← Magyarország

Gf.40271/2014/5 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.271/2014/5/V. A Fővárosi Ítélőtábla a Horváth és Társai Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a Dr. Kurucz György ügyvéd által képviselt I. rendű, II. rendű, III. alperesek és a CONT(Ó)-ROLL Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság felszámoló által képviselt IV. rendű alperes ellen vételár megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék

  1. november
  2. napján kelt 5.G.41.200/2013/
  3. számú ítélete ellen az I. rendű, II. rendű és III. rendű alperesek által benyújtott fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az I-III. rendű alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 366.115,- (Háromszázhatvanhatezer-egyszáztizenöt) Ft + áfa másodfokú ügyvédi munkadíjat, továbbá az illetékfeljegyzési jogukra tekintettel le nem rótt 2.500.000,- (Kettőmillióötszázezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket az állam javára, külön felhívásra. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított, a fellebbezés elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint a textilipari termékek nagykereskedelmével foglalkozó felperes és az I. rendű alperes között
  4. október 6-án áruszállítási keretszerződés jött létre, különböző márkajelzésű, minőségű ruházati termékek szállítására, amelyeket az I. rendű alperes fogyasztók részére volt jogosult értékesíteni. Az 1.
  5. pont szerint az I. rendű alperes vállalta a leszállított termékek átvételét a felperestől, valamint elszámolás teljesítését a felperes felé, az átvett árukkal és a vételárukkal kapcsolatban. A
  6. pont az I. rendű alperes korlátlan és kizárólagos felelősségéről szólt, a szállítólevéllel leszállított termékek vonatkozásában. A keretszerződés alapján leszállított - és az I. rendű alperes által értékesített - termékek ellenértékeként 13.695.793,- Ft összegű vételár-fizetési kötelezettsége keletkezett az I. rendű alperesnek a felperes felé, felmerült továbbá 2.883.465,- Ft fizetési kötelezettsége is, a részére leszállított további 354 db ruházati termék miatt, amelyekkel kapcsolatban az I. rendű alperes nem tett eleget az elszámolási kötelezettségének, sem a termékek, sem a vételáruk vonatkozásában. A felperes mint jogosult, a B... Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. mint kötelezett, valamint az I. rendű alperes mint tartozásátvállaló között
  7. október 6-án írásbeli megállapodás jött létre, amelyben az I. rendű alperes átvállalta a kötelezettnek a felperes felé áruszállítással összefüggésben keletkezett - 21.599.117,- Ft tőke és annak 5 %-os késedelmi kamat - tartozását, amelyet két év alatt részletekben volt köteles teljesíteni. A II., III., IV. rendű alperesek a felperessel
  8. október 6-án kötött szerződésben egyetemleges készfizető kezességet vállaltak, az I. rendű alperesnek a
  9. október 6-i tartozásátvállalási megállapodásban rögzített, valamint a felperessel létrejött áruszállítási keretszerződésből eredő fizetési kötelezettsége vonatkozásában.
  10. március 1-jén a felperes azonnali hatállyal felmondta a
  11. október 6-i áruszállítási keretszerződést, az I. rendű alperes elszámolási kötelezettségének az elmulasztása miatt. A felperes a
  12. április 15-én benyújtott, majd az elsőfokú eljárásban módosított keresetében 35.587.621,- Ft, abból 19.008.363,- Ft után
  13. december 23-tól a kifizetésig számított évi 5 %-os mértékű, 13.695.793,- Ft után
  14. február 28-tól a Ptk. 301/A. §-a szerinti késedelmi kamat megfizetésében kérte az alperesek egyetemleges marasztalását, a Ptk.
  15. §

(1)-
(2)bekezdéseire, 365. §
(1)bekezdésére, 368. §
(1)bekezdésére, 272. §
(1)bekezdésére, 274. §
(1)bekezdésére alapítva, az I. rendű alperessel
  1. október 6-án kötött áruszállítási keretszerződés, illetve tartozásátvállalási megállapodás, valamint a II., III., IV. rendű alperesek
  2. október 6-i készfizető kezességvállalásai alapján. Kereseti követeléséből 19.008.363,- Ft-ot a tartozásátvállalási megállapodáson alapuló tartozásként, 13.695.793,- Ft-ot az áruszállítási keretszerződés alapján az I. rendű alperes részére leszállított termékek ellenértékeként, 2.883.465,- Ft-ot az I. rendű alperes részére leszállított, de el nem számolt termékek értékeként jelölt meg. Az alperesek az ellenkérelmükben amiatt kérték a kereset elutasítását, mert a felperes szerződésszegésével - késedelmes teljesítéssel, részben eltérő áru, illetve eltérő mennyiségben való szállításával - az I. rendű alperest kárt érte, amelyet a kereseti követelésbe beszámítani kívánt. Az I. rendű alperes a beszámítási kifogással kártérítés jogcímén érvényesített követelését 50.438.620,- Ft-ban jelölte meg a
  3. november 26-i elsőfokú tárgyaláson. Az elsőfokú bíróság a
  4. november 26-án kelt 5.G.41.200/2013/
  5. számú ítéletében kötelezte az I-IV. rendű alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 35.587.621,- Ft-ot, továbbá 19.008.363,- Ft után
  6. december 23-tól a kifizetésig számított 5 %-os mértékű kamatát, 13.695.793,- Ft után
  7. február 28-tól a kifizetésig számított, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7 %-kal növelt mértékű kamatát, valamint 2.262.000,- Ft perköltséget. Határozatának indokolásában rögzítette, hogy a
  8. november 26-i tárgyaláson elutasította az I. rendű alperes beszámítási kifogását, mivel a Pp. 147/A. §
(1)bekezdésében írt törvényi határidőt követően került előterjesztésre. Leszögezte a törvényszék, hogy nem volt vitás a perben a kereset összegszerűsége; a jogalap, a fizetési kötelezettség fennállása szempontjából pedig nem volt jelentősége az alperesek által előadott körülményeknek, a beszámítási kifogás elutasítása miatt. A bíróság az ítéletét a Pp. 221. §
(3)bekezdésében írt rendelkezés alkalmazásával indokolta, az ügy egyszerű ténybeli és jogi megítélése miatt. Rögzítette, hogy a keresetnek helyt adó rendelkezés a Ptk. 272. §
(1)bekezdésén, 274. §
(2)bekezdésén, 332. §
(1)-
(2)bekezdésein, 379. §
(1)bekezdésén,
  1. §-án,
  2. §
(1)bekezdésén, 232. §
(1)bekezdésén, 301. §
(1)bekezdésén, 301/A. §
(2)bekezdésén, valamint a Pp. 164. §
(1)bekezdésén, 141. §
(6)bekezdésén, 163. §
(2)bekezdésén, 136/B. §
(3)bekezdésén, 78. §
(1)bekezdésén és a 32/
  1. (VIII. 22.) IM rendelet
  2. §
(1)-
(2)bekezdésein alapult. Az ítélettel szemben az I-III. rendű alperesek nyújtottak be fellebbezést, amelyben annak hatályon kívül helyezését kérték. Arra hivatkoztak, hogy a követelés összegszerűségét nem, de jogalapját vitatták a perben, amikor a felperes szerződésszegő magatartásával összefüggésben keletkezett káruk beszámítását kérték a kereseti követelésbe. Rámutattak, hogy a beszámítási kifogást a
  1. május 14-én kelt beadványban, majd a
  2. július 9-i tárgyaláson is előterjesztették, a
  3. november 26-i tárgyaláson pedig összegszerűségében pontosították, illetve csatolták a korábban hivatkozott, az igényüket megalapozó dokumentumokat. Az elsőfokú bíróság végzéssel elutasította a beszámítási kifogást, amellyel szemben fellebbezést jelentettek be. Fenntartották, hogy az elutasító végzés megalapozatlan, annak megváltoztatása indokolt, ebben az esetben lehet érdemben elbírálni a jogvitát, az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésével. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, annak helyes indokaira tekintettel. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a jogszabályoknak megfelelő döntést hozott, amelynek tartalma és indokai is helytállóak. A beszámítási kifogás előterjesztésének elkésettsége körében bemutatta, hogy a Pp. 73/A. §
(1)bekezdés b) pontja alapján kötelező volt a felek számára a jogi képviselet az elsőfokú eljárásban, ezért irányadóak voltak a Pp. 147/A. §-a szerinti határidők a beadványok előterjesztésére. Az alperes az első tárgyalást követő 30 napos határidőn belül köteles előterjeszteni a beszámítási kifogását, amelynek elmulasztásával azt el kellett utasítani a Pp. 147/A. §
(1),
(4)bekezdései szerint. Rámutatott, hogy az alperesek nem terjesztettek elő összegszerű, határozott beszámítási kifogást a
  1. május 14-én kelt beadványban, csupán utaltak az ellenkérelmük későbbi pontosítására az első tárgyaláson. Az ügyben
  2. július 9-én tartott első tárgyaláson az alperesek továbbra sem terjesztettek elő határozott és összegszerű beszámítási kifogást, ezért kötelezte őket a bíróság 15 napos határidővel az ellenkérelmük pontosítására, a beszámítási kifogásuk megfelelő előterjesztésére. Az alperesek a bíróság felhívásának nem tettek eleget, a Pp. 147/A. §-ában foglalt határidőt nem tartották be. Hangsúlyozta, hogy a
  3. november 26-i tárgyaláson az I. rendű alperes terjesztett elő beszámítási kifogást, továbbá azt is, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított határidőn belül, illetve a Pp.
  4. §-a szerint nem került sor igazolási kérelem előterjesztésére, ezért megalapozott a beszámítási kifogás elutasítása. Kifejtette azt is a Pp.
  5. §
(6)bekezdése alapján, hogy az alperesek nem teljesítették a gondos és az eljárást elősegítő pervitel követelményét, nyilatkozatukat, bizonyítékaikat kellő időben nem terjesztették elő. Az első tárgyaláson kihirdetett végzésben megjelölt 15 napos határidőn belül nem pontosították az ellenkérelmüket. Megjegyezte végül a fellebbezéssel kapcsolatban, hogy az alperesek nem tették vitássá az elsőfokú ítélet megállapítását a követelés összegszerűségével és esedékességével kapcsolatban, a felperes által érvényesített teljes követelést, a fennállását, a jogalapját, az összegét és az esedékességét elismerték, ami a másodfokú eljárásban nem támadható. A másodfokú ügyvédi munkadíjat az 5/III. alatt csatolt kimutatás szerint 366.115,- Ft + áfa összegben kérte megállapítani. A fellebbezés nem alapos. A Fővárosi Ítélőtábla elsőként azt rögzíti a Pp.
  1. §-ának rendelkezése, valamint az irányadó bírósági gyakorlat alapján, hogy nem szűnt meg az I. rendű alperes meghatalmazottjaként a perben eljáró ügyvéd képviseleti jogosultsága a társaság szervezeti képviselőjének személyében bekövetkezett változás miatt. Nem volt ezért perjogi akadálya a másodfokú eljárás befejezésének az a körülmény, hogy az I. rendű alperes
  2. május 14-i kezdő időponttal felszámolás alá került (BH 2011/71., EBH 2010/2147.). A fellebbezéssel kapcsolatban abban a kérdésben kellett állást foglalnia a másodfokú bíróságnak, hogy a törvényszék megalapozottan utasította-e el az I. rendű alperes beszámítási kifogását a Pp. 147/A. §
(4)bekezdése alapján, a
  1. november 26-án kelt 5.G.41.200/2013/15-II. sorszámú - külön fellebbezéssel nem támadható - végzésével. Rögzíti e körben az ítélőtábla, hogy a
  2. május 26-án kelt 14.Gpkf.43.875/2014/
  3. számú határozatával helybenhagyta az elsőfokú bíróság 5.G.41.200/2013/
  4. számú végzését, amellyel a Pp.
  5. §-a alapján elutasításra került az I., II., III. rendű alperesek fellebbezése az 5.G.41.200/2013/15-I. számú végzéssel szemben. A fellebbezés elutasítására figyelemmel, a Pp.
  6. §-ának
(3)bekezdése alapján
  1. december 12-én jogerőre emelkedett a Fővárosi Törvényszék
  2. november 26-án kelt 5.G.41.200/2013/15-I. sorszámú végzése, amellyel elutasította az I. rendű alperes igazolási kérelmét a beszámítási kifogás pontosítására meghatározott határidő elmulasztása miatt. Helyesen hivatkozott a felperes a fellebbezési ellenkérelmében arra, hogy a perben a Pp. 73/A. §
(1)bekezdésének b) pontja alapján kötelező jogi képviselet miatt, irányadó volt a Pp. 147/A. §
(1)bekezdésében írt rendelkezés, amely szerint az alpereseknek az első tárgyalás
  1. július 9-i időpontját követő harminc napos határon belül elő kellett terjeszteniük esetleges beszámítási kifogásukat. Az I. rendű alperes határozott, összegszerűségében pontosított beszámítási kifogást
  2. november 26-án terjesztett elő az elsőfokú eljárásban, amelyet el kellett utasítania Pp. 147/A. §
(4)bekezdésében írt kötelező rendelkezés alapján. A Pp. e szabálya ugyanis kimondja, hogy a bíróság végzéssel elutasítja a viszontkeresetet és a beszámítási kifogást, ha az alperes azt az
(1)-
(3)bekezdésben foglalt szabályok megsértésével terjesztette elő. Leszögezi a másodfokú bíróság, hogy a Pp.
  1. §-a alapján az alperes az első tárgyaláson köteles előadni az ellenkérelmét, érdemi védekezésként az esetleges beszámítási kifogását is, amellyel kapcsolatban irányadóan a Polgári perrendtartás előírásai a keresetlevél alaki és tartalmi követelményeire vonatkozóan, a Pp.
  2. §
(1)bekezdése szerint. Az alperesi pozícióból előterjeszthető beszámítási kifogás az alperes védekezésének egy speciális eszköze, a felperessel szemben igényérvényesítést jelent, ezért határozott és összegszerű kérelmet kell tartalmaznia a beszámításra. Az alperesek nem terjesztettek elő beszámítási kifogást az előzőeknek megfelelő alakisággal és tartalommal a Pp. 147/A. §
(1)bekezdésében írt törvényi határidőn belül. A törvényszék megalapozott és helytálló jogi következtetéssel utasította el az I. rendű alperes beszámítási kifogását, amelyet a 2013. november 26-i tárgyaláson terjesztett elő, az alapjául szolgáló tények, az érvényesíteni kívánt jog, a kárigény pontosított megjelölésével, illetve a beszámítani kívánt igény összegszerű meghatározásával. Az ítélőtábla hangsúlyozza a Pp. 147/A. §
(1)bekezdésével kapcsolatban a harminc napos határidő törvényi jellegét, ami ennél fogva nem volt meghosszabbítható a bíróság által, a Pp. 104. §
(1)bekezdése szerint. Kiemeli továbbá a Pp. 105. §
(1)bekezdése alapján, hogy az elmulasztott perbeli cselekmény nem volt többé hatályosan teljesíthető a perben. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. §
(3)bekezdése szerint - annak helytálló indokaira tekintettel - helybenhagyta. A fellebbezés nem vezetett eredményre, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 239. §-a szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése, 82. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az I-III. rendű alpereseket a felperes másodfokú ügyvédi munkadíjának a megfizetésére, annak mértékét a csatolt megbízási szerződés és a másodfokú eljárásra vonatkozó kimutatás alapján, a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. §
(1)bekezdése szerint állapította meg. Az I-III. rendű alperesek illetékfeljegyzési jogára tekintettel le nem rótt fellebbezési eljárási illetékről a Pp. 78. §
(1)bekezdésén túl az Itv. 59. §
(1)bekezdése, 74. §
(3)bekezdése, és a 6/
  1. (VI. 26.) IM rendelet
  2. §
(2)bekezdése szerint rendelkezett. Budapest,
  1. év május hó
  2. napján . Mika Ágnes s.k. a tanács elnöke Dr. Gáspár Mónika s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő . Kurucz Zsuzsánna s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.