A határozat elvi tartalma: A földalapú támogatások 2011-es támogatási évben hatályos szabályozása a támogatási év egészében fennálló jogszerű földhasználathoz volt kötve, azzal, hogy a jogszerű földhasználatot legalábbis okirattal kellett igazolni. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.IV.35.168/2014/4.szám A Kúria a dr. Jobbágy Krisztina ügyvéd által képviselt felperesnek az Ivanovits Ügyvédi Iroda által képviselt alperes - mint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal Központi Szerve jogutóda - ellen támogatási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
- november
- napján kelt 2.K.27.122/2013/
- számú jogerős ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi 2.K.27.122/2013/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I n d o k o l á s A felperes
- május 14-én 40,06 hektár terület vonatkozásában nyújtott be kérelmet az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a kedvezőtlen adottságú területeken (a továbbiakban: KAT) történő gazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációs támogatás kifizetése iránt. Az elsőfokú hatóság
- október 25-én kelt határozatával a felperes kérelmét elutasította és 735.442 forint levonást állapított meg a következő három támogatási évre vonatkozó területalapú támogatások terhére. A döntését azzal indokolta, hogy a lefolytatott ellenőrzések eredményeként az igényelt terület méretéhez képest az elfogadott terület 9,82 hektárra csökkent és mivel az igényelt és az elfogadott területek közötti különbség meghaladta a megállapított terület 50%-át, ezért szankciót kellett alkalmaznia a felperessel szemben. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes
- december 6-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában kifejtette, hogy a 25/
- (IV. 17.) FVM rendelet (a továbbiakban: Támogatási rendelet) értelmében a támogatási kérelem elbírálásakor csak azon területeket lehetett figyelembe venni, amelyekre vonatkozóan az ügyfél hitelt érdemlően igazolni tudta a földhasználati jogosultságát a 2011-es gazdálkodási évben,
- szeptember
- és
- augusztus
- napja között. A felperes földhasználati jogának a gazdálkodási évet követő, de a 2011-re vonatkozó visszamenőleges bejegyzését nem tudta figyelembe venni. Így az igényelt területekhez képest csak azon területek esetében tudott a támogatási kérelemnek helyt adni, amelyek tekintetében a felperes a 2011-ben kitűnt a földhasználati nyilvántartásban, avagy az egész gazdálkodási évet átfogó bérleti szerződést tudott felmutatni. A felperes keresete folytán eljárt Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (a továbbiakban: Bíróság) a felperes keresetét elutasította
- november 20-án kelt 2.K.
- 122/2013/
- számú ítéletével. Indokolásában utalt arra, hogy a Támogatási rendelet
- §
(1)bekezdése a kifizetési kérelem elbírálásának időtartama alatt módosításra került. A módosítás a támogatási feltételek szigorításának irányába mutatott, mivel annak eredményeként a felperesnek a 2011-es gazdálkodási év teljes időtartama vonatkozásában igazolni kellett földhasználati jogosultságát a földhasználati adatok hiányában akár határozott idejű bérleti szerződéssel. Ezen túlmenően a felperesnek számlákkal és bizonylatokkal alátámasztott gazdasági naplóval is rendelkeznie kellett. A módosítást - a jogszabály értelében - a hatályba lépéskor folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kellett. Ezzel összefüggésben a Bíróság rámutatott arra, hogy bár a Támogatási rendelet anyagi jogi feltételei valóban szigorúbbá váltak a felperes számára a közigazgatási hatósági eljárás időtartama alatt, azonban a kérelem 2011. májusi benyújtása idején már hatályos az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból, valamint a központi költségvetésből finanszírozott egyes támogatások 2011. évi igénybevételével kapcsolatos egységes eljárási szabályokról szóló 22/2011. (III.25.) VM rendelet (a továbbiakban: Eljárási rendelet) 5. §
(1)bekezdése, valamint az
- §
- pontja a Támogatási rendelet szabályaihoz igazodóan írták elő a felperes számára a jogszerű földhasználat igazolásának kötelezettségét. Következésképpen a Bíróság megállapította, hogy a Támogatás rendelet anyagi jogi szabályainak eljárás alatti módosítása nem eredményezett a felperes igazolási kötelezettségeiben lényeges változást. A Bíróság nem fogadta el a felperes és a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság között
- április 20-án kelt haszonbérleti szerződést, mivel az nem fedte le a 2011-es gazdálkodási év jogszabályban meghatározott időtartamának egészét. A Bíróság nem fogadta el a termőföldről szóló
- évi LV. törvényre (a továbbiakban: Termőföld törvény) való felperesi hivatkozást sem azzal, hogy a perbeli esetben az Eljárási tv. rendelkezései írták elő a nyilvántartási adatok felhasználását. A Bíróság nem fogadta el a felperes 73/2009/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: EK rendelet)
- cikk
(1)bekezdésére, valamint
- cikkére, valamint a 1698/2005/EK tanácsi rendelet
- cikkében foglaltakra történő hivatkozását sem. Ebben a körben arra utalt, hogy a parcella „rendelkezésre állása” nem jelenti egyben azt is, hogy a felperes a kifizetési kérelmének megalapozottságát egyben igazolni is tudja. Végül a Bíróság nem látott érdemi összefüggést a perbeli jogkérdés és a mezőgazdasági parcellaazonosító rendszerről szóló 115/
- (XI. 13.) FVM rendelet (a továbbiakban: MePar rendelet) között sem. A felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének helyt adó ítélet meghozatalára, másodlagosan az ítélet elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezésére és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezésére irányult. A felperes felülvizsgálati kérelmében foglaltak szerint a Bíróság indokolatlanul hagyta figyelmen kívül a Balaton-Felvidéki Nemzeti Park perbeli nyilatkozatát, amely egyértelműen alátámasztotta a felperes jogszerű földhasználati jogosultságát a 2011-es gazdálkodási év egésze vonatkozásában. Utalt arra is, hogy a haszonbérleti szerződés megkötésének időpontja a Nemzeti Park érdekkörében felmerült okból tolódott ki, de ez nem vonta kétségbe a felperes jogszerű földhasználatát. Ebben a körben hivatkozott az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság hasonló ténybeli alapból származó ítéletére. A felperes álláspontja szerint téves a jogerős ítélet azon megállapítása is, amely szerint a perbeli esetben a MePar rendelet a támogatási eljárásokban nem alkalmazható. Az alperes nem nyújtott be felülvizsgálati ellenkérelmet. A Kúria a felülvizsgálati eljárás során megállapította, hogy jogszabályváltozás folytán az alperes jogutóda az alperes. Az egyes törvényeknek a kormányzati szerkezetátalakítással összefüggő módosításáról szóló
- évi XXXV. tv.
- § alapján,
- július hó
- napjától a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal Központi Szerv alperesi jogelőd helyébe az alperes lépett, ezért jelen perben a Pp.
- §
(1)bekezdés alapján
- július hó
- napjától az alperes jár el az alperes jogutódaként. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A felülvizsgálati kérelem alapján a Kúriának két kérdésben kellett állást foglalnia: elegendő volt-e a kifizetési kérelem megalapozottságának igazolására a felperes esetében a Balaton-felvidéki Nemzeti Park
- június 21-én kelt nyilatkozata; - illetve milyen tartalommal bírt a MePar rendelet a perbeli kifizetési kérelem elbírálásakor. Az első kérdés megválaszolásakor a Kúria az EK rendelet - felperes által is idézett - rendelkezéseiből, valamint az Eljárási rendelet és a Támogatási rendelet szabályaiból indult ki. Az EK rendelet
- cikke nem kétségesen a támogatás megszerzésének feltételeként a földterület mezőgazdasági termelő részére történő „rendelkezésére állását” írja elő. A Kúria eddigi gyakorlatában figyelemmel az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EuB) esetjoga alapján {C-375/08, Indokolás: [38], valamint [46]-[90] bekezdései} arra a következtetésre jutott, hogy az uniós és a hazai költségvetési források védelme indokolhatja azt, hogy a hazai szabályozás a támogatás megszerzését a jogszerű földhasználat hiteltérdemlő igazolásához kösse. A támogatás alapjául szolgáló parcellák jogszerű jogcím alapján történő használata esetén tekinthetők úgy, mint amelyek a mezőgazdasági termelő rendelkezésére állnak. A felperes kifizetési kérelmének benyújtásakor hatályos - és a Bíróság által alkalmazott - Eljárási rendelet
- §
- pontja, az
- §
(1)bekezdése, valamint a Támogatási rendelet alperes határozatának meghozatala idején hatályos 9. §
(1)bekezdése értelmében az igényelt parcellák jogszerű használatának igazolására több alternatíva kínálkozott a termelők számára. Az igazolási alternatívák mindegyikével szemben fennállt azonban az a kritérium, hogy annak a 2011-es gazdálkodási év egészére ki kellett terjednie. A
- gazdálkodási év
- szeptember 1-jétől
- augusztus 31-éig tartott [lásd a Támogatási rendelet
- §
- pontját). A közigazgatási eljárás idején részben változó szabályozásból két következtetés mindenképpen adódik: a felperesnek az egységes kérelem benyújtásakor jogszerű földhasználónak kellett lennie, amelyet okirati bizonyítékkal kellett igazolnia [Eljárási rendelet
- §
(1)bekezdés]. Megjegyzendő, hogy bár a Támogatási rendelet jogszerű földhasználat igazolására vonatkozó szabályai a felperesi kérelem benyújtásától a kúriai felülvizsgálati eljárásban meghozott ítéletig több alkalommal is módosultak - sőt ebben a tárgykörben az Eljárási tv.
- §-a is módosításra került -, az okirati bizonyítás kötelezettsége a kérelem benyújtásakori állapotot illetően, a támogatási időszak egészére nézve. A felperes felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy földhasználati jogosultságát a Balaton-felvidéki Nemzeti Park
- június 21-én kelt nyilatkozata visszamenőlegesen is igazolja. Ezen túlmenően földhasználati jogosultságát okirat - a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkkal kötött földhasználati szerződés - csupán
- április 20-ától bizonyítja. A fentiek szerinti kúriai gyakorlat és jogszabályi háttér ismeretében a Bíróság helyesen állapította meg azt, hogy a felperes nem tudta okirattal igazolni a támogatási év egészében fennálló jogszerű földhasználatát, a visszamenőleges hatályú - a Bíróság által egyebekben meg nem kérdőjelezett tanúvallomás pedig nem volt elfogadható okirati bizonyítékként. A felülvizsgálati kérelem értelmében tévedett a Bíróság akkor, amikor figyelmen kívül hagyta a MePar nyilvántartás adatait ítélete meghozatalakor. A MePar rendelet
- §
(1)bekezdése értelmében a MePar rendszer az Eljárási tv. „(...) hatálya alá tartozó, földterülethez kapcsolódó támogatások eljárásainak kizárólagos - állami tulajdonú - országos azonosító rendszere.” Adattartalma - a MePar rendelet 4. §
(1)bekezdés
- a)-
- e)pontjai értelmében - a fizikai blokkok határvonalaira, a fizikai blokkon belül a jogcím szerinti támogatható terület vagy területek határvonalaira, a támogatható és nem támogatható területek mértékére, a blokkazonosítóra, valamint ortofotókra vagy nagyon nagy felbontású űrfelvételekre terjednek ki. A MePar rendelettel létrehozott nyilvántartás tehát a támogatható földterületek fizikai kiterjedésével kapcsolatos adatokat és a parcellák jogi helyzetét mutatja. Az Eljárási tv. 26. §
(3)bekezdés m) pontja szerinti nyilvántartás ezzel szemben a „kötelezettségek betartásának ellenőrzése céljából” teszi lehetővé a földhasználati nyilvántartás adatainak felhasználását, amely a perbeli esetben nem a parcellák fizikai kiterjedésével, hanem azok jogi viszonyaival álltak összefüggésben. A Kúria megjegyzi azt is, hogy az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság egyedi ügyben meghozott ítélete elvi bírósági döntéssé minősítés nélkül - a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 31. §
(3)bekezdés - nem lehetett irányadó a perbeli esetben. A kifejtettek értelmében a Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálni kért jogerős ítélet jogszerűsége a felülvizsgálati kérelemben foglaltak alapján nem volt megkérdőjelezhető, ezért azt a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felperes pervesztes lett. Mivel azonban az alperes nem terjesztett elő felülvizsgálati ellenkérelmet, ezért keletkezett költségek hiányában ebben a tekintetben dönteni nem kellett. A felperes pervesztességére tekintettel köteles az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §
(1)bekezdés szerinti mértékű felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére. Budapest,
- március
- Dr. Kozma György sk. a tanács elnöke, Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó sk. előadó bíró, Dr. Balogh Zsolt sk. bíró