A határozat elvi tartalma: Felülvizsgálatnak a büntetőjog valamely szabályának megsértése miatt csak akkor van helye, ha a kiszabott büntetés neme vagy mértéke törvénysértő. Az irányadó bírói gyakorlat szerint a Btk.
- §-ának megsértése miatt csak akkor, ha a büntetés a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik. KÚRIA Bfv.I.1597/2014/11.szám A Kúria Budapesten, a
- év tanácsülésen meghozta a következő március hó
- napján tartott v é g z é s t: A kábítószerrel visszaélés bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőügyben I. rendű terhelt védői által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a Fővárosi Törvényszék 29.B.359/2011/
- számú ítéletét és a Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.243/2013/
- számú ítéletét I. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s A Fővárosi Törvényszék a
- február 18-án meghozott 29.B.359/2011/
- számú ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki kábítószerrel visszaélés bűntettében, mint társtettest [
- évi IV. törvény 282/A. §
(1)bekezdés IV. fordulat és
(3)bekezdés], folytatólagosan elkövetett lopás bűntettében, mint bűnsegédet [1978. évi IV. törvény 316. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont,
(6)bekezdés b) pont], 6 rendbeli rongálás bűntettében, mint bűnsegédet [1978. évi IV. törvény 324. §
(1)bekezdés, és
(4)bekezdés a) pont], 2 rendbeli rongálás bűntettében, mint bűnsegédet [1978. évi IV. törvény 324. §
(1)bekezdés,
(3)bekezdés a) pont], 3 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. törvény 274. §
(1)bekezdés b) pont] és 4 rendbeli magánokirat-hamisítás vétségében [
- évi IV. törvény
- §]. Ezért - halmazati büntetésül - nyolc év fegyházbüntetésre és egymillió-ötszázezer forint pénzmellékbüntetésre ítélte, rendelkezett a pénzmellékbüntetés meg nem fizetés esetére történő átváltoztatásáról, az előzetes fogvatartás és a házi őrizet beszámításáról, valamint a bűnjelekről, a polgári jogi igényekről és a bűnügyi költség viseléséről. A bíróság emellett a terheltet az ellene közokirat-hamisítás [
- évi IV. törvény
- §
(1)bekezdés b) pont] bűntette miatt emelt vád alól felmentette. A kétirányú fellebbezések folytán másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla a
- május 15-én jogerőre emelkedett 2.Bf.243/2013/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. rendű terhelt tekintetében akként változtatta meg, hogy a terhére rótt közegészség elleni bűncselekményt visszaélés kábítószerrel bűntettének [
- évi IV. törvény
- §
(1)bekezdés I. fordulat,
(2)bekezdés b) pont], a rongálási cselekményeit 5 rendbeli bűnsegédként elkövetett rongálás bűntettének [1978. évi IV. törvény 324. §
(1)bekezdés és
(4)bekezdés a) pont], valamint 3 rendbeli bűnsegédként elkövetett rongálás bűntettének [1978. évi IV. törvény 324. §
(1)bekezdés,
(3)bekezdés a) pont], míg a lopási cselekményét bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett lopás bűntettének [1978. évi IV. törvény 316. §
(1)bekezdés,
(6)bekezdés b) pont] minősítette, és vele szemben hétszázezer forint vagyonelkobzást is elrendelt. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. rendű terhelt védői terjesztettek elő a Be. 416. §
(1)bekezdés b) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt. A felülvizsgálati indítvány lényege szerint a másodfokú bíróság tévedett, amikor az I. rendű terhelt cselekményeit az
- évi IV. törvény szerint bírálta el, miután a határozat meghozatalakor hatályos Btk. szerinti elbírálás - annak a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezésére figyelemmel - kedvezőbb lett volna a terhelt számára. Emellett a védők - anélkül, hogy erre tekintettel a megtámadott határozatokban kiszabott büntetés megváltoztatását indítványozták volna - kitértek arra is, hogy miután a másodfokú bíróság a terhelt cselekményét ugyan nem a kereskedéssel, hanem a birtoklással elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettének minősítette, az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetést is enyhítenie kellett volna. Ezért arra tettek indítványt, hogy a Kúria változtassa meg az ítélőtábla határozatát, és a Btk. rendelkezéseinek alkalmazásával állapítsa meg, hogy védencük a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. A Legfőbb alaposnak. Ügyészség a felülvizsgálati indítványt nem találta Arra hivatkozott, hogy az elbíráláskor hatályos Btk. szerint a terhelt kábítószerrel visszaélésként minősített bűncselekménye súlyosabban - öt évtől tíz évig terjedő helyett öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel - büntetendő, és bár a terhelt terhére megállapított 5 rendbeli jelentős kárt okozó rongálás bűntettéből a Btk. szerint csak 2 rendbeli minősülne ekként, 3 rendbeli pedig nagyobb kárt okozóként, a Btk. szerinti halmazati büntetés miatt irányadó tételkeretre - a huszonkét és fél évre - és a középmértékre tekintettel az elbíráláskor hatályos büntető törvényi rendelkezések nem eredményeztek volna vele szemben kedvezőbb elbírálást; így a másodfokú bíróság helyesen alkalmazta az I. rendű terhelttel szemben a Btk.
- §-ának
(2)bekezdése alapján az elkövetéskor hatályos büntető törvényt. Emellett megítélése szerint a kábítószerrel kapcsolatos cselekmény kapcsán a másodfokú bíróság tévedett, amikor figyelmen kívül hagyta a tényállás azon részét, mely szerint az az I. rendű terhelt ismeretlen társai az irányadó tényállás szerint nem csak termesztették, hanem el is adták a megtermesztett kábítószert; ezért azt törvényesen minősítette az elsőfokú bíróság kereskedéssel elkövetett kábítószerrel visszaélésnek, mert ugyan a terhelt tevékenysége nem közvetlenül kapcsolódott az adás-vételhez, azt azonban a fenti módon - ellenérték fejében - segítette, így magatartása a kábítószer-kereskedéshez nyújtott bűnsegély. Utalt arra is, hogy a másodfokú bíróság tévesen minősítette a terhelt áramlopási cselekményét dolog elleni erőszakkal, valamint folytatólagosan elkövetettnek, miután a villamosenergia ilyen módon történő vételezéséhez szükséges műszaki beavatkozás szükségképpen együtt jár némi állagsérelemmel, és az áramlopás természetes egység. Miután azonban álláspontja szerint a lopási cselekmény téves minősítése a halmazati büntetésként irányadó büntetési tételkeretet nem érinti, a kiszabott büntetés törvényes, ezért arra tett indítványt, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt és a megtámadott határozatokat hatályukban tartsa fenn (BF.1873/2014/1-I.). A terhelt védői által előterjesztett felülvizsgálati indítvány nem megalapozott. A Be. 416. §
(1)bekezdés - indítványozók által hivatkozott - b) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, illetve a büntető anyagi jog valamely szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak. A Be. 423. §
(4)bekezdése szerint azonban a Kúria a megtámadott határozatot csak a felülvizsgálattal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül; azaz a felülvizsgálati eljárás okhoz és célhoz kötött. Az indítványozók indítványukat arra alapozták, hogy a másodfokú bíróság megsértette a Btk. 2. §-ának
(2)bekezdését, amikor a terhelttel szemben nem a határozat meghozatalakor, azaz az elbíráláskor hatályos
- évi C. törvényt, a Btk.-t alkalmazták, miután aszerint a terhelt a kiszabott szabadságvesztésből a büntetés kétharmad részének kitöltése után feltételes szabadságra lenne bocsátható. Azaz a felülvizsgálat célja nem a cselekmények minősítésének, nem a kiszabott büntetés nemének vagy mértékének, és nem is az alkalmazott intézkedésnek a megváltoztatása, hanem a feltételes szabadság terheltre nézve kedvezőbb szabályának alkalmazása volt. Kétségtelen, hogy mind a Btk.
- §
(2)bekezdése, mind a bűncselekmények elkövetésekor hatályos
- évi IV. törvény
- §-a akként rendelkezik, hogy a terhelt terhére megállapított bűncselekményeket az elkövetéskor hatályos törvényt alkalmazva kell elbírálni, kivéve, ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el. Az
- évi IV. törvény
- §
(2)bekezdés I. fordulata szerint a terhelt a vele szemben kiszabott, fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésből a büntetés négyötöd részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra; ugyanakkor a Btk. 38. §
(2)bekezdés a) pontjára figyelemmel a feltételes szabadság lehetősége számára a büntetés kétharmad részének letöltése után nyílna meg. Függetlenül azonban attól, hogy a Btk. 38. §
(1)bekezdése szerint a bíróság az ítéletben megállapítja a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, a büntetés kiszabása alatt továbbra is a büntetés nemére és mértékére vonatkozó ítéleti rendelkezést kell érteni; a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározása továbbra sem a büntetés kiszabásának része. Ennek a Kúria 4/
- (X. 14.) BK véleménye sem mond ellent. A kollégiumi vélemény szerint ugyan a határozott tartamú szabadságvesztés esetében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi, törvény erejénél fogva kötelező időpontjára vonatkozó rendelkezés a
- évi C. törvény (Btk.)
- §
(1)-
(2)bekezdése szerinti elbírálás fogalmába tartozik, így annak eldöntésekor, hogy a két szóba jöhető büntető törvény közül az elkövetőre nézve melyik a kedvezőbb, a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos törvényi rendelkezéseket is össze kell vetni. Azonban a kollégiumi vélemény sem a büntetés kiszabásának, hanem a cselekmény elbírálásának körébe tartozóként értékelte a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározását. Miután pedig felülvizsgálatnak a hivatkozott törvényhely alapján a büntetőjog valamely szabályának megsértése miatt csak akkor van helye, ha emiatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, önmagában a feltételes szabadsággal kapcsolatos, a korábbi szabályozástól eltérő rendelkezésre tekintettel - miután az nem tartozik a büntetés kiszabásához - nincs helye felülvizsgálatnak. Emellett az indítványozók, illetve a Legfőbb Ügyészség által - a terhelt javára kifejtettek kapcsán a Kúria rámutat a következőkre: Ahogy arra a másodfokon eljárt ítélőtábla helytállóan hivatkozott: a terhelt terhére megállapított és a másodfokú ítélet szerint az 1978. évi IV. törvény 282. §
(2)bekezdés b) pontja szerint minősülő jelentős mennyiségű kábítószerre elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette miatt a kiszabandó büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés; miután azonban az ezzel a cselekménnyel összefüggő kábítószer a Btk. 461. §
(3)bekezdés b) pontja szerint már különösen jelentős mennyiségű, a terhelt cselekménye a Btk. alapján a 178. §
(2)bekezdés c) pontja szerint minősülne, amit a törvény öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel rendel büntetni. A terhelt terhére ugyancsak megállapított 5 rendbeli rongálás bűntette az 1978. évi IV. törvény 324. §
(4)bekezdés a) pontja szerint egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, ebből - az értékhatárok változására tekintettel - 2 rendbeli minősülne a Btk. 371. §
(4)bekezdés a) pontja szerint, amit a törvény ugyancsak egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyeget. A további 3 rendbeli rongálási cselekmény a Btk. 371. §
(3)bekezdés a) pontja szerint minősülne, ami - ahogy a terhelt terhére ezt meghaladóan megállapított és az 1978. évi IV. törvény 324. §
(3)bekezdés a) pontja szerint minősített 3 rendbeli rongálás bűntette is - három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Az általa elkövetett lopás bűntette pedig mind az 1978. évi IV. törvény 316. §
(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel a
(6)bekezdés b) pontja, mind a Btk. 370. §
(2)bekezdésének bb) pontjára tekintettel az
(5)bekezdés b) pontja szerint két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel, a közokirat-hamisítás bűntette mind az 1978. évi IV. törvény 274. §
(1)bekezdés b) pontja, mind a Btk. 342. §
(1)bekezdés b) pontja szerint három évig terjedő szabadságvesztéssel, a magánokirat-hamisítás vétsége mind az
- évi IV. törvény
- §-a, mind a Btk.
- §-a szerint egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Így a halmazati büntetésként kiszabandó büntetés az
- évi IV. törvény
- §
(3)bekezdésére figyelemmel öt évtől tizenöt évig, míg a Btk. 81. §
(3)bekezdése szerint öt évtől huszonkét és fél évig terjedő szabadságvesztés. Az irányadó bírói gyakorlat szerint a Btk.
- §-ának megsértése miatt felülvizsgálatnak csak akkor van helye, ha a büntetés a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik [BH 2012.239.]. Miután a bűncselekmény törvényi büntetési tétele, illetve a halmazati büntetésre vonatkozó rendelkezés ilyen rendelkezés, nyilvánvaló, hogy - amint arra a Legfőbb Ügyészség is hivatkozott a Btk. alkalmazása a terhelttel szemben semmiképp sem eredményezhetett volna kedvezőbb elbírálást. Emellett a terhelttel szemben kiszabott nyolc évi szabadságvesztés a törvényes büntetési tétel alsó határához áll közelebb, törvénysértőnek nem tekinthető, így a felülvizsgálat ez okból sem lenne megengedett. Ugyan helytálló a Legfőbb Ügyészség álláspontja abban a tekintetben, hogy az áramlopási cselekmény a bírói gyakorlat szerint nem minősül dolog elleni erőszakkal elkövetettnek akkor, ha az állagsérelem szükségszerűen együtt jár a lopáshoz szükséges műszaki beavatkozással, az üzletszerű elkövetésre tekintettel azonban ennek mellőzése nem eredményezne eltérő minősítést. Téves a folytatólagos elkövetés megállapítása is - lévén az áramlopás valóban természetes egység -, azonban az irányadó büntetés mértékét ez sem érintette. Emellett a Legfőbb Ügyészség sem találta a kiszabott büntetés nemét és mértékét törvénysértőnek. Ugyanakkor a Kúria azzal, hogy a terhelt kábítószerrel kapcsolatos cselekménye a jogerős határozatban megállapítottnál súlyosabban minősülhetne, érdemben nem foglalkozhatott, miután a felülvizsgálat a terhelt javára és más célból folyt. Miután így a Be.
- §
(1)bekezdésének b) pontja szerinti kettős feltétel - az anyagi jogi törvénysértéssel összefüggésben a büntetés törvénysértő volta nem volt megállapítható, a felülvizsgálati indítványnak erre vonatkozó része nem foghatott helyt. A Kúria a megtámadott határozatokat a Be. 423. §
(5)bekezdésre figyelemmel a 416. §
(1)bekezdés c) pontjában felsorolt, az indítványozó által nem hivatkozott esetleges eljárási szabálysértésekre tekintettel is felülvizsgálta. Ilyen, a Be. 373. §
(1)bekezdésének I.
- b)és
- c)pontjában, valamint II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - eljárási szabálysértést azonban nem észlelt. Miután a terhelt védőinek felülvizsgálati indítványát alaptalannak találta, a Be. 424. §
(1)bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a
- § alapján a megtámadott határozatokat hatályukban fenntartotta. A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be.
- §
(4)bekezdése, felülvizsgálatot pedig a Be. 416. §
(4)bekezdésének b) pontja kizárja. Az ismételt felülvizsgálati indítvány benyújtásával összefüggő tájékoztatás a Be. 418. §
(3)bekezdésén alapul azzal, hogy ez esetben a Kúria a Be. 421. §
(3)bekezdésére figyelemmel az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,
- március
- Dr. Mészár Róza s.k. a tanács elnöke, dr. Vaskuti András s.k. előadó bíró, dr. Soós László s.k. bíró A kiadmány hiteléül: TóthLné bírósági tisztviselő