Pf.20441/2007/4 – Pécsi Ítélőtábla

Pécsi Ítélőtábla Pf.I.20.441/2007/

1. szám A Magyar Köztársaság nevében! A Pécsi Ítélőtábla a dr. Erős Levente ügyvéd (7621 Pécs, Városház köz 2.) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a dr. Hadházi Éva ügyvéd (7624 Pécs, Ferencesek utcája 52.) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Baranya Megyei Bíróság
2. október
3. napján kelt 8.P.21.504/2004/
4. számú ítélete ellen a felperes által
5. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 2.500.000 (kettőmillióötszázezer) forintot és annak
6. november 25-től
7. december 31-ig járó évi 11 %,
8. január 1-től a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett minden naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát. A felperes által az alperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét 138.000 (egyszázharmincnyolcezer) forintra leszállítja. A keresetet az ezt meghaladó részében utasítja el. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 69.000 (hatvankilencezer) forint másodfokú perköltség. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - az állami adóhatóság felhívására - 150.000 (egyszázötvenezer) forint elsőfokú-, és 150.000 (egyszázötvenezer) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
9. november
10. napján közúti balesetet szenvedett. A balesetet okozó gépjármű üzembentartója az alperessel kötött felelősségbiztosítási szerződést. A baleset során a felperes bal térde erősen meghúzódott, bal bokája bevérzett. Jobb kezének kisujján üvegszilánkok okozta sérülés keletkezett, amely a későbbiekben elfertőződött.
11. november 27-től táppénzes állományba került, amely
12. július
13. napjától kezdődő rokkantsági nyugdíjazásáig tartott. A baleset időpontjában a X Kft. alkalmazásában állt CNC programozóként. A balesetet megelőzően a felperes
14. és
15. között táppénzes állományban nem volt. 1997-ben allergiás tünetek miatt kezelték.
16. november 10-én ugyancsak allergiás orrgyulladás, valamint magas vérnyomás miatt jelentkezett a háziorvosánál. A háziorvosi összefoglaló szerint
17. októberében magas vérnyomás alakult ki a felperesnél, ugyanekkor pszichikális eredetű panaszok is jelentkeztek nála, mert a korábbi munkahelyéről méltatlannak érzett körülmények között bocsátották el.
18. szeptemberében kereste fel a felperes ismét a háziorvosát a kezeinek izületi gyulladásával. Az október 31-én elvégzett reumatológiai vizsgálat mindkét kéz fájdalmát regisztrálta, mindkét kéz közeli és távoli perc közti izületeit nyomásérzékenynek találta, enyhe hajlításos kontraktúrát kórismézett. Az ököl képzése a felperesnek nem volt teljes, a szorítóerő gyengült. Mindkét kéz izületeiben enyhe degeneratív jelek, baloldalon - a távoli percközti izület felett - 1-2 apró porc alatti ciszta jelentkezett.
19. november 12-re degeneratív gerinc elváltozások, derékfájás jelentkezett a felperesnél. Jelzett Bechterew-jel, ép reflexek voltak, az előrehajlás 1/3-dal beszűkült.
20. november 15-én a felperes háziorvosa magas vérnyomás és Cor hypertoricum miatt gyógyszereket rendelt a felperes számára. A felperes jelenlegi egészségi állapotában kifejezetten elhízott, a szív és a máj megnagyobbodása, emelkedett vérnyomás, hasfali sérv, kétoldali lábszárvizenyő tapasztalható. Kardiálisan a
21. augusztusában echo-kardiográfiával megállapított két- és háromhegyű billentyű, valamint főér-elégtelenség, tágult szívüregek, a bal kamrai izomzat túltengése, relaxációs típusú balkamra funkciózavar, emelkedett jobbkamrai nyomás, ebből eredő mérsékelt keringési elégtelenség; mozgásszervileg a gerinc csigolyáinak elfajulásából következő nyakiés az ágyéki gerincmozgások beszűkülése, a vállizületi, térdizületi és csípőizületi porcok elfajulása, meszesedése, a kezek kisizületeinek degeneratív elváltozásai, a jobb kéz V. ujjának végpercében ún. karomállás, lapos talpak; szervi idegrendszeri szempontból sokidegbántalom, mely a kezek szorító erejének csökkent voltával, a bal oldali nervus peroneus axonveszteségére és a bal oldali nervus tibialis demyelinisatios károsodására jellemző műszeres vizsgálati eredményekkel jár. Egyebekben életkorának megfelelő általános állapot jellemzi. A felperes jelenlegi pszichés állapotát szenzitív élményfeldolgozás, helyenként projektív munkamódok, alakilag kissé lassult gondolkodás, lassult pszichomotoros tempó, tartós disztímiás jellegű hangulatzavar, az érdeklődés, a teljesítőképesség, a késztetés, az örömképesség és a szociális kapcsolatok beszűkülése, nyugtalan alvás, csökkent szexuális aktivitás, affektív hátterű koncentrálási nehézségek, az emlékezeti funkciók ugyancsak affektív hátterű érintettsége, időszakos feszültség, szorongás, szomatizációs tendencia, bizonytalan jövőkép, helyenként demonstratív, teátrális viselkedés, fokozott - döntően szomatikus - betegségtudat, fixált betegszerep jellemzi. A felperesnek a balesetet követően jelentkezett és a jelen állapotára kialakult megbetegedései, egészségkárosodása közül a jobb kéz V. ujjának végpercében az ún. karom-állás az egyetlen olyan következmény-állapot, amely kizárólag a balesettel áll okozati összefüggésben. A felperes egyéb betegségei, egészségkárosodásai sorsszerű megbetegedések. A
22. május 29-én végzett mentálhigiéniás vizsgálat szerint a felperesnek pubertás kora óta nagyfokú hangulati hullámzásai vannak, ezek ciklikusan visszatérnek, szenzitív és paranoiditás, önértékelési labilitás jellemezte a felperes életvezetését. Az elmúlt évek folyamán állapota egyre súlyosbodott, amely munkaképességét is egyre nagyobb fokban érintette. Balesetét már nem volt képes feldolgozni, amely tovább mélyítette pszichés állapotát. Az OEP I.fokú Orvosi Bizottsága
23. július 5-én vizsgálta a felperest. A felperesnél érzelmileg labilis személyiségzavart, visszatérő depressziót, súlyos depressziós epizódot, magas vérnyomás betegséget, elhízást, degeneratív gerinc és porckorong elváltozásokat, sérülés utáni csípő- és térdizületi, valamint egyéb izületi elváltozásokat, s ezek miatt
24. december 1-től fennálló 67 %-os mértékű munkaképesség-csökkenést állapított meg. A felperes
25. július
26. napjától rokkantsági nyugdíjas. Az alperes a
27. november 25-én bekövetkezett balesettel összefüggésben
28. november 22-én „jogcím nélküli előlegként" 500.000 forintot, majd a per ideje alatt további 500.000 forintot, valamint 29.500 forintot ápolás, gondozás és háztartási kisegítő címén kifizetett a felperes részére. A felperes keresetében jövedelemveszteség címén vagyoni kártérítés, (
29. november
30. napjától
31. április 23-ig 8.904.053 forint, majd
32. május
33. napjától havi 351.990 forint életjáradék, továbbá gyógyszer- és kötszerköltség, ápolási díj, gondozási díj, háztartási kisegítő díja, mezőgazdasági költségtérítés címén igényelt járadékot) valamint 5.000.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes megbetegedései alapvetően sorsszerűek, a jelenlegi állapotában minimális a baleseti közrehatás, ezért az általa teljesített összegek a felperes vagyoni és nem vagyoni kárának megtérítésére megfelelőek. A Baranya Megyei Bíróság P.21.001/2003/
34. számú ítéletével a felperes keresetének túlnyomórészt helyt adott. Ítéletét azonban a Pécsi Ítélőtábla Pf.I.20.400/2004/
35. számú végzésével hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Az új eljárás keretében az elsőfokú bíróság a korábban eljárt szakértőket személyesen meghallgatta, majd pedig a X-i Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Igazságügyi Orvostani Intézetétől új orvosszakértői véleményt szerzett be és kirendelte az Egészségügyi Tudományos Tanács Egészségügyi Területen Működő Igazságügyi Szakértői Testületét is, amely a X-i Tudományegyetem Igazságügyi Orvostani Intézete által adott szakértői vélemény helyességét igazolta. E szakértői vélemény pedig azt állapította meg, hogy a felperes megbetegedései túlnyomó részt természetes okú elváltozások. A perbeli baleset során elszenvedett lágyrész sérülések a jobb kéz V. ujján gyulladásos szövődménnyel gyógyultak és ezzel áll összefüggésben annak jelenleg is észlelhető kényszertartása. A perbeli balesetet megelőzően és jelenleg is panaszolt kézelváltozásai, magas vérnyomás betegség, degeneratív gerincelváltozások és bőrgyógyászati eltérések miatt a felperes már a balesetet megelőzően is kezelés alatt állt, s a balesetet követő elhízását és ezzel kapcsolatban kialakult testsúlyfeleslegre visszavezethető elváltozásait sem lehet a balesettel oki összefüggésbe hozni. Az Egészségügyi Tudományos Tanács véleménye szerint a felperes
36. december
37. napjától fennálló 67 %-os mértékű munkaképességcsökkenése sorsszerű megbetegedéseinek a következménye. Az elsőfokú bíróság ezekre az indokokra tekintettel elutasította a felperes keresetét és marasztalta a felperest 1.370.000 forint perköltségben. Az ítélet ellen, annak megváltoztatása és keresetének teljesítése érdekében a felperes fellebbezett. Az alperes fellebbezési helybenhagyását kérte. ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének A fellebbezés részben alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást túlnyomó részt helyesen állapította meg, azonban a rendelkezésre álló orvosszakértői véleményeket részben tévesen értékelte. A másodfokú bíróság a beszerzett orvosszakértői vélemények - az Egészségügyi Tudományos Tanács, dr. XY, dr. XY, XY, XY, XY szakértők véleménye - alapján kiegészíti a tényállást azzal, hogy a felperesnél korábban fennálló lelki folyamatok a baleset után manifesztálódtak munkaképesség-csökkenést elérő mértékben. A felperes jelenlegi pszichés állapota főként a baleset, illetve az ezt követő biztosítási eljárás patológiás feldolgozásának a következménye. A baleset hiányában a felperesben nem alakult volna ki az a pszichés státusz, ami jelenleg fennáll. Az így kiegészített és módosított tényálláshoz képest részben téves az elsőfokú bíróság érdemi döntése, mert az elsőfokú bíróság nem különítette el a felperes vagyoni- és nem vagyoni kárát. Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban lefolytatta a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzésében előírt bizonyítást, s ítéletét az Egészségügyi Tudományos Tanács szakértői véleményének összefoglalójában írtakra alapította. Ebből helyesen és okszerűen vonta le azt a következtetést, hogy a felperes fizikai állapotát tekintve nem lehet okozati összefüggést találni a balesetben elszenvedett sérülések és a felperes jelenlegi egészségi állapota között. A balesetből visszamaradó sérülése a felperesnek kizárólag a jobb keze V. ujjának végperce karomállásban való rögzülése. Az egyéb, állapotát meghatározó és a munkaképességét csökkentő betegségei sorsszerű megbetegedések, amelyeknek a kialakulása nincs okozati összefüggésben a bekövetkezett balesettel. Ezt igazolja az a tény, hogy a felperes 67 %-os munkaképesség-csökkenését a baleset utáni néhány naptól,
38. december 1-től állapította meg az OEP Orvos Szakértői Bizottsága. A felperes - perben követelt - vagyoni kára - túlnyomórészt - abból keletkezett, hogy az egészségi állapotában bekövetkezett romlás miatt korábbi munkakörét ellátni már nem tudta, munkaképességét 67 %-ban elveszítette, s rokkantsági nyugdíja alacsonyabb a korábbi munkabérénél. A fent kifejtettek értelmében azonban a felperes nem a balesetben elszenvedett sérülések miatt vált rokkanttá, ezért az ebből származó kárának megtérítésére - a Ptk.
39. §-ának