alperes részéről 33., a felperes által
alperesnek 15 napon belül 50.000 (
az ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg
államnak - külön felhívásra 3.500.000 (
az hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket, a további feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket
állam viseli. Ez ellen
ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I n d o k o l á s A Nemzeti Adó és Vámhivatal Dél-budapesti Adóigazgatósága /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/ a felperesnél 2006.,
adózó javára, jogkövetkezményként
adóhiány után 302.995.000 Ft adóbírság kiszabására és 249.944.000 Ft késedelmi pótlék felszámítására került sor, megállapította továbbá a határozat, hogy adózó a
elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában
alperes rögzítette, hogy a felperes bejegyzett fő tevékenységi köre cukor, édesség nagykereskedelme,
árukészleteit a kibocsátott számláinak tanúsága szerint nagyobb részben belföldi, kisebb, bár növekvő részben külföldi vevők felé értékesítette. A külföldi vevők között legjelentősebb N. G./a továbbiakban: szlovák cég/ vállalkozás felé irányuló számlázás összértéke 2006-ban 1.817.606.000 Ft, 2007. évben 2.369.969.000 Ft volt. A közösségi értékesítésként elszámolt ügyletek vizsgálata során a revízió tételes ellenőrzés alá vonta a szlovák cég részére történt értékesítések bizonylatait. A cég képviselője
adóhatóságnál fellelhető iratok tanúsága szerint magyar magánszemély: K. A.-né.
elsőfokú adóhatóság a lefolytatott bizonyítási eljárás és bizonyítékok /a szlovák cég felé kiállított számlák, vevői nyilatkozat, nemzetközi fuvarlevelek (CMR-ek), a gépjármű nyilvántartásnak a CMR-eken található minden esetben magyar forgalmi rendszámú gépjárművekre vonatkozó adatai,
egyik gépjármű tulajdonosára vonatkozóan a magyar adóhatóság részéről a szlovák adóhatóságnak
adóhatóság adatbázisa/ alapján helytállóan megállapította, hogy a közösségen belüli termékértékesítést a rendelkezésre álló dokumentumok nem támasztják alá,
áru igazoltan nem hagyta el másik tagállam felé
országot, így nem teljesült
általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény /a továbbiakban: Áfa tv./ 29/A.§ a) pontjában foglalt
on törvényi feltétel, hogy akkor áfa mentes a termékértékesítés, ha annak közvetlen következményeként
értékesített termék belföldről külföldre igazoltan távozott.
elsőfokú adóhatóság ezért jogszerűen a termékértékesítést belföldinek minősítette és levonta a jogkövetkezményeit. A közigazgatási eljárás időtartama alatt:
adóhatóság előtti eljárásban.
adóhatóság több alkalommal megkísérelte személyesen átadni a végelszámolónak, a felszámolónak, illetve a dr. E.Zs. ügyvédnek a másodfokú határozatot, amelyet végül a felperes jogi képviselője
adóhatóság hatósági tanúk jelenlétében jegyzőkönyvet vett fel. A felszámoló is átvette 2012. január 2-án postai úton a másodfokú határozatot,
onban visszaküldte
adóhatóságnak
zal, hogy annak átvételére dr. E. Zs. ügyvéd jogosult. A felperes keresetében
adóhatározatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a másodfokú határozat kézbesítése jogszerűen 2012. január 2. napján történt,
a vélelem, hogy
adóhatóság annak ellenére, hogy önmaga nem fordult nemzetközi jogsegélyért a szlovák adóhatósághoz, és nem hallgatta meg tanúként a szlovák cég ügyvezetőjét. Fenntartott álláspontja szerint a számla,
értékesítési ár árbevételkénti elszámolása,
árukészlet-nyilvántartás és
adózó telephelyén szállítmányonként felvett vevői nyilatkozatok a tagállamba történt kiszállítást bizonyítják, ahogyan a szlovák cég ügyvezetőjének közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozata is.
elsőfokú bíróság kijavított jogerős ítéletével
alperes határozatát a 2006. évi január, február, március, április, május, június, július, augusztus, szeptember, október, november hónapokhoz tartozó adó, adóbírság és késedelmi pótlék részében hatályon kívül helyezte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint
ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény /a továbbiakban: Ütv./
ügyvédi megbízás megszűnéseinek esetei között nem említi a cég felszámolás alá kerülését, amelyből következően a végelszámoló által szabályosan, ügyvéd részére adott meghatalmazás a felszámolás elrendelésével nem szűnt meg. Ebből következően
ügyvédnek történt
ügyfélnek van írásban meghatalmazott képviselője, a kézbesítés akkor szabályszerű, ha
t a meghatalmazott képviselőnek küldi meg
adóhatóság.
.§ /1/ bekezdése szerint
adómegállapításához való jog annak a naptári évnek
utolsó napjától számított öt év elteltével évült el, amelyben
adóról
adóbevallást be kell nyújtani. Ennek következtében a 2006. évi január-november hónapokra vonatkozó áfa adónemben történő adómegállapításhoz való jog elévült, ezért
elsőfokú bíróság ezen időszakra történt megállapításokat tartalmazó határozat részeket hatályon kívül helyezte. A közigazgatási iratok, a perben a felek által csatolt iratok és a tanúvallomások alapján a továbbiakban
t állapította meg, hogy a hatályon kívül helyezett részek kivételével
adóhatóság határozata (a fennmaradó részében) jogszerű, a felperes keresetét nem bizonyította. Objektív körülmények alapján ugyanis
igazolódott, hogy felperes a mentesség igénybe vételéhez szükséges feltételt nem igazolta, így a termékek értékesítését belföldről külföldre, a közösség területére történő kiszállítással, a könyvelésében szerepeltetett tételek szerint, a számlákban írt gazdasági eseményekhez tartozóan. Nem tett meg minden olyan ésszerű intézkedést, amely adókedvezményt eredményezett volna: a vevőt nem ellenőrizte, annak ellenére sem, hogy a vele való ügyletek kapcsán pénz átutalására nem került sor, így külföldi vétel, illetve külföldi banki utalás nem történt, amely alátámaszthatta volna a közösségen belüli értékesítést, ezért fokozottan fennállt felperes számára a körültekintő eljárás kötelezettsége. Semmi olyan intézkedést nem tett, amely alkalmas lett volna üzleti partnerének
ellenőrzésére. A felperes
adómentesség vonatkozó törvényi feltételét nem igazolta, a lefolytatott bizonyítási eljárás sem támasztotta alá állításait, ezért helytállóan jutott arra a következtetésre
adóhatóság, hogy
adózót adókötelezettség terhelte. Sem a fuvarozóknál fellelt adatok, sem a felperes adatai nem igazolták, hogy ténylegesen Magyarország területét elhagyták
áruk, hogy
értékesítések eredményeként
t külföldre szállították volna. A perben számszaki kifogást a felperes nem terjesztett elő. A jogerős ítélet birtokában a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. és
alperes is A felperes felülvizsgálati kérelme a
ítéletben okszerűtlenül és logikai ellentmondást tartalmazó módon történt a bizonyítékok mérlegelése,
indokolás hiányos, súlyos eljárási jogszabálysértésnek értékelte, hogy
elsőfokú bíróság meg sem említette, így nem is indokolta a perben előterjesztett bizonyítékait, nem értékelte
t a kifogását, hogy
alperes
állapítható meg, mint a Kúria előtt folyamatban volt Kfv.I.35.319/2012/4.számú ítélettel érintett perben, amikor is más időszak bizonyítékait használta fel megállapításainak alátámasztására
adóhatóság.
alperes megsértette
. § /4/-/6/ bekezdéseit, meg sem kísérelte feltárni
adózó javára szolgáló körülményeket, nem tisztázta a tényállást, adaptált bizonyítékokkal próbálta bizonyítani a tényállás tisztása során elkövetett mulasztásait, adózó terhére értékelt olyan körülményeket, amelyek nem bizonyítottak. Iratellenes megállapításokat tett és tilos bizonyítékokat használt fel.
elsőfokú bíróság ítéletének támadott rendelkező része és ezzel kapcsolatos indokolása jogszabálysértő, mert ezen körülmények elemzésére és indokolására ki sem tért, indokolási kötelezettségét a bíróság ezzel súlyosan megsértette.
alperes felülvizsgálati kérelmében
ítéletnek helyt adó rész hatályon kívül helyezését és a kereset teljes körű elutasítását kérte. Álláspontja szerint
ítélet sérti a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./ 221.§ /1/ bekezdését,
.§ /5/ bekezdését, 2.§ /1/ bekezdését, 104.§ /4/ bekezdését, 124.§ /2/ bekezdését, 164.§ /1/ bekezdését, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
alperes fenntartotta
on álláspontját, miszerint a jogerősen elrendelt felszámolás pillanatától csak és kizárólag a felszámoló van abban a helyzetben, hogy a cég életét érintő bármely kérdésben döntsön, kizárólagosan ő jogosult a társaság képviseletére,
az ő adhat ennek teljesítésére meghatalmazást, és jogosult a korábbi szerződések, megbízások felmondására,
októl való elállásra. A végelszámoló által korábban, a végelszámolás alatt álló cég képviseletére dr. E. Zs.-nak adott megbízás a végelszámolói jogviszony törlésének napjával: 2011. december 20. napjával visszavonás nélkül is hatályát vesztette, mivel
t nem a képviseletre egyedül jogosult felszámoló adta a felszámolás alá került cég képviseletére. A peres felek ellenkérelmeikben
ellenérdekű fél felülvizsgálati kérelmének elutasítását kérték. A felperes illetve
alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos. Elsődlegesen a másodfokú határozat kézbesítése,
eljárási jogszabályok alkalmazása kérdéskörben rögzíti a Kúria, hogy felperes végelszámolás, majd felszámolási eljárás alatt állt, képviseletére a végelszámoló ügyvédnek adott megbízást.
Ha
ügyfélnek képviselője van,
iratokat a hatóság a képviselő részére küldi meg (Ket. 40.§ /7/ bekezdés).
elsőfokú bíróság helytálló meghatározása szerint döntenie kellett abban a kérdésben, hogy a felperes végelszámolója által
adóhatóság előtti eljárásban a cég képviseletére ügyvédnek adott meghatalmazás a cég felszámolásának elrendelésével továbbra is fennállt-e, avagy megszűnt, amelynek következtében melyik időpont: a másodfokú határozat átvételének a végelszámoló részéről történt megtagadása, 2011. december 27.-e, avagy e határozatnak a jogi képviselő (ügyvéd) által postai úton való átvétele, 2012. január 2a minősül kézbesítési időpontnak. A Kúria álláspontja szerint
elsőfokú bíróság
Ütv.-nek
ügyvédi megbízás megszűnését szabályozó 25.§-a, a Cstv.-nek a felszámoló képviseleti jogát szabályozó 27/A.§ /12/ bekezdése, a felszámolás kezdő időpontjától a felszámoló jogairól rendelkező 34.§ /1/-/2/ bekezdései, a Ctv.-nek a cégnyilvántartás közhitelességét kimondó 22.§ /1/ bekezdése alapján - figyelemmel
Art.-nek
adózó képviseletét szabályozó 7.§-ára - helytálló jogértelmezéssel állapította meg, hogy a végelszámoló által
ügyvéd részére adott meghatalmazás a felszámolás elrendelésével nem szűnt meg. E jogszabályhelyekben foglaltak szerint ugyanis a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet, képviseli
adós-gazdálkodó szervezetet,
onban e rendelkezések nem szüntetik meg a felszámolás kezdő időpontja előtt megkötött ügyleteket, ahhoz a felszámolónak a Cstv.-ben meghatározott kifejezett rendelkezésére van szükség. A felszámolás elrendelésének ténye tehát a jogi képviselő (ügyvéd) meghatalmazásának megszűnését nem eredményezi, a meghatalmazás érvényesen fennmarad. A Kúria hivatkozik
EBH
adóhatósági iratok kézbesítéséről szóló 7004/2008.AEÉ 7. APEH irányelvben foglaltak alapján helytállóan állapította meg
elsőfokú bíróság, hogy a másodfokú határozat szabályszerű kézbesítése a felperes jogi képviselőjének (ügyvédjének) történt 2012. január 2-án. E kézbesítés folytán pedig
.§ /1/ bekezdésében foglalt, elévülési szabályok megfelelő alkalmazásával rendelkezett
elévült vonatkozó határozatrész hatályon kívül helyezéséről. időszakra
elsőfokú bíróság és
adóhatóság által külföldi helyett belföldi értékesítésnek minősített termékeladás körében rögzíti a Kúria, hogy
adóhatóság a felperesnél
adóhatóság
on megállapításait, hogy felperes részéről a K. G. és K. Sz. Kft.-től befogadott számlák tartalmilag hiteltelenek, ezért e bizonylatokra a felperest
áfa levonásának joga nem illette meg, mert a számlákon szereplő gazdasági események a felek között a valóságban nem történtek meg, a számlakibocsátó ténylegesen nem végzett gazdasági tevékenységet, a számlákat arra nem jogosult állította ki. A 2007. IV. negyedévre vonatkozó határozatok bíróság általi felülvizsgálata során a Kúria a Kfv.I.35.319/2012/4. számú ítéletében a Fővárosi Törvényszéknek
adóhatározatokat hatályon kívül helyező, és
elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelező 2.K.31.715/2011/4. számú ítéletét hatályában fenntartotta. A Kúria és a Fővárosi Törvényszék ítéleteiben
t állapították meg, hogy
adóhatóság (a K. G. és K. Sz. Kft.-től indult értékesítési láncolatban, a felperes által befogadott számlákkal kapcsolatosan) 2007. IV. negyedévre nem folytatott bizonyítást, más közigazgatási eljárásokból beszerzett bizonyítékai
onban erre a negyedévre vonatkozó megállapításait önmagukban nem támasztották alá. A perbeli ügyben
adóhatóság a beszerzést terhelő előzetesen felszámított áfa vonatkozásában „adókülönbözeti megállapítást nem tett", közösségi értékesítésként elszámolt ügyletek vizsgálatának jogkövetkezményeit vonta le határozataiban. A Kúria teljes körűen osztja a Fővárosi Törvényszéknek - a Kfv.I.35.319/2012/4. számú kúriai ítélettel hatályában fenntartott - 2.K.31.715/2011/4. számú ítéletében kifejtett
on álláspontját, hogy
adóhatóság „nincs attól elzárva, hogy más közigazgatási eljárásban beszerzett bizonyítékot figyelembe vegyen".
.§ /5/ bekezdése sem zárja ki a bizonyítékok közül a további vizsgált időszakokra, ugyanazon vagy más adózónál folytatott ellenőrzés bizonyítékait, sőt kifejezetten bizonyítéknak minősíti a más adózó nyilatkozatát, más adózók adatait,
elrendelt kapcsolódó vizsgálatok adatait, a más hatóság nyilvántartásából származó adatot. A felperes ezért vonatkozásában, további időszakokra lefolytatott ellenőrzésekből bizonyítékok beszerzését és
ok felhasználását - jogszabályi alap nélkül - megalapozottan nem vitathatja. A bizonyítékok értékelése körében ugyanakkor vizsgálni kell
t is, hogy valamely más vizsgálatból beszerzett bizonyíték elégséges-e a határozati megállapítás alátámasztására. Ahogyan pl.:
eljárt bíróságok szerint felperes esetében a 2007. IV. negyedévre tett adóhatósági megállapításokat bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül, más vizsgálatból beszerzett bizonyítékok önmagukban nem igazolták. Jelen ügyben
onban
adóhatóság széles körű bizonyítást folytatott, és a beszerzett /fentebb már ismertetett/ bizonyítékainak csak egy részét képezték a más eljárásból származó bizonyítékok. Nem alapos ezért a felperes
on állítása, hogy jelen ügyben a bizonyítás körében „ugyanaz állapítható meg", mint a Kfv.I.35.319/2012/
elsőfokú bíróság által megsértett jogszabályként a Pp. egy jogszabályhelyét sem jelölte meg,
adóhatóság által alkalmazott Art. rendelkezésekre (97.§ /4/-/6/ bekezdés, 130.§) hivatkozott.
Áfa tv. 3.§ a. pontja szerint a törvény rendelkezései alapján áfa-t kell fizetni
adóalany által belföldön teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás után.
Áfa tv-be a módosításáról szóló 2004. évi IX. törvény 33.§-a iktatta be
adómentes Közösségen belüli termékértékesítésnek a 29/A.§-29/B.§-okban meghatározott szabályait. A 29/A.§ a) pontja szerint mentes
adó alól
a termékértékesítés, amelyet Magyarországtól eltérő tagállamban nyilvántartásba vett adóalany vagy a Közösségen belülről történő termékbeszerzés után adófizetésre kötelezett nem adóalany jogi személy számára teljesítenek, és amely termékértékesítés közvetlen következményeként
értékesített terméket belföldről igazoltan más tagállamba, de még
e törvény értelmében vett Közösség területére fuvarozzák vagy egyéb módon juttatják el. A termék más tagállamba történő elfuvarozásának, eljuttatásának ténye különösen fuvarokmánnyal vagy más hitelt érdemlő módon igazolható. A 2004. évi IX. törvény 33.§-ához fűzött indokolás szerint a termékértékesítés akkor adómentes, ha
értékesített termék másik tagállamba kerül.
adóhatóság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján
t állapította meg, hogy a közösségen belüli termékértékesítést a rendelkezésre álló dokumentumok nem támasztják alá,
áru igazoltan nem hagyta el másik tagállam felé
országot.
adózó termékértékesítése tehát
ért nem mentes
adófizetési kötelezettség alól, mert nem igazolta adómentességét, hogy a termékeit Magyarországról kiszállították volna. A közigazgatási perben is a /Pp. 324.§-ának /1/ bekezdése szerint alkalmazandó/ Pp. 164.§-ának /1/ bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy
okat a bíróság valónak fogadja el.
elsőfokú bíróság a közigazgatási eljárásban
adóhatóságot terhelő bizonyítási kötelezettség alapján lefolytatott bizonyítási eljárást, és
eredményeként meghozott alperesi döntést a kereseti kérelem keretei között, a perben lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként jogszerűnek minősítette, és a keresetet elutasította. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275.§-ának /1/ bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést
onban a felülvizsgálati kérelem alapján a Kúria nem állapított meg. A jogerős ítélet tényállása nem iratellenes, pontos és precíz.
elsőfokú bíróság a Pp. bizonyítási eljárásra vonatkozó jogszabályhelyeinek mindenben megfelelő bizonyítást folytatott, iratokat fogadott be, tanúkat hallgatott meg, a perben biztosítva a feleknek jogaik teljes körű gyakorlását. A Pp. 221.§-ának /1/ bekezdése szerint ítéletében logikusan és okszerű értékelte a rendelkezésére álló bizonyítékokat, részletesen megindokolta a keresetet bizonyítottság hiánya okából elutasító döntését, amelyet a Kúria aggálytalanul elfogadott.
elsőfokú bíróság a bizonyítékokat a Pp. 206.§-ának /1/ bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint bírálva állapította meg, hogy a szlovák cég ügyvezetőjének perben tett előadása nem volt alkalmas a felperesi termékértékesítések adómentességének igazolására; a szlovák adóhatóság ismételt megkeresése nem volt indokolt, mivel a más adózóra folyt ellenőrzés során kért külföldi jogsegélyre kapott válaszirat egyértelmű arra vonatkozóan, hogy a szlovák cég - a rendelkezésre álló dokumentumok szerint - akkor vásárolt a felperestől, amikor székhelyén a szlovák adóhatóság nem lelte fel, és 2007-ben olyan címre történtek
adózói dokumentumok szerint a szállítások, ahol áru fogadására nem volt lehetőség;
iratok és a szállítások ellentmondásai, a nemzetközi fuvarokmányok (CMR-ek) ugyanazon darabjának a fuvarozóknál és felperesnél lévő példányainak eltérő adattartalma, a bizonyítékok egyenkénti és együttes vizsgálata - a számlák összesített adatai és
egyes szállítmányokhoz tartozó információk (pl.: szállítási súly, fuvareszköz tulajdonosa, jármű rendszáma, teherbírása) alapján nem bizonyított, hogy a számlákon feltüntetett értékesítés következtében
áru elhagyta
ország területét. A felperes
Áfa tv. 29/A.§ a) pontja szerinti adómentesség törvényi feltételét nem teljesítette. Helytállóan állapította meg
elsőfokú bíróság
t is, hogy felperes
üzleti partnerét nem ellenőrizte, így
adóhatóság a jogkövetkezményekről is jogszerűen döntött. A felülvizsgálati kérelemben foglaltak a teljes körűen jogszerű, a Pp. 206.§ /1/ bekezdésének, 221.§ /1/ bekezdésének megfelelő ítélet felülvéleményezését nem alapozták meg. A Kúria megállapította, hogy
elsőfokú bíróságnak
ítéletében kifejtett jogi álláspontja megfelel a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályoknak, a Hatodik irányelv 28. c. cikk A. rész a. pont /1/ bekezdésében foglaltaknak,
Európai Unió Bírósága /C-273/11./,
elsőfokú bíróságok és a Kúria alkalmazott gyakorlatának. Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275.§-ának /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Kúria a pervesztes felperest a Pp. 270.§-ának /1/ bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78.§-ának /1/ bekezdése alapján kötelezte
alperes felülvizsgálati perköltségének a megfizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viseléséről a Kúria
illetékekről szóló
MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.