← Magyarország

Gf.40682/2014/3 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.682/2014/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Böle Dezső Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a Bittera és Tóth Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
  2. október
  3. napján kelt 17.G.41.858/2012/
  4. számú kiegészítő részítélete ellen a felperes és az alperes által benyújtott fellebbezések folytán indult másodfokú eljárásban tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi kiegészítő részítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság kiegészítő részítéletét helybenhagyja. A másodfokú eljárásban felmerült költségeiket a felek maguk viselik. A kiegészítő részítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes a
  5. október 24-én benyújtott, az elsőfokú eljárásban módosított keresetében kártérítés jogcímén összesen 33.955.818,- Ft és járulékai megfizetésében kérte az alperes marasztalását, amelyből 26.552.108,- Ft tőke, 7.403.710,- Ft lejárt késedelmi kamat volt. Az elsőfokú bíróság a
  6. június 13-án kelt 17.G.41.858/2012/
  7. számú részítéletével 13.775.013,- Ft összegű kereseti kérelmet bírált el, amelyből kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 8.903.137,- Ft-ot, valamint 8.553.741,- Ft tőke után
  8. március 30-tól
  9. május 29-ig 2.356.191,- Ft,
  10. május 30-tól a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat 8 %-ával megegyező mértékű késedelmi kamatot, továbbá 349.396,- Ft után
  11. május 28-tól
  12. május 29-ig 177.889,- Ft,
  13. május 30-tól a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat 8 %-ával megegyező mértékű késedelmi kamatot. A keresetet 4.871.876,- Ft és járulékai, valamint 349.396,- Ft utáni további késedelmi kamat tekintetében elutasította. Határozatának indokolása tartalmazta a perköltséggel kapcsolatban, hogy a Pp.
  14. §

(1)bekezdése szerint az elbírált keresetrész tekintetében az ügyvédi munkadíjat mindkét fél maga viseli, a felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt illetékről a bíróság az eljárást befejező határozatában rendelkezik. A részítélet a felperes részére
  1. június 30-án, az alperes részére
  2. június 24-én került kézbesítésre. A peres felek a
  3. július 22-én közösen előterjesztett beadványban bejelentették, hogy peren kívül egyezséget kötöttek és az eljárás közös megegyezéssel történő megszüntetéséről határoztak. A Pp.
  4. § f) pontjára hivatkozással ezért közösen kérték az elsőfokú bíróságtól a peres eljárás megszüntetését, továbbá a felperes által befizetett illeték 30 %-ra történő mérséklését az Itv.
  5. §
(2)bekezdése alapján, azzal, hogy egymással szemben nem támasztanak perköltség igényt, a felek a perrel kapcsolatosan saját oldalukon felmerült költségeiket maguk viselik. A Fővárosi Törvényszék a
  1. augusztus 25-én kelt
  2. sorszámú végzésében megállapította a részítélet jogerőere emelkedését
  3. augusztus 22-ével. Az ugyanezen napon kelt
  4. sorszámú végzésével megszüntette a pert, egyúttal a részítélettel el nem bírált felperesi követelésre fennmaradó 673.500,- Ft illetéket 202.050,- Ft-ra mérsékelte, és annak megfizetésére a felperest kötelezte, az állam javára, külön felhívásra. Végzésének indokolásában rögzítette, hogy a részítélet fellebbezés hiányában emelkedett jogerőre, a bíróság a Pp.
  5. § f) pontja alapján döntött a per megszüntetéséről. Tartalmazta a határozat a felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 1.500.000,- Ft kereseti illeték tekintetében, hogy a részítélettel elbírált kereseti kérelemre (13.775.013,- Ft tőke és kamatai) eső illetékköltség 826.500,- Ft, amelyről a bíróság hivatalból fog rendelkezni a részítélet kiegészítésével, a Pp.
  6. §
(1)bekezdése alapján. A le nem rótt eljárási illetékből fennmaradó 673.500,- Ft-ot mérsékelte a törvényszék a per megszüntetése miatt, az Itv. 58. §
(2)bekezdése alapján 30 %-ra, amelynek viseléséről a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(4)bekezdése szerint döntött. A végzés - fellebbezés hiányában -
  1. szeptember 20-án jogerőre emelkedett. Az elsőfokú bíróság a 17.G.41.858/2012/
  2. számú végzésével
  3. október
  4. napjára tárgyalást tűzött ki a Pp.
  5. §
(1)bekezdése alapján, a részítélettel érintett le nem rótt illeték - perköltség viselése tekintetében. A Fővárosi Törvényszék a
  1. október
  2. napján kelt 17.G.41.858/2012/
  3. számú kiegészítő részítéletében az alperest 537.225,- Ft, a felperest 289.275,- Ft le nem rótt illetékköltség megfizetésére kötelezte az állam javára, külön felhívás alapján, az abban megjelölt időben és módon. Határozatának indokolásában rögzítette, hogy a le nem rótt 1.500.000,- Ft kereseti illetékből a
  4. sorszámú részítélettel elbírált keresetre 826.500,- Ft esett, amelyre nem vonatkozott a per megszüntetése, az emiatt alkalmazott 30 %-os mérséklés az Itv.
  5. §
(2)bekezdése szerint. A Pp. 225. §
(1)és
(6)bekezdéseire, 78. §
(1)-
(2)bekezdéseire, a 6/
  1. (VI. 26.) IM rendelet
  2. §-ára hivatkozással leszögezte a törvényszék, hogy a feljegyzett illetékköltségről hivatalból kellett rendelkeznie, a perköltség viselésére vonatkozó általános szabályok szerint. Az elsőfokú bíróság a részítélettel elbírált 13.775.013,- Ft tőke és járulékai vonatkozásában érdemi döntést hozott, a részítélet hatályát nem érintette a per későbbi megszüntetése, illetve hogy a jogerőre emelkedését megelőzően kérték a felek a per megszüntetését. A részítélet fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett, az elbírált keresetrész ítélt dolognak minősül, amelyre nem volt helye az illeték mérséklésének, azt a felek pernyertességük-pervesztességük arányában kötelesek megfizetni (65-35%), az IM rendelet
  3. §
(2)bekezdése alapján. Az elsőfokú bíróság rámutatott arra is, hogy a pert megszüntető végzéshez is jogerőhatás fűződött, határozatához kötve volt a Pp. 227. §
(1)és
(2)bekezdéseiben írtak szerint. A kiegészítő részítélettel szemben mindkét peres fél fellebbezést nyújtott be. A felperes az elsőfokú határozat megváltoztatásával a peres eljárás illetékének 30 %-ra való mérséklését kérte, az Itv. 58. §
(2)bekezdése szerint. Előadta, hogy a felek
  1. július 22-én a részítélet jogerőre emelkedését megelőzően kérték a per megszüntetését, a Pp.
  2. § f) pontja szerint. Az elsőfokú bíróság a per
  3. augusztus 25-i megszüntetését és a végzés
  4. szeptember 20-i jogerőre emelkedését követően,
  5. október 16-án ismét tárgyalást tartott, amelyen kiegészítő részítélettel rendelkezett az illeték megfizetéséről. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság kötve volt a felek arra vonatkozó akaratához, hogy a per megszüntetésre kerüljön, illetve egyezségi megállapodásukhoz, amelynek
  6. pontja szerint a mérsékelt illetéket fele-fele arányban kívánták viselni. Tévedett a törvényszék a részítélet jogerőre emelkedésének a megállapításával, továbbá a kiegészítő részítélet meghozatalával is. Az alperes elsődlegesen a kiegészítő részítélet megváltoztatásával a peres eljárás illetékének 30 %-ra való mérséklését kérte az Itv.
  7. §
(2)bekezdése alapján, másodlagosan a hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására, újabb határozat hozatalára való utasítását. Az egyes eljárási cselekmények és események időrendi bemutatását követően előadta, hogy a teljes eljárási illetékre megillette a feleket az Itv. 58. §
(2)bekezdése szerinti kedvezmény, mivel a per megszüntetését akkor kérték, amikor a per folyamatban volt. Az elsőfokú bíróság jogszerűtlenül állapította meg a részítélet jogerőre emelkedését, jogszabálysértéssel hozta meg a kiegészítő részítéletét a per megszüntetése után, újabb tárgyalás tartásával. Álláspontja szerint a bíróságnak a pert megszüntető végzésben kellett volna rendelkeznie a teljes kereseti illeték viseléséről, az Itv. 58. §
(2)bekezdése szerint. Előadta azt is, hogy azért nem nyújtottak be fellebbezést a felek a részítélet ellen, mert abban a hiszemben voltak a részítélet jogerőre emelkedése előtt előterjesztett kérelmük alapján, amelyben a per megszüntetését kérték, hogy az megakadályozza a részítélet jogerőre emelkedését, az elsőfokú bíróság a teljes kereseti követelés vonatkozásában mérsékli az illetéket az Itv. 58. §
(2)bekezdése szerint. Egyezségük miatt nem számítottak a felek arra, hogy az elsőfokú bíróság anyagi jogerővel zárja le a jogvita egy részét, hogy a részítéletben foglalt döntés ítélt dolognak minősül. Utalt arra is, hogy a részítélet jogerőre emelkedését követően folyamatban volt a per az illetékre nézve, ezért a teljes követelés után számított illetéket kellett volna mérsékelni a per megszüntetésekor. A Fővárosi Ítélőtábla a jogorvoslati kérelmeket a Pp. 256/A. §
(1)bekezdés b) pontja szerint tárgyaláson kívül bírálta el. A fellebbezések nem alaposak. A másodfokú bíróság elsőként azt rögzíti, hogy a Pp. 235. §-ának
(1)bekezdése, 253. §-ának
(3)bekezdése szerint abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a törvényszék helytállóan rendelkezett-e az érdemben elbírált kereseti kérelemre eső elsőfokú eljárási illeték tekintetében a részítéletének kiegészítéséről, illetve az illeték mérséklésének mellőzésével. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a vonatkozó eljárásjogi rendelkezések betartásával, helyesen rendelkezett az érdemi határozatának kiegészítésével a feljegyzett eljárási illeték vonatkozásában; megalapozott a döntése azzal kapcsolatban is, hogy nem álltak fenn az illeték mérséklésének a jogszabályi feltételei. A másodfokú bíróság teljes egészében osztotta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a Pp. 213. §-ának
(2)bekezdésében, 225. §-ának
(6)bekezdésében,
  1. §-ában,
  2. §
(2)bekezdésében és a 6/
  1. (VI. 26.) IM rendelet
  2. §
(2)bekezdésében írt rendelkezésekkel kapcsolatban, amelyek értelmében fennálltak a perköltségről való rendelkezés feltételei a 17.G.41.858/2012/
  1. számú részítélet esetében, nem csak a felek ügyvédi munkadíja tekintetében - amelyről a bíróság a Pp.
  2. §
(1)bekezdése szerint határozott -, hanem az érdemben elbírált kereseti követelésre eső feljegyzett illeték vonatkozásában is, ezért annak érdekében, hogy a döntés a perköltség minden elemére kiterjedjen, a részítélet kiegészítésére volt szükség a Pp. 225. §-ának
(6)bekezdése szerint. Az ítélőtábla rámutat az iránymutató bírósági gyakorlatra a PK
  1. számú állásfoglalás, valamint a 4/
  2. (XII. 14.) PK vélemény alapján, amelyek értelmében jogszerű a döntés a perköltség viseléséről a részítéletben, a véglegesen elbírált kérdések vonatkozásában. A részítélettel eldöntött vitás kérdések természetét és azoknak a még el nem döntött kérdésekkel való összefüggését vizsgálva kell eldönteni azt, hogy a Pp.
  3. §-a alapján lehet-e a részítéletben rendelkezni a perköltség felől, vagyis a vitát a részítélettel elintézett kérdések tekintetében a perköltségre kiterjedően is lezárni. A perbeli esetben a részítélet meghozatalának a Pp.
  4. §-ának
(2)bekezdésében írt feltételei a kereseti kérelem önállóan elbírálható egyes részei miatt álltak fenn, további kereseti kérelem tárgyalása érdekében kellett elhalasztani a tárgyalást. Nem merült fel a részítélet feltételes jogerőre emelkedése - a később hozott ítélettel való módosítása vagy hatályon kívül helyezése - az alperes viszontkeresetére vagy beszámítási kifogására vonatkozó tárgyalás eredményéhez képest. Az elsőfokú bíróság a részítélettel elbírált kereseti kérelem tekintetében az eljárást véglegesen befejező határozatot hozott, amelyben a vonatkozó perköltségről teljes körűen rendelkeznie kellett a Pp. 75. §
(1)bekezdése szerint. A jogvita ezen részének érdemi elbírálása miatt nem volt helye az illeték mérséklésének az Itv. 58. §
(2)bekezdése szerint, sem a részítélet meghozatalakor, sem utóbb. A másodfokú bíróság a jogorvoslati kérelmek miatt rámutat arra is, hogy a részítélet jogerőre emelkedésére nem volt halasztó hatálya a felek kérelmének, amelyben - csupán a felperes számára nyitva álló fellebbezési határidőn belül - az elsőfokú bíróság előtt még folyó per tekintetében annak megszüntetését kérték. Beadványuk sem alaki, sem tartalmi szempontból nem volt a részítélet megváltoztatására irányuló jogorvoslati kérelemnek tekinthető. Megjegyzi az ítélőtábla azt is, hogy a részítélet kiegészítése érdekében tárgyalást kellett kitűznie az elsőfokú bíróságnak a Pp. 225. §
(3)bekezdésének alkalmazásával, ami nem azonos az ügy érdemében, a kereset tárgyában való tárgyalás tartásával. Az elsőfokú bíróság az eljárásának egyes lépéseit, indokát egyértelműen és félreérthetetlenül megjelölte a
  1. sorszámú részítéletében, majd a
  2. sorszámú megszüntető végzésének indokolásában és a
  3. sorszámú idéző végzésében is. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság kiegészítő részítéletét a Pp.
  4. §
(3)bekezdése alapján helybenhagyta, annak helytálló indokaira tekintettel. Az érdemben azonos irányú fellebbezések nem vezettek eredményre, ezért a felek viselni kötelesek a másodfokú eljárásban felmerült költségeiket, a Pp. 239. §-a szerint alkalmazandó Pp. 81. §
(1)bekezdése szerint. Budapest,
  1. év április hó
  2. napján Dr. Mika Ágnes a tanács elnöke Dr. Gáspár Mónika előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő . Kurucz Zsuzsánna bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.