Bfv.1544/2014/6 – Kúria

(4)bekezdésének mellőzésével a terheltet - halmazati büntetésül - 7 (hét) év

(6)hónap börtönbüntetésre ítéli. Egyebekben a megtámadott határozatot nem érinti. Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s I.

1. A Kecskeméti Városi Bíróság a
2. október
3. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett 7.B.95/2012/
4. számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli rablás bűntettében [
5. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.)
6. §

(1)bekezdés] és 2 rendbeli - 1 esetben kísérletként elkövetett - testi sértés bűntettében [korábbi Btk. 170. § -

(2)bekezdés]. Ezért őt - halmazati büntetésül - 7 év 6 hónap börtönbüntetésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az ellene lopás bűntette [korábbi Btk. 316. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés c) pont,

(4)bekezdés b/

1. pont] miatt emelt vád alól felmentette. A terhelttel szemben 60.000 forint összegben vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, az előéleti adatok között a 3-4-
2. pontokban megjelölt három korábban kiszabott szabadságvesztés [
3. Kecskeméti Városi Bíróság
4. november
5. napján jogerős 8.Fk.234/2009/
6. számú ítéletével kiszabott 10 hónap fk. fogházbüntetés;
7. Kecskeméti Városi Bíróság
8. február
9. napján jogerős 13.Fk.235/2009/
10. számú ítéletével kiszabott 6 hónap fk. fogházbüntetés;
11. Kecskeméti Városi Bíróság
12. június
13. napján jogerős 9.Fk.627/2010/
14. számú ítéletével kiszabott 4 hónap fk. fogházbüntetés] végrehajtásának elrendeléséről, a lefoglalt bűnjelekről, a polgári jogi igényről és a bűnügyi költségről. Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a terhelttel szemben a tételesen nem megjelölt - halmazati szabályok alapján két évtől tizenkét évig terjedő szabadságvesztés büntetés szabható ki, amelynek középmértéke a korábbi Btk.
15. §-ának

(2)bekezdése szerint hét év. A kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljárt Kecskeméti Törvényszék a

1. június
2. napján nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett 3.Bf.9/2013/
3. számú ítéletével az első fokú ítéletet megváltoztatta: - a börtönbüntetés tartamát 8 év 6 hónapra súlyosította, - rendelkezett egy további bűnjelről, - a kártérítés összegét leszállította, és a magánfél ezt meghaladó polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította; egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú bíróság észlelte, hogy az elsőfokú bíróság a büntetéskiszabás körében az alábbi szabályokat figyelmen kívül hagyta (másodfokú ítélet
4. oldal 2-
5. bekezdés). A terhelt terhére megállapított rablások és testi sértések e cselekmények elkövetésekor (
6. augusztus 5.) hatályban volt korábbi Btk.
7. §-ának
8. pontja alapján személy elleni erőszakos bűncselekmények. A korábbi Btk.
9. §-a

(4)bekezdésének

1. mondata szerint, ha a bűnhalmazatban levő bűncselekmények közül legalább három a
2. §
3. pontjában meghatározott személy elleni erőszakos bűncselekmény, a

(2)bekezdés szerinti büntetési tétel felső határa a kétszeresére emelkedik. A másodfokú bíróság rögzítette, hogy a bűnhalmazatban levő bűncselekmények közül legsúlyosabb rablás bűntette két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, ezért a terhelttel szemben halmazati büntetésül két évtől tizenhat évig terjedő szabadságvesztés szabható ki, amelynek középmértéke kilenc év. A másodfokú bíróság megállapította továbbá, hogy a nyomatékos súlyosító körülményekre, ezen belül a négy - végrehajtásában felfüggesztett - szabadságvesztés próbaideje és más, rablás miatt indult büntetőeljárás hatálya alatti elkövetésre tekintettel a terhelt személyében rejlő társadalomra veszélyessége is fokozott és az első fokon kiszabott szabadságvesztés tartama kirívóan enyhe (másodfokú ítélet 3. oldal 5. bekezdés). Ezért - egyetértve az ügyész súlyosításra irányuló fellebbezésével - a szabadságvesztés tartamát súlyosította. [A másodfokú ítélet indokolása szerint (ítélet 3. oldal 6. bekezdés) súlyosította a közügyektől eltiltás tartamát is, de annak a rendelkező részben nincs nyoma.] 2. Az Alkotmánybíróság a 23/2014. (VII. 15.) AB számú határozatában megállapította, hogy a korábbi Btk. 2010. július 23-tól 2013. június 30-ig hatályos 85. §

(4)bekezdésének alkalmazása alaptörvény-ellenes (

1. pont); megállapította továbbá, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló
2. évi C. törvény (
3. július
4. napjától hatályos Btk.)
5. §

(4)bekezdése is alaptörvény-ellenes (

1. pont), ezért azt a hatálybalépésére,
2. július 1-jére visszaható hatállyal megsemmisítette; elrendelte egyúttal a korábbi Btk.
3. §

(4)bekezdése, valamint a hatályos Btk. 81. §

(4)bekezdésének alkalmazásával meghozott, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát (

1. pont). II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen a Legfőbb Ügyészség nyújtott be - a Be.
2. §-ának

(2)bekezdésében foglalt hivatalból fakadó kötelezettségére figyelemmel, a Be. 416. §-a

(1)bekezdés e) pontja alapján BF.1718/2014/

1. szám alatt felülvizsgálati indítványt a terhelt javára. Tájékoztatta egyúttal a Kúriát, hogy a terhelttel szemben kiszabott büntetés végrehajtása még nem fejeződött be. A Legfőbb Ügyészség kifejtette, hogy ilyen esetben a Be.
2. §

(2)bekezdésének

1. mondata szerint az elbíráláskor hatályos jogszabályok alapján kell eljárni azzal, hogy az alaptörvényellenesnek nyilvánított törvényhely figyelmen kívül marad. Az elkövetéskor (
2. augusztus 5.) és az elbíráláskor (
3. június 3.) - azonos tartalommal - a korábbi Btk.
4. §-ának

(2)bekezdése szerint a büntetést a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények büntetési tételei közül a legsúlyosabbnak az alapulvételével kell kiszabni. A

(3)bekezdés pedig arról rendelkezett, hogy ha a törvény a bűnhalmazatban levő bűncselekmények közül legalább kettőre határozott ideig tartó szabadságvesztést rendel, a

(2)bekezdés szerinti büntetési tétel felső határa a felével emelkedik, de az nem érheti el az egyes bűncselekményekre megállapított büntetési tételek felső határának együttes tartamát. Mindebből következően a terhelttel szemben halmazati büntetésként két évtől tizenkét évig terjedő szabadságvesztés szabható ki, melynek középmértéke hét év. A Legfőbb Ügyészség akként foglalt állást, hogy az alapítéletben kiszabott büntetés mértéke a törvényes tételkeretek között sem tekinthető eltúlzottnak, az a büntetés kiszabása körében figyelembe vett körülményekre tekintettel változatlanul indokolt a büntetési célok elérése érdekében. Miután feltétlen eljárási szabálysértést az alapügyben nem észlelt, ezért azt indítványozta a Kúria az elsőfokú s a másodfokú bíróság ítéletét változtassa meg s a büntetést a korábbi Btk. 85. §-ának

(3)bekezdése alapján tekintse kiszabottnak. A kirendelt védő az észrevételében az elsőfokú bíróság által alkalmazott hét év hat hónap kiszabását indítványozta. A terhelt az észrevételében hasonlóan „méltányosabb tartamú" szabadságvesztés kiszabását kérte. III. A Kúria a felülvizsgálati alaposnak találta. indítványt - az alábbiak szerint - Az Alkotmánybíróság a 23/2014. (VII.15.) AB számú határozatának 3. pontjában elrendelte a korábbi Btk. - a határozat 1. pontjában alaptörvény-ellenesnek nyilvánított 85. §

(4)bekezdésének alkalmazásával meghozott, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) 45. §

(6)bekezdése alapján. Az Abtv. 45. §-ának

(6)bekezdése szerint az Alkotmánybíróság az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása alapján jogerős határozattal befejezett büntetőeljárás és szabálysértési eljárás felülvizsgálatát rendeli el, ha az eljárásban alkalmazott jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés semmisségéből a büntetés, illetve az intézkedés csökkentése vagy mellőzése, valamint a büntetőjogi, illetve a szabálysértési felelősség alóli mentesülés vagy annak korlátozása következne. A Be. - az Abtv. 45. §-ának

(6)bekezdéséhez kapcsolódó - 416. §-a

(1)bekezdésének e) pontja szerint a jogerős határozat ellen felülvizsgálatnak van helye, ha az Alkotmánybíróság a jogerős határozattal befejezett büntetőeljárás felülvizsgálatát rendelte el, feltéve, hogy a terhelt még nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól, vagy a kiszabott büntetés, illetőleg az alkalmazott intézkedés végrehajtása még nem fejeződött be, vagy a végrehajthatósága még nem szűnt meg. A legfőbb ügyész - a hivatalból folyó kötelezettségének [Be. 417. §

(2)bekezdés] eleget téve a felülvizsgálati indítványt benyújtotta. A terhelt a kiszabott szabadságvesztés büntetést jelenleg is tölti, a büntetés végrehajtása tehát még nem fejeződött be. A felülvizsgálati eljárás törvényi feltételei megvalósultak. A Be. 423. §

(2)bekezdése

1. mondatának főszabálya szerint a felülvizsgálati indítványt a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos, ellenben a
2. mondat szabályozásában a
3. §

(1)bekezdésének

1. e)- és a jelen ügyben közömbös
2. f)- pontjában meghatározott esetekben az elbírálásakor hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. A felülbírálat kapcsán „elbíráláson" általában a megtámadott határozat jogerős meghozatalát értjük. A Be. 416. §

(1)bekezdésének

1. e)- és a jelen ügyben közömbös
2. f)- pontja esetében elbíráláson mégis a felülvizsgálati indítvány elbírálása értendő. Ez értelemszerű, mert ellenkező esetben vissza kellene térni az alapügybeli elbírálásakor hatályos jogszabály alkalmazásához, csakhogy az már egészben, vagy részben nem létezik. Nem létező jog pedig értelemszerűen nem alkalmazható. Az Alkotmánybíróság annak idején leszögezte: A nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege alkotmányos alapelvek, amelyeknek számos büntetőjogi szabály adja meg jogszerű tartalmát. Ilyen szabály a bűncselekmény fogalomnak a Btk.-ban adott meghatározása, a büntetés és a büntetési rendszer törvényes fogalmai. A bűncselekmény fogalom ugyanúgy, mint a büntetés fogalma, az egyén büntetőjogi felelőssége és felelősségre vonása szempontjából döntő. Az egyén alkotmányos szabadságát, emberi jogait nem csak a büntetőjog különös részének tényállásai és büntetési tételei érintik, hanem alapvetően a büntetőjogi felelősség, a büntetéskiszabás és a büntethetőség összefüggő zárt szabályrendszere. A büntetőjogi felelősség minden szabályának módosulása, alapvetően és közvetlenül érinti az egyéni szabadságot és az egyén alkotmányos helyzetét. határozat, Indokolás IV.3. pont] [11/1992. (III. 5.) AB A büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a hatályos büntető törvény) elején, az 1. §-ában megfogalmazott törvényességi elv is ezt juttatja kifejezésre: Az elkövető büntetőjogi felelősségét csak olyan cselekmény miatt lehet megállapítani, amelyet - a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmények kivételével - törvény az elkövetés idején büntetni rendelt [

(1)bekezdés]; bűncselekmény elkövetése miatt nem lehet olyan büntetést kiszabni vagy intézkedést alkalmazni, amelyről törvény az elkövetés - vagy a 2. §

(2)bekezdés alkalmazása esetén az elbírálás - idején nem rendelkezett [

(2)bekezdés]. Ezért az alapeljárásban alkalmazott jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés - Alkotmánybíróság által kimondott semmisségéből következően a semmissé nyilvánított jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés félretételével kell a felülvizsgálati határozatot meghozni. Miután pedig az Alkotmánybíróság nem egy jogszabály (a korábbi Btk.) egészét, hanem egy jogszabály valamely rendelkezését [korábbi Btk. 85. §

(4)bekezdését] semmisítette meg, a felülvizsgálat során a jogszabály fennmaradó rendelkezéseit kell alkalmazni. Ez következik abból is, hogy a felülvizsgálati indítványt a legfőbb ügyész kifejezetten abból az egyedüli okból terjesztette elő, miszerint az alapügyben eljárt bíróság a korábbi Btk. 85. §-ának

(4)bekezdése alapján hozta meg a határozatát. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a megtámadott határozatot - a feltétlen eljárási szabálysértésektől eltekintve csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül [Be. 423. §

(4)bekezdés

1. fordulat]. Erre figyelemmel - a felülvizsgálati indítványhoz kötöttség folytán - a Kúria az alapítéletet csak a halmazati büntetés kiszabására vonatkozó részében, valamint kizárólag a korábbi Btk.
2. §-a

(4)bekezdésének a megsemmisítése miatt bírálhatja felül. Az ítélet más részének (pl. bűnösség) és más okból (pl. a büntető törvény időbeli hatálya) történő felülbírálatára a Kúriának nincs törvényes lehetősége. Megállapítja továbbá a Kúria, hogy a Be. 416. §-a

(1)bekezdésének e) pontjának esetében az Abtv. 45. §-ának

(6)bekezdésére alapított felülvizsgálat elrendelése nem jelenti, hogy a felülvizsgálat szükségképpen a büntetés, illetve az intézkedés csökkentéséhez vagy mellőzéséhez, illetőleg a büntetőjogi, vagy a szabálysértési felelősség alóli mentesüléshez vagy annak korlátozásához vezet. Azt jelenti, hogy a felülvizsgálat megteremti ezen következmények lehetőségét [ld. „következne" kitétel az Abtv. 45. §-ának

(6)bekezdésében]. A Legfőbb Ügyészség által szöveghűen citált korábbi Btk. 85. §-ának

(2)-

(3)bekezdéséből következően - miután a bűnhalmazatban lévő legsúlyosabban büntetendő bűncselekmény büntetési tétele két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés - halmazati büntetésként két évtől tizenkét évig terjedő szabadságvesztés szabható ki. Továbbá a korábbi Btk. 83. §-ának

(2)bekezdése alapján a középmérték hét év. A Kúria azt állapította meg, hogy a terhelttel szemben kiszabott büntetés - a fentiek szerint csökkentett tételkeretben - eltúlzott mértékű és ezért törvénysértően súlyos. Az Alkotmánybíróság rámutatott: Az egyes bűncselekmények természetéhez és súlyához igazodó büntetési rendszer és a büntetéskiszabás normatív előírásai együttesen szolgálják a jogállami büntetés funkcióját, a társadalom védelmét, a szankcióval történő arányos és megérdemelt viszonzást, valamint a speciális és a generális prevenciót. (1214/B/

1. AB határozat, ABH 1995, 571, 577.) A büntetés kiszabása során figyelembe kell venni a bűnelkövető személyi körülményeit, többek között az elkövető előéletét, a bűnismétlést, valamint az egyéb enyhítő és súlyosító körülményeket. A büntetőjog az elkövetés tekintetében különös, felelősségfokozó jelentőséget tulajdonít az ismételt elkövetésnek. {23/
2. (VII.15.) AB határozat, Indokolás [42]} A jogerősen kiszabott 8 év 6 hónap börtönbüntetés nem felel meg ezen elveknek. A bíróságok által értékelt büntetéskiszabási tényezők (első fokú ítélet
3. oldal utolsó bekezdésétől
4. oldal
5. bekezdésével bezárólag; másodfokú ítélet
6. oldal utolsó bekezdésétől
7. oldal
8. bekezdésével bezárólag) újraértékelését a Kúria elvégezte. Arra következtetésre jutott, hogy a terhelttel szemben a középmértéket csekély mértékben meghaladó tartamú szabadságvesztés kiszabásával érhetőek el a büntetés céljai (korábbi Btk.
9. §). A terhelt személyének társadalomra veszélyességével és cselekményeinek tényleges tárgyi súlyával az elsőfokú bíróság által meghatározott hét év hat hónap tartamú szabadságvesztés áll arányban. A kifejtettek értelmében a Kúria a Be.
10. §-a

(1)bekezdésének

1. fordulata alapján tanácsülésen, a Be.
2. §

(1)bekezdése

1. mondatának
2. fordulata szerinti összetételben eljárva - miután a hivatalból lefolytatott vizsgálatának eredményeként feltétlen eljárási szabálysértést nem észlelt a felülvizsgálati indítványnak helyt adott, és a másodfokon eljárt Kecskeméti Törvényszék, mint másodfokú bíróság 3.Bf.9/2013/
3. számú ítéletét a büntetés kiszabására vonatkozó részében - a Be.
4. §-ának

(2)bekezdése alapján - megváltoztatta akként, hogy a terheltet a korábbi Btk. 85. §-a

(4)bekezdésének mellőzésével az elsőfokú bíróság által meghatározott tartamú börtönbüntetésre ítélte. A Kúria ítélete a megtámadott határozatot egyebekben nem érinti. A Kúria ítélete elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 3. §-ának

(4)bekezdése, a felülvizsgálatát pedig a Be. 416. §

(4)bekezdésének b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. §-ának

(3)bekezdésén alapul azzal, hogy a bíróság - a Be. 421. §-ának

(3)bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén - az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,

1. február
2. Dr. Molnár Gábor Miklós s. k. a tanács elnöke, Dr. Feleky István s. k. előadó bíró, Dr. Krecsik Eldoróda s. k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző NYM