megállapított tények helytálóságát, a bíróság bizonyíték-értékelését, mérlegelését vitatta, s ezáltal a törvényi tilalom ellenére a megállapított tényállást támadta, amely a felülvizsgálati eljárásban kizárt. Ugyanakkor abszolút [a Be.
7. §

(1)bekezdésének I.

1. b)vagy
2. c)pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott] eljárási törvénysértésre nem hivatkozott. A Kúria mindezekre figyelemmel - miután maga sem észlelt olyan egyéb eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §ának

(5)bekezdése alapján hivatalból köteles - a Be. 420. §

(1)bekezdésének első fordulata és a Be. 424. §

(1)bekezdésének első fordulata alapján tanácsülésen eljárva, a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat - a Be.

1. §-a alapján - hatályában fenntartotta. A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be.
2. §-ának

(4)bekezdése, a felülvizsgálatát pedig a Be. 416. §

(4)bekezdésének b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. §-ának

(3)bekezdésén alapul azzal, hogy a bíróság - a Be. 421. §-ának

(3)bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén - az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,

1. november
2. Dr. Molnár Gábor Miklós s.k. a tanács elnöke, Dr. Somody Nóra s.k. előadó bíró, Dr. Kiss Sándor s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző NYM