Bf.423/2013/17 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés a) pont és

(2)bekezdés c) pont) A IV.r.vádlott terhére rótt emberi szabadság elleni bűncselekményt társtettesként elkövetett emberrablás bűntettének (Btk. 190.§

(1)bekezdés a) pont és

(2)bekezdés c) pont) minősíti. A IV.r.vádlott tekintetében a Gödöllői Városi Bíróság 1.B.1002/2011/

1. számú ítéletében alkalmazott próbára bocsátást kimondó rendelkezés hatályon kívül helyezését, a próbára bocsátás megszüntetését és a tartás elmulasztásának vétségében (
2. évi C. törvény Btk. 212.§

(1)bekezdés) a bűnösség kimondását, továbbá a halmazati büntetésre utalást mellőzi. A kiszabott szabadságvesztést az I.r.vádlottal szemben 6 (hat) évre, a II.r.vádlottal szemben 4 (négy) évre, a III.r.vádlottal szemben 5 (öt) évre, a IV.r.vádlottal szemben 4 (négy) évre, az V.r.vádlottal szemben 3 (három) évre súlyosítja, a szabadságvesztést büntetéseket fegyházban rendeli végrehajtani. Az V.r.vádlott esetében a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre felfüggesztését mellőzi, a vádlottat 3 (három) évi közügyektől eltiltás mellékbüntetésre is ítéli. Az I.r.vádlott, a II.r.vádlott, a III.r.vádlott és a IV.r.vádlottakkal szemben a közügyektől eltiltást mellékbüntetésként tekinti kiszabottnak. A vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztésbe - V.r.vádlottnál az esetleges végrehajtásra utalást mellőzve - a házi őrizetben töltött időt oly módon számítja be, hogy az I.r.vádlott, a II.r.vádlott, a III.r.vádlott és az V.r.vádlottak esetében 1 (egy) napi szabadságvesztésnek 5 (öt) nap házi őrizetben töltött idő felel meg, a napokban meghatározott kiszámítását mellőzi. A IV.r.vádlott helyesen

1. október hó
2. napjától állt lakhelyelhagyási tilalom hatálya alatt. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét valamennyi vádlott tekintetében helybenhagyja. Az I.r.vádlott személyazonosító igazolványának száma: .... A III.r.vádlott lakóhelye: .... A IV.r.vádlott személyazonosító igazolványának száma: .... Az V.r.vádlott személyazonosító igazolványának száma: .... A másodfokú eljárásban felmerült összesen 24.740 (huszonnégyezer-hétszáznegyven) forint bűnügyi költséget a IV.r.vádlott köteles az államnak megfizetni. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A Fővárosi Törvényszék
3. év szeptember hó
4. napján kihirdetett 41(I).B.1291/2012/
5. számú ítéletével a IV.r.vádlott vonatkozásában a Gödöllői Városi Bíróság 1.B.1002/2011/
6. számú ítéletében 3 évi próbára bocsátást kimondó rendelkezést hatályon kívül helyezte és a próbára bocsátást megszüntette, az I.r.vádlott, a II.r.vádlott, a III.r.vádlott és az V.r.vádlott bűnösségét társtettesként fegyveresen elkövetett emberrablás bűntettében (
7. évi C. törvény Btk. 190.§

(1)bekezdés a) pont és

(2)bekezdés c) pont) állapította meg, ezért az I.r. vádlottat 4 év börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra, a II.r. vádlottat 3 év börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra, a III.r. vádlottat 4 év börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra, az V.r. vádlottat 2 év börtönbüntetésre ítélte. A IV.r.vádlott bűnösségét bűnsegédként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntettében (2012. évi C. törvény Btk. 190.§

(1)bekezdés) és tartás elmulasztásának vétségében (2012. évi C. törvény Btk. 212.§

(1)bekezdés) állapította meg, ezért halmazati büntetésül 1 év börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az V.r. vádlott vonatkozásában a szabadságvesztés végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett a vádlottak által előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött idő kiszabott szabadságvesztésbe történő beszámításáról, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározásáról, a IV.r.vádlott tekintetében elrendelt egy korábbi végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztést, döntött a bűnjelek jogi sorsáról és a bűnügyi költség viseléséről is. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész, a IV.r. vádlott tekintetében téves jogi minősítés miatt, továbbá valamennyi vádlott terhére a büntetés súlyosítása érdekében, az I., II., III. és IV.r. vádlottak valamint a III.r. és IV.r.vádlottak védői a fellebbezés okának és céljának megjelölése nélkül, az I.r. vádlott védője felmentésért, a II.r. vádlott védője „elsősorban enyhítésért, másodsorban helytelen minősítésért, harmadsorban megalapozatlanságért" jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.926/2013/

1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést kiegészített tartalommal tartotta fenn, míg a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával folytatta le az eljárást, azonban a IV.r.vádlott tudattartalmára vont következtetése téves. Az ügyészség szerint az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére, cselekményüket túlnyomórészt törvényesen, a IV.r. vádlottét azonban tévesen, továbbá az I.r, II.r., III.r. és IV.r. vádlottak cselekményét hiányosan minősítette. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség érvei szerint a IV.r.vádlott esetében egyértelműen arra vonható következtetés, hogy az I.r.vádlott „csapatának" tagjaként az I.r. vádlott irányítása mellett vett részt az eseményekben, a sértett megfenyegetésekor a gépkocsi ajtajánál állt, így hallania kellett a gépkocsiban történteket. Mindezekből az következik, hogy a IV.r.vádlott a történések lényegével tisztában volt, ezért terhére a vádlott társaival egyező minősítés szerint a fegyveresen elkövetett emberrablás bűntette, annak társtettesi elkövetői alakzata állapítható meg. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség szerint, az I.r. vádlott az emberrablás elkövetése során alkalmazott erőszak illetve fenyegetés hatása alatt álló sértettől elvette a használatában lévő személygépkocsit és azt az I.r.vádlott és a IV.r.vádlott később jogtalanul használta. Ezzel e két vádlott megvalósította a jármű önkényes elvételének bűntettét, annak fegyveresen megvalósított minősített esetét. Ezen felül az I., II. és III.r. vádlottak terhére megállapítható a közokirattal visszaélés vétsége is figyelemmel arra, hogy az I.r. vádlott a sértettől elvett gépkocsi forgalmi engedélyét, a II.r.vádlott a sértett útlevelét, a III.r.vádlott pedig ugyancsak a sértett útlevelét és vezetői engedélyét megszerezte. Az ügyészi átirat szerint az elsőfokú bíróság tévedett, amikor az elbíráláskor hatályos anyagi jogi rendelkezéseket alkalmazta tekintettel arra, hogy az elkövetéskor hatályos Btk. szerint a középmértékre vonatkozó büntetés kiszabási elv még nem volt hatályos, ezért az elbíráláskor hatályban lévő középmértékes büntetés kiszabási elvre figyelemmel az elbíráláskori törvény nem enyhébb, hanem kedvezőtlenebb a vádlottakra nézve. A Fellebbviteli Főügyészség szerint a büntetési célok elérése érdekében az I-IV.r. vádlottakkal szemben lényegesen hosszabb tartamú börtönbüntetés és ugyancsak hosszabb tartamú közügyektől eltiltás, az V.r. vádlottal szemben ugyancsak hosszabb tartamú végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabása indokolt. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék ítéletét változtassa meg, az I.r.vádlott cselekményét társtettesként fegyveresen elkövetett jármű önkényes elvétele bűntettének és közokirattal visszaélés vétségének is minősítse, a II.r.vádlott cselekményét közokirattal visszaélés vétségének is minősítse, a III.r.vádlott cselekményét 2 rendbeli közokirattal visszaélés vétségének is minősítse, a IV.r.vádlott személyi szabadság megsértése bűntetteként értékelt cselekményét fegyveresen elkövetett emberrablás bűntettének minősítse amit, mint társtettes követett el, továbbá e vádlott bűnösségét társtettesként fegyveresen elkövetett jármű önkényes elvétele bűntettében is állapítsa meg. A vádlottak cselekményeinek megjelölését az elkövetéskor hatályban volt
2. évi IV. törvénynek megfelelően pontosítsa, az I., II., III. és IV.r. vádlottak börtönbüntetésének és közügyektől eltiltásának tartamát emelje fel, az V.r.vádlott börtönbüntetésének tartamát emelje fel, a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését mellőzze, és e vádlottat közügyektől eltiltásra is ítélje. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.926/2013/
3. számú átiratában a korábbi átiratában foglaltakat módosította. Indítványt tett arra, hogy a másodfokú bíróság a IV.r.vádlott tekintetében a próbára bocsátást kimondó rendelkezést hatályon kívül helyező és a próbára bocsátást megszüntető rendelkezést mellőzze, mivel a IV.r. vádlott jelen ügyben elbírált cselekményét a próbára bocsátás előtt követte el, azonban a próbára bocsátással elbírált cselekmény tekintetében a büntethetősége
4. február hó
5. napján megszűnt. A II.r.vádlott valamint az V.r.vádlottak védője a Fővárosi Ítélőtáblához
6. szeptember hó
7. napján érkezett beadványában a fellebbezését részletesen megindokolta. Ebben előadta, hogy a fellebbezését a II.r. vádlott tekintetében akként tartja fenn, hogy az elsősorban hatályon kívül helyezésre irányul, másodsorban felmentésre, és harmadlagosan pedig enyhítésre. Utalt rá, hogy az V.r.vádlott tekintetében nem terjesztettek elő védelmi fellebbezést. Hangsúlyozta, hogy a II.r.vádlott az eljárás során rendkívül részletes tényfeltáró vallomást tett, ebből egyértelműen kiderül, hogy maga a II.r., de az V.r. vádlott is fenyegetés hatása alatt állt. Eljárási hibának tartotta, hogy nem került sor később sem a II.r. vádlott és a sértett szembesítésére, hiszen éppen a II.r. vádlott vallomása és a sértetti előadás képezte az ítéleti tényállás alapját. A III.r.vádlott védője
8. szeptember hó
9. napján a Fővárosi Ítélőtáblához érkezett beadványában a perorvoslati nyilatkozatának részletes indokát adta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást hiányosan és tévesen állapította meg, az abból levont bűnösségre vonatkozó következtetése is téves. Kiemelte, hogy az objektív bizonyítékok arra nem engednek következtetni, hogy a vádlottak a sértett személyi szabadságát korlátozták, szabadon engedése pedig feltételhez lett volna kötve. Hangsúlyozta azt is, hogy az elkövetési eszköz ténylegesen lőfegyvernek nem minősült. Érvei szerint a rendelkezésre álló tényállás nem alkalmas arra, hogy a III.r. vádlottal szemben a fegyveresen társtettesként elkövetett emberrablás bűntettét állapítsa meg a bíróság. Az alapul fekvő tényállás más, enyhébb elbírálás alá eső bűncselekmény megvalósulását vonhatta volna csak maga után. A IV.r.vádlott védője a Fővárosi Ítélőtáblához
10. szeptember hó
11. napján érkezett beadványában a fellebbezését szintén részletesen megindokolta. Ennek lényege szerint elsődlegesen indítványozta, hogy a másodfokú bíróság bűncselekmény hiányában, míg másodlagosan bizonyítottság hiányában mentse fel a védencét, vagy ha erre nem lát lehetőséget, a kiszabott büntetést mérsékelje, vagy az első fokon eljárt törvényszék ítéletét helyezze hatályon kívül és a törvényszéket új eljárás lefolytatására utasítsa. A védő fellebbezési beadványában kiemelte, hogy a sértett vallomásaiban feltételezésekbe bocsátkozott arra vonatkozóan, hogy nem tudott volna elmenekülni. E feltételezéseit sem ekkor, sem a későbbiekben nem támasztotta alá. Utalt arra is, hogy egyszerű elszámolási vita zajlott az egymással felületes ismeretségű, illetve különböző kapcsolatban álló személyek között, ezért az ezzel kapcsolatos szándék az I-V.r. vádlottak részéről legfeljebb az elszámolás rendezésére irányulhatott volna, ha annak valamennyi részlete illetve egyáltalán ténye valamennyiük előtt ismert lett volna. A IV.r. vádlott semmilyen erőszakot nem alkalmazott, illetve nem is volt olyan térbeli és időbeli helyzetben, hogy egyáltalán erőszak elkövetésére, vagy azzal való fenyegetésre képes lett volna. A sértetti vallomáson alapuló ítéletet megalapozatlannak tartotta. A nyilvános ülésen az ügyész az átiratokban foglaltakat fenntartotta, azt csupán azzal módosította, hogy a kialakult ítélkezési gyakorlatra figyelemmel az elbíráláskori törvény alkalmazása megfelel az időbeli hatályra vonatkozó anyagi jogi rendelkezéseknek. Az I.r.vádlott védője a nyilvános ülésen a perbeszédében kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság tárgyalásán elhangzott perbeszédében foglaltakat maradéktalanul fenntartja. Utalt arra, hogy a perrendi szabályokat megsértette az elsőfokú bíróság, amikor nem folytatott le szembesítést a sértett és a vádlottak között, nem engedélyezte a bíróság, hogy a vádlottak kérdéseket tegyenek fel a sértettnek, a vallomásával kapcsolatban. Előadása szerint az ítélet így nem válhatott megalapozottá. Elsődlegesen indítványozta, hogy a másodfokú bíróság mentse fel a védencét, míg másodlagosan a minősítés megváltoztatására, míg harmadlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására tett indítványt. A II.r.vádlott és az V.r.vádlott védője a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében az írásban benyújtott fellebbezés indokolását fenntartotta. Sérelmezte ő is, hogy az elsőfokú bíróság a sértett fenyegetettségére hivatkozva nem engedte a kérdésfeltevéseket, így az ellentmondásokat nem lehetett feloldani az elsőfokú eljárásban, ezért a tényállás nem tisztázott. A III.r.vádlott védője a nyilvános ülésen az írásban benyújtott perorvoslat indokolását fenntartotta. Kiemelte, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem derítette fel kellő módon a tényállást. Összefoglalva előadta, hogy az elsőfokú ítélet nem megalapozott, a bizonyítási kötelezettségeinek nem tett eleget az elsőfokú bíróság. A IV.r.vádlott védője a nyilvános ülésen elhangzott védőbeszédében, az írásban benyújtott perorvoslati nyilatkozatában foglaltakat fenntartotta. Utalt arra, hogy a védő kollégái által felhozott, az ítélet megalapozatlanságára vonatkozó okfejtésekkel egyetért. Sérelmezte ő is, hogy a védence a tárgyaláson a sértettnek nem tehetett fel kérdéseket, a sértett kihallgatására nem a vádlottak jelenlétében került sor. Elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére, és új eljárás lefolytatására tett indítványt hangoztatva, hogy a nyomozati eljárásban sem volt lehetőség a sértett és a terheltek szembesítésére. A másodfokú eljárásban az utolsó szó jogán az I.r.vádlott előadta, hogy a bűncselekményt nem követte el, nem érzi magát bűnösnek, a jogos pénzéért ment oda. A II.r.vádlott az utolsó szó jogán utalt arra, hogy sem emberrablást, sem zsarolást, sem személyi szabadság megsértését nem követett el. Részletesen elemezte, hogy álláspontja szerint a sértett miért nem volt megfosztva a személyi szabadságától. Hangsúlyozta, hogy nem érzi magát bűnösnek, nem követte el a terhére rótt bűncselekményt, belesodródott az egész történetbe. A III.r.vádlott a folytatólagos nyilvános ülésen szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, ez azonban a nyilvános ülés megtartásának és a fellebbezés elbírálásának akadályát nem képezte (Be. 362.§

(3)bekezdés). A IV.r.vádlott az utolsó szó jogán kijelentette, hogy sem a terhére rótt emberrablás bűntettét, sem a jármű önkényes elvételét nem követte el. Az V.r.vádlott az utolsó szó jogán előadta, hogy a sértett tőle nem félt, ő bent ülhetett az elsőfokú bíróság tárgyalásán, amikor a sértett vallomást tett. Kijelentette, hogy nem tudja miért került ő is a vádlottak padjára. A IV.r.vádlott terhére rótt bűncselekmény eltérő minősítésére és valamennyi vádlott büntetésének súlyosítására irányuló ügyészi fellebbezés az alábbiak szerint alapos, míg a védelmi fellebbezések alaptalanok. A Fővárosi Ítélőtábla az ügyészi és a védelmi perorvoslatok folytán bírálta felül a Be.348.§

(1)bekezdése alapján a Fővárosi Törvényszék ítéletét és az azt megelőző elsőfokú bírósági eljárást. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok maradéktalan megtartásával folytatta le a bizonyítási eljárást. A védők által felhozott érvekkel szemben a Fővárosi Ítélőtábla rögzíti, hogy az elsőfokú bíróság maradéktalanul megtartotta az eljárási szabályokat, amikor az ügy jellegére figyelemmel, a sértett tanú indítványára alkalmazta a Be.292.§

(2)bekezdésében foglaltakat. A fenti törvényhely megfelelő alkalmazásával járt tehát el a törvényszék, amikor a sértett tanút az IIV.r. vádlottak tárgyalóteremből történő eltávolítását követően hallgatta ki (

1. számú tárgyalási jegyzőkönyv
2. oldal). Az eljárási rendelkezések ekkor nem sérültek, mivel a sértett tanú kihallgatásakor valamennyi vádlott védője jelen volt a tárgyaláson, a tanúhoz érdemben kérdéseket intézhettek, és ténylegesen intéztek is (
3. számú tárgyalási jegyzőkönyv 12-
4. oldal). Perrendszerű volt az is, hogy a sértett tanú kihallgatási jegyzőkönyvét a később tárgyalóterembe visszaszólított vádlottak elé tárta az elsőfokú bíróság tanácsának elnöke, a vádlottak a jegyzőkönyvben foglaltakra érdemben észrevételt tehettek, és tettek is (
5. számú tárgyalási jegyzőkönyv
6. oldal). A vádlotti védekezéshez fűződő jogok maradéktalan - a büntetőeljárási törvényben tételes jogi rendelkezés által elő sem írt - érvényre juttatását szolgálta az is, hogy az iratok tanúsága szerint az elsőfokú bíróság a sértett tanú kihallgatásáról szóló jegyzőkönyvet valamennyi vádlottnak elektronikus formában megküldte (
7. alszámú irat). A védelem által előadottak szerint a törvényszék azzal is eljárási szabályt sértett, hogy elmulasztotta a vádlottak és a sértett tanú tárgyaláson történő szembesítését. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem sértett eljárási szabályt, azzal hogy a fentiekre figyelemmel nem foganatosított szembesítést a sértett tanú és a vádlottak között. A másodfokú bíróság kiemeli, hogy a Be.124.§

(1)bekezdése alapján a szembesítés nem minősül kötelező bizonyítási cselekménynek, míg ugyanezen törvényhely

(2)bekezdésének idevágó rendelkezése szerint, ha a tanú védelme ezt szükségessé teszi a tanú illetőleg a terhelt szembesítését mellőzni kell. Ez utóbbi szabályt a Be.292.§

(2)bekezdésében foglaltakkal összevetve helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a sértett tanú és a vádlottak szembesítését mellőzte. Törvényesen járt el a törvényszék a próbával érintett büntetőügy egyesítésekor (Be.265.§

(2)bekezdés,

1. számú tárgyalási jegyzőkönyv
2. oldal), azonban a próbaidő előtti elkövetésre figyelemmel, mivel a IV.r. vádlottal szemben meghatározott próbaidő tartama
3. február hó
4. napján lejárt, a próbára bocsátást kimondó rendelkezés hatályon kívül helyezésének és a próbára bocsátás megszüntetésének a IV.r.vádlottal szemben a másodfokú eljárásban már nem volt helye. Ugyanakkor már az elsőfokú ítélet kihirdetésekor tévedett a törvényszék, amikor a próba alapjául szolgáló bűncselekményben a IV.r.vádlott bűnösségét ismételten kimondta, mivel erről a Gödöllői Városi Bíróság a próbára bocsátást alkalmazó ítéletében már rendelkezett. A Fővárosi Törvényszék ügyfelderítési kötelezettségének teljességgel eleget tett. Valamennyi az ügyben lehetséges bizonyítékot beszerzett, és azokat megfelelően értékelte, mérlegelte. Törvényesen járt el, amikor a bűnösségüket tagadó vádlottakkal szemben az ítéleti tényállást a sértett tanú valamint édesanyja és felesége tanúként tett, objektív bizonyítékokkal is egybecsengő valamint a II. és V.r. vádlottak vallomásaival jelentős tények tekintetében egyező nyilatkozataira alapította. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint fontos körülmény, hogy a sértett tanú vallomását nemcsak a hozzátartozói tanúként tett nyilatkozatai támasztották alá, hanem a sértett fogvatartását biztosító II. és V.r. vádlottak egyes nyilatkozatai is, továbbá olyan objektív bizonyítékok, amelyek egyik érdekkörbe sem voltak sorolhatóak. Az eljárás során ugyanis nem vitatottan a sértett vezetői engedélyét, továbbá útlevelét a vádlottak tettenérésekor a III.r.vádlott ruházatából foglalták le (nyomozati irat
5. kötet
6. oldal). Rendelkezésre álltak továbbá az elsőfokú bírósági eljárásban bizonyítás anyagává tett, a fogvatartás helyéül szolgáló háznál történteket rögzítő kamerafelvételek, lefoglalták az elkövetés eszközét képező riasztópisztolyt is (nyomozati irat
7. oldal). Az elsőfokú bíróság érvelésével szemben ugyanakkor a sértett tanú nyomozás során tett (nyomozati irat 135-
8. oldal), valamint a tárgyaláson fenntartott (
9. számú tárgyalási jegyzőkönyv 10-
10. oldal) vallomása alapján megállapítható volt, hogy a IV.r.vádlott a sértettnek az elkövetéskor azt mondta, hogy 2 nappal ezelőtt ott volt a házánál. Az elsőfokú bíróság által is elfogadott V.r. vádlotti vallomás (nyomozás során tett nyomozati irat
11. oldal, valamint tárgyaláson fenntartott
12. számú tárgyalási jegyzőkönyv
13. oldal) alapján megállapítható az is, hogy a IV.r. vádlott nem csupán arról tudott: az elkövetéskor a vádlottak vagyoni természetű követelést kívánnak érvényesíteni a sértettel szemben, hanem a fegyveres elkövetésről is tudomással bírt. Az V.r. vádlott vallomása szerint a IV.r. vádlott füle hallatára mondta az I.r. vádlott a III.r. vádlottnak a sértettel kapcsolatban: „ha el akar futni, lődd le". Továbbá az V.r. vádlott vallomása alapján is egyértelmű, hogy csak a IV.r.vádlott lehetett az a nagy darab férfi, aki útját állta a sértettnek. Ezen felül, az I.r.vádlott nyomozás során tett (nyomozati irat
14. oldal
15. bekezdés) és tárgyaláson fenntartott (
16. számú tárgyalási jegyzőkönyv
17. oldal) vallomása egybecsengett a sértett tanú nyilatkozatával, ugyanis az I.r. vádlott állítása szerint a IV.r. vádlottat két nappal az elkövetés előtt magával vitte a sértett házához, a sértettet azonban nem találták otthon. Megjegyzendő az is, hogy a IV.r.vádlott az elkövetéskori tudattartalmát meghatározó tények tekintetében, azaz a
18. március hó
19. napján a sértett házánál történtek vonatkozásában érdemi vallomást nem terjesztett elő (nyomozati irat
20. oldal), lényegében elhallgatta a jelenlétét megalapozó azon tényeket, amelyekre nézve még - az ő cselekvőségét egyebekben mentő - az I.r.vádlott is terhelő vallomást tett. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság által helyesen mérlegelt bizonyítékok alapján a rendelkezésre álló iratok tartalmának megfelelően megállapítható volt, hogy a IV.r.vádlott is ott volt az elkövetés előtt két nappal a sértett házánál, a sértettel szemben támasztott vádlott-társi követelésről tudott, és ennek tudatában - a fegyver utánzatával elkövetett emberrablásról szintén tudva - vett részt a sértett személyi szabadságának megfosztásában. A fentieknek megfelelően a IV.r.vádlott tudattartalmának hiányára vonatkozó elsőfokú ténymegállapításokat mellőzni kellett az elsőfokú ítélet történeti tényállásából. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint a Fővárosi Törvényszék által helyes mérlegelés útján megállapított tényállás túlnyomórészt megalapozott, az az alábbi kiegészítésekkel és helyesbítésekkel irányadó volt a felülbírálat során. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be.352.§

(1)bekezdés a) pontja alapján, az iratok tartalmára figyelemmel az alábbiakkal egészíti ki, illetve helyesbíti. - az I.r.vádlottal szemben a Gödöllői Járásbíróság előtt súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntette, felfegyverkezve elkövetett garázdaság bűntette és nagyobb kárt okozó rongálás bűntette miatt büntetőeljárás van folyamatban. - a II.r.vádlottal szemben a Szeghalmi Járásbíróság előtt jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntette miatt büntetőeljárás van folyamatban. - az V.r. vádlottal szemben a Gödöllői Járásbíróság előtt 3 rendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt büntetőeljárás van folyamatban. - az elsőfokú ítélet

1. oldalának
2. bekezdését azzal egészíti ki, hogy a IV.r.vádlott
3. március hó
4. napján az I.r. vádlottal együtt jelen volt a sértett házánál. - az elsőfokú ítélet
5. oldal
6. bekezdésének utolsó mondatát - a IV.r.vádlott tudattartalmának hiányára vonatkozó ténymegállapításokat - mellőzi. - az elsőfokú ítélet
7. oldalának
8. bekezdését kiegészíti azzal, hogy a IV.r. vádlott is tudomással bírt arról, hogy a III.r. vádlottnál riasztópisztoly van. - az elsőfokú ítélet 8-
9. oldaláról a II. tényállási pontban foglaltakat (Gödöllői Városi Bíróság 1.B.1002/2011/
10. számú ítéletének tényállását) mellőzi. A fenti kiegészítésekkel és helyesbítésekkel teljes körűen megalapozottá vált ítéleti tényállás a másodfokú eljárásban - a Be.352.§

(2)bekezdésére is figyelemmel - irányadó volt. A Fővárosi Törvényszék okszerűen következtetett valamennyi vádlott bűnösségére a terhükre rótt cselekmény tekintetében. Tévedett azonban, amikor a IV.r.vádlott terhére rótt emberi szabadság elleni bűncselekményt bűnsegédként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntettének minősítette. A másodfokú eljárásban helyesbített ítéleti tényállás szerint a IV.r.vádlott az I.r.vádlott által megfogalmazott, a szabadon bocsátás feltételéül támasztott vagyoni jellegű követelésről tudott, amikor a személyi szabadságától erőszakkal és az élet, testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel megfosztott sértettet a gépkocsiból nem engedte kiszállni. A IV.r.vádlott a fentiek tudatában, a fegyver utánzatával elkövetett emberrablásról szintén tudva, a Btk. 190.§

(1)bekezdés a) pontjában ütköző és a

(2)bekezdés c) pontja szerint minősülő fegyveresen elkövetett emberrablás bűntettének törvényi tényállási elemét kimerítette azzal, hogy a vádlott-társai által folyamatosan megvalósított emberi szabadság elleni bűncselekmény kifejtése során megakadályozta a sértettet abban, hogy a gépkocsijából kiszálljon. A IV.r.vádlott cselekvősége a Btk. 13.§

(3)bekezdése alapján társtettesi elkövetésnek minősül az alábbiak szerint. Az irányadó ítélkezési gyakorlat, és a jogirodalmi állásfoglalások szerint az emberrablás társtettesei, akár az eszköz cselekmény (kvalifikált fenyegetés vagy erőszak), akár a célcselekmény megvalósításában részt vehetnek (követelés támasztása). Mivel az emberrablás bűntette úgynevezett tartós jellegű, vagy más néven folyamatos bűncselekmény (delictum continuum), a sértett szabadon bocsátása feltételének kifejezésre juttatásával válik befejezetté, de bevégzetté csak a sértett szabadulásával. A társtettesség a bevégzettségig fejthető ki, a kvalifikált fenyegetéssel személyi szabadságától megfosztott sértett őrzése, mozgás szabadságának korlátozása, tényállásszerű, társtettesnek minősül így az, aki az őrzésben vesz részt. Jelen esetben is ez volt megállapítható. Az I.r.vádlott, a II.r.vádlott, a III.r.vádlott és az V.r.vádlottak terhére rótt cselekmények jogi minősítésekor törvényesen járt el a Fővárosi Törvényszék, amikor a vádlottak cselekményét társtettesként fegyveresen elkövetett emberrablás bűntettének (Btk. 190.§

(1)bekezdés a),

(2)bekezdés c) pont) minősítette, a törvényszék által felsorakoztatott jogi indokok is maradéktalanul helytállóak, csupán a bűncselekmény - az ítélet rendelkező részében való - megnevezése szorult pontosításra a Be. 258.§

(2)bekezdés d) pontjára figyelemmel. Az időközben, a Kúria által közzétett 4/2013. (X.14.) BK véleményre is tekintettel helyesen döntött az elsőfokú bíróság valamennyi vádlott esetében az elbíráláskori anyagi jogi rendelkezések alkalmazása mellett. A jogi minősítés körében a védelmi fellebbezésekben felhozottakra figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az alábbiakra kíván még rámutatni. Az emberrablás bűntette az önbíráskodás bűntettével a specialitás viszonyában áll, ezért akkor is emberrablásnak minősül a cselekmény, ha a személyi szabadságától erőszakkal vagy kvalifikált fenyegetéssel megfosztott sértett szabadon bocsátását jogosnak vélt vagyoni igény teljesítésétől teszi függővé az elkövető (BH 2002.470). A bűnhalmazat megállapítására irányuló fellebbviteli főügyészi indítványra figyelemmel a másodfokú bíróság az alábbiakat rögzíti. A BH.2014.327 számú eseti döntésben is kifejtett jogelvek szerint a sértett szabadon bocsátását megelőzően az emberrablás még nem minősül bevégzett bűncselekménynek. Ebből következően a fogvatartás időtartama alatt kifejtett résztevékenységek csupán alaki bűnhalmazatban állhatnának az emberrablás bűntettével. A bírói gyakorlat szerint azonban a terheltek tevékenységének teljessége valamennyi e körben kifejtett részcselekmény - a fegyveresen elkövetett emberrablás bűntettének törvényi tényállási keretein belül értékelendőek. A fentiekre figyelemmel a fogvatartás során, az emberrablással is érintett, ugyanazon sértett sérelmére kifejtett jármű önkényes elvétele, okirattal visszaélés csupán látszólagos alaki bűnhalmazatban állhat az összetett bűncselekményként (delictum compositum) szabályozott emberrablással. A Fellebbviteli Főügyészség által említett jármű önkényes elvétele és okirattal visszaélések, a fogvatartás alatt, az emberrablás törvényi tényállási elemeit megvalósító vádlottak emberrablással szorosan összefüggő, önállóan büntetőjogilag nem értékelhető magatartásainak minősülnek. Erre tekintettel a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség álláspontjával szemben a bűnhalmazat megállapításának nincs helye. Megjegyzi a Fővárosi Ítélőtábla, hogy az ügyészség sem a vádiratban, sem az elsőfokú bíróság előtt tartott perbeszédében a vádlottak cselekményének halmazati minősítését nem indítványozta, a jármű önkényes elvételének, illetve az okirattal visszaéléseknek a megállapítását az elsőfokú bíróságtól nem kérte. Ugyanakkor a tisztesség eljárás követelményébe beletartozik, hogy a vádlott ne csupán a vádiratban foglalt tényállással, hanem az ügyész által megállapítani indítványozott bűncselekmény jogi minősítésével is tisztában legyen az eljárás során, legkésőbb a Be. 321.§

(1)bekezdése szerinti tanácsülésig. Ez következik ugyanis a Be. 2.§-ának, 217.§

(3)bekezdés c) pontjának, valamint a 310.§

(1)bekezdésének összevetéséből. Ahogy arra a Fővárosi Ítélőtábla az indokolásban már utalt a IV.r.vádlott esetében a Gödöllői Városi Bíróság 1.B.1002/2011/4. számú ítéletében alkalmazott próbára bocsátást kimondó rendelkezés hatályon kívül helyezését és a próbára bocsátás megszüntetését, valamint a tartás elmulasztásának vétségében a bűnösség kimondását, továbbá a halmazati büntetésre utalást mellőzni kellett. Ennek oka, hogy a Btk. 66.§

(1)bekezdés a) pontjában írt törvényi feltétel a másodfokú ítélet meghozatalakor már nem állt fenn. Ugyanis a IV.r.vádlottat, mint próbára bocsátottat a próbára bocsátás előtt elkövetett bűncselekmény (emberrablás bűntette) miatt a próbaidő alatt nem ítélte el a másodfokú bíróság tekintettel arra, hogy a próbaidő

1. február hó
2. napján lejárt. A Fővárosi Törvényszék a büntetés kiszabása során a vádlottakra nézve irányadó súlyosító és enyhítő körülményeket túlnyomórészt helyesen tárta fel, azonban azokat nem a súlyuknak megfelelően értékelte. Az elsőfokú bíróság nem adta kellő indokát annak, hogy miért szabott ki valamennyi vádlottal szemben az úgynevezett enyhítő szakasz alkalmazásával (Btk. 82.§

(2)bekezdés b) pont) szabadságvesztést. Az I.r.vádlott esetében a törvényi minimumot némileg meghaladó, enyhítő szakasz alkalmazása nélkül kiszabott 6 év szabadságvesztést a kezdeményező, irányító szerepén túl az is indokolja, hogy vele szemben hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése miatt jelenleg is büntetőeljárás van folyamatban. A III.r.vádlott esetében az enyhítő szakasz alkalmazására a Btk. 79.§-ában meghatározott büntetési célok elérése érdekében szintén nem volt törvényi lehetőség. A III.r.vádlott a felfüggesztett szabadságvesztés próbaidejének lejártát követően nem sokkal valósította meg a bűncselekményt, és a vádlottak közül a fizikai megvalósítás szempontjából (fegyver utánzattal való tartós őrzés) neki a legsúlyosabb a cselekvősége. A IV.r.vádlottal szemben első fokon kiszabott szabadságvesztés jelentős súlyosítását az elsőfokú minősítéstől eltérő, 5-15 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekményi minősítés tette indokolttá. Ugyanakkor az enyhítő szakasz alkalmazására, a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatti elkövetés ellenére azért kerülhetett sor, mert a IV.r. vádlott cselekményének konkrét tárgyi súlya a legkevésbé jelentős az összes vádlott cselekvőségéhez viszonyítva. A II.r.vádlott és V.r. vádlottak esetében a másodfokú bíróság is lehetőséget látott a már felhívott bírói enyhítésre, azonban a belső arányosságot is szem előtt tartva nem az elsőfokú bíróság által indokolatlanul megállapított mértékben. A vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata a Btk. 37.§

(3)bekezdés ad) pontja alapján fegyház. Az elsőfokú bíróság nem adta ténybeli indokát annak, hogy miért állapított meg az I., II., III. és V.r. vádlottak esetében a törvényi előírástól eltérően - a Btk. 35.§

(2)bekezdésére figyelemmel - eggyel enyhébb büntetés-végrehajtási fokozatot. A Fővárosi Ítélőtábla megjegyzi, hogy az anyagi jogi rendelkezések puszta felhívása, a jogi rendelkezések alapjául szolgáló ténybeli okokat, indokokat nem pótolja. A másodfokú bíróság nem látott olyan büntetés kiszabási körülményeket, amelyek a Btk.35.§

(2)bekezdésére figyelemmel a fegyháznál eggyel enyhébb börtön fokozatú végrehajtást tették volna szükségessé. Az V.r.vádlott esetében a Btk. 85.§

(1)bekezdésében meghatározott okok nem álltak fenn, ezért a vele szemben kiszabott, 2 évet meghaladó fegyházbüntetésre figyelemmel a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre való felfüggesztése az anyagi jogi rendelkezéseket sértette volna, ezért a felfüggesztő rendelkezést a Fővárosi Ítélőtábla mellőzte és e vádlottat a Btk. 61. és 62.§-a alapján a közügyektől eltiltás mint mellékbüntetésre is ítélte. A másodfokú bíróság valamennyi további vádlottal szemben a közügyektől eltiltást mellékbüntetésként tekintette kiszabottnak, mivel a Btk. 33.§

(2)bekezdése alapján a közügyektől eltiltás mellékbüntetésnek minősül. A házi őrizet beszámítása mellett annak napokban meghatározott kiszámítását mellőzni kellett figyelemmel arra, hogy a beszámítás az anyagi jogi rendelkezésekből (Btk. 99.§

(3)és

(4)bekezdés) a törvény erejénél fogva fakad. Ennek feltüntetése a jogszabály szerint nem szükséges. Az úgynevezett beszámítási kulcs mellőzését továbbá az is indokolta, hogy a IV.r.vádlottnál 217 nap házi őrizetben töltött időt az elsőfokú bíróság tévesen tüntetett fel, mivel a IV.r. vádlott házi őrizetben egyáltalán nem volt. A rendelkezésre álló iratok alapján pontosította a másodfokú bíróság a IV.r.vádlott lakhelyelhagyási tilalmának kezdő napját. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék ítéletét a Be.372.§

(1)bekezdése alapján valamennyi vádlottal szemben részben megváltoztatta, míg egyebekben a Be.371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A nyilvános ülésen felvett adatok alapján a másodfokú bíróság pontosította az I.r.vádlott, a III.r.vádlott, a IV.r.vádlott és az V.r.vádlott személyi adatait. A Be.381.§

(1)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget IV.r.vádlott köteles az államnak megfizetni. Budapest,

1. év április hó
2. napján . Lassó Gábor sk. a tanács elnöke Dr. Ujvári Ákos sk. előadó bíró Dr. Révész Tamásné sk. bíró A Fővárosi Törvényszék 41(I).B.1291/2012/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.423/2013/
4. számú ítéletében írt változtatásokkal az I.r.vádlott, a II.r.vádlott, a III.r.vádlott, a IV.r.vádlott és az V.r. vádlottak tekintetében
5. április hó
6. napján jogerős és végrehajtható.
7. április hó
8. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő