Bf.8/2015/6 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdése értelmében a megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. A felülbírálat során a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárást a perrendi szabályok maradéktalan betartása mellett folytatta le. A tényállást a szükséges mértékben felderítette, a bizonyítékokat beszerezte és értékelte, egyben indokolási kötelezettségének is eleget tett. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás – melyet egyébként sem a vád, sem a védelem nem támadott – mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapul, így irányadó volt a másodfokú bíróság eljárásában is. E tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlottbűnösségére, és cselekményét is a büntető anyagi jogszabályoknak megfelelően értékelte. Nem értett egyet a másodfokú bíróság a védelem indítványával, mely szerint a vádlott cselekménye segítségnyújtás elmulasztásának bűntetteként minősül. A Btk.166.§

(1)bekezdése értelmében segítségnyújtás elmulasztásának vétségéért az felel, aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van. Minősített eset valósul meg, ha a sértett meghal és életét a segítségnyújtás megmenthette volna. A Btk.160.§

(1)bekezdésében szabályozott emberölés esetében a törvényalkotó az elkövetési magatartást nem határozta meg, csupán az eredményt konkretizálta. A segítségnyújtás elmulasztásának bűncselekménye tehát kizárólag mulasztással követhető el, míg az emberölés akár tevőleges magatartással, akár mulasztással is elkövethető. A Btk.166.§

(1)bekezdésében meghatározott segítségnyújtási kötelezettség egy minden embert terhelő, általános jogi kötelezettség, amelynek nem teljesítése büntetőjogi értékelést nyert. Ezzel szemben a mulasztással elkövetett emberölés megállapításához nem elegendő a Btk.166.§-ában kifejezésre juttatott általános jogi kötelezettség teljesítésének elmulasztása. A mulasztásos emberölés ezt meghaladó, speciális kötelezettség nemteljesítését jelenti. Ilyen kötelezettség forrása lehet főként a családi kapcsolat, polgári jogi szerződés, a munkaviszony, a hivatáson, foglalkozáson alapuló szabály. Ezen túl az elkövető és a sértett között olyan kapcsolatnak kell lennie, amely jogi és erkölcsi értelemben is felülmúlja a mindenkitől elvárható, általános segítségnyújtási kötelezettséget. A vádlottat, mint a sértett édesanyját nem csupán az általános, mindenkire egyformán vonatkozó segítségnyújtási kötelezettség terhelte. A családi kapcsolatra, hozzátartozói viszonyra tekintettel a vádlottól elvárható lett volna, hogy az életét veszélyeztető helyzetből kimenekítse fiát. A vádlott magatartásának értékelésére tehát speciális, az általánost meghaladó segítségnyújtási kötelezettség miatt a Btk.160.§ alapján kerülhet sor. A szándékos emberölés mulasztással történő megvalósulása esetén az elkövető magatartásától függetlenül megindul egy olyan okfolyamat, amely a halálos eredmény irányába vezet. Az elkövető felismeri az okfolyamatot, de a halálos eredmény bekövetkezésének megakadályozását szándékosan elmulasztja, holott egyrészt erre jogi alapon nyugvó kötelezettsége lenne, másrészt az eredmény elhárítására reális lehetősége van (BH 1992/441.). A sértettnek a házuk udvarán a késő éjszakai órákban semmi esélye nem volt arra, hogy a vádlotton és tanú1en kívül bárki segítséget nyújtson neki. Kétségtelen, hogy a vádlott két alkalommal is megnézte a sértettet az udvaron, egyik alkalommal kabátot és sapkát vitt ki, melyet ráterített. A sértett magatehetetlen, eszméletlen állapotára, súlyos ittasságára és vérző sérüléseire tekintettel a vádlottnak látnia kellett, hogy önerejéből nem képes a házba bejutni és a hideg földön, fagypont alatti hőmérsékleten az éjszaka folyamán kihűlése bekövetkezhet. A vádlott azonban hagyta, hogy hosszabb időn keresztül a földön a fagyban feküdjön, annak ellenére, hogy a sértett már hosszabb időt töltött a hidegben. A vádlottat terhelő kötelezettség teljesítése mindössze abból állt volna, hogy a sértettet segítséggel beviszi a házba és így megakadályozza, hogy kihűljön. Ehhez akár férjének, akár másnak a segítségét kérhette volna, amint ezt a sértett halála után a hatóságok, a mentők értesítésével – a halálos eredmény bekövetkezése után – elkésetten meg is tette. A vádlott büntetőjogi felelősségét ez a mulasztása alapozza meg. Még az írástudatlan és enyhe fokú szellemi leépülésben szenvedő vádlottnak is tisztában kellett lennie azzal, hogy ha a sértettet az udvaron hagyja feküdni, meghalhat. Mindezekből az a következtetés vonható le, hogy a vádlott mulasztásával olyan helyzet jött létre, amelyben a sértett halálának lehetősége nem irreális és valószínűtlen lehetőség volt, hanem reális és valószínű. E következmény iránt a vádlott közömbösen viselkedett, vagyis a halálos következmény lehetőségébe belenyugodott, amiből eshetőleges ölési szándékra lehet következtetést levonni. Nem változtat a vádlott mulasztásának büntetőjogi értékelésén az sem, hogy önmaga fizikailag nehezen volt képes segítséget nyújtani. Az azonban a vádlottól is megkövetelhető volt, hogy más személy segítségét igénybe vegye, ahogy ezt a mulasztását megelőzően, illetve azt követően meg is tette. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság helyesen minősítette a vádlott cselekményét a Btk.166.§

(1)bekezdésébe ütköző emberölés bűntettének. A büntetés kiszabását meghatározó tényezőket az elsőfokú bíróság túlnyomórészt helyesen tárta fel és azokat súlyuknak megfelelően értékelte. További enyhítő körülményként értékelte a másodfokú bíróság a jelentős sértetti közrehatást. Az irányadó tényállás szerint a sértettet ittassága és az édesanyjával, a vádlottal szembeni erőszakos fellépése miatt utasították ki a közösen használt lakásból. Ezt követően a súlyosan ittas sértett önhibájából került az udvaron olyan állapotba, hogy magát menteni nem tudta. E körülmények nélkül a cselekmény nyilvánvalóan nem valósult volna meg, így ezt jelentős mértékben a vádlott javára kell értékelni. Ezzel szemben mellőzte a súlyosító körülmények köréből a másodfokú bíróság azt, hogy a vádlott a sértettnek hosszú órákon át nem nyújtott segítséget, illetve nem hívott segítséget annak ellenére, hogy jogi kötelezettsége állt fenn és erre reális lehetősége is volt. E magatartása ugyanis megegyezik a bűncselekmény elkövetési magatartásával, ami a bűncselekmény minősítése körében, mint alaptényállási elem értékelésre került, így további súlyosító körülményként a vádlott terhére nem értékelhető. Helyesen ismerte fel az elsőfokú bíróság – különösen az elmeszakértői, illetve pszichológus szakértői véleményben írtakra figyelemmel –, hogy a vádlottal szemben végrehajtandó szabadságvesztés-büntetés kiszabása nem indokolt. A cselekmény elkövetési körülményeire, a nagy számú és jelentős súlyú enyhítő körülményre figyelemmel a vádlott idős kora és elmebeli állapota miatt az elsőfokú bíróság által alkalmazott szankciónál súlyosabb joghátrány sem szolgálná jobban a büntetési célok elérését. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság a büntetés súlyosítását nem látta indokoltnak. Mindezekre figyelemmel a Be.371.§

(1)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokainál fogva helybenhagyta. A bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés a Be.381.§

(1)bekezdésén alapul, a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget a vádlottnak kell megfizetnie. P é c s,

1. május
2. Dr.Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr.Tóth Sándor s.k. előadó bíró, Dr.Hudvágner András s.k. bíró A Szekszárdi Törvényszék 1.B.145/2014/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.8/2015/
4. számú végzésével
5. május
6. napján jogerőre emelkedett és a felfüggesztett szabadságvesztés-büntetés kivételével végrehajthatóvá vált. .Makai Lajos s.k. a tanács elnöke