A határozat elvi tartalma: A szerződés érvényesen létrejön, ha a gazdasági társaság nem cégjegyzésre jogosult tagjának nyilatkozatát a törvényes képviselő utóbb jóváhagyja. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VII.30.374/2014/
- A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Dr. Krasznai és Dr. Kollár Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Nagy Endre ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Karkosák Balázs ügyvéd által képviselt I.r. és II. r. alperes ellen lízingdíj megfizetése iránt a Fővárosi Törvényszéken 24.P.27.652/
- számon indult és a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.21.254/2013/
- számú jogerős ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az I.r. alperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az I. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 127.000 (egyszázhuszonhétezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából lényeges tényállás szerint a felperes az I. r. alperessel,
- május 11-én határozott futamidejű zárt végű pénzügyi lízing (visszlízing) szerződéseket kötött, 3 db MAN típusú omnibusz lízingbeadása céljából. Az I. r. alperes a szerződésekből eredő fizetési kötelezettségeinek teljesítéséért a II. r. alperes, valamint az I. r. alperes cég másik tagja, S B készfizető kezességet vállalt.
- július 18-án a felperes azonnali hatállyal felmondta a lízingszerződéseket. A felperes keresetében 6.313.386 Ft és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket egyetemlegesen, meg nem fizetett lízingdíj tartozásra hivatkozással. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Arra hivatkoztak, hogy a felek között nem jött létre lízingszerződés. A felperes által megjelölt szerződéseket a perben nem álló S B tag és nem a cég képviseletére jogosult II. r. alperes írta alá. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Határozatának indokolásában utalt arra, hogy a szerződő felek jogviszonyában alkalmazandó felperesi üzletszabályzat II/
- pontja szerint a perbeli szerződések érvényességéhez, azok írásba foglalása volt szükséges. Az elsőfokú bíróság megállapította azt is, bár a lízingszerződések az I. r. alperes által nem kerültek cégszerű aláírásra, a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
- §
(2)bekezdése értelmében azok mégis érvényessé váltak. Az I. r. alperes ugyanis az első lízingdíjat megfizette. Az elsőfokú bíróság kifejtette azonban, a lízingszerződések hatályba lépéséhez szükséges egyéb szerződési feltételek nem teljesültek, így a felperes teljesítést nem követelhet. A bíróság utalt arra is, a felperes szerződésben kikötött elállási joga ellenére felmondással élt. Ez utóbbira azonban nem volt jogosult, emiatt az ebből eredő jogkövetkezményeket sem érvényesíthette az alperesekkel szemben. A felperes részéről előterjesztett fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 6.260.800 Ft-ot és annak járulékait. A fellebbezés indokaira tekintettel kifejtette: a perbeli lízingszerződéseket írásban kötötték meg, ezért nem az alaki szabályok megsértése miatti érvényességük volt kérdéses. A Ptk. 221. §
(1)bekezdése alapján azt kellett vizsgálni, hogy az álképviselő eljárását az I. r. alperes jóváhagyta-e. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az I. r. alperes ügyvezetője, a II. r. alperes a lízingszerződéseket készfizető kezesként aláírta. Ennek során úgy nyilatkozott, hogy azok tartalmát ismeri. A jelen eljárásban nem vitatta azt sem, hogy az I. r. alperesnek szándékában állt a perbeli buszok lízingbe vétele. A másodfokú bíróság utalt arra is, a II. r. alperes járt el az I. r. alperes számláját vezető pénzintézetnél a lízingszerződések teljesítéséhez szükséges feltételek biztosítása érdekében is. Az ítélőtábla szerint mindebből okszerűen az a következtetés vonható le, hogy a Ptk. 221. §
(1)bekezdése szerint az I. r. alperes jóváhagyta az álképviselő eljárását, ezáltal a szállítási- és lízingszerződések a felperes és az I. r. alperes között létrejöttek. A felülvizsgálati kérelmében az I. r. alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a Ptk.
- §-ába ütköző módon jogszabálysértő, mivel a perbeli szerződések érvényes létrejöttéhez az I. r. alperes törvényes képviselőjének a cégszerű aláírása lett volna szükséges. Előadta, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló
- évi CXII törvény (a továbbiakban: Hpt.)
- §
(1)bekezdése és a felperes üzletszabályzatának II.
- pontja is azt támasztja alá, hogy a szerződés érvényességéhez, annak írásba foglalására lett volna szükség. Az I. r. alperes utalt arra is, hogy a jogerős ítélet a Ptk.
- §
(1)bekezdésébe is ütközik. Álláspontja szerint ugyanis az álképviselő eljárásának utólagos jóváhagyása kizárólag az akarati hiba orvoslásának az eszköze. Az alaki hiba még utólagos, megfelelő alakisággal történő írásba foglalással sem orvosolható. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában fenntartását kérte. a jogerős ítélet A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(2)bekezdése értelmében, a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül. Azt az abban hivatkozott indokok alapján nem találta jogszabálysértőnek. Az alperesek helytállóan hivatkoztak arra, hogy a perbeli lízingszerződések megkötésének időpontjára tekintettel alkalmazandó Hpt. 210. §
(1)bekezdése szerint - tehát jogszabály által előírtan a feleknek írásban kellett megállapodniuk. Állításukkal ellentétben azonban - amint arra a másodfokú bíróság is utalt ítélete
- oldalának utolsó bekezdésében - erre tényszerűen sor került. A peres iratok között fellelhető, a szerződéseket tartalmazó okiratok ezt bizonyítják. Az nem vitás, hogy az I. r. alperes nevében nem annak cégjegyzésre jogosult törvényes képviselője, a II. r. alperes írta alá a megállapodásokat. Éppen ezért helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a helyette eljárt személy álképviselőnek minősült, akinek eljárását a Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján kellett megítélni. A jogerős ítélet tartalmazza mindazokat a tényeket, amelyek alapján okszerűen kizárólag arra a következtetésre lehetett jutni, hogy a II. r. alperes mint az I. r. alperes törvényes képviselője jóváhagyta a perbeli szerződéseket, így azok érvényesen létrejöttek. A Kúria kiemeli ezen tények közül azt, hogy a lízingszerződések létrejöttére vonatkozó I. r. alperesi szándék, akarat egyértelműen kitűnt abból, hogy törvényes képviselője, a II. r. alperes az I. r. alperesi fizetési kötelezettségek teljesítéséért - ugyanabban az okiratban foglaltan, azt kezesi minőségében aláírva - maga is kötelezettséget vállalt. Az I. r. alperes a jogerős ítéletnek a szerződések hatályba lépésével, a kereset összegszerűségével kapcsolatos megállapításait nem támadta, így e körben a Kúria a jogerős ítéletet nem vizsgálta, nem vizsgálhatta. A jogerős ítélet mindezekre figyelemmel, a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott indokok miatt nem jogszabálysértő. A Kúria ezért azt hatályában fenntartotta a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján. A felülvizsgálati eljárásban pervesztes I.r. alperest a Pp. 270. §
(1)bekezdése értelmében irányadó Pp. 78. §
(1)bekezdése kötelezte a felperes - jogi képviselője által ténylegesen kifejtett ügyvédi munkával arányban álló - felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. A Kúria ennek összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2),
(5)és
(6)bekezdése, illetve 4/A.§-a alapján, általános forgalmi adóval növelt összegben határozta meg. Budapest,
- május
- Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. a tanács elnöke, Dr. Osztovits András sk. előadó bíró, Dr. Vezekényi Ursula sk. bíró