SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.III.30.563/2014/
- szám A Szegedi Ítélőtábla a Maklári Ügyvédi Iroda (ügyintéző: ifj. dr. Maklári László ügyvéd által képviselt felperes neve, székhelye felperes által – a dr. Szívós Tamás ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neveI.rendű alperes címeI. rendű, II.rendű alperes neve, II.rendű alperes címeII. rendű és a ügygondnok neve ügygondnok által képviselt III.rendű alperes neve, ismeretlen tartózkodási helyű III. rendű alperesek ellen szerződésből eredő követelés megfizetése iránt indított perben a Szolnoki Törvényszék
- március
- napján kelt 8.G.20.236/2013/
- sorszámú ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezésre tekintettel lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét az alábbi bekezdéssel kiegészíti: Megállapítja, hogy az I., II., III. rendű alperesek a A... Kft. ügyvezetőjeként a cég fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkeztét követően feladataikat nem a hitelező érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, ezáltal a cég vagyona 915.551,- (Kilenszáztizenötezerötszázötvenegy) Ft-tal csökkent. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A A... Kft-t
- február
- napján Cg.16-09-
- számon jegyezték be a nyilvántartásba, ital nagykereskedelem főtevékenységgel. A társaság önálló képviseleti joggal rendelkező ügyvezetői és tagjai
- január
- napjától
- április
- napjáig az I. és II. rendű alperesek voltak. A felperes a A... Kft-vel
- február
- napján bérmunka-szerződést kötött. A felperes a szerződéses munkát elvégezte, melyről kiállította az I/082084.számú,
- február 24-i fizetési határidejű, 98.280,- Ft összegű, az I/
- számú,
- március 14-i fizetési határidejű 431.640,Ft összegű, az I/090252.számú,
- április 2-i fizetési határidejű 107.640,- Ft végösszegű és az I/
- számú,
- április 8-i fizetési határidejű 277.992,-Ft összegű számlákat, melyeket a megrendelőnek megküldött. A A... Kft. a számlákat nem kifogásolta, de számlákban írt összegeket a felperesnek nem fizette meg. A A... Kft. ellen felszámolási eljárás elrendelése iránti kérelmet terjesztettek elő a Csongrád Megyei Bíróságnál
- április
- napján. Az I. és II. rendű alperesek
- április
- napján kelt üzletrész adásvételi szerződéssel eladták a III. rendű alperesnek és a perben nem álló személy
- neve-nek 0,- Ft vételárért a kft-ben lévő 500.000,- Ft értékű üzletrészüket. A szerződésben rögzítették, a vételár azért 0,- Ft, mert a vevők vállalták a társaság tartozásának visszafizetését és a végrehajtási jog törlését. A A... Kft.
- április
- napján tartott taggyűlésén határozatot hoztak arról, hogy az I. és II. rendű alperesek képviselői tisztsége
- április
- napjával megszűnik akként, hogy a tagok őket egyhangúan felmentik, és a III. rendű alperes tag ügyvezető képviselő
- április
- napjával önállóan, időbeli korlátozás nélkül tölti be a társaság ügyvezető képviselői tisztségét (1/2010/04.
- és a 2/2010/04.
- számú taggyűlési határozatok). A A... Kft. felszámolását a Csongrád Megyei Bíróság 8.Fpk.06-10-000346.számú végzésével rendelte el, a felszámolás kezdő időpontja
- június
- A felszámolási eljárás során a felperes fenti követelését a felszámolónak bejelentette, azt a felszámoló nyilvántartásba vette. A A... Kft. 2008-
- évekre nem tett eleget beszámoló letétbehelyezési kötelezettségének, valamint volt képviselője a Cstv.
- §
(1)bekezdésében foglaltakat nem teljesítette, sem iratot, sem vagyont nem adott át a felszámoló részére. A felszámolási eljárás az iratok hiánya miatt egyszerűsített módon került befejezésre, a felperes hitelezői igényének kielégítése nélkül. A Szolnoki Törvényszék Cégbírósága
- augusztus
- napján törölte jogerősen a A... Kft-t a cégnyilvántartásból. A felperes a Makói Városi Bíróságon
- január
- napján iktatott keresetében kérte, a bíróság kötelezze az I. és II. rendű alpereseket a Cstv. 33/A. § alapján 915.552,- Ft tőkekövetelés és az egyes számlák esedékességétől, mint kezdő időponttól a kifizetés napjáig járó törvényben meghatározott mértékű késedelmi kamata, a felszámolási eljárás megindításával kapcsolatban felmerült 50.000,- Ft eljárási illeték, 25.000,- Ft közzétételi díj, 9.156,- Ft regisztrációs díj és perköltség megfizetésére. Kereseti kérelmét a III. rendű alperesre is kiterjesztette, majd a késedelmi kamat kezdő időpontját módosította
- április
- napjára, és azt a Ptk.
- §-ában meghatározott mértékben kérte megállapítani. Ezután keresetét újra módosította akként, hogy az I-II. rendű alperesek marasztalását a Cstv. 63/A. § alapján is kérte, mert a A... Kft. felszámolását megelőző 3 éven belül tagsági részesedésüket rosszhiszeműen átruházták. Az I. rendű alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő. A II. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a gazdasági társasággal annak felszámolásakor jogi kapcsolatban nem volt, sem jogai, sem pedig kötelezettségei nem lehettek a felszámolás előtti kötelezettségek teljesítésére. Az üzletrész átruházási okiratban foglaltak szerint a cég új tulajdonos ügyvezetője vállalta a cég működéséből esetlegesen fakadó kintlévőség rendezését. III. rendű alperes a kereset elutasítását és ügygondnoki díjának megállapítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alpereseket, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül fizessenek meg egyetemlegesen a felperesnek 915.551,- Ft-ot és ennek
- április
- napjától
- június 30 napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű,
- június
- napjától a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű késedelmi kamatát és 530.646,- Ft + ÁFA perköltséget. Hivatkozott a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló
- évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. §
(1)és
(3)bekezdésében írtakra. A Cstv. 33/A. §
(3)bekezdésére utalva megállapította, hogy az illetékes cégbíróság tájékoztatása szerint a A... Kft. cégiratai között nem szerepel 2008-
- évre vonatkozó beszámoló, valamint az adós társaság volt felszámolója tájékoztatása szerint az adós társaság volt képviselője a Cstv.
- §
(1)bekezdésében foglaltakat nem teljesítette, sem iratot, sem vagyont nem adott át a felszámoló részére, ezért a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell a Cstv. 33/A. §
(2)bekezdés második mondta alapján. A cégmásolatból kitűnően a A... Kft. ellen
- július
- napján végrehajtási eljárás indult, ezért a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének ez az időpont tekinthető. Miután a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell, megállapította, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a társaság vezetői ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el, ezért a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítését meghiúsították. A Cstv.
- §
(3)bekezdése alapján a 33/A. § szerinti perben jogerősen megállapított felelősség alapján kötelezte az alpereseket, mint az adós volt vezetőit egyetemlegesen a felperes követelésének megfizetésére. Az ítélet ellen az I. rendű alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak a I. és II. rendű alperesek felelősségének Cstv. 33. §
(3)bekezdésére alapított megállapítása nem megalapozott, mert a felperes követelését a
- évre vonatkozó éves beszámolóban kell szerepeltetni, melynek letétbe helyezési határideje
- május 31-e volt. Ekkor már nem volt az adós ügyvezetője, ezért nem volt lehetősége ezen időpontra vonatkozó éves záró bevallás benyújtására, etekintetben mulasztás a terhére nem állapítható meg. A bíróság által rögzített fizetésképtelenség vélelmezett időpontját követően a A... Kft. vagyona nem csökkent, a társaság ügyvezetése további kötelezettséget nem vállalt, ezért nem állapítható meg, hogy tevékenysége a hitelezői érdekeket sértette. Megjegyezte, a felperes követelése a bérmunkaszerződés alapján elvégzett palackozási tevékenységből ered. Felperes az általa bepalackozott termékek csak egy részét adta ki, a bepalackozott termékek mintegy felének kiadását a bérmunka díjának kiegyenlítéséhez kötötte. A bérmunka ellenértékét a A... Kft. a visszatartott termékek értékesítéséből kívánta fedezni, melyek nélkül ellehetetlenül. Mindezt a két cég közötti árukiadási bizonylatok igazolják. Ezért a A... Kft. fizetésképtelenségét a felperes eljárása okozta. A III. rendű alperes fellebbezésre tett észrevételében a kereset elutasítását kérte, az I. rendű alperes indokai szerint. A fellebbezés nem alapos. Felperes eshetőleges tárgyi keresethalmazatban terjesztette elő keresetét. Elsődlegesen a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdése alapján ügyvezetői felelősségre hivatkozással 915.551- Ft és járulékai megfizetésére kérte kötelezni I., II., III. rendű alpereseket, mint a A... Kft. képviselőit. A
- sorszámú beadványban módosított keresetében másodlagosan az I. és II. rendű alperes tekintetében hivatkozott arra, hogy a felszámolási eljárás megindítását megelőző 3 éven belül részesedésüket átruházták (
- április
- napján), ekkor a cég már nem volt fizetőképes, így az I. és II. rendű alperes az átruházás során rosszhiszeműen jártak el, ezért kérte marasztalásukat a Cstv. 63/A. §- alapján is. Az elsőfokú bíróság az elsődlegesen előterjesztett kereseti kérelemnek helyt adott, ezért a másodlagos kereseti kérelem tárgyában döntést nem hozott. A kereseti kérelem kapcsán az ítélőtábla az alábbiakra mutat rá. Ha a jogi személy tagja, vezető tisztségviselője a jogi személy tevékenységi körében jár el és ilyenkor a jogi személlyel szerződéses vagy szerződésen kívüli jogviszonyban álló harmadik személynek érdeksérelmet okoz, a polgári jogi felelősség jogkövetkezményei általában a jogi személlyel szemben alkalmazhatók. Más a helyzet akkor, ha külön jogszabály szankciós jelleggel átviszi a felelősséget a tagra, vezető tisztségviselőre. Ebben az esetben a tag, vezető tisztségviselő a deliktuális kárfelelősség feltételei szerint felel a felróható magatartással okozati összefüggésben keletkező vagyoni hátrányért. A vezető tisztségviselő felelőssége és a tagi felelősség azonban egymástól elkülönül, az egyes felelősségi alakzatok különböző tényállások megvalósulása esetén vizsgálhatók. A vezető tisztségviselők felelősségéről a Gt. és a Cstv. tartalmaz rendelkezéseket. A gazdasági társaságokról szóló
- évi IV. törvény (Gt.)
- §
(2)bekezdése szerint a vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetését az ilyen tevékenységet betöltő személyektől általában elvárható gondossággal, a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. A
(3)bekezdés úgy rendelkezik, hogy a gazdasági társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a vezető tisztségviselők ügyvezetési feladataikat a társaság hitelezői érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. Külön törvény e követelmény felróható megszegése esetére, ha a gazdasági társaság fizetésképtelenné vált, előírhatja a vezető tisztségviselő hitelezőkkel szembeni helytállási kötelezettségét. A Gt. hivatkozott 30. §
(3)bekezdése tovább fejlesztette a vezető tisztségviselőre vonatkozó korábbi felelősségi szabályokat és a korlátolt felelősség speciális áttörésével, a „jogszerűtlen gazdálkodásért” való felelősség intézményét honosította meg annak érdekében, hogy a társaság ügyvezetését csődközeli helyzetben visszatartsa a hitelezői érdekeket sértő magatartásoktól. A hitelezővédelmi tényállás beiktatását az indokolta, hogy a felelősen gazdálkodó üzletembertől elvárható, hogy a céget fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben (ettől az időponttól kezdve) úgy működtesse, hogy a hitelezők esélyét követeléseik behajtására ne veszélyeztesse. Ilyen esetben az ügyvezetőnek, ha nem kezdeményezi a csődeljárást, illetve a felszámolási eljárást, minden igyekezetével arra kell törekednie, hogy a hitelezők követelésükhöz hozzájussanak. A vezető tisztségviselőknek e követelmény megszegése esetére előírt hitelezőkkel szembeni helytállási kötelezettségét a Cstv. 33/A. §-a és a 63. §
(3)bekezdése szabályozza. A Cstv. 33/A. §
(1)bekezdésének jelen ügyben hatályos rendelkezései szerint a hitelező vagy – az adós nevében – a felszámoló a felszámolási eljárás ideje alatt keresettel kérheti a bíróságtól (6. §
(1)bekezdés) annak megállapítását, hogy azok, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, és ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, vagy a hitelezők követeléseinek teljes kielégítését meghiúsították vagy elmulasztották a környezeti terhek rendezését. Ha többen közösen okoztak kárt, felelősségük egyetemleges. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták vagy ésszerűen előre láthatták, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket. A
(2)bekezdés szerint mentesül a felelősség alól az
(1)bekezdésben említett vezető, ha bizonyítja, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az adott helyzetben az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése, továbbá az adós gazdálkodó szervezet legfőbb szerve intézkedéseinek kezdeményezése érdekében. Amennyiben a vezető a felszámolás kezdő időpontját megelőzően nem tett eleget az adós éves beszámolója külön jogszabályban meghatározott letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének, vagy nem teljesíti a 31. §
(1)bekezdés a)-d) pontja szerinti beszámoló-készítési, irat- és vagyonátadási, továbbá tájékoztatási kötelezettségét, a hitelező érdekek sérelmét vélelmezni kell. A Cstv. 33/A §-a szerinti kártérítési tényállás alapja a hitelezői érdekekkel ellentétes ügyvezetői tevékenység (jogellenes magatartás), az ügyvezető fenti magatartásával, kötelezettségszegésével okozati összefüggésben keletkezett károsodás pedig a vagyonhiány. A fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezte esetén az ügyvezetők marasztalásának lehetőségét a 2006. évi VI. törvény iktatta be a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) rendelkezései közé akként, hogy az igényérvényesítés két lépcsőben történhet, először megállapítási kereset (Cstv. 33/A. §), majd annak eredményessége után külön marasztalási kereset előterjesztésével (Cstv. 63. §
(3)bekezdés). A
- évi LI. törvény
- §-a beiktatta a Cstv. 33/A. §-ba a
(3)bekezdést, melyet az ezt követően kezdeményezett felszámolási eljárásokra kell alkalmazni. Eszerint, amennyiben a bíróság által jóváhagyott közbenső mérleg és részleges vagyonfelosztási javaslat alapján a hitelezők igényének kielégítéséhez nem elegendő az adós felszámolás körébe tartozó vagyona, bármely hitelező vagy az adós nevében a felszámoló az
(1)bekezdés szerinti megállapítási kereseten kívül keresettel kérheti a bíróságtól azt is, hogy a bíróság a ki nem elégített követelés megfizetésére kötelezze az
(1)bekezdése alapján az adós volt vezetőjét. Ezen jogszabályi változás folytán – mely jelen ügyben is már alkalmazandó – a megállapítási kereset benyújtását követően a jóváhagyott közbenső mérleg, illetőleg a jelen esetben a zárómérleg alapján lehetőség van arra, hogy a felperes a megállapítási kereseten túl marasztalási igényt is előterjesszen. Figyelemmel azonban arra, hogy a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdés szerinti megállapítási per nem egyetlen hitelező érdekét szolgálja, hanem ún. „perbizomány”, így, ha a felperesi kereset alapos, akkor a Cstv. 63. §
(3)bekezdésében foglaltak alapján a többi hitelezői is a jelen perben megállapított vagyoncsökkenés erejéig az alperesekkel szemben marasztalási keresetet indíthat, ezért az esetleges marasztalás mellett az ügyvezetői felelősség megállapításának is szerepelnie kell – mégpedig a vagyoncsökkenés mértékének megjelölésével – az ilyen kereset folytán hozott ítéletben. A Cstv. 33/A. §
(1)bekezdése alapján a vezetői kártérítési felelősségének megállapítása körében a felperes kereseti tényállításaiból azt kell vizsgálni, hogy az adós társaság vagyonában az alperesi vezetők felróható magatartásával okozati összefüggésben milyen mértékű vagyoncsökkenés következett be. A Cstv 33/A. §-ában foglaltak alapján annak megítélése, hogy az ügyvezetők tevékenysége a hitelezői érdekekkel ellentétes volt-e, és milyen mértékű vagyoncsökkenés hozható összefüggésbe a tevékenységükkel, adott esetben bonyolult gazdasági kérdés. Az ilyen típusú perben éppen ezért könyvszakértői bizonyítást kell az esetek többségében lefolytatni annak tisztázására, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet pontosan mikor állt be, ezt követően milyen gazdasági események történtek és milyen vezetői magatartás felelt meg a hitelezői érdekek védelmének, és mekkora a vezetői magatartással kapcsolatos vagyoncsökkenés pontos mértéke. A Pp. 164. §
(1)bekezdésében foglaltak alapján az ilyen típusú perekben a felperest terheli a Cstv. 33/A. § szerinti bizonyítási kötelezettség a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének időpontját illetően, valamint a hitelezői érdekekkel ellentétes alperesi ügyvezetői magatartás és a vagyoncsökkenés mértéke közötti okozati összefüggés tekintetében és ezt követően terheli az alpereseket a bizonyítás a kimentés körében a Cstv. 33/A. §
(2)bekezdés első mondata szerint (ÍH 2012/91.). A felperesi hitelező az adós gazdálkodó szervezet működéséről, gazdálkodásáról, az adós beszámolóiból és ahhoz kapcsolódó könyvelési nyilvántartásaiból értesülhet. Ezen adatok szakértő általi vizsgálata alapján állapítható meg a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet időpontja és az a magatartás, mellyel a tisztségviselő az adós gazdálkodó szervezetnél vagyoncsökkenést okoz. A perbeli esetben azonban a
- januárjában alakult és
- júniusában felszámolás alá került adós gazdálkodó szervezet
- és 2009-es évekre nem tett eleget beszámoló készítési és letétbe elhelyezési kötelezettségének és 2010-re, a felszámolás elrendelése miatt tevékenységzáró mérleget sem készített, valamint a képviselő a felszámolónak az iratokat és az adós gazdálkodó szervezet vagyonát nem adta át. Ezért került sor a felszámolási eljárás egyszerűsített módon való befejezésére, és az adós gazdálkodó szervezet törlésére. Az I. rendű alperes hivatkozása szerint
- április 17-én – a felszámolás elrendelése előtt – tagsági viszonya és vezető tisztsége is megszűnt, ezért felelőssége nem állhat fenn, mert az iratátadásra a Cstv. szerint nem volt köteles, a
- évre szóló mérleg készítésének időpontjában pedig már nem volt képviselő. Az ítélőtábla rámutat, hogy az ügyvezetés az üzletszerű gazdasági tevékenység érdekében folytatott vezetői tevékenységet jelenti. A gazdasági társaság vezető tisztségviselője másnak – a társaságnak – a vagyonával gazdálkodik, ezért a vezető tisztségviselő minőségével összefüggésben el kell tudnia számolni a vezetése alatt történt gazdasági eseményekkel, vagyoni eszközökkel. Ezzel összefüggésben a Számvitelről szóló
- évi C. törvény
- §
(1)bekezdése szerint a gazdálkodó működéséről, vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről az üzleti év (Sztv.
- §) könyveinek zárását követően könyvvezetéssel alátámasztott beszámolót köteles készíteni, melyet a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló
- évi V. törvény
- §
(1)bekezdése szerint kell közzétenni. A társasági adóról szóló
- évi LXXXI. törvény
- §-a szerint az adóévben, május 31-ig beszámolót kell készíteni. Az adózót az adózás rendjéről szóló (Art.)
- évi XCII. törvény
- §
(2)bekezdése szerint törvényes képviselője képviseli. Az adós 2008-ra vonatkozóan
- május 31-ig, 2009-re vonatkozóan pedig
- május 31-ig volt köteles tehát beszámolót készíteni és ezt követően a Cstv.
- § szerinti tevékenység zárómérleget készíteni és azt a felszámolónak átadni. Azonban a mérlegek egyike sem készült el, közzétételre nem került, és ezt követően sem a tevékenységzáró mérleg, sem a vagyon a felszámoló részére átadásra nem került. Ezzel a vezető tisztséget betöltő alperesek – köztük az I. rendű alperes is, mivel
- évre vonatkozó mérleg elmaradása az ő terhére is esik – az adós vagyoni helyzetéről nyilatkozatot nem adtak, rájuk bízott vagyonnal elszámolni nem tudtak. A Ptk.
- §
(4)bekezdése szerint saját felróható magatartása, előnyök szerzésére senki nem hivatkozhat. Ezért az, hogy a felperes – azaz a hitelező a felszámolási eljárásban bejelentett, okirattal alátámasztott, és a felszámoló által nyilvántartásba vett hitelezői igénnyel rendelkezik – a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet időpontját, valamint a károsodást okozó alperesi ügyvezetői magatartásokat és azzal összefüggő vagyoncsökkenést az irathiány miatt megjelölni, bizonyítani nem tudta, nem eshet a hitelező terhére. Ha a vezető tisztségviselő beszámoló készítési, iratátadási kötelezettségének nem tesz eleget, ezzel a rábízott vagyonnal elszámolni nem tud, így ha a felszámolási eljárás megindulásakor a vezető tisztségviselő vagyont nem ad át a felszámolónak (illetőleg csak részleges vagyonátadás történik), úgy megállapítható, hogy a gazdálkodó szervezet képviselőinek (illetőleg a 3 éven belüli képviselőnek) felelőssége legalább a bejelentett hitelezői igények erejéig az adós gazdálkodó szervezet vagyonában bekövetkezett vagyoncsökkenésért. A felelősség alóli kimentést a Cstv. 33/A. §
(2)bekezdése tartalmazza, eszerint a vezető tisztségviselő a felelősség alól az esetben mentesülhet, ha bizonyítja, hogy a vizsgálható időtartamon belül (3 éven belül) a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet mikor következett be és ezt követően az ilyen tisztséget betöltő személyétől elvárható valamennyi intézkedést megtette. Ezen
(2)bekezdés
- fordulata azonban egy vélelmet is felállít, azt, hogy irathiány esetén a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell. Az elsőfokú bíróság a cégiratokból arra a megállapításra jutott, hogy az adós ellen
- július
- napján végrehajtási eljárás indult és ez tekinthető a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte időpontjának. Ezt a megállapítást az I. rendű alperes fellebbezésében nem vitatta. Az ítélőtábla álláspontja szerint azonban bár ebben az időpontban a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet fennállására mindenképpen utal a végrehajtási eljárás elrendelése, azonban ezen helyzet kialakulásának pontos időpontját ez alapján meghatározni nem lehet. Az I. rendű alperes az elsőfokú eljárás során a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet időpontját nem jelölte meg, és nem is bizonyította. A felszámolási eljárás elrendelésére
- június
- napján került sor, és figyelemmel arra, hogy a cég alapítása
- január
- napján – azaz 3 éven belül történt –, így a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdésében foglaltak szerint ezen időponttól kezdődően kell bizonyítania az I. rendű alperesnek felelőssége alóli kimentése körében, hogy az adós gazdálkodó szervezet vagyonával megfelelően gazdálkodott, a magatartása a hitelezői érdekek védelmének is megfelel. Ezzel szemben az I. rendű alperes
- július 27-től állította, hogy ügyvezetőként megfelelően járt el, de ezen állítását nem bizonyította. A mérleghiány miatt tételesen nyilatkoznia kellett volna, hogy a társaság vagyonára vonatkozóan milyen döntéseket hozott (hoztak), a társaságot hogyan működtették, a vagyont hogyan használták fel, az ügyvezetői tisztsége megszűnésekor (
- április
- napján), az adós gazdálkodó szervezet milyen vagyonnal rendelkezett, és azt átadta a III. rendű alperes, mint új képviselő részére, a cég irataival együtt. Állítását bizonyítania is kellett volna – mely a cég könyvelési iratainak hiánya miatt, és emiatti törvényi vélelemre tekintettel – jelentős bizonyítási kötelezettséget rótt a III. rendű alperesre. Ennek nem felel meg – csupán egy tény állítása –, az, hogy
- július 27-től megfelelően járt el. Figyelemmel arra, hogy az adós gazdálkodó szervezet korlátolt felelősségű társaság, így az alapításához a jogszabályok által előírt minimális törzstőke volt szükséges (3 millió forint), azonban a felszámolási eljárás elrendelésekor a felszámoló részére az iratok átadásán túl vagyonátadás sem történt, még részben sem, ezért az I. rendű alperes a felelősség alól magát kimenteni nem tudta, így a felperes által érvényesített vagyoncsökkenés erejéig - mely jelen esetben a hitelezői igénnyel egyező – az alperesek (köztük az I. rendű alperes), felelőssége a Cstv. 33/A. §-a alapján megállapítható. Figyelemmel arra, hogy időközben az adós gazdálkodó szervezet törlésére is sor került, így a zárómérlegéből megállapíthatóan a hitelező követelése nem térült meg, így az elsőfokú bíróság helyesen marasztalta a Cstv.
- §
(2)bekezdésében foglaltak alapján az alpereseket, azonban a pertípus jellegéből adódóan a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdése szerinti ügyvezetői felelősség megállapítását tartalmaznia kell az ítélet rendelkező részének. A fent kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján – az indokolás és a rendelkező rész kiegészítésével – hagyta helyben. Figyelemmel arra, hogy a felperes elsődleges keresete eredményre vezetett, ezért az elsőfokú bíróság a másodlagos tagi felelősségre alapított kereseti kérelmet helyesen nem vizsgálta. A pervesztes I. rendű alperes az általa lerótt fellebbezési eljárási illetéket a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján viseli. A felperesnek felszámítható eljárási költsége a másodfokú eljárás során nem merült fel, ezért arról az ítélőtáblának rendelkeznie nem kellett, úgyszintén nem merült fel ilyen költsége a III. rendű alperesnek sem. S z e g e d,
- évi május hó
- napján Dr. Gaálné dr. Jobbágy Ildikó sk.. Béri András sk. Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet sk. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő