A határozat elvi tartalma:

Art. 109.§

okirati bizonyíték. A jogerős ítélete felülmérlegelésére csak kivételesen kerülhet sor. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.35.811/2014/6.szám A Kúria a Tordainé dr. Sztráska Erzsébet ügyvéd (fél címe 2) által képviselt felperes nevefelperesnek ajogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-magyarországi Regionális AdóFőigazgatósága alperes elleni adóügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. június 25. napján kelt 1.K.27.198/2013/18. számú jogerős ítélete ellen

alperes részéről 19. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán

alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta

alábbi í t é l e t e t : A Kúria a Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.27.198/2013/18. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét teljes körűen elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg

alperesnek 15 napon belül 100.000.(százezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg

államnak - külön felhívásra - 57.200.- (ötvenhétezer-kétszáz) forint kereseti és 95.400.- (kilencvenötezer-négyszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s

elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2007-

1. évekre vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben, melynek eredményeként meghozott határozatában kötelezte a felperest
2. évre 1.384.979,- forint adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 1.038.734,- forint adóbírság, és 333.642,forint késedelmi pótlék megfizetésére. A hatóság

adózás rendjéről szóló

1. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 109.§-a alapulvételével vagyonosodási vizsgálatot folytatott le, a feltárt bevételeket és kiadásokat kronológikus vagyonmérlegbe rendezte,
2. évre 44.175,- forint,
3. évre 2.762.266,forint, míg
4. évre 66.059,- forint forráshiányt tárt fel. A
5. évi forráshiányt egyéb jövedelemként adóztatta, míg a másik két évre a forráshiány alacsony összegére figyelemmel megállapítást nem tett.

indokolásban rögzítette, a felperes 2007. január 22-én értékesítette a tulajdonát képező ... forgalmi rendszámú, Honda típusú személygépkocsiját (a továbbiakban: Honda1), ehhez kapcsolódóan a házassági vagyonközösségre figyelemmel

eladás ár 50%-át, vagyis 1.425.000,- forintot számolt el a felperes bevételeként. A felperes 2007. január 25-én vásárolta meg

... forgalmi rendszámú Honda személygépkocsit (a továbbiakban: Honda2) a hitelszerződés szerint 4.450.000,- forintért, melyből a saját rész 3.450.000,- forint. A saját rész 50%-át

az 1.725.000,forintot a hatóság a vagyonmérlegben kiadásként elszámolta a vásárlás napjához kapcsolódóan. A Honda2-t a felperes

1. június 22-én értékesítette 2.500.000,- forintért, mely összeg 50%-a bevételként került meghatározásra a vagyonmérlegben. A felperes fellebbezése folytán eljáró alperes a
2. szeptember
3. napján kelt
4. iktatószámú határozatával

elsőfokú határozatot megváltoztatta, a felperes által fizetendő adóhiánynak minősülő adókülönbözetet 954.201,forintra,

adóbírságot 715.650,- forintra, míg a késedelmi pótlékot 221.940,- forintra szállította le. A Honda2 vásárlásával kapcsolatos felperesi előadást nem fogadta el. Hangsúlyozta, a felperes a fellebbezésében hivatkozott először arra, hogy a jármű vételára 1.600.000,- forint volt, mivel

végrehajtásból származott, de

állítását nem tudta bizonyítani. A Honda2. vásárlásakor annak a Zrt. (a továbbiakban: Zrt.) által közölt 4.450.000,- forintos vételárába

értékesített Honda1 2.850.00,- forintos vételára beszámításra került, ezáltal a felperesnek csak a különbözetként felmerülő 1.600.000,- forintot kellett

eladó gépjármű kereskedő részére ténylegesen megfizetnie. Ezért került a kereskedő által kiállított számlába 1.600.000,- forintos vételár. A fentiekre figyelemmel

elsőfokú hatóság jogszerűen rögzítette a Honda2 vételárát 4.450.000,forintba, vonta le ebből a hitel 1.000.000,- forintos összegét, és számolta el a maradék felét a felperes kiadásaként. A felperes keresettel támadta

alperes határozatát, kérve annak bírósági felülvizsgálatát, többek között vitatta a Honda2 vételárával és a kapcsolódó elszámolható kiadással kapcsolatos alperesi álláspontot. A közigazgatási és munkaügyi bíróság jogerős ítéletével

alperes határozatát

elsőfokú határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte és

elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Nem találta alaposnak a nyitótétellel, a megélhetési kiadásokkal, a külföldi munkavégzésből származó megtakarításokkal, valamint

eljárási jogszabálysértéssel kapcsolatos kereseti kérelmet.

Art. 108.§

onban, a Honda2 vételára és a kapcsolódó kiadás körében helyt adott a keresetnek. Hangsúlyozta, rendelkezésre áll a Zrt. tájékoztató levele, mely szerint a Honda2 vételára 4.450.000,- forint, a hitel összege 1.000.000,- forint. Ugyanakkor csatolásra került egy adásvételi szerződés és számlamásolat is, a szerződésben rögzítést nyert, hogy a Honda2 gépkocsi ára a számla szerinti összeg, a számlán pedig a bruttó vételár 1.600.000,- forint. A perben a bíróság széles körű bizonyítást folytatott le a Honda2 valós árának meghatározása érdekében, meghallgatásra került a Kft. (a továbbiakban: Kft1) eladó képviselője ..., a Zrt. munkatársa ..., a Zrt.-vel szerződésben álló Kft. (a továbbiakban: Kft2) ügyletkori ügyvezetője ... is. A Kft1 adta el

autót a felperesnek,

adásvételhez a Zrt. nyújtotta a hitelt a Kft2 közreműködésével. A folyamatban kizárólag a Kft1 bocsátott ki hiteles számviteli bizonylatot, a hitelkérelem elbírálásához sem a Zrt., sem a Kft2 nem igényelt számlát, ezért a gépjármű bruttó 4.450.000,- forintos vételárának meghatározása csupán fikció, amelynek kialakításában a szereplők magatartása is közrejátszott a hitelkérelem eredményes elbírálása érdekében.

elsőfokú bíróság kifejtette, a pénzmozgás igazolására kizárólag a Kft1 által kiállított 1.600.000,- forintos bruttó összegű számla alkalmas, mely alapulvételével a bruttó vételár ugyanekkora összeg, melyből 600.000,- forint a felperes részéről fizetendő saját rész, további 1.000.000,- forint a hitelösszeg. Beszámítás

ügyletek kapcsán nem történt, ... nyilatkozata egyértelművé tette, hogy a 3.450.000,- forint saját erő befizetéséről a Kft2 által kiállított igazolás nem hiteles, ekkora összeg nem érkezett a cég pénztárába. A megismételt eljárás során

elsőfokú hatóságnak abból kell kiindulnia, hogy a Honda2 gépjármű bruttó vételára 1.600.000,forint volt, ebből 600.000,- forint

önrész, további 1.000.000,forint a hitel. A felperes a gépjárművekkel kapcsolatos kiadásokat a feleségével közösen finanszírozta fele-fele mértékben. E szerint korrigálni kell a felperesi forrás felhasználási táblázatot, ezt követően a hatóságnak számot kell adnia a becslés feltételei fennállásáról. Emellett a megismételt eljárásban lehetősége nyílik a felperesnek arra, hogy amennyiben a jó megélhetési szinttől alacsonyabb mértékű kiadásokat kíván igazolni, illetve további megtakarításokat kíván elismertetni, a forrástáblában szerepeltetni,

t hitelt érdemlő adatokkal, bizonylatokkal alátámasztott módon megtegye.

alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének teljes körű elutasítása iránt. Megítélése szerint

ítélet ellentétes

Art. 97.§

elsőfokú bíróság jogellenesen járt el, amikor a Honda2 megszerzésére fordított kiadásként a hitelszerződésben foglaltakkal ellentétben

ellenértéket hitel érdemlően nem igazoló - számlában foglalt, alacsonyabb összeget vette alapul. Továbbá tévedett a bíróság, amikor a megismételt eljárásra irányadó szempontok között - anélkül, hogy

alperes által figyelembe vett megélhetési kiadásokkal összefüggésben jogszabálysértést állapított volna meg általánosságban a perben felmerült tényekre, körülményekre kiterjedő konkrét iránymutatás nélkül rögzítette

új eljárás során a felperest megillető ellenbizonyítási lehetőséget.

adásvétellel kapcsolatban két szerződés áll rendelkezésre, a hitelszerződés szerint a vételár 4.450.000,- forint,

önrész 3.450.000,- forint. A Kft1 által megküldött okiraton a vételár nincs feltüntetve, csak a számlára való hivatkozás, a számlán pedig 1.650.000,- forint szerepel. A bíróság mérlegelése okszerűtlen, lényeges ellentmondásokat tartalmaz, kiemelt jelentőséget tulajdonít a számlának, de figyelmen kívül hagyja a további bizonyítékokat. A Zrt. által becsatolt valamennyi dokumentum a magasabb vételárat támasztja alá, nincs olyan adásvételi szerződés, mely a kisebb vételárat igazolná, a számla pedig önmaga bizonyítékaként nem értékelhető. A Honda1 gépkocsit a felperes Honda2 vétele előtt néhány nappal adta el 2.850.000,- forintért, ehhez hozzáadva

1.600.000,- forintot a 4.450.000,- forintos tényleges vételár jön ki. Egyértelmű, hogy a Honda1 eladási ára beszámításba került a Honda2 vételárába,

adóhatóság pedig ezt figyelembe vette a bevételek és kiadások elszámolása során.

elsőfokú bíróság tévesen helyezett kiemelt hangsúlyt arra, miszerint a hitelkérelem eredményes elbírálása miatt került sor a magasabb összegű vételár meghatározására. A bíróság nem értékelte, a Honda2 gépkocsi

1. júniusában 2.500.000,forintért értékesítésre került, ehhez mérten a beszerzési ár két évvel korábban nem lehetett 1.600.000,- forint. A fentieket meghaladóan jogszabályokkal ellentétesen járt el a bíróság, amikor ítéletének
2. oldal negyedik bekezdésében olyan megállapításokkal szemben biztosított ellenbizonyításra lehetőséget, amelyet a felperes a perben nem tudott megdönteni megélhetési kiadásra -, másrészt általános iránymutatásként a perben fel sem merült tények, körülmények kapcsán is ellenbizonyítást engedélyezett a felperesnek. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta, mivel

elsőfokú bíróság

irányadó tényállást kellő mértékben feltárta, a vonatkozó anyagi és eljárási jogszabályokat betartotta, helyesen alkalmazta. A felülvizsgálati kérelem

alábbiak szerint alapos. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275.§

adóhatóság a felperesnél vagyonbecsléses eljárást végzett, melynek során irányadók

Art. 97

.§-ának, 108.§-ának és 109.§-ának rendelkezései.

Art. 108.§

adóhatóság bizonyítja, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak, továbbá

t, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek

adó alapját valószínűsítik. A 109.§

adóhatóság megállapítása szerint

adózó vagyongyarapodásával, vagy

életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban

adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege,

adóhatóság

adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel

ismert és adóztatott jövedelmekre is

adóhatóságnak

t kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és

életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége. A becslés indokoltságának bizonyítása érdekében

elsőfokú adóhatóság számba vette a vizsgált időszakra vonatkozóan - és figyelemmel a felperes előadására részben

t megelőző évekre is - a felperes bevételeit és kiadásait. Rögzítette, 2010. évben a kiadások jelentősen meghaladták a bevételeket, így a becslés alkalmazásának jogalapja fennáll.

Art. 109.§

adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja. A fenti jogszabályi helyhez kapcsolódó, a Legfelsőbb Bíróság és a Kúria több döntésében megtestesülő egységes bírói gyakorlat szerint a felajánlott bizonyítási eszköznek alkalmasnak kell lennie a bizonyítandó tények alátámasztására, kétséget kizáró igazolására. Hitelt érdemlőnek olyan adat minősül, amely ellenőrizhető, egyértelműen

onosítható, valóságtartalma kellően alátámasztott, tartalmánál, jellegénél fogva, vagy más adatokkal is egybevetve alkalmas a vele igazolni kívánt konkrét tény alátámasztására. Ebben a körben elsődlegesen

okirati jellegű bizonyítékok

ok, amelyek figyelembe vehetők. A korábban írtak szerint

elsőfokú bíróság nem találta alaposnak a nyitótétellel, a megélhetési kiadásokkal, valamint a külföldi munkavégzésből származó megtakarításokkal kapcsolatos, a megállapított adóalaptól való eltérést bizonyítani kívánó felperesi keresetet,

onban a Honda2 vételára körében elfogadta a felperesi előadást, mivel

álláspontja szerint hitelt érdemlő adatokkal igazolt. A legfelsőbb bírói fórum

irányadó gyakorlatnak megfelelően kiemelt jelentősége tulajdonít

okirati bizonyítékoknak. A Honda2 eladásáról két

1. január
2. napján kelt adásvételi szerződés készült, mégpedig eltérő tartalommal. Mindkettő szerint a Kft1

eladó, a felperes a vevő, de

egyikben a vételár 4.450.000,- forintban került meghatározásra, a másikban konkrét összeg nem szerepel, hanem a kontraktus visszautal a számlára. A Kft1 részéről 2007. január 25-én kiállított számla szerinti vételár 1.600.000,- forint.

BCCH07002585 szerződésszámú hitelszerződés a Honda2 megvásárlásának céljából készült, a hitel nyújtója a Zrt., helyette a Kft2 járt el,

adós a felperes. A szerződésben rögzítést nyert, a Honda2 bruttó vételára 4.450.000,- forint, a felperes által fizetendő saját rész 3.450.000,forint, a hitel összege 1.000.000,- forint. A Zrt. adóhatóság felé megküldött írásbeli tájékoztatása a hitelszerződésben foglaltakon alapul.

iratok közt fellelhető a Kft2 igazolása, mely rögzíti, a felperes

1. január 23-án 3.450.000,- forintot a társaság pénztárába saját erőként befizetett a Honda2 gépkocsi vételárából. A felek által nem vitatott tény, mely szerint a felperes a Honda1 gépkocsit
2. január 22-én értékesítette 2.850.00,- forintért, melyhez hozzáadva

1.600.000,- forintot, a végösszeg 4.450.000,forint. Emellett kiemelt figyelmet érdemel

a tény, hogy a felperes a Honda2-t a vételt követő két és fél év múlva 2.500.000,forintért adta el. A fenti okiratokkal alátámasztott tények alapulvételével és értékelésével a Kúria álláspontja

, hogy a felperes a Honda2 gépkocsit nem 1.600.000,- forintért, hanem 4.450.000,- forintért vásárolta meg 2007. január 25-én, melyből a hitel összege 1.000.000,- forint volt, a fennmaradó 3.450.000,- forintból a felperes 2.850.000,- forintot beszámítással teljesített - a Honda1 gépkocsi vételárából -, további 600.000,forintot pedig készpénzben.

okiratok nem támasztják alá a felperes fentiekkel ellentétes előadását, a Kft1 által kiállított számla nem a tényleges vételárról szól, annak hitelességét a 4.450.000,- forintos árat tartalmazó adásviteli szerződés és hitelszerződés, valamint a 3.450.000,- forintos felperesi befizetést tanúsító okirat megdönti. A fent részletesen hivatkozott okirati bizonyítékokkal szemben

elsőfokú bíróság által beszerzett tanúnyilatkozatok kiemelt súllyal nem értékelhetők, egyrészt figyelemmel

okirati bizonyítékok elsődlegességének elvére, másrészt arra, hogy a tanúvallomások részben önellentmondóak, illetve egymásnak is ellentmondanak. A Pp. 206.§

elsőfokú bíróság

új eljárásra irányadó utasításában

ítéleti megállapításait és

anyagi jogerő szabályait is megsértve adott lehetőséget a felperesnek bizonyításra,

ítélettel elbírált kiadások, és a keresettel nem érintett „további megtakarítások” tekintetében. A Kúria a fentiek alapulvételével a Pp. 275.§

alperes elsőfokú és felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és felülvizsgálati eljárási illeték viselésére a felülvizsgálati bíróság

illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50.§