Bf.491/2014/8 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(3)bekezdés,

(8)bekezdés

1. fordulat, a vádlott a szabadságvesztés büntetésből a kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, a végrehajtani rendelt szabadságvesztéssel érintett Békés Megyei Bíróság ítéletének száma: 2.Bf.280/2011/
2. Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült 19.050.- (tizenkilencezer-ötven) forint bűnügyi költség megfizetésére, külön felhívásra az állam javára. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság a vádlottat testi sértés bűntette [Btk.
3. §

(3)bekezdés,

(8)bekezdés I. fordulat] miatt 2 év szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani, és úgy rendelkezett, hogy abból a vádlott legkorábban kétharmad részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra. Elrendelte a Békéscsabai Városi Bíróság 10.B.510/2010/

1. számú, illetve a Békés Megyei Bíróság 2.Bf.280/2010/
2. számú ítéletével kiszabott 5 hónap felfüggesztett börtönbüntetés végrehajtását. Kötelezte a vádlottat
3. 255.- forint bűnügyi költség megfizetésére. Az első fokú ítélet ellen a vádlott és a védő jelentettek be fellebbezést, egyezően felmentésért. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.435/2014/
4. számú átiratában az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta azzal, hogy a büntetés eltúlzottan enyhe, de a súlyosítási tilalom folytán, annak súlyosítására nincs lehetőség. Észrevételezte, a bűnösségi körülményeket és, hogy az első fokú ítéletben az
5. sz. tanú vallomásával kapcsolatos oldalszámok helytelenül kerültek megjelölésre. A másodfokú eljárásban a főügyészség, a Bf.435/2014/2-I. számú átiratában a fenti átiratát kiegészítve, az első fokú ítélet helybenhagyását azzal indítványozta, hogy a bűncselekmény jogszabályi megjelölése helyesen a Btk.
6. §

(1)bekezdés és

(8)bekezdés

1. fordulata, mellyel kapcsolatban a Szegedi Ítélőtábla Bf.III.227/
2. számú ügyéhez kapcsolódóan, a Kúria Bfv.I.249/2014/
3. számú határozatára hivatkozott, ahol a

(3)bekezdés felhívására nem került sor. A védő fellebbezését írásban indokolta, melyben azt módosítva tartotta fenn akként, hogy elsődlegesen bizonyítottság hiányában a vádlott felmentését, másodlagosan a kiszabott büntetés jelentős enyhítését indítványozta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, mert az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást nem folytatta le teljes körűen, a rendelkezésre álló tényekből további tényre helytelenül következtetett, valamint indokolási kötelezettségének sem tett eleget. Mindezeket arra alapította, miszerint az elsőfokú bíróság részéről csupán feltételezés, hogy a tanúk a vádlottal való baráti kapcsolat miatt, vagy a vádlottól való félelemből, illetve egyéb más okból tettek a vádlottat mentő vallomást. Mivel a tanúk többsége azt vallotta, hogy a sértett a kerékpárjával elesett, ugyanakkor az egyetlen terhelő vallomás, a 2. sz. tanú vallomása erősen megkérdőjelezhető, nincs olyan bizonyíték, amely alapján a vádlott bűnössége kétséget kizáró módon megállapítható lenne. Ezért indítványozta elsődlegesen a vádlott felmentését, másodlagosan, az időmúlás további enyhítő körülményként való értékelésével is, a kiszabott büntetés jelentős enyhítését. Az ítélőtábla a fellebbezéseket nem ítélte alaposnak, az ügyészi indítványt részben osztotta. Az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján felülbírálva, az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést nem észlelt. A tényállást a Be. 352. §

(1)bekezdés a) pontja alapján az iratok egybehangzó adataira, és a vádlottnak a fellebbezési nyilvános ülésen tett nyilatkozatára figyelemmel kiegészítette, illetőleg helyesbítette az alábbiak szerint: A vádlott élettársa főállású anya, amiért havonta 60-70.000.- forintot kap, másodállásban piacon árul, melyből havi jövedelme 100.000.- forint körüli. A vádlott a Békéscsabai Városi Bíróság 15.B.184/2007/

1. számú, illetve a Békés Megyei Bíróság 1.Bf.127/2008/
2. számú ítéletével kiszabott 10 hónap szabadságvesztésből feltételesen,
3. június
4. napján szabadult, mivel a feltételes szabadsága
5. június
6. napján eredményesen eltelt, a büntetést
7. szeptember 2-án kell kitöltöttnek tekinteni. A Békéscsabai Városi Bíróság 10.B.510/2010/
8. számú, illetve a Békés Megyei Bíróság - helyesen - 2.Bf.280/2011/
9. számú ítéletével kiszabott 5 hónapi, végrehajtásában felfüggesztett, szabadságvesztés próbaideje
10. december
11. napján telt volna le. A sértett a fejét betonba verte bele. Az első fokú ítélet tényállása
12. oldal
13. bekezdésében a közvetlen életveszélyes sérülés-együttes tényleges gyógytartama gyógyulás esetén - helyesen - kb. 8 hétre tehető (nyomozati iratok
14. oldal
15. bekezdése). Egyebekben az első fokú ítélet tényállása hiánytalan, mely a másodfokú eljárásban is irányadó volt. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a tényállás felderítéséhez szükséges körben lefolytatta, a bizonyítékokat külön - külön és egymással összevetve is értékelte. Az első fokú ítélet e körben annyiban szorul helyesbítésre (és ennek következtében az első fokú
16. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
17. oldalának a vallomás ismertetésére vonatkozó része is), hogy az
18. sz. tanú nyomozati vallomásából a
19. oldal
20. bekezdés második felében leírtakat a nyomozati iratok
21. oldala tartalmazza. A felmentést célzó fellebbezések a bizonyítékok mérlegelését támadják. Azt kifogásolják, hogy az elsőfokú bíróság a vádlott védekezésével szemben, miszerint nem ütötte meg a sértettet, a terhelő bizonyítékokat fogadta el. Kétségtelen, hogy a tanúk vádlottat mentő vallomásai kapcsán csupán ennek lehetséges okaira (barátok, a következményektől, illetve a vádlottól való félelem) hivatkozott. Viszont, értékelésüknél figyelembe vette és a tanúvallomásokban - különösen a
22. sz. tanú tanúvallomásában - nyomon is követhető, hogy a vádlottat mentő körülmények az eljárás előrehaladtával csak fokozatosan kerültek előtérbe. Az elsőfokú bíróság megfelelő magyarázatát adta annak, hogy mely tanúvallomásokat, illetve a közvetlen tanú, a
23. sz. tanú vallomásai közül, miért a második nyomozati vallomását fogadta el (első fokú ítélet
24. oldal utolsó három és
25. oldal
26. bekezdés). Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a vádlott védekezését objektív bizonyíték is cáfolta. Megállapítást nyert, hogy a sértett kerékpárján elesésre utaló nyomok nem voltak, ami további bizonyíték a mellett, hogy a sértett nem a kerékpárjával esett el. A bizonyítékok értékelése az elsőfokú bíróság feladata. Megalapozott tényállás esetén eltérő értékelésükre a másodfokú eljárásban nincs lehetőség, így a felmentést célzó fellebbezések eredményre nem vezethettek. A fenti bizonyíték értékelése mellett helyesen került sor a vádlott bűnösségének megállapítására, és helyes cselekményének minősítése is azzal, hogy az elsőfokú bíróság elmulasztotta felhívni a Btk.
27. §

(1)bekezdését is, amit az ítélőtábla pótolt. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor az elbíráláskor hatályos törvényt alkalmazta, mert a feltételes szabadságra bocsáthatóság szempontjából az a vádlottra nézve kedvezőbb. Tévedett viszont, amikor ezzel kapcsolatban a

1. évi C. tv. (Btk.)
2. §-át hívta fel. A jogalkalmazót ugyanis az elkövetéskor hatályos törvény hatalmazza fel arra, hogy ne az elkövetéskori, hanem az elbíráláskori törvényt alkalmazza, amennyiben az új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el. Ez pedig a jelen esetben az
3. évi IV. tv. 2 §-a. Ezért az ítélőtábla az erre való hivatkozást ekként helyesbítette. Az ítélőtábla a bűncselekmény jogszabályi megjelölésével kapcsolatban az ügyészi átirat kiegészítése szerinti indítványt nem osztotta. A Btk.
4. §

(1)bekezdése szerinti testi sértés két alaptényállást tartalmaz, a

(2)bekezdés szerinti könnyű testi sértést és a

(3)bekezdés szerinti súlyos testi sértést, melyek elkövetési magatartása azonos, a két alapesetet az eredmény eltérősége alapozza meg. A

(8)bekezdés szerinti életveszélyt okozó testi sértés mindkét alapesettel megvalósítható. Ezért az ítélőtábla, a Szegedi Ítélőtábla

1. április
2. napján tartott bírói tanácskozása
3. EL. II. C. 3/
4. számon 5./ sorszám alatt hozott döntésének megfelelően, miszerint a minősítésnek tartalmaznia kell az alapesetet meghatározó bekezdést, a vádlott cselekményének minősítését csak helyesbítette akként, hogy a Btk.
5. §-ának az

(1)bekezdésével kiegészítette. Az elsőfokú bíróság azt helyesen állapította meg, hogy a vádlott szándéka az életveszély okozására nem terjedt ki. Ennek hiányában csakis a gondatlanság jöhet szóba, abban viszont nem foglalt állást egyértelműen, hogy a vádlottat a gondatlanság mely formája terheli. A vádlott tisztában volt azzal, hogy a sértett szeszes ital hatása alatt áll, és, hogy betonon tartózkodik, amikor kétszer arcul ütötte. A cselekményének lehetséges következményeit, vagyis azt, hogy a sértett az arcul ütéstől ittasságánál fogva eleshet és a fejét a betonba verheti, azért nem látta előre, mert a tőle elvárható figyelmet, illetve körültekintést elmulasztotta. Ilyen körülmények mellett pedig az eredmény tekintetében a gondatlanság enyhébb foka, a negligencia állapítható meg (BJD 8931.). A bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság többségében helyesen vette számba és értékelte. Az ítélőtábla viszont az enyhítő körülmények köréből mellőzte a jelentős sértetti közrehatást, mivel az irányadó tényállás szerint sértetti közrehatás nem volt. További enyhítő körülményként értékelte, hogy az eredményre a vádlott gondatlanságának enyhébb foka, a negligencia állapítható meg, hogy a bűncselekmény elkövetésétől hosszabb idő telt el, valamint a sértett azon nyilatkozatára tekintettel, miszerint nem szeretné, hogy a vádlottat a bíróság megbüntesse (első fokú 44. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv 13. oldala) a sértett megbocsátását. Azonban, a további enyhítő körülmények mellett is, a bűncselekmény tárgyi súlyára, a vádlott előéletére, a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatti elkövetésre figyelemmel, a törvényi minimumban kiszabott szabadságvesztés az ítélőtábla álláspontja szerint kirívóan enyhe. A vádlott terhére bejelentett fellebbezés hiányában viszont, csak ennek megállapítására szorítkozhatott. Ezért, a további enyhítés szóba sem kerülhet. A vádlott feltételes szabadságra bocsátása felől az elsőfokú bíróság nem a törvény szövegének megfelelően rendelkezett [Btk. 38. §

(2)bekezdés a) pont], ugyanakkor az első fokú ítélet nyilván elírás miatt helytelenül tartalmazza a végrehajtani rendelt szabadságvesztéssel kapcsolatban a másodfokú ítélet számát. A fentiekből következik, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta azzal, hogy helyesen a vádlott a szabadságvesztés büntetésből a kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, és a végrehajtani rendelt szabadságvesztéssel érintett Békés Megyei Bíróság ítéletének száma 2.Bf.280/2011/9. Észlelte az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság a közügyektől eltiltás tartamára nem hívta fel a Btk. 62. §

(1)bekezdését, és a bűnügyi költséggel kapcsolatban szükségtelenül hivatkozott a Be. 338. §

(2)bekezdésére, amit ezúttal pótolt, illetve helyesbített. A másodfokú eljárásban a kirendelt védő díjával 19.050.- forint bűnügyi költség merült fel, melynek megfizetésére a vádlottat a Be. 381. §

(1)bekezdésére figyelemmel, a Be. 338. §

(1)bekezdése alapján kötelezte. Szeged,

1. április
2. Dr. Hegedűs István s. k. a tanács elnöke Dr. Nikula Valéria s. k. a tanács tagja, előadó Dr. Benedek Tibor s. k. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.III.491/2014/
3. számú végzése és a Gyulai Törvényszék 13.B.370/2013/
4. számú ítélete a jelen végzés folytán, a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
5. április
6. Dr. Hegedűs István s. k. a tanács elnöke