Bf.112/2014/19 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(3)bekezdés a/ pont, II. r. vádlottnál Btk. 365. §

(1)bekezdés a/ pont,

(3)bekezdés b/ pont. II. r. vádlottal szemben a ... Városi Bíróság ... számú ítéletének a próbára bocsátásra vonatkozó rendelkezését helyezi hatályon kívül, a próbára bocsátást megszünteti. A próbára bocsátással érintett cselekménynél a bűnösség kimondását mellőzi és az emiatt is kiszabott halmazati büntetés mértékét 2 (kettő) évi szabadságvesztésre enyhíti. A szabadságvesztés végrehajtását 4 (négy) évi próbaidőre felfüggeszti, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabását mellőzi. A lefoglalt bűnjelek közül a

1. tételszám alatti zsebkés vonatkozásában szünteti meg a lefoglalást és azt az elkobzás mellőzésével kiadni rendeli II. r. vádlottnak. Az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséggel kapcsolatban az egyetemleges kötelezést mellőzi és I. r. vádlottat 97 155 (kilencvenhétezer-egyszázötvenöt) Ft, II. r. vádlottat 76 200 (hetvenhatezer-kettőszáz) Ft további bűnügyi költség megfizetésére kötelezi. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. I. r. vádlott által az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt is beszámítja a szabadságvesztés tartamába. A fellebbezési eljárásban felmerült 32 000 (harminckettőezer) Ft bűnügyi költségből I. r. vádlottat 12 000 (tizenkettőezer) Ft terheli, míg II. r. vádlottal kapcsolatos bűnügyi költséget az állam viseli. I. r. vádlott tartózkodási helye: .... II. r. vádlott személyazonosító igazolványának száma: ---. Indokolás: A törvényszék ítélete ellen az ügyész a vádlottak terhére a
2. tényállás vonatkozásában a tényállás téves megállapítása, részfelmentésük miatt, illetve súlyosítás végett fellebbezett. A vádlottak és a védőik elsődlegesen teljes körű felmentésért, másodlagosan a büntetés enyhítéséért jelentettek be fellebbezést. A fellebbviteli főügyészség az ügyész fellebbezését fenntartotta, indítványozta az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását. A másodfokú nyilvános ülésen a vádlottak és a védőik a fellebbezéseiket fenntartották, I. r. vádlott azzal, hogy a törvényszék ítéletének a hatályon kívül helyezését is kérte. A bejelentett fellebbezésekre tekintettel az ítélőtábla a törvényszék ítéletét - a Be.
3. §ában írt nyilvános ülés keretében - az azt megelőző bírósági eljárással együtt teljes terjedelmében felülbírálta a Be.
4. §-ának

(1)bekezdése értelmében. Ennek során megállapította, hogy a törvényszék a perrendi szabályok maradéktalan betartásával folytatta le a büntetőeljárást, azonban az általa rögzített tényállás kis részben hiányos, és az kis részben ellentétes is az iratok tartalmával (Be. 351. §

(2)bekezdés b/ és c/ pont), ezért azt a Be. 352. §

(1)bekezdés a/ pontja, illetve a Be. 361. §

(2)bekezdés b/ pontja alapján az eljárás iratainak, illetve II. r. vádlott által a másodfokú nyilvános ülésen csatolt iratok tartalma alapján kiegészíteni, illetve helyesbíteni szükséges a következők szerint: - I. r. vádlott a ... Fegyház és Börtönben

1. május
2. napja óta Kommunikáció 1 kiemelt projektben vesz részt. - A
3. pontban rögzített összbüntetés egyik alapítélete helyesen a ...Bíróság ..., mely kifosztás bűntette és súlyos testi sértés bűntette miatt szabott ki 3 évre felfüggesztett 1 évi börtönbüntetést. - A 3-4-5-6-
4. alatti valamennyi ítélet tartalmazza, hogy különös visszaeső és feltételes szabadságra nem bocsátható. - A
5. és
6. pontban foglalt ítéleteknél az ítélőtábla egyaránt mellőzi a
7. szám alatti összbüntetésre való utalást azzal, hogy az utóbbi ítélet jogerőre emelkedésének a napja
8. január
9. - A
10. pontban feltüntetett elítélést az ítélőtábla a Btk.
11. §

(2)bekezdésére figyelemmel mellőzi. - A

1. pont alatti ítélet lopás bűntette miatt szabott ki büntetést. - II. r. vádlott vonatkozásában a ... Bíróság .... számú ítélete a ... napján megvalósított társtettesként elkövetett garázdaság bűntette miatt szabott ki büntetést. - A
2. alatt feltüntetett ítéletével kapcsolatosan a ... Zrt.
3. november 20-án kiadott igazolása szerint II. r. vádlott
4. november 20-ig 152 óra közmunkát végzett, s e cégnél
5. augusztusában 5., szeptemberében 4., október és november hónapokban 1-1 napot dolgozott. - A ... Bíróság a .... napján jogerős ... számú ítéletével a
6. február 16-án megvalósított társtettesként elkövetett lopás vétsége miatt 2 évi próbaidőre felfüggesztett 5 hónap fogházbüntetésre ítélte. - II. r. vádlott
7. február
8. napjától
9. november
10. napjáig 273 nap időtartamban álláskereső volt, és az álláskeresők kiskönyve tanúsága szerint a ... Kormányhivatal .... Munkaügyi Kirendeltségén
11. július 15.,
12. november
13. és
14. november 19-én is jelentkezett, s a Híd a munka világába - Foglalkoztatási Szövetkezetbe történő jelentkezési lapot
15. november 13-án átvette. -
16. november
17. napján II. r. vádlott a ... Kft-vel közfoglalkoztatási jogviszony létesítésére irányuló szerződést kötött, mely szerint alapbére 77 300 forint. - Az
18. tényállásban az elkövetési idő helyesen
19. június
20. napja. Az így helyesbített, illetve kiegészített tényállás már mindenben megalapozott, mentes a Be.
21. §-ának

(2)bekezdésében felsorolt hiányosságoktól, ezért az ítélőtábla a törvényszék ítéletét ezen helyesbített, illetve kiegészített tényállás alapján bírálta felül a Be. 352. §

(2)bekezdésének megfelelően. A törvényszék eleget tett az ügyfelderítési kötelezettségének, feltárta az ügy eldöntése szempontjából releváns bizonyítékokat, azokat mérlegelési körébe vonta, valamint egyenként és összességükben is megfelelően értékelte. Rendkívül részletes, mindenre kiterjedő és a logika szabályainak is megfelelő indokát adta annak, hogy a tényállása alapjául mely bizonyítékokat és miért fogadott, illetve vetett el. Az ítélőtábla a törvényszék indokait osztja azzal, hogy e körből a rendőri jelentés vallomások tartalmára vonatkozó részét mellőzi, egyetértve T1 tanú

1. január 10-i tárgyaláson tett azon nyilatkozatával, hogy „a helyszínen nem kihallgatást végzünk, hanem adatokat gyűjtünk”, mely okból a törvényes figyelmeztetések elmaradtak, ezért azok bizonyítékként nem értékelhetők. Az ítélőtábla hatályon kívül helyezési okot az eddig kifejtettekre figyelemmel nem észlelt, ezért az ügyész, valamint I. r. vádlott hatályon kívül helyezésre irányuló indítványát nem tartotta alaposnak. Az ügyész által a
2. tényállással kapcsolatos elítélés céljából bejelentett, valamint a vádlottak és a védőik
3. tényállásra vonatkozó felmentést célzó fellebbezéseikben új tényt, illetve új bizonyítékot nem jelöltek meg, azok kizárólag a törvényszék mérlegelési tevékenységét támadják, melyek megalapozott tényállás esetén eredményre nem vezethettek, ugyanis a törvényszék által mérlegelt bizonyítékoknak az ítélőtábla részéről történő eltérő értékelése törvényileg kizárt (Be.
4. §

(1)bekezdés). A törvényszék okszerűen vont következtetést a vádlottak bűnösségére az

1. tényállás tekintetében, a
2. tényállás körében pedig arra, hogy nem állapítható meg az, hogy a bűncselekményt a vádlottak követték el. A felmentés jogcímét azonban az ítélőtábla a Be.
3. §

(3)bekezdés b/ pontjára helyesbíti. A törvényszék a rablási cselekmény törvényhelyét pontatlanul jelölte meg, melyet az ítélőtábla I. r. vádlottnál az 1978. évi IV. törvény 321. §

(1)és

(3)bekezdés a/ pontjára, II. r. vádlottnál a Btk. 365. §

(1)bekezdés a/ és

(3)bekezdés b/ pontjára helyesbítette. A próbára bocsátással kapcsolatos törvényszéki rendelkezést az ítélőtábla a Btk. 66. §

(1)bekezdésében („a próbára bocsátást meg kell szüntetni”), s a Be. 330. §

(4)bekezdésében („a próbára bocsátást kimondó rendelkezést hatályon kívül helyezi”) írtakra figyelemmel pontosította, továbbá, mivel a ... Városi Bíróság ítélete már bűnösnek mondta ki II. r. vádlottat, ezért ismételt bűnössé nyilvánítását az ítélőtábla mellőzte. Többségében helyesen tárta fel a törvényszék a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket, további súlyosító körülményként szükséges azonban értékelni I. r. vádlottnál azt, hogy nem csak többszörös, hanem különös visszaeső is, míg II. r. vádlottnál hogy a cselekményét másik 3 büntetőeljárás hatálya alatt valósította meg. A büntetés kiszabása körében a törvényszék megfelelően értékelte a vádlottak személyi társadalomra veszélyességét, az általuk megvalósított bűncselekmények tárgyi súlyát, a bűnösségük fokát, s a büntetés kiszabásánál irányadó egyéb körülményeket is. I. r. vádlottal szemben a törvényi minimumban meghatározott szabadságvesztés büntetés - a mellékbüntetéssel összhatásában - szükséges és egyben elegendő a büntetés céljának eléréséhez, ezért az ő vonatkozásában az ítélőtábla sem a súlyosításra, sem az enyhítésre alapot nem látott. E vádlottnál - mivel alkalmazásra nem került - mellőzi az 1978. évi IV. törvény 87. §

(3)bekezdésének a felhívását. II. r. vádlottnál a törvényszék a szabadságvesztés mértékének 3 évben történő kiszabásakor - bár megjelölni elmulasztotta, de - alkalmazta az enyhítő szakaszt, a Btk. 82. §

(2)bekezdés b/ pontját. II. r. vádlott által bemutatott iratok alapján az ítélőtábla arra a következtetésre jutott, hogy szakítani kíván eddigi bűnelkövetést is magával hozó életvitelével, s mindent meg kíván tenni azért, hogy a társadalom hasznos tagjává váljék, ezért az ítélőtábla a bűncselekményben betöltött csekélyebb szerepére is figyelemmel a börtönbüntetésének mértékét 2 évre enyhítette, a közügyektől eltiltás értelemszerű mellőzésével, a szabadságvesztésének a végrehajtását pedig - szem előtt tartva a másik három eljárás hatálya alatti elkövetést is - a Btk. 85. §-a alapján 4 évi próbaidőre felfüggesztette. E vádlottnál a beszámítás törvényhelyét az ítélőtábla a Btk. 92. §

(1), illetve

(2)bekezdésére pontosítja, mellőzve a

(3)bekezdés a/ pont felhívását. I. r. vádlottal kapcsolatosan a törvényszék törvényesen rendelkezett az elkobzásról, azonban II. r. vádlott a zsebkést a bűncselekmény elkövetésénél nem használta, az a rendőri intézkedéskor a melltartójából került elő, melyből nem lehet arra következtetni, hogy azt a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül kívánta volna használni, ezért az ítélőtábla a lefoglalása megszüntetésével azt kiadni rendelte II. r. vádlottnak (Be. 155. §

(1), illetve

(2)bekezdése). A törvényszék a két vádlott igazságügyi toxikológiai szakértői véleményével kapcsolatosan felmerült bűnügyi költség megfizetésére a vádlottakat egyetemlegesen kötelezte, melyről az ítélőtábla úgy rendelkezett, hogy azt a vádlottak felmerülésük arányában külön-külön kötelesek viselni. A Be. 338. §-ának

(3)bekezdése értelmében ugyanis ez a fő szabály, és a vádlottakat érintően különböző volt a felmerült költség. Az eddig kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be.

1. §-ának alkalmazásával - a rendelkező részben írtak szerint - megváltoztatta, míg egyéb helyes rendelkezéseit a Be.
2. §-ának

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. I. r. vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött idejének a kiszabott szabadságvesztésbe történő beszámítása a Btk. 99. §-án, míg a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségről szóló rendelkezés I. r. vádlottnál a Be. 381. §

(1), míg II. r. vádlottnál ugyanezen szakasz

(2)bekezdésén alapszik. Az ítélőtábla csupán megjegyzi, hogy a Fővárosi Törvényszék az ítéletét helyesen a

1. november
2. december 17.,
3. január
4. és
5. január
6. napján megtartott nyilvános tárgyalások alapján hozta meg. Végül rögzítette az ítélőtábla I. r. vádlott tartózkodási helyét, és II. r. vádlott személyazonosító igazolványának a számát is. Debrecen,
7. december
8. Dr. Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke, Dr. Szabó József sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Diószegi Attila sk. a tanács tagja Záradék: A Fővárosi Törvényszék 29.B.1586/2013/
9. számú ítélete az ítélőtábla ítéletében írt változtatásokkal a mai napon jogerőre emelkedett és II. r. vádlott szabadságvesztés büntetésének kivételével végrehajtandó. D e b r e c e n ,
10. december
11. . Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: - kiadó -