Kbf.95/2014/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdése és a Kúria 4/

1. BK véleménye alapján az elbírálás idején hatályos büntető törvény kedvezőbb a vádlottra nézve, ezért a
2. évi C. tv. rendelkezéseit kell alkalmazni. Ennek alapján a vádlott cselekményeit 65 rb. a Btk. 305.§ c) pontjába ütköző hivatali visszaélés bűntettének kell minősíteni. A vádlottal szemben súlyosításul a Btk.37.§

(2)bekezdés a) pontja alapján magasabb tartamú börtönbüntetést kell kiszabni, melynek végrehajtását a Btk.85.§-a alapján hosszabb próbaidőre indokolt felfüggeszteni. A helyes rendelkezés a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról a Btk.38.§

(2)bekezdés a) pontján alapszik. A lefokozást a Btk.135.§

(1)bekezdés a) pontja és a Btk.137.§

(2)bekezdése alapozza meg. Egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. A védő a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében, az elsőfokú ítélet ellen felmentés érdekében bejelentett fellebbezését fenntartotta. Perbeszédében részletesen foglalkozott az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítással, a megismert bizonyítékokkal, illetve azok értékelésével. Felhívta a figyelmet arra, hogy az ügy egy névtelen bejelentés kapcsán indult, amely arra utal, hogy volt olyan személy, akinek tudomása volt a cselekményről, a központi nyilvántartásokból történő jogellenes lekérdezésekről, és ez a személy a vádlottat jelentette fel. Utalt továbbá arra, hogy az ítéletben felsorolt 65 esetből csak mintegy 35 eset sorolható a vádlott által a ... Kft. megbízásából végzett követelés-érvényesítési tevékenység körébe. Hivatkozott védencének azon védekezésére, hogy a központi nyilvántartás adatai más úton - a bankok révén - is megszerezhetőek voltak, és ezek után irreális kockázatvállalás lett volna az, hogy saját kódjával, nyomon követhetően, jogellenesen kérjen le adatokat a saját gépéről. Hivatkozott arra, hogy védence meg is jelölt olyan személyeket, akik a cselekményeket elkövették, hiszen a ... Kft. megbízásából ugyanazt az adósságbehajtó tevékenységet végezték. Bejárásuk volt a vádlotthoz, a számítógépét szívességi alapon használták, és nem jelenthetett gondot számukra, hogy ismerjék a kódját. Elgondolkodtató az is, hogy nem kizárólag a vádlotti számítógépről történt lekérdezés, hanem az egymás közelében lévő négy gépről, amely inkább cáfolja a vádlotti elkövetésre vont következtetést. Utalt arra, hogy az általa felsorolt, tanúkként kihallgatott potenciális elkövetők az üzleti tevékenység kapcsán egyben konkurensei is voltak a vádlottnak, és könnyen lehet, hogy a feljelentés is ebből a személyi körből származott. Kifogásolta a védő, hogy az elsőfokú bíróság olyan időszakra történő lekérdezések tekintetében is megállapította védence bűnösségét, amikor ő ténylegesen több napos továbbképzésen vidéken tartózkodott. A vádlott vidéki tartózkodását pedig több tanú, illetve jelenléti ív is megerősítette. Végül arra hivatkozott, hogy az ügyben tanúként kihallgatott informatikus rendszergazda, bár határozottan azt állította, hogy a rendőrségi rendszerbe kívülről nem lehet bejutni, csak felhasználói névvel, és jelszóval lehet a megfelelő adatokhoz hozzájutni, azonban végül elismerte az IP-cím klónozásának lehetőségét, amely mégis csak lehetőséget biztosít a rendes út megkerülésére. Ezzel kapcsolatban kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a számítástechnikai szakértő kirendelésére irányuló indítványt elutasította. A védő kifejtette azon álláspontját, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a Be.352.§

(1)bekezdés d) pontja alapján megalapozatlan, helytelen következtetéseket tartalmaz, amely azonban a Be.352.§

(1)bekezdés b) pontja alapján korrigálható, a megállapított tényállástól eltérő tényállás megállapítására lehetőség van, és ennek alapján védence felmentésére tett indítványt. A vádlott az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában csatlakozott a védője által előadottakhoz, és úgy nyilatkozott, hogy nem követett el bűncselekményt. A katonai ügyész, a vádlott és védője által bejelentett fellebbezések folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet, és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.348.§

(1)bekezdésében foglaltak alapján teljes terjedelmében felülbírálta. A vádlottnak és védőjének a felmentésre irányuló fellebbezése nem alapos. A másodfokú bíróság a felülbírálat során észlelte, hogy az elsőfokú katonai tanácsnak a

1. szeptember 15-i tárgyalási napról készített tárgyalási jegyzőkönyve nem tartalmaz sem kérdést, sem választ abban a tekintetben, hogy felmerült-e a korábbi,
2. június 18-i jegyzőkönyv ismertetése. Nem állapítható meg tehát, hogy a katonai tanács betartotta-e a Be.287.§

(5)bekezdésében írt rendelkezést. Megállapítható azonban, az is, hogy ez a körülmény nem volt lényeges hatással az eljárás lefolytatására. A törvényszék katonai tanácsa az egyéb eljárási szabályokat megállapíthatóan betartotta. Az elsőfokú bíróság a tényállást mérlegelési jogkörében állapította meg. Ennek során a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte, és indokolási kötelezettségének is eleget tett. A vádlott a tárgyaláson tagadta a terhére rótt bűncselekmény elkövetését. Utalt arra, hogy ismerősei, akik bejáratosak voltak a munkahelyére, hozzáférhettek az adatokhoz, azokat az ő nevében, kódjával lekérhették. Hivatkozott továbbá arra, hogy neki nem állt érdekében a saját kódjával lekérdezni ezeket az adatokat. Védekezése szerint pedig, olyan időben is történtek lekérdezések, amikor ő egyébként továbbképzésen volt. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott védekezésével szemben terhelő történeti tényállást állapított meg. A katonai tanács igen részletes bizonyítási eljárást folytatott le, melynek során számos tanút hallgatott ki, és több okiratot tett a bizonyítás anyagává. Ítélete

1. oldal elejétől a
2. oldal végéig értékelte az általa megismert bizonyítékokat, és logikus, meggyőző magyarázatát adta annak, hogy miért nem a vádlotti védekezést fogadta el a tényállás alapjául. A védelem azon védekezését, hogy esetleg klónozott IP-címről hajtottak végre hivatali munkaidőben, a vádlott belépési kódjával és jelszavával lekérdezést, cáfolta tanú1 rendszergazda tanúvallomása, valamint a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok, továbbá az elsőfokú bíróságnak azon helyes ténybeli következtetései, amelyek az egyes lekérdezések időpontjához, illetve a folyamat tartamához kapcsolódnak. Az a vádlotti védekezés, hogy a munkahelyére bejáró ismerősei, akik egyébként a munkahelyén időnként a számítógépet is használták, kértek volna le adatot a vádlott belépési kódjával és jelszavával szintén megcáfolást nyert az érintett személyek kihallgatásával, tanúvallomásaik tartalmával. A csopaki szakmai továbbképzés kapcsán a vádlott volt kollégái alapvetően a vádlottnak a továbbképzésen való jelenlétét megerősítő tartalmú vallomást tettek, azonban éppen ezen vallomások részletes tartalma, a beszerzett okirati bizonyítékok, valamint az erre az időtartamra eső lekérdezésekre vonatkozó okirati bizonyítékok bizonyították azt, hogy a vádlottnak lehetősége volt a továbbképzés ideje alatt a délutáni órákban a munkahelyén lekérdezéseket végezni a központi nyilvántartásból. Ezen túlmenően a vádlott felesége vallomásának kivételével a további kihallgatott tanúk vallomásai, valamint az egyéb - alapvetően okirati - bizonyítékok szintén a vádlott védekezéssel szemben a terhelő történeti tényállást alapozták meg. A Be.351.§

(1)bekezdésében foglaltak szerint a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetőleg a fellebbezésben új tényt állítottak vagy új bizonyítékra hivatkoztak és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárás folytat le. Megállapítható, hogy a vádlott és védője új tényre, új bizonyítékra nem hivatkoztak. Megállapítható, továbbá az is, hogy az elsőfokú katonai tanács teljeskörű bizonyítást folytatott le, az általa megismert bizonyítékokat megfelelően értékelte, tehát eredménnyel a tényállás megalapozatlanságára sem lehet hivatkozni. A Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa által rögzített tényállás megalapozott, mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. Így a vádlottnak és védőjének a bizonyítékok újraértékelésére, a tényállás felülmérlegelésére, és ezen a keresztül a vádlott felmentésére irányuló indítványa eredményre nem vezethetett. Az irányadó tényállás alapján a katonai tanács okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére, tévedett azonban a cselekmények jogi minősítését illetően. Az elsőfokú bíróság az ítéletében - a vádban írtakkal azonos módon - 65 rb. az

1. évi IV. tv. szerinti 225.§-ba ütköző hivatali visszaélés bűntettében állapította meg a vádlott bűnösségét. Hivatali visszaélés esetén a cselekmények rendbelisége a jogellenes kapcsolatok számához igazodik. A jelen ügyben lefolytatott bizonyítás alapján nem merült fel adat arra vonatkozóan, hogy a vádlott a lekérdezéseket, azért végezte volna, hogy ezzel másoknak jogtalan előnyt, vagy hátrányt szerezzen, tehát, hogy ennek kapcsán más személyekkel jogellenes kapcsolatot alakított volna ki. A jelen tényállás alapján csak az állapítható, hogy a vádlott a saját érdekkörében, a saját érdekében hivatali helyzetével egyébként visszaélve végzett 65 esetben lekérdezést a központi nyilvántartásokból. A jogtalan előny éppen a vádlottnál jelentkezett. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a vádlott cselekményét 1 rb. a Btk.305.§ c) pontjába ütköző folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés bűntettének minősítette, mivel a folytatólagosság törvényi előfeltételei fennállnak. A másodfokú bíróság az elsőfokú katonai tanácstól eltérően az elbírálás idején hatályos büntető törvényt alkalmazta, figyelemmel arra, hogy a
2. évi C. tv.-nek a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezése a vádlottra nézve kedvezőbb. Erre a körülményre utal az, hogy az elsőfokú bíróság annak ellenére, hogy egyébként az
3. évi IV. tv. rendelkezéseit alkalmazta, az ítélet rendelkezései között a
4. évi C. tv.-ben található szabálynak megfelelő rendelkezést tüntetett fel a feltételes szabadságra bocsátás tekintetében. A súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezés alapos. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során alapvetően helytállóan tárta fel az enyhítő és súlyosító körülményeket. A megváltozott jogi minősítésre figyelemmel azonban a súlyosító körülmények között a többszörös halmazat helyett a folytatólagosságot kell feltüntetni. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a cselekmények tárgyi súlyára és a vádlott alanyi bűnösségének fokának figyelemmel vele szemben börtönbüntetést szabott, és a vádlott eddigi hibátlan életvezetésére figyelemmel törvényes annak próbaidőre történő felfüggesztése is. A folytatólagosságon belüli cselekmények számára figyelemmel azonban alapos az ügyészségnek a súlyosításra irányuló fellebbezése, valamint a fellebbviteli ügyészségnek a súlyosításra irányuló indítványa. Ezért a másodfokú bíróság a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést 1 évi börtönbüntetésre, míg a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaidejét 2 évre súlyosította. Helyesen döntött a törvényszék katonai tanácsa akkor is, amikor a vádlottal szemben a legsúlyosabb katonai büntetést szabta ki, megállapítva, hogy a rendfokozat viselésére nem méltó. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ezek a büntetések megfelelően szolgálják a Btk.79.§ -ban írt büntetési célokat. A megváltozott jogi minősítésre figyelemmel a másodfokú bíróság a halmazati büntetésre történő utalást mellőzte. Egyben megállapítja, hogy a börtönbüntetés kiszabása a Btk.37.§

(2)bekezdés a) pontján, a próbaidőre történő felfüggesztés a Btk.85.§

(1)és

(2)bekezdésein, a lefokozás a Btk.135.§

(1)bekezdése a) pontján és a 137.§-án, míg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjára vonatkozó tartalmában helyes rendelkezés, a Btk.38.§

(2)bekezdés a) pontján alapszik. A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa - helyes indokai alapján - helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be.372.§

(1)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. április
2. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészáros László hb. ezredes s.k. előadó bíró, Dr. Török Zsolt hb. ezredes s.k. szavazó bíró A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete a rendelkező részben írt változtatással jogerős és a szabadságvesztés kivételével végrehajtható. Budapest,
3. április
4. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke