A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Szegeden,
- május
- napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő Í T É L E T ET : A hivatali visszaélés bűntette miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Szegedi Törvényszék
- szeptember
- napján kihirdetett 1.B.1404/2013/
- számú ítéletét megváltoztatja : A vádlott cselekményét 3 rendbeli - kettő esetben folytatólagosan elkövetett - hivatali visszaélés bűntettének [Btk.
- § c) pont] minősíti. A lefokozásra vonatkozó rendelkezést mellőzi. A vádlottat 200 (kettőszáz) napi tétel pénzbüntetésre ítéli. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 1.500.-(egyezer-ötszáz) forintban állapítja meg. A kiszabott összesen 300.000.-(háromszázezer) forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I N D O K O L Á S: Az elsőfokú bíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki 3 rb. hivatali visszaélés bűntettében [
- évi IV. törvény
- §], amelyet tettesként követett el és ezért halmazati büntetésül lefokozásra ítélte. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezést jelentett be a vádlott és a védő az
- tényállásban írt cselekmény vonatkozásában elévülés okán megszüntetés céljából, a
- és
- tényállás kapcsán pedig bűncselekmény hiánya okából felmentés érdekében. A vádlott az elsőfokú bíróságnál előterjesztett fellebbezésének írásbeli indokolásában a
- tényállásban írt bűncselekmény vádja alól való felmentésére irányuló fellebbezését visszavonta, illetve lefokozás helyett pénzbüntetés alkalmazását indítványozta. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.574/2014/1-II. számú átiratában az
- tényállásban megjelölt bűncselekmény elévülésének kizártságára, részben eltérő minősítésre és a bűnösségi körülményekre tett észrevételei mellett az elsőfokú ítélet megváltoztatását és 3 rb. hivatali visszaélés bűntette közül 2 rb. bűncselekménynek folytatólagosan elkövetettként minősítését, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. Az ítélőtábla a vádlott lefokozás helyett pénzbüntetés alkalmazására irányuló fellebbezését és a fellebbviteli főügyészségnek 2 rendbeli bűncselekmény folytatólagosan elkövetettkénti minősítésére irányuló indítványát ítélte alaposnak. Az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.
- §
(1)bekezdése alapján felülbírálva az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést nem észlelt. Az elsőfokú bíróság a tényállás-felderítési kötelezettségének eleget tett és ennek keretében a vád tárgyát képező releváns tényekre az elbíráláshoz szükséges körben és mélységben a bizonyítást felvette. Az elsőfokú bíróság a tényállás megállapítása során a bizonyítékokat egyenként és összességében vizsgálat alá vette, és azok mérlegelésének eredményéről is számot adott. Részletesen indokolta, hogy a vádlott egyébként ténybeli beismerő vallomása mellett azon védekezésével szemben, hogy mivel mint nyomozónak jogosultsága volt betekinteni az ügyiratokba egy bizonyos szintig, akkor is, ha a büntetőeljárás más rendőri szervnél folyt, így olyan előnyt nem szerzett, amelyre egyébként nem lett volna jogosult, miért 1. és 2. sz. tanúk vallomása, a nyomozati iratok között elfekvő Netzsaru és Robotzsaru NEO rendszerbe történő belépéssel kapcsolatos iratok és az elsőfokú bíróság által beszerzett iratok alapján állapította meg a tényállást. A másodfokú bíróság az iratok egybehangzó adataira figyelemmel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 352. §
(1)bekezdés a) pontja alapján mindössze azzal helyesbítette, hogy az elsőfokú ítélet
- oldal utolsó bekezdéséből, a
- oldal 3., 4.,
- és
- bekezdéséből és
- oldal
- és
- bekezdéseiből a rendőrségről szóló
- évi XXXIV. törvény VIII. fejezetére való hivatkozást és a hivatali helyzettel visszaélésre, a jogtalan előny szerzésére levont jogkövetkeztetéseket a jogi indokolásba utalta, tekintettel arra, hogy mindezek nem ténymegállapítások, s ezért nem a tényállás részét képezik, míg a hivatali kötelezettség megszegésére levont (ugyancsak jog-) következtetést mellőzte annak téves voltára tekintettel. Ezen túlmenően a tényállás 2./ pontjának utolsó mondatát akként helyesbítette, hogy a vádlott nem azt akarta megnézni, hogy gyanúsított-e az ügyben, hanem hogy feljelentették-e. Egyebekben az elsőfokú ítélet tényállása hiánytalan és a fenti helyesbítésekkel a másodfokú eljárásban is irányadó volt. A megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségre mindhárom tényállás tekintetében. Nem osztotta a vádlott és a védő
- tényállásban írt cselekmény elévülésére vonatkozó hivatkozását. E vonatkozásban a fellebbviteli főügyészség átiratában írtakkal egyetértve azt állapította meg, hogy az elévülést első alkalommal félbeszakító eljárási cselekmény az NVSZ
- augusztus
- napján megtett feljelentésének a gyanúsítottal szemben már folyamatban lévő nyomozáshoz történő egyesítése volt
- augusztus
- napján. Miután
- augusztus
- napján érkezett a Szegedi Nyomozó Ügyészséghez a Nemzeti Védelmi Szolgálat Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata Igazgatóság területi főosztályának feljelentése (nyomozati iratok
- oldal), a nyomozóhatóság a feljelentést
- augusztus
- napján egyesítette a hivatali visszaélés bűntette miatt Ny.187/
- számon indult bűnügyhöz (nyomozati iratok
- oldal). Az egyesítésről rendelkező határozat indokolása szerint (vádlott neve) rendőrszázados különböző nyilvántartásokba felesége személyéhez köthetően, valamint az újabb feljelentés szerint a Netzsaru és a Robotzsaru NEO rendszereken keresztül felesége ügyeivel összefüggésbe hozható büntetőeljárások irataiba több alkalommal jogosulatlanul betekintett. Tekintettel arra, hogy az újabb feljelentés ténybeli alapja azonos a korábbi feljelentések alapján indult eljárások - majd pedig az utóbb vád tárgyává tett cselekmények - tényalapjával, jelen esetben az egyesítés nem tekinthető pusztán adminisztratív jellegűnek, hanem az lényegében a nyomozás elrendelését helyettesítő eljárási cselekmény volt, amely által a gyanúsítottal szemben már korábban megindult büntetőeljárás ezen utóbbi fellebbezésben foglaltakra is kiterjedt, azokra nézve is folyamatba került, s amelyre figyelemmel már
- augusztus
- napján megszakadt az elévülési idő. Osztotta az ítélőtábla az elsőfokú bíróság azon álláspontját is, hogy a nyomozati iratok között 84., illetve
- sorszám alatti
- április
- napján kelt iratmegkérés érdemi intézkedésnek, bizonyítási eszköz beszerzésének tekinthető, amellyel a Szegedi Nyomozó Ügyészség betekintésre kérte be a Csongrádi Rendőrkapitányságon 333/
- és 675/
- sorszám alatt, illetve a Békéscsabai Rendőrkapitányságon 1436/
- sorszám alatt folyamatban lévő ügy iratait. A Szegedi Nyomozó Ügyészség ugyanis ezen iratok beérkezése után tudta összevetni a vádlott különböző nyilvántartásokba való betekintéseinek időpontját azon időpontokkal, amikor a vádlott felesége a bekért iratokból megállapíthatóan idézőt kapott az ügyekben. Ezáltal jutott tehát a Szegedi Nyomozó Ügyészség abba a helyzetbe, hogy a vádlott esetleges cselekményéről információhoz jusson. Nem osztotta a másodfokú bíróság a védő álláspontját a vádlott általános iratbetekintési jogosultságára és ezáltal a bűncselekmény hiányára vonatkozóan sem. Az irányadó bírói gyakorlat szerint, amennyiben a hivatalos személy legitim szolgálati ok nélkül lép a nyilvántartó rendszerbe, viszont nincs konkrét célzata - pusztán az időtöltés igénye vezeti - akkor a belépése jogtalan ugyan, de önmagában nem hivatali visszaélés, hanem legfeljebb fegyelmi vétség. Ha azonban a nyilvántartóba lépése nem legitim célú és személyre konkretizált, akkor utóbbi, mint magatartásának tényállásszerű célzata kap jelentőséget (BH.213.146.), s ezáltal a cselekménye bűncselekményt valósít meg. Mivel a vádlott meghatározott tárgyra és személyre koncentráltan, hivatali érdek nélkül, jogosulatlanul lépett be az egyes nyilvántartásokba ismeretszerzés céljából, ezért megvalósult a hivatali visszaélés bűntette, amely célzatos, de nem materiális bűncselekmény, s ahol a jogellenes előny nem a bűncselekménynek az eredménye, hanem a cselekmény célja. Éppen ezért annak nincs jelentősége, hogy a vádlott ténylegesen jutott-e olyan ismeretek birtokába, amelynek a megismerésére nem jogosult. A vádlott az általános jogosultságát felhasználva konkrét hivatali ok nélkül lépett be a nyilvántartó rendszerekbe, így hivatali helyzetével egyéb módon visszaélve, és konkrét kötelezettség megszegésének hiányában nem hivatali kötelezettségszegéssel valósította meg a bűncselekményeket. Az ítélőtábla az első fokú ítélet tényállásából a hivatali kötelességét megszegve történt elkövetésre tett megállapításokat - amelyek egyébként sem a tényállásba, hanem a jogi indokolásba tartozó jogkövetkeztetések lennének - ezért mellőzte, ugyanis a vádlott a bűncselekményt helyesen a hivatali helyzetével egyéb módon visszaélve elkövetési magatartással követte el. Mindezekre figyelemmel a vádlott és a védő felmentésre irányuló fellebbezései eredményre nem vezethettek. Az
- és a
- tényállási pontban körülírt cselekmények esetén az irányadó tényállás szerint ugyanazon cél, ugyanazon jogtalan előny(ök) érdekében több alkalommal történt belépés. Így az
- tényállási pontban 3 ügyben
- augusztus 13-án és 23-án 6 alkalommal, míg a
- tényállási pontban
- november
- napjától
- november
- napjáig 4 alkalommal történt belépés. Miután a vádlott azonos indítékok alapján egységes akaratelhatározással valósította meg az
- és
- tényállásban írt hivatali visszaélés bűntettének minősülő cselekményeket és az egyes ugyanolyan magatartások között huzamosabb idő nem telt el, a vádlott ezen cselekményei a folytatólagosság egységébe tartoznak. Ennek megfelelően a másodfokú bíróság megváltoztatta a cselekmények jogi minősítését, osztva a Szegedi Fellebbviteli Főügyészség álláspontját. Az elsőfokú bíróság a vádlott vonatkozásában megállapítható bűnösségi körülményeket túlnyomó részt helyesen sorolta fel. További súlyosító körülményként értékelte a másodfokú bíróság az
- és
- tényállási pontban írt cselekmények esetén a folytatólagos elkövetést. Vizsgálta a másodfokú bíróság azt, hogy a cselekmény elkövetésekor hatályban volt
- évi IV. törvénnyel megállapított büntető törvényhez (továbbiakban régi Btk.) képest a
- évi C. törvénnyel (továbbiakban Btk.) megállapított elbíráláskor hatályos törvény nem teremt-e kedvezőbb elbírálási lehetőséget. Ennek során a másodfokú bíróság úgy találta, hogy a lefokozás a vádlott magas fokú szakmai munkájára, az egyéb bűnösségi körülményekre és a terhére megállapított bűncselekmények jellegére is figyelemmel, illetve azokhoz képest aránytalanul hátrányos jogkövetkezmény. Ezért más jellegű büntetés, pénzbüntetés alkalmazása mellett is elérhetőek a generális és speciális preventív célok. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét a régi Btk.
- §
(3)bekezdése szerint legalább 2.500,forintban, míg a Btk. 50. §
(3)bekezdése alapján legalább 1.000,- forintban kell meghatározni. Erre tekintettel a jelen ügyben a bűncselekmények elbírálására a másodfokú bíróság a Btk.-t alkalmazta, a régi Btk.
- §-a alapján, figyelemmel arra, hogy az elbíráláskor hatályos Btk. a pénzbüntetés egy napi tételének legkisebb összegét a vádlott számára kedvezőbben szabályozza. Ehhez képest a vádlott által elkövetett bűncselekményeket 3 rendbeli - 2 esetben a Btk.
- §
(2)bekezdése szerinti folytatólagosan elkövetett - hivatali visszaélés bűntettének [Btk.
- § c) pont] minősítette. A vádlott lefokozására vonatkozó rendelkezést mellőzte és a vádlottat az általa megvalósított bűncselekmények konkrét tárgyi súlyához, rendbeliségéhez és társadalomra veszélyességéhez igazodó 200 napi tétel pénzbüntetésre ítélte a Btk.
- §
(4)bekezdése alapján eljárva. A pénzbüntetés egy napi tétélének összegét a vádlott jövedelmi és vagyoni helyzetéhez mérten 1.500,- forintban határozta meg. Tekintettel arra, hogy a másodfokú bíróság az elbíráláskori büntetőtörvényt alkalmazta, a pénzbüntetés kiszabásának alapja a Btk. 50. §
(1)és
(3)bekezdése. A kiszabott, összesen 300.000,- forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni a Btk. 51. §
(1)bekezdésére figyelemmel. A vádlott a Btk. 459. §
(1)bekezdés k) pontja alapján minősül hivatalos személynek. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. §
(1)bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta, egyebekben pedig azt annak helyessége folytán a Be. 371. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Az ítélet elleni fellebbezési jog kizárása a Be.
- §-án alapul. Szeged,
- május
- napján Dr. Mezőlaki Erik s.k. a tanács elnöke Dr. Halász Edina s.k. a tanács tagja, előadó Dr. Nagy Erzsébet s.k. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.II.750/2014/
- számú ítélete és a Szegedi Törvényszék 1.B.1404/2013/
- számú ítélete a jelen ítéletben foglalt változtatásokkal a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
- május
- napján Dr. Mezőlaki Erik s.k. a tanács elnöke