A határozat elvi tartalma: Sikkasztásnál sajátjaként rendelkezésként olyan elkövetői magatartás értékelhető, amelynek során a rábízott idegen dolog őrzésével megbízott személy a tulajdonost megillető rendelkezési jogot szándékosan jogellenesen, a saját javára, a sértett hátrányára, a sértett érdekét sértő módon gyakorolja. KÚRIA Bfv.I.1462/2014/
- szám A Kúria Budapesten, a
- év tanácsülésen meghozta a következő március hó
- napján tartott v é g z é s t: A csalás bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt a terhelt által - védője útján - benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Miskolci Törvényszék 12.B.744/2012/
- számú, valamint a Debreceni Ítélőtábla Bf.II.816/2013/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s A Miskolci Törvényszék a
- szeptember 23-án meghozott 12.B.744/2012/
- számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki sikkasztás bűntettében [
- évi IV. törvény
- §
(1)bekezdés,
(5)bekezdés a) pont], magánokirat-hamisítás vétségében [
- évi IV. törvény
- §] és hamis tanúzás bűntettében [
- évi IV. törvény
- §
(2)bekezdés c) pont,
(5)bekezdés], ezért halmazati büntetésül három év hat hónap börtönbüntetésre, három év közügyektől eltiltásra, négy évi időtartamra gazdasági társaság vezető tisztségviselőjekénti foglalkozástól eltiltásra ítélte, megállapította, hogy a terhelt legkorábban a börtönbüntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra; rendelkezett a polgári jogi igényről és az egyéb járulékos kérdésekről is. Ugyanakkor a terheltet a hűtlen kezelés bűntettének [1978. évi IV. törvény 319. §
(1)és
(3)bekezdés h.) pont] vádja alól felmentette. A védői fellebbezés folytán másodfokon eljárt Debreceni Ítélőtábla a
- február 10-én jogerőre emelkedett Bf.II.816/2013/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terhelttel szemben a hamis tanúzás bűntette [Btk.
- §
(2)bekezdés c) pont,
(5)bekezdés
- mondata] miatt indult eljárást megszüntette, a terhelt cselekményét a Btk.
- §
(1)bekezdése és a
(4)bekezdés a) pontja szerinti sikkasztás bűntettének, valamint a Btk.
- §-a szerinti hamis magánokirat felhasználása vétségének minősítette, a vele szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát kettő év hat hónapra enyhítette azzal, hogy azt börtönben kell végrehajtani és a terhelt a büntetés kétharmad részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra; a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasította, és mellőzte az illetékkel kapcsolatos rendelkezést. Egyebekben az első fokú határozatot helybenhagyta. A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt nyújtott be - védője útján - a Be.
- §
(1)bekezdés b) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt. Álláspontja szerint az első és másodfokú ítélet részben téves megállapításokat, részben téves jogszabályi hivatkozásokat tartalmaz; jogszabály nélkül tekinti tiltottnak azt, hogy testvérének ügyvédi irodája legyen jogosult cégének képviseletére. Arra hivatkozott, hogy a vád tárgyává tett pénzösszeget nem a testvére, hanem a cége ügyeit ellátó ügyvédi iroda számlájára utalta, aminek a képviselője éppen testvére volt, és mivel a bíróságok álláspontjával ellentétben nem zárja ki semmi azt, hogy a cég ügyvédje a vezető tisztségviselő hozzátartozója legyen, így ez bűnössége alapjául sem szolgálhat. Ennek kapcsán kifejtette, hogy tévesen hivatkoztak az eljárt bíróságok a Gt. 25. §-ának
(2)bekezdésére; ez a szabály álláspontja szerint a gazdasági társaság fő gazdasági tevékenységével összefüggésben állít fel összeférhetetlenségi szabályt, testvére azonban jogi képviseletet látott el. Emellett utalt arra, hogy sikkasztást azért sem követett el, mert mint cégvezető nem a saját maga számára, a saját érdekében utalta letéti számlára a pénzt, hanem kifejezetten a cég védelme érdekében, a cég kétséges helyzete miatt gondoskodott a kérdéses összeg biztosításáról azzal, hogy az a letétbe helyezéssel nem került ki a gazdasági folyamat érintett feleinek köréből. Megítélése szerint az adott helyzetben, mint a cég vezető tisztségviselője helytállóan ítélte meg úgy, hogy a vételárat mind az általa vezetett cég érdekében, mind a megrendelővel való gazdasági kapcsolat megőrzése érdekében egy független számlára kell letétbe helyezni, mivel alappal tarthatott az akkor még tudomása szerinti hibás teljesítés következményeitől. Hivatkozott arra is, szándék hiányában a hogy vagyoni hátrány hűtlen kezelés sem okozására irányuló lenne a terhére megállapítható. Az pedig, hogy a letéti számláról a pénz pontosan nem ismert körülmények között eltűnt, álláspontja szerint nem róható a terhére, mivel az ő magtartása nem állt oksági kapcsolatban a mások tevékenysége folytán keletkezett vagyoni hátránnyal. Ezért a megtámadott határozatok megváltoztatásával a terhére megállapított bűncselekmények alóli felmentését indítványozta. A Legfőbb alaposnak. Ügyészség a felülvizsgálati indítványt nem találta Álláspontja szerint ugyan a másodfokú bíróság tévedett, amikor a sikkasztás elkövetési magatartásai közül az eltulajdonítást látta megállapíthatónak, mivel az irányadó tényállás szerint a terhelt a kérdéses összeget nem eltulajdonította, hanem azzal sajátjaként rendelkezett, azonban a terhelt magatartása így is tényállásszerű, ezért bűnösségének a vagyon elleni bűncselekményben történő megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése nélkül került sor. Ezért arra tett indítványt, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt és a megtámadott határozatokat hatályukban tartsa fenn (BF.1729/2014/1.). A Be. 416. §
(1)bekezdés - indítványban hivatkozott - b) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntető anyagi jog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak. Miután azonban a terhelt indítványában bűnösségének törvénysértő megállapítására hivatkozott, indítványát - tartalma szerint - nem erre az általa hivatkozott okra, hanem a Be. 416. §
(1)bekezdés a) pontjára alapította; eszerint felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására büntető anyagi jogi szabály megsértésével került sor. Ezért a Kúria a terhelt indítványát erre az okra figyelemmel vizsgálta felül; azt azonban nem találta megalapozottnak. A Be. 423. §
(1)bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, és az a felülvizsgálat keretében nem támadható. Az irányadó tényállás szerint a ... Kft. tagjai
- január
- napján konferencia-taggyűlést tartottak, amelyen részt vett a tagok képviseletében a terhelt is. Ezen lemondott a ... Kft. ügyvezetői megbízatásáról, és a tagok úgy határoztak, hogy a terheltet az ügyvezetői tisztségből felmentik, egyben a
- január
- napjától Majoros Pétert a kft. új ügyvezetőjének megválasztották. Az ügyvezető személyében bekövetkezett változást azonban a cégnyilvántartásba nem jegyezték be. A cselekmény elkövetésekor és elbírálásakor is irányadó keretjogszabályok közül a gazdasági társaságokról szóló
- évi IV. törvény (Gt.)
- §
(1)bekezdés d) pontja kimondja, hogy a lemondással a vezető tisztségviselői jogviszony megszűnik, míg a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) 22. §
(2)bekezdés szerint a cég - jóhiszemű személlyel szemben - nem hivatkozhat arra, hogy az általa bejelentett és a cégjegyzékbe bejegyzett valamely adat nem felel meg a valóságnak. Így a terhelt - miután a vezetői tisztségviselői megbízatásáról 2009. január 1. napján lemondott, valamint ugyanezen a taggyűlésen a tagok az új ügyvezető személyéről is döntöttek, és ezzel lemondása a Gt. 31. §-ának
(2)bekezdése alapján azonnal hatályosult -
- január
- napján, azaz a pénzösszegnek az ügyvédi letéti számlára történő utalásakor valójában már nem volt a ... Kft. ügyvezetője. Az pedig, hogy ezt a változást a cégnyilvántartásban nem vezették át, a Ctv.
- §
(2)bekezdésére figyelemmel csak azzal a következménnyel járt, hogy a ... Kft. jóhiszemű harmadik személlyel szemben nem hivatkozhatott arra, miszerint a cégnyilvántartás nem a tényleges adatokat tartalmazta. A terheltnek a változásbejegyzés elmaradása folytán - a kft. bankszámlájához tartozó hozzáférési kód ismeretében - megmaradt az a lehetősége, hogy a ... Kft. bankszámláján lévő pénzösszeg átutalásáról rendelkezzen. Ennélfogva a terhelt a cég bankszámláján lévő összeggel, mint az eredetileg a korábbi ügyvezetői megbízatása folytán rábízott idegen dologgal rendelkezett, amit utóbb egy visszadátumozott letéti szerződéssel kívánt legalizálni. Ráadásul a pénzösszeg átutalásához egyébként is a taggyűlés jóváhagyására lett volna szükség; ilyen taggyűlési hozzájárulással azonban nem rendelkezett. Mindezzel a terhelt tisztában volt, így tehát szándékosan járt el jogellenesen. A terhelt cselekménye következtében a ... Kft. rendelkezési jogának kizárólagossága az ügyvédi letéti számlára átutalt összeg felett átmenetileg megszűnt, ahhoz hozzáférni közvetlenül nem tudott. Éppen ez tette lehetővé azt, hogy harmadik személy a pénzösszeget az ügyvédi letéti számláról a saját számlájára átutalhassa és onnan felvegye. A terhelt a felülvizsgálati indítványában ezeket a tényeket vitatta, amikor arra hivatkozott, hogy ő mint cégvezető jogszerűen, nem a saját, hanem a cég gazdasági, üzleti helyzetének védelme érdekében rendelkezett a cég pénzének a testvére ügyvédi letéti számlájára történő átutalásáról. Mivel azonban a terhelt - irányadó tényállás szerinti - magatartása tényállásszerű, bűnösségének megállapítására a vagyon elleni bűncselekményben a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése nélkül került sor. Ugyanakkor - ahogy arra a Legfőbb Ügyészség helytállóan utalt tévedett a Debreceni Ítélőtábla, amikor a sikkasztás elkövetési magatartásának két fordulata közül az eltulajdonítást - és nem a sajátjaként rendelkezést - állapította meg a terhelt terhére. Azt az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás nem tartalmazza, hogy a terhelt az átutalt pénzt eltulajdonította; ezzel a tényállást az ítélőtábla sem egészítette ki. Kétségtelenül a terhelt cselekménye - az átutalás - tette lehetővé azt, hogy harmadik személy a pénzösszeget az ügyvédi letéti számláról a saját számlájára utalhassa és onnan felvegye, és ez végül a cég felszámolását eredményezte, azonban azt egyik eljárt bíróság sem állapította meg, hogy a terhelt volt ez a személy, illetve az ő megbízásából járt el a harmadik személy. Az irányadó tényállás szerint a terhelt mint a rábízott idegen dolog kezelésével megbízott személy a tulajdonost megillető rendelkezési jogot szándékosan jogellenesen, a sértett érdekét sértő módon gyakorolta, és ezzel - azaz a sajátjakénti rendelkezéssel - követte el a sikkasztást. (Hasonló módon foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság a Legfőbb Ügyészség által is felhívott, BH 2006.181. szám alatt közzétett eseti döntésében is.) Ez azonban sem a terhelt következtetés helytállóságát, minősítését nem befolyásolja. büntetőjogi felelősségére levont sem a cselekmény sikkasztáskénti A Debreceni Ítélőtábla helytállóan alkalmazta a Btk. 2. §
(2)bekezdését, azaz az időbeli hatályára vonatkozó szabályt, és bírálta el a terhelt cselekményeit a határozatának meghozatalakor már hatályos Btk. szerint. Az ítélet rendelkező része azonban tévesen állapította meg ismételten a terhelt bűnösségét, miután a változtatás nem azt, hanem a cselekmények minősítését érintette; ugyancsak helytelenül enyhítette a „főbüntetést", miután a Btk. már ezt a fogalmat nem ismeri; emellett figyelmen kívül hagyta azt is, hogy a foglalkozástól eltiltás a Btk. szerint immár nem mellékbüntetés. Érdemben azonban ez a döntés helytállóságát nem érintette, emellett a Be. 423. §
(4)bekezdésében írtakra figyelemmel a felülvizsgálati eljárás egyébként is okhoz és célhoz kötött. A Kúria a megtámadott határozatokat a Be. 423. §
(5)bekezdésre figyelemmel a 416. §
(1)bekezdés c) pontjában felsorolt feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - esetleges eljárási szabálysértésekre tekintettel is felülvizsgálta, azonban ilyen egyéb eljárási szabálysértést sem észlelt. Ezért a kifejtettekre tekintettel - a Be. 424. §
(1)bekezdése szerint tanácsülésen eljárva - a Be.
- § alapján a Miskolci Törvényszék 12.B.744/2012/
- számú, valamint a Debreceni Ítélőtábla Bf.II.816/2013/
- számú ítéletét hatályában fenntartotta. A végzés elleni fellebbezést a Be.
- §
(4)bekezdése, a felülvizsgálatot a Be. 416. §
(4)bekezdés b) pontja kizárja. A felülvizsgálati indítvány ismételt benyújtásával kapcsolatos tájékoztatás a Be. 418. §
(3)bekezdésén alapul azzal, hogy ez esetben a Kúria - a Be. 421. §
(3)bekezdésére figyelemmel - az indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,
- március
- Dr. Mészár Róza s.k. a tanács elnöke, dr. Vaskuti András s.k. előadó bíró, dr. Soós László s.k. bíró A kiadmány hiteléül: TóthLné bírósági tisztviselő