Bf.11/2015/5 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdése,

(3)bekezdése,

(8)bekezdés

1. fordulata szerint minősül. A feltételes szabadságról szóló rendelkezésből mellőzi a „legkevesebb 3 (három) hónap" kitöltésére utalást. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság a vádlottat testi sértés bűntette [Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(8)bekezdés

1. fordulat) miatt 2 év szabadságvesztésre ítélte, melyet börtönben rendelt végrehajtani. A kiszabott szabadságvesztés végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett a börtönbüntetés végrehajtásának elrendelése esetére a vádlott feltételes szabadságra bocsáthatóságáról, beszámította a szabadságvesztésbe a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt. A felfüggesztett szabadságvesztés próbaidejének tartamára elrendelte a vádlott pártfogó felügyeletét és külön magatartási szabályt is előírt. A bűnjelként nyilvántartott kést elkobozta. Más bűnjelek lefoglalását megszüntette és elrendelte azok megsemmisítését. Az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére a vádlottat kötelezte. Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, a minősítés megváltoztatása és súlyosítás végett jelentett be fellebbezést. Fellebbezése indokolásában a fellebbezését akként változtatta meg, hogy csak a főbüntetés súlyosítását tartotta indokoltnak. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.599/2014/1-II. számú átiratában a vádlott terhére bejelentett fellebbezést a büntetés súlyosítására irányulóan tartotta fenn. Indítványozta 2 évnél hosszabb tartamú szabadságvesztés és e mellett közügyek gyakorlásától eltiltás kiszabását és ennek megfelelően a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztése mellőzését. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján bírálta felül, és ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárási hibától mentesen folytatta le az eljárását, és hiánytalan, megalapozott tényállást állapított meg, amely irányadó volt a felülbírálat során is. A megállapított tényállás alapján helyes volt a vádlott bűnösségének megállapítása, az elsőfokú bíróság az ítélet

1. oldalán a kialakult bírói gyakorlatra is hivatkozva, kellő alapossággal mutatott rá, hogy a vádlott cselekménye az önkéntes eredményelhárítást eredményező körülmények figyelembe vétele nélkül emberölés bűntette kísérletének minősülne, hiszen a vádlott határozott mozdulattal, közepes-nagy erővel, kifejezetten jó éllel és heggyel rendelkező késsel, életfontosságú szervet magába foglaló testtájékon szúrta meg a sértettet. A vádlottnak ezekből a körülményekből eredően át kellett, hogy fogja a tudata, hogy a sértett a szúrás következtében meghalhat, ebbe a szúrás pillanatában belenyugodott. Tekintve azonban az önkéntes eredményelhárítást, a vádlott bűnösségét a maradék bűncselekmény, befejezett testi sértés bűntettében kellett megállapítani. Mindebből tehát az a következtetés vonható le, hogy a vádlott indulat hatása alatt kialakult rögtönös, eshetőleges szándékkal követte el a bűncselekményt. Ennek megfelelően törvényes volt a bűncselekmény minősítése abban a vonatkozásban, hogy a vádlott a testi sértés bűntettét követte el [Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(8)bekezdés

1. fordulata], azonban a minősítésben elmaradt a testi sértés alapesetére történt hivatkozás, amely a nyolc napon túl gyógyuló sérülés okozására és a halálos eredményre irányuló eshetőleges szándékra figyelemmel, a Btk.
2. §

(3)bekezdése volt. A Szegedi Ítélőtábla ítélkezési gyakorlatában irányadó álláspont szerint a testi sértés bűncselekménye megállapítása esetén a bűncselekmény két alapesetének [Btk. 164. §

(2)és

(3)bekezdésének] pontos törvényhelyét a minősítésnek mindig tartalmaznia kell. Ennek hiánya esetén a bíróság megváltoztató határozatot hoz. Ami a büntetés kiszabását illeti, a másodfokú bíróság nem osztotta az ügyészség álláspontját. Az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket túlnyomó részben számba vette és értékelte, ezeken túlmenően, mint ahogy az ügyészség is hivatkozott rá, a vádlott megbánó magatartását kellett további enyhítő körülményként figyelembe venni, valamint kisebb súllyal értékelte a másodfokú bíróság a vádlott büntetlen előéletét is. Ez utóbbi körülménynek a kisebb súllyal való számbavétele amiatt volt indokolt, mert a vádlott jelentős tárgyi súlyú bűncselekményt követett el. Az irányadó középmérték 5 év szabadságvesztés. Ettől az elsőfokú bíróság jelentősen eltért, hiszen a büntetési tétel alsó határát szabta ki. Ennek azonban megfelelő indokát adta. Jelentős túlsúlyban vannak az enyhítő körülmények, maga a fellebbviteli főügyészség az átiratában további enyhítő körülményekre hívta fel a bíróság figyelmét. Az enyhítő körülmények közül az, hogy a sértett italozása, provokatív magatartása jelentősen hozzájárult a bűncselekmény elkövetéséhez, a sértett a vádlott tettét megbocsátotta, a vádlott megbánó magatartást tanúsított, és az elkövetés óta a vádlott és a sértett a rendelkezésre álló adatok alapján rendezte a családi életét, egy közös kiskorú gyermeküket nevelik, nem indokolta a büntetés súlyosítását. A kialakult bírói gyakorlat szerint ennyi enyhítő körülmény mellett és különösen a sértetti közrehatásra figyelemmel nem volt szükséges súlyosabb büntetés, végrehajtásra kerülő szabadságvesztés kiszabása. A generális prevenció elve sem indokolta súlyosabb joghátrány alkalmazását. Az egyéb rendelkezések közül az elsőfokú bíróság a feltételes szabadságra vonatkozóan helyesen döntött, hogy a vádlott feltételes szabadságra bocsátható, és a börtönbüntetés végrehajtása elrendelése esetén legkorábban a börtönbüntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Az ügyészi álláspontnak megfelelően azonban e rendelkezés kapcsán a "de legkevesebb három hónapnak" feltüntetését mellőzni kellett a rendelkező részből, mert a 2 évnek a kétharmada 1 év 4 hónap, tehát a „legkevesebb 3 hónap" kitétel nem értelmezhető. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben pedig a helyes és törvényes rendelkezéseket a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Szeged,

1. május
2. Dr. Harangozó Attila s. k. a tanács elnöke Dr. Benedek Tibor s. k. a tanács tagja, előadó Dr. Katona Tibor s. k. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.III.11/2015/
3. számú ítélete és a Gyulai Törvényszék 14.B.430/2014/
4. számú ítéletének a jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és fel nem függesztett részében végrehajtható. Szeged,
5. május
6. Dr. Harangozó Attila s. k. a tanács elnöke