← Magyarország

Bhar.309/2014/19 – Fővárosi Ítélőtábla

ővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 1.Bhar.309/2014/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság Budapesten,
  2. év április hó
  3. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő v é g z é s t: A sikkasztás bűntette és más bűncselekmények miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság 1.Bf.198/2013/
  4. számú ítéletét helybenhagyja. A vádlott által a másodfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe beszámítja. A harmadfokú eljárásban felmerült 76.320,- (hetvenhatezer-háromszázhúsz) forint bűnügyi költséget a vádlott köteles az államnak megfizetni. A végzés ellen további fellebbezésnek helye nincs. I n d o k o l á s: A Székesfehérvári Járásbíróság a
  5. év május hó
  6. napján kelt 7.B.294/2013/
  7. számú ítéletével a vádlottat 1 rb. sikkasztás bűntette (
  8. évi IV. törvény
  9. §

(1)és
(6)bekezdés b/ pontja), 1 rb. folytatólagosan elkövetett pénzhamisítás bűntette (1978. évi IV. törvény 304. §
(1)bekezdés c/ pontja,
(3)bekezdés), 2 rb. folytatólagosan elkövetett csalás bűntette (1978. évi IV. törvény 318. §
(1)és
(5)bekezdés b/ pontja), 1 rb. lopás bűntette (1978. évi IV. törvény 316. §
(1)és
(5)bekezdés b/ pontja), 2 rb. csalás bűntette (1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés
(2)bekezdés II. fordulata c/ pontja,
(4)bekezdés b/ pontja), 1 rb. sikkasztás bűntette (1978. évi IV. törvény 317. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés II. fordulat c/ pontja,
(4)bekezdés b/
  1. pontja), 3 rb. csalás bűntette (
  2. évi IV. törvény
  3. §
(1)és
(2)bekezdés II. fordulat c/ pontja,
(4)bekezdés b/ pontja), 2 rb. csalás bűntettének kísérlete (1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés II. fordulat c/ pontja,
(4)bekezdés b/ pontja), 2 rb. közokirat-hamisítás bűntette (1978. évi IV. törvény 274. §
(1)bekezdés a/ pontja), 15 rb. közokirat-hamisítás bűntette (1978. évi IV. törvény 274. §
(1)bekezdés b/ pontja), 6 rb. közokirat-hamisítás bűntette (1978. évi IV. törvény 274. §
(1)bekezdés c/ pontja), 1 rb. készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétsége (1978. évi IV. törvény 313/C. §
(1)és
(7)bekezdés b/ pontja), 2 rb. sikkasztás vétsége (1978. évi IV. törvény 317. §
(1)és
(2)bekezdés II. fordulat c/ pontja), 2 rb. csalás vétsége (1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés II. fordulat c/ pont), 2 rb. folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége (
  1. évi IV. törvény
  2. §) és 8 rb. magánokirat-hamisítás vétsége (
  3. évi IV. törvény
  4. §) miatt halmazati büntetésül, mint többszörös visszaesőt 7 év fegyházbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte, azzal, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Elrendelte a Gödöllői Városi Bíróság 1.B.858/
  5. számú ítéletével kiszabott 1 év 8 hónap börtönbüntetés végrehajtását. Ellenben a vádlottal szemben 1 rb. felbujtóként elkövetett közokirathamisítás bűntette (
  6. évi IV. törvény
  7. §
(1)bekezdés a/ pontja) miatt indult büntetőeljárást megszüntette. Rendelkezett vagyonelkobzásról, polgári jogi igényről és a bűnügyi költségről. Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és a védő jelentett be fellebbezést, mely alapján eljárva a Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2014. év április hó 30. napján kelt 1.Bf.198/2013/26. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a vádlott cselekményeit 1 rb. sikkasztás bűntettének (1978. évi IV. törvény 317. §
(1)és
(2)bekezdés c/ pontja,
(6)bekezdés b/ pontja), 3 rb. sikkasztás bűntettének (1978. évi IV. törvény 317. §
(1)és
(2)bekezdés c/ pontja,
(4)bekezdés b/ pontja), 1 rb. lopás bűntettének (1978. évi IV. törvény 316. §
(1)és
(2)bekezdés c/ pontja,
(5)bekezdés b/ pontja), 1 rb. csalás bűntettének (1978. évi IV. törvény 318. §
(1)és
(2)bekezdés c/ pontja,
(5)bekezdés b/ pontja), 1 rb. folytatólagosan elkövetett csalás bűntettének (1978. évi IV. törvény 318. §
(1)és
(2)bekezdés c/ pontja,
(5)bekezdés b/ pontja), 5 rb. csalás bűntettének (1978. évi IV. törvény 318. §
(1)és
(2)bekezdés c/ pontja,
(4)bekezdés b/ pontja), 2 rb. folytatólagosan elkövetett csalás bűntettének (1978. évi IV. törvény 318. §
(1)és
(2)bekezdés c/ pontja,
(4)bekezdés b/ pontja), 1 rb. csalás bűntette kísérletének (1978. évi IV. törvény 318. §
(1)és
(2)bekezdés c/ pontja,
(4)bekezdés b/ pontja), 2 rb. közokirat-hamisítás bűntettének (1978. évi IV. törvény 274. §
(1)bekezdés a/ pontja), 19 rb. közokirat-hamisítás bűntettének (1978. évi IV. törvény 274. §
(1)bekezdés b/ pontja), 5 rb. közokirat-hamisítás bűntettének (1978. évi IV. törvény 274. §
(1)bekezdés c/ pontja), 11 rb. magánokirat-hamisítás vétségének (
  1. évi IV. törvény
  2. §) és 1 rb. folytatólagosan elkövetett pénzhamisítás bűntettének (
  3. évi IV. törvény
  4. §
(1)bekezdés c/ pontja,
(3)bekezdés) minősítette, illetve nevezte meg. A vádlottat 1 rb. csalás bűntettének kísérlete (1978. évi IV. törvény 318. §
(1)és
(2)bekezdés c/ pontja,
(4)bekezdés), 1 rb. közokirat-hamisítás bűntette (1978. évi IV. törvény 274. §
(1)bekezdés b/ pontja) és 2 rb. magánokirat-hamisítás vétsége (
  1. évi IV. törvény
  2. §) miatt emelt vád alól felmentette. Rendelkezett előzetes letartóztatás beszámításáról, polgári jogi igényről, bűnügyi költségről. A másodfokú ítélet ellen a vádlott és a védője jelentett be másodfellebbezést részben felmentés, részben enyhítés érdekében. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.715/2014/2-I. számú átiratában - és a képviselője a nyilvános ülésen - a védelmi fellebbezést alaptalannak tartotta. Kifejtette, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be.
  3. §
(1)bekezdés a/ pontjára figyelemmel az iratok tartalma alapján kiegészítette, illetve pontosította, az így irányadó volt a másodfokú eljárásban is. Ezen tényállásból a törvényszék megalapozottan vont következtetést a vádlott bűnösségére. A kiszabott büntetés törvényes, ennek enyhítése nem indokolt. Mindezek alapján indítványozta a fellebbviteli főügyészség, hogy a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. A védő perbeszédében fenntartotta a bejelentett fellebbezést és a XIV. és a XVII. pont alatti cselekményeknél indítványozta a vádlott felmentését, kifejtve, hogy a XIV. pont alatti cselekménynél a vádlott csupán érdeklődött, így a cselekmény kísérleti szakba sem juthatott, illetve a XVII. pont alatti cselekménynél pedig nem állt szándékában a gépkocsi eladása, nem vizsgálták megfelelően a védekezését. Emellett hangsúlyozta, hogy a vádlott beismerő vallomást tett, jelentős az időmúlás, illetve kiskorú gyermek tartásáról kell gondoskodnia. Mindezek alapján olyan mértékű szabadságvesztés büntetés kiszabására tett indítványt, amelyből a vádlott vagy kitöltve szabadul, vagy amely nem haladja meg túlzottan az eddig fogvatartásban eltöltött időt. A vádlott a nyilvános ülésen a családfenntartó szerepét, illetve rossz egészségi állapotát emelte ki. Emellett utolsó szó jogán még elmondta, hogy nem tudta, hogy az 1. pontban szereplő pénz hamis. A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a Be. 387. §
(1)bekezdése alapján a vádlott és védője fellebbezése folytán bírálta felül a másodfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző első-, és másodfokú bírósági eljárást. Megállapította, hogy a másodfokú bíróság kellő alapossággal járt el, amikor az ügyben másodfokon tárgyalást tűzött ki, amely keretében bizonyítást vett fel, illetve az elsőfokú eljárásban megvalósított - és az elsőfokú ítélet részbeni megalapozatlanságát eredményező - eljárási szabálysértés orvoslása érdekében tárgyalás anyagává tett több olyan okirati bizonyítékot, amelyeket az elsőfokú bíróság nem ismertetett az eljárásában, holott azokat bizonyítékként értékelte az egyes tényállások megállapításánál. A Székesfehérvári Törvényszék észlelte azt is, hogy a járásbíróság által megállapított egyes tényállások megalapozatlansági okoktól szenvednek, így elsősorban iratellenes megállapításokat tartalmaznak, de részben felderítetlenek és hiányosak is (Be. 351. §
(2)bekezdés a/, b/, c/ pontok). A másodfokú bíróság orvosolta az elsőfokú bíróság által elkövetett eljárási hibákat, kiküszöbölte az elsőfokú ítélet megalapozatlanságát, így a bizonyítás teljes körűvé és törvényessé vált. A Székesfehérvári Törvényszék az általa felvett bizonyítással megalapozottan és törvényesen egészítette ki, illetve helyesbítette az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást több ponton is, amely ezáltal megalapozottá vált, és így irányadó volt a másod-, és harmadfokú eljárásban is. A védelem két tényállási pont kapcsán terjesztett elő felmentésre irányuló kérelmét. Ezek közül a XIV. tényállási pont alatti bűncselekmények miatt emelt vád alól a törvényszék másodfokon már felmentette a vádlottat, míg a XVII. tényállási pontot illetően pedig a vádlott bűnösségének megállapítására a saját beismerő vallomása alapján került sor, az eljárt bíróságok pedig értékelték e cselekmény kapcsán is a rendelkezésre álló bizonyítékokat. Ebben a részében a fellebbezés valójában a bizonyítékokat értékelő tevékenységet támadta, azonban ez a felülmérlegelés tilalmára tekintettel eredményre nem vezethetett. Az irányadó tényállásból a másodfokú bíróság, illetve - a felmentő rendelkezésekkel érintett két tényálláspont kivételével - az elsőfokú bíróság is okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére. A Székesfehérvári Törvényszék a másodfokú ítélet
  1. oldalától kezdődően a
  2. oldallal bezárólag részletesen, alaposan és helytállóan indokolta azt, hogy mely esetekben és miért minősítette a járásbíróságtól eltérően a vádlott terhére megállapított egyes bűncselekményeket. Ezen jogi indokolás teljes, azzal az ítélőtábla egyetért, szükségtelen azt bármivel kiegészíteni. Ugyancsak helyesen foglalt állást a másodfokú bíróság annak kapcsán, hogy az elkövetéskori vagy az elbíráláskori büntetőtörvényt kell alkalmazni a vádlott vonatkozásában. A törvényszék okfejtése hibátlan, az új Btk., a
  3. évi C. törvény rendelkezései nem eredményeznek enyhébb elbírálást a vádlottra nézve, így főszabályként érvényesülően az
  4. évi IV. törvény, mint elkövetéskori büntetőtörvény alkalmazása törvényes. Az eljárt bíróságok feltárták a büntetés kiszabása során irányadó súlyosító és enyhítő körülményeket és mindezeket összevetve a cselekmények tárgyi súlyával és a vádlott személyében rejlő társadalomra való veszélyességgel megfelelő mértékű büntetést szabtak ki, amely semmiképpen sem tekinthető eltúlzottnak, ezért a védelem enyhítésre irányuló fellebbezése sem vezethetett eredményre. A másodfokú ítélet további rendelkezései is törvényesek. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletét a Be.
  5. §-a alapján helybenhagyta. A vádlott által a másodfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a szabadságvesztés büntetésbe az ítélőtábla a
  6. évi IV. törvény
  7. §
(1)és
(2)bekezdése alapján beszámította. A harmadfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget a vádlott viseli. Budapest,
  1. év április hó
  2. napján . Rédei Géza s.k. a tanács elnöke Dr. Bartkó Levente s.k. előadó bíró Dr. Vincze Piroska s.k. bíró A Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság 1.Bf.198/2013/
  3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 1.Bhar.309/2014/
  4. számú végzésével a mai napon jogerős és végrehajtható. Budapest,
  5. év április hó
  6. napján . Rédei Géza s.k. a tanács elnöke

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.