Pf.20207/2014/7 – Győri Ítélőtábla

A Győri Ítélőtábla Pf.I.20.207/2014/7/I. szám A Győri Ítélőtábla a személyesen eljárt felperesnek a dr. Tarda Pál ügyvéd által képviselt alperes ellen személyhez fűződő jog megsértéséből eredő igény iránt indított perében a Veszprémi Törvényszék

1. április
2. napján kelt 7.P.20.825/2013/20/I. számú ítélete ellen az alperes által
3. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyalás alapján - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak az illetékügyben eljáró hatóság külön felhívására 48.000 (Negyvennyolcezer) Ft feljegyzett fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás: Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a peres felek a Város 1, ... szám alatt található 10 lakásos sorház egymáshoz képest szomszédos lakói. Az ingatlanhoz tartozó telek szövetkezeti tulajdonban állt, a szövetkezet megszűnése folytán rendezetlen tulajdoni helyzetű, jelenleg a vagyonrendezési eljárás folyamatban van. A ... utca felől, a tulajdonostársak osztatlan közös használatában álló udvaron, illetve úton keresztül közelíthetőek meg a lakások és a gépkocsi tárolók. A telek a lakóépület déli oldalán lévő része viszont használat szempontjából megosztott, ezen a részen az egyes tulajdonostársak kizárólagos használatában álló kertrészletek találhatók. Az alperes 2011 novemberében a lakása konyhájában folyamatosan üzemelő kamerát szerelt fel, mely a lakás megközelítéséül szolgáló (utcafronti) közös használatú udvart és utat figyelte.
4. nyarán az alperes a lakása déli oldalán (a hátsó kertben) további két kamerát helyezett el, mely a kizárólagos használatában álló területen kívül, a felperes kizárólagos használatában lévő kertrészre is rálátott, azt folyamatosan megfigyelte. Amennyiben a kamera ezen területeken mozgást érzékelt, bekapcsolt, és a teljes látóteréről a felvételt készített. A beállításon kívüli területen történő, de a kamera látóterébe eső területen érzékelt mozgás a kamerát nem kapcsolta be. A kamera felvételei merevlemezen kerültek rögzítésre, mely több hónapnyi felvétel tárolására volt alkalmas. A felperes hozzájárulását az alperes a kamerák felszereléséhez és a fenti területek megfigyeléséhez, felvételek készítéséhez és azok felhasználásához nem szerezte be.
5. évben az alperes építésrendészeti eljárást kezdeményezett a felperessel szemben arra alapítottan, hogy a közös használatú udvaron a felperes egy - korábban létesített kerti tetőnek nevezett - kerti építményt annak rendeltetésétől eltérően gépkocsi beálló céljára használt. Sérelmezte azt is, hogy a felperes a kerti tető alá egy piszkos műanyagasztalt helyezett el.
6. május
7. napján az alperes birtokvédelmi kérelmet nyújtott be Város 1 Megyei Jogi Város Jegyzőjéhez, melyet arra alapított, hogy
8. május
9. napján a felperes az alperessel közös garázslejárója előtti területen úgy parkolt, hogy az alperes saját garázsából való kihajtását akadályozta
10. november
11. napján az alperes egyedi felvételeket készített a elpereshez érkező gázszerelőről, annak gépjárművéről, majd az általa a helyszínre hívott rendőrök intézkedéséről is, arra tekintettel, hogy ezen gépjármű is akadályozta a saját gépjárművével való közlekedésben, Az alperes az általa létesített kamerák felvételeit felhasználva, azokat becsatolta a Város 1-i Járásbíróságon 15 .P.20.483/
12. számon folyamatban lévő birtokvédelmi perben, valamint a birtokvédelmi eljáráshoz kapcsolódó közigazgatási végzés bírósági felülvizsgálata iránt a Város 1-i Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 1.Kpk.50.093/
13. számon folyó nem peres eljárásban. Az általa csatolt
14. november 3.,
15. november 7.,
16. május 7.,
17. február
18. napján rögzített felvételek a felperes gépjárművét, a felperes lakóingatlanát, a felperes kizárólagos használatában álló kertrészletet és a közös használatú ingatlanrészeket ábrázolják. A birtokvédelmi per tárgyát képezi a közös használatú kert észak-keleti sarkában létesített kerti tető, az alatta elhelyezett műanyag asztal és székek, egy bazalt kockakő, a felperes alperesi közlekedést akadályozó parkolása, a hátsó kertben a felek kizárólagos használatában álló kertrészletek között elhelyezett vasoszlop eltávolítása, és a határvonal mentén található rózsák felperes általi permetezése. A birtokvédelmi perben kirendelt igazságügyi szakértő által
19. február
20. napján megtartott helyszíni szemléről az alperes ugyancsak videofelvételt készített, melyet a birtokvédelmi perben becsatolt. Felperes keresetében arra hivatkozott, hogy az alperes a lakásán belül elhelyezett, valamint a lakóépület déli oldalára kívülről felszerelt kamerákkal egyrészt a felperes kizárólagos használatában lévő hátsó kerti rész, valamint a közös használatban álló utcafronti ingatlanrészek folyamatos megfigyelésével, illetve ezen ingatlanrészekről, a felperesről, családtagjairól és a hozzá érkező egyéb személyekről - azok tudta és hozzájárulása nélkül képfelvétel készítésével, valamint ezek bírósági és egyéb hatósági eljárásban történő felhasználásával megsétette személyiségi jogait. Kérte, hogy állapítsa meg a bíróság a magánlakáshoz fűződő személyiségi joga megsértését, kötelezze az alperest a jogsértés abbahagyására, és a felvételek megsemmisítésére. Rámutatott, hogy a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságtól kért tájékoztatás szerint alapelvnek tekinthető, hogy a kamera kizárólag a saját tulajdonban álló ingatlan területét figyelheti meg, annak látószöge nem irányulhat más személy kizárólagos tulajdonában álló telekre, sem pedig közös tulajdonra. Osztatlan közös tulajdonban álló telek megfigyelése esetén a kamerarendszer telepítéséhez és üzemeltetéséhez valamennyi tulajdonostárs hozzájárulása szükséges. A kamerák telepítéséhez nem járult hozzá, a bejárat felé néző (rejtett) megfigyelő kamera létéről akkor szerzett tudomást, amikor az alperes több bírósági eljáráshoz kapcsolódó iratban azzal készített képeket csatolt. A birtokvédelmi perhez kapcsolódóan
21. február 20-án megtartott szakértői szemléről készült felvétel pedig igazolja, hogy a kamera látja a lakása bejáratát, az udvarként használt nyilvános magánterületét. Az alperes által felszerelt kamerák a felperesi ingatlan olyan részleteit is rögzítik, melyek nem tartozhatnak a birtokvédelmi perben érvényesített jogsértés bizonyítékai közzé (kerti tető használati módja, az alperest akadályozó felperesi parkolás, a kerti tető alatt elhelyezett ingóságok, a hátsó kertek határvonala mentén található rózsák permetezése). Ahhoz, hogy az alperes az eljárás során igazolja a személygépkocsival való közlekedésének általa vélt felperesi akadályozását nem volt szükséges a felperesi lakás bejáratának keleti és északi égtájak felőli fényképezése. Az állított jogsértések kapcsán arra hivatkozott, hogy a kerti építmény alatt csupán egyetlen egy alkalommal állt meg, azért, hogy a szomszédja az alperes ki tudjon állni, 2012 márciusában az alperes emiatt jelentette fel.
22. május
23. napján a saját garázsa előtt állt meg, ekkor is feljelentette őt az alperes. A rózsákat csak nagyon késő este szokta permetezni, ügyelve arra, hogy másokat ezzel ne zavarjon. Az alperes kisfiát egy alkalommal vezette ki a kerti tető alól, mert a fugákból a zúzalékot szedte ki. Az alperes a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozva, hogy a lakásban lévő kamera 2012 áprilisában, a hátsó kertet figyelő két kamerát 2012 nyarán történő felszerelésével és működtetésével kapcsolatos magatartása a felvételek elkészítésének célja, azok felhasználás módja szerint a törvényi előírásoknak megfelelő volt, személyiségi jogokat nem sértett. -
24. március
25. napján a sorház lakógyűlésén - igaz a felperes távollétében - jelezte az ott lévő tulajdonostársaknak, hogy mint a szélső lakás tulajdonosa vagyonvédelmi okokból kamerát fog felszerelni. A tulajdonostársak ezt nem ellenezték, ez akként értendő, hogy hallgatólagos illetve ráutaló magatartással a kamerák felszerelését és működtetését tudomásul vették. -Előbb arra hivatkozott a kamerarendszer felszerelésének okaként, hogy mint a sorház szélső lakásának tulajdonosa, az illetéktelen behatolásoktól magát és családját akarta megvédeni, majd utóbb már arra utalt, hogy akkor döntött a kamerarendszer felszereléséről, amikor az általa a felperes ellen kezdeményezett eljárások során a felperes rá nézve terhelő valótlan tényállításokat tett, hozzátartozói valótlan tartalmú vallomást tettek, s csak a kamerarendszer felvételeivel tudta csak ezzel szemben jogos érdekeit megvédeni. A felperes és családtagjai évek óta rendszeresen beavatkoznak mindennapi életükbe, zavarják családja nyugalmát, ellehetetlenítik a lakás normális életvitelszerű használatát, magatartásukkal rendszeresen veszélyeztetik kiskorú gyermekeinek testi épségét, egészségét. Kizárólag a kamerák felvételével tudta igazolni azt, hogy a közös használatú ingatlanrészen a felperes által az építésrendészeti előírások megsértésével létesített tetőt a felperes nem kizárólag egy alkalommal használata gépjármű tárolására. Azon eset kapcsán, mellyel összefüggésben a felperes arra hivatkozott, hogy csupán annyi időre állt be a gépkocsival a kerti tető alá, hogy őt kiengedje a garázsból, valótlan a felperes állítása, ugyanis aznap ő nem is volt otthon, a szüleivel volt a Balaton déli partján. A felperes a jegyző birtokvédelmi határozatát semmibe véve az alperes gépkocsival történő közlekedését több ízben is megakadályozta, és állításával ellentétben a hátsó kert telekhatárán lévő rózsasort sem csak késő este, hanem napközben szokta permetezni. A közös használatú területen a felperes által elhelyezett kerti tető alól élettársát és gyermekeit a felperes kizavarta, gyermekeit kézen fogva onnan kivezette. - A kamerák egyébként is úgy kerültek felszerelésre, hogy kizárólag akkor készült felvétel, amikor a rendszer mozgást észlel, a beállított terület vonatkozásában. A kamrák által megfigyelt terültbe beletartozik a közös használatú udvar alperesi lakás és garázs előtti része, továbbá a kizárólagos használatú (déli) hátsó kertrész. Minden egyéb terület ki van takarva a kamerák látószögéből, a kitakart területen történő mozgás nem indít el felvételt. Rámutatott, hogy az általa felszerelt kamerák ugyan belátnak a felperes hátsó kertjébe, emiatt azonban a felperes csak magát okolhatja, mert megakadályozta azt, hogy az elkülönült használatú kertrészek határán olyan kerítést építsen, amely az átlátást is korlátozta volna. -Utalt arra is, hogy a keresetben sérelmezettekhez hasonlóan a felperes is készített fényképfelvételeket, s azokat felhasználta különböző hatósági, bírósági eljárásokban, így éppen olyan magatartást tanúsított, melyet sérelmez. -Előzetesen a rendőrhatóságnál és az ügyészségnél is tájékozódott, és arról informálták, hogy nem követ el jogsértést, ha a kamerák felvételeit kizárólag hatósági, bírósági eljárásban kívánja felhasználni, s ezt betartotta. Az ezzel összefüggő joggyakorlat kapcsán arra hivatkozott, hogy nem minősül visszaélésnek a képmás, vagy hangfelvétel készítése, vagy felhasználása amennyiben arra közvetlenül fenyegető, vagy már bekövetkezett jogsértés bizonyítása érdekében közérdekből, vagy jogos magánérdekből került sor feltéve, hogy a képmás vagy hangfelvétel készítése, vagy felhasználása a bizonyítani kívánt jogsértéshez képest nem okoz aránytalan sérelmet (BDT 59/2009.). Nem hivatkozhat sikerrel alanyi jogai megsértésére a fél, ha a jogérvényesítéssel valótlan, hamis tényállítását akarja leplezni és az igazságot tartalmazó felvétel felhasználását kívánja személyiségi jogvédelem tárgyává tenni. A jóhiszeműség és tisztesség követelményeibe, valamint joggal való visszaélés tilalmába ütközik és illetéktelen előny szerzésérére irányuló, azaz személyhez fűződő jogvédelmi igény, melyet a fél társadalmi rendeltetésével össze nem férő cél érdekében érvényesít. Emiatt a jogosulatlanul rögzített hangfelvétel is felhasználható a nélkül perbeli bizonyítékként, hogy az személyhez fűződő jogot sértene, különösen, ha ezzel a bizonyítási eszközzel állapítható meg a való tényállás és biztosítható az igazság kiderítése, és érvényesítése (BDT 2009.188.). 0-0-0 Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes a Város 1, ... utca ... szám alatti ingatlan felperes kizárólagos használatában álló kertrészletének, valamint a lakás megközelítését szolgáló közös használatú ingatlanrésznek folyamatos kamerás megfigyelésével a felperes személyéről a kizárólagos használatban álló ingatlanrészről és ingóságairól képfelvétel készítésével a felperes magánlakáshoz és képmáshoz fűződő személyiségi jogát megsértette. Kötelezte az alperest a jogsértés - a fent megjelölt ingatlanrészek kamerás megfigyelésének - azonnali abbahagyására és a felvételek 15 napon belül megsemmisítésére a felek között folyamatban volt és folyamatban lévő bírósági és egyéb hatósági eljárásokban bizonyítékként benyújtott fényképfelvételek kivételével. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg 36.000 Ft illetéket külön felhívásra az államnak. Ítélete indokolásában arra hivatkozott, hogy azt, hogy az alperes kamerái nemcsak a kizárólagos használatában álló ingatlanrészt, hanem a felperes kizárólagos használatában álló kertet, valamint a lakások és gépkocsitárolók megközelítését szolgáló közös használatú udvart, illetve utat is folyamatosan megfigyelik, amit a felek egyező nyilatkozata, illetve a különböző hatóságoktól és bíróságoktól beszerzett iratok között fellelhető fénykép és videofelvételek alapján állapított meg. Rámutatott, hogy maga az alperes is akként nyilatkozott, hogy mozgás esetén a kamera a látószögébe eső teljes területről képfelvételt rögzít, s az hosszabb időn keresztül tárolásra kerül. Kiemelte, hogy a Ptk.
26. §-a alkalmazásában magánlakásnak minősül nem csupán a szűkebb értelemben vett lakás, hanem a kert és az udvar is, függetlenül az ingatlan jogi jellegétől. Kiemelte, hogy a magánlakásba való belépésen, illetve a bent tartózkodáson túlmenően bármely egyéb tevékenység, így a magánlakás kamerával történő megfigyelése is megvalósítja a személyhez fűződő jogok sérelmét. Rámutatott, hogy a bíróság nincs kötve ahhoz, hogy a felperes mely személyiségi jog megsértésének megállapítását kérte, emiatt a felperes által megjelölt tények és a kereseti kérelem alapján a képmáshoz fűződő személyiségi jog megsértését is vizsgálta. Ennek kapcsán kiemelte, hogy a felperes keresetét nem kizárólag a magánlakásának minősülő ingatlanrészek, hanem a magánlakásnak nem minősülő, a lakók közös használatában álló területek, harmadik személyek által szabadon megközelíthető ingatlanrészek területén a felperes személyéről készített felvételekre és felvételek felhasználására is alapította, e cselekmény pedig nem a magánlakáshoz, hanem a képmáshoz fűződő személyiségi jog sérelmét veti fel. A Ptk.
27. § /1/ bekezdése szerinti képmással való visszaélést pedig megvalósítja az érintett személy hozzájárulása nélküli felvételkészítés, illetve annak felhasználása. Kifejtette, hogy a magánlakáshoz és képmáshoz fűződő jog olyan alkotmányos alapjog, amely az Alaptörvény I. cikk /3/ bekezdése szerint csak más alapvető jog érvényesülése, illetve alkotmányos érték védelme érdekében a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan az alapjog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. A bírósági gyakorlat szerint a közvetlenül fenyegető vagy már bekövetkezett jogsértés bizonyításához a jog által védett magánérdek fűződhet, mely alapjogként a per tárgyát képező személyiségi jogokat is korlátozhatja. Ha a bizonyítani kívánt jogsértéshez képest nem okoz aránytalan sérelmet a képmás készítése, vagy felhasználása, az nem jogsértő és perbeli bizonyítékként is felhasználható a bírói gyakorlat szerint (EBH 2000.296., BH 2000.485.). Az alaptörvény felhívott rendelkezése szerinti szükségességi és arányossági teszt alapján vizsgálta, hogy a felperes keresetindítása a Ptk.
28. §-ában megfogalmazott rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütköző-e vagy a Ptk.
29. §-a szerinti joggal való visszaélésnek minősül-e. Ennek kapcsán kiemelte, hogy a perben a bíróság nem vizsgálta, és egy személyiségi jogi perben nem is vizsgálhatta, hogy az építésrendészeti, a birtokvédelmi hatósági eljárásban a közigazgatási nem peres eljárásban, illetve a birtokperben az érintettek mely tényállításai azok, amelyek nem felelnek meg a valóságnak, és azt sem, hogy a felek birtoksértést valósítottake meg, vagy egyéb jogsértő magatartást fejtettek-e ki. Ezen eljárásokban született döntés értelemszerűen köti a polgári per bíróságát, azonban a folyamatban lévő eljárások hatáskörébe tartozó döntés meghozatala, és az alapul szolgáló tényállás megállapítása nem a személyiségi jogi per feladata. Kiemelte, hogy jelen perben azt csupán kellett elbírálnia a bíróságnak, hogy az egyéb eljárások tárgyává tett cselekmények bizonyítása érdekében szükséges volt-e a felperesi magánlakás folyamatos kamerás megfigyelése, felperes személyéről és magánlakásáról képfelvételek rögzítése és azok felhasználása, és az ezen eljáráshoz kapcsolódó alperesi érdek az alperes eljárásával okozott jogsértéssel arányban álló-e. Álláspontja szerint azonban a személyiségi jogok fenti korlátozása nem jelenthet arra adott felhatalmazást, hogy az állítólagos birtokháborítás bizonyítása érdekében folyamatos megfigyeléssel és ellenőrizhetetlen felvételkészítéssel a magánélete súlyosan zavaró módon lehetőséget teremtsen a birtokháborító és egyúttal személyiségi jogokat sértő tevékenység akadálytalan folytatására. Felhívta BDT 2009.
30. számú eseti döntést, mely szerint a magánlakás sérthetetlenségéhez fűződő alapjog sérelmét jelenti, ha valaki abban a fenyegetettségben él, hogy más személy róla a saját lakásában, illetve a kertjében hozzájárulása nélkül kép- vagy hangfelvételt készíthet. Kiemelte, hogy a kerti építmény használata és az alperes közlekedését akadályozó felperesi parkolásról készült felvételek kapcsán az alperes jogos magánérdeke és az igazság érvényesítése a felperes személyiségi jogának szükséges korlátozását jelenti, a korlátozás arányosságának követelménye azonban a konkrét esetben nem teljesült, mert az biztosítható lett volna kizárólag az eljárás tárgyát képező konkrét cselekményről egyedi, eseti fényképezőgéppel vagy kézi kamerával történő felvételkészítéssel is, s nem a perbeli folyamatos eszközhasználattal, melyet szükségtelennek, az alperes jogos magánérdekével arányban nem álló személyiségi jogokat korlátozó magatartásnak minősített. Az alperes tanúk meghallgatására irányuló bizonyítási indítványának teljesítését azért mellőzte, mivel az eljárások tárgya az alperes bizonyítási kötelezettsége köre az okiratok, valamint a felek nyilatkozatai alapján - a tanúk meghallgatása nélkül is - megállapítható volt. A személyhez fűződő jog megsértésének kereset szerinti objektív jogkövetkezményei közül a jogsértés megállapítását, az alperes jövőre nézve történő eltiltását, valamint a jogsértő képfelvételek megsemmisítésére kötelezését indokoltnak tartotta azzal, hogy a folyamatban volt, illetve a jelenleg is folyamatban lévő eljárásokban a már bizonyítási eszközként becsatolt kép- és videofelvételek vonatkozásában a felvételek megsemmisítésére irányuló keresetet elutasította. 0-0-0 Az ítélet ellen annak részben történő megváltoztatása és a felperes keresetének teljes elutasítása, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése iránt az alperes terjesztett elő fellebbezést, utalva arra, hogy az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, jogszabálysértő, és iratellenes. Arra hivatkozott, hogy úgy kötelezte az elsőfokú bíróság a kifogásolt tevékenység azonnali abbahagyására, hogy éppen az érintett területek használatára vonatkozó jogok is vita tárgyát képezik a felek között. Emiatt az elsőfokú ítélet végrehajthatatlan, mert nem állapítható meg, hogy hol kezdődik a felperes kizárólagos használatában lévő kertrész határa, és hol az alperesé, s az sem állapítható meg, hogy az ítélet kiterjed-e a kerti tető alatti területre, illetve az oldalkertre (keleti fekvésű előkert). Álláspontja szerint mindaddig, amíg az adott területek határvonalai és használati jogviszonyai nem tisztázódnak a folyamatban lévő eljárások során, a bíróság sem hozhatott volna ítéletet a kérdés előkérdés jellege miatt. Ennek függvényében hajtható csak végre az ítélet és állapítható meg, hogy pontosan mely felvételeket kellene megsemmisítenie. Az elsőfokú bíróság azt sem tisztázta pontosan hány kameráról van szó, s lehetséges-e technikailag úgy megsemmisíteni egyes felvételeket, hogy ezáltal ne kerüljenek törlésre azok a felvételek, amik az alperesi kizárólagos használatban lévő területről készültek. Az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a felperes kereseti kérelmén, amikor a képmáshoz fűződő személyiségi jog sérelmét is megállapította, s emellett érdemében is alaptalan e döntése, mert a felvételeken a felperes személye ténylegesen nem is ismerhető fel, arra csak következtetni lehet. Törvénysértően kötelezte az elsőfokú bíróság mindazon felvétel megsemmisítésére, amelyeket a befejezett és a még folyamatban lévő eljárásokban nem használt fel. Ezzel ugyanis a bíróság azon felvételek megsemmisítésére is kötelezte, amelyekre a folyamatban lévő eljárásokban már hivatkozott, de azokat még nem csatolta, s ezáltal az egyes eljárásokhoz kapcsolódó jogai érvényesítését is súlyosan korlátozta. Tévesen utalt az elsőfokú bíróság arra is, hogy a hasonló jogsértés kézi kamerával, illetve fényképezőgéppel is bizonyítható (pl: rózsapermetezés). A lefolytatott bizonyítás kapcsán kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást kellő mértékben nem tárta fel, indokolatlanul mellőzte a tanúk vonatkozásában a kért bizonyítási eljárás lefolytatását, továbbá a folyamatban lévő és már befejezett hatósági és bírósági eljárások iratanyagát is csak részben szerezte be, s a bizonyítási indítvány teljesítésének mellőzését ítéletében nem is indokolta. Új bizonyítékként csatolta a sorház - felperesen kívüli - egyéb lakóinak az elsőfokú ítélet meghozatalát követően (
31. május 16.) kelt azon nyilatkozatát, mellyel hozzájárultak ahhoz, hogy biztonságtechnikai célból felszerelt kamerákkal a közös használatú ingatlan területének egy részét, és a kizárólagos alperesi használatban lévő ingatlanrészeket megfigyelje, automatikus videofelvételt készítsen, s azokat eltárolja. A sorházban található ingatlanok tulajdonosai
32. május 16-án kelt azon nyilatkozatát is csatolta, mely tartalmazta az ingatlan használati rendjét. Rámutatott, hogy iratellenes az elsőfokú ítélet azon megállapítása, hogy az alperesi konyha helyiségbe rejtett kamera 2011 novemberében került felszerelésre, annak felszerelésére csak a
33. március
34. napján megtartott lakógyűlés után került sor. Az ítéletben foglaltakkal szemben a felperes lakóingatlanáról nem csatolt felvételeket, a lakóingatlan nem is esik bele a kamerák látószögébe. A hátsó déli kertrész csupán egy része esik az egyik kamera látószögébe és az is csupán ezért, mert a felperes tilos önhatalommal megrongálta az általa létesített kerítést, a tervezett állandó kerítés teljes mértékben kitakarta volna a kamera látószögéből a felperesi használatban álló telekrészt. Kifogásolta, hogy a bíróság nem vette figyelembe, hogy az általa létesített ideiglenes kerítéssel és a trambulinnal a felperesi kizárólagos használatba lévő kertrész már nem esett a kamera látószögébe. Iratellenesen hivatkozott arra is az elsőfokú bíróság), hogy a felek egyezően nyilatkoztak a tekintetben, hogy a felperes kizárólagos használatában álló kertet is folyamatosan megfigyelik a kamerák. Az erre vonatkozó tárgyalási jegyzőkönyvet a bíróság nem küldte meg részére, így annak kijavítását nem kérhette, a valóság az, hogy a felperesi kizárólagos használatban lévő terület sem tartozik az ezen kamerák által megfigyelt területek közé. (
35. oldal
36. bekezdés) Sérelmezte, hogy azt is figyelmen kívül hagyta az elsőfokú bíróság, hogy a lakás déli oldalán elhelyezett két kamera felvételeit még egyetlen alkalommal sem használta fel. Tanúvallomással kívánta bizonyítani, hogy a
37. március
38. napján megtartott lakógyűlésen valamennyi jelenlévő tulajdonostárs előzetes hozzájárulását megkapta a kamera felszereléséhez, onnan való távolmaradás pedig éppen a felperesnek felróható. A felperes hozzáállása miatt pedig kizárólag a lakógyűlésen lett volna lehetősége a felperesi hozzájárulás beszerzésére. Nem értékelte az elsőfokú bíróság, hogy a felperest a jegyző, a Kormányhivatal több ízben is elmarasztalta, megbírságolta az építésrendészeti és birtokvédelmi eljárásokban, s azt sem, hogy a felperes nyilvánvalóan alaptalan birtokvédelmi kérelmet terjesztett elő. Nem vizsgálta az elsőfokú bíróság a Veszprémi Járásbíróság előtt folyamatban lévő büntető eljárás iratanyagát, ahol a felperes és családtagjai számtalan tudatos, valótlan tényállítást tettek, nem értékelte, hogy a birtokperben a keresetben sérelmezettekkel azonos módon jártak el. Álláspontja szerint figyelembe vette az arányosság elvét, az ingatlan előtti terület megfigyeléséhez a tulajdonostársak hozzájárulását kikérte. Kitakarta a kamerák látószögéből a szomszédos ingatlanokat és automatikus törlési funkciót állított be, valamint előzetesen tájékozódott a rendőrhatóságnál és az ügyészségnél is. Az elsőfokú bíróság ítélete éppen az ő magánlakáshoz fűződő személyiségi jogát korlátozza a betörésvédelem és a felperes és családtagjai részéről megvalósuló birtokháborítási magatartás vonatkozásában. Olyan rendelkezést pedig a Ptk. nem tartalmaz, melyből a bíróság kiindult, hogy megvalósítja a képmással való visszaélést az érintett személy hozzájárulása nélküli felvételkészítés, illetve annak felhasználása Egyetlen alkalommal sem okozott aránytalan sérelmet a felperesnek, így az ítélet indokolása, az abban felhívott döntésekkel ellentmondásban álló. A perbeli eset nem hasonlít az EBH 2001.
39. számú eseti döntésben foglaltakhoz, szó sincs lakóépületben vagy szomszédos lakásban folytatott tevékenység filmezéséről. Téves a bíróság azon okfejtése is, mely szerint a bíróság azt nem vizsgálhatta, hogy a felperes és családtagjai a különböző eljárásokban rendre tudatosan valótlan tényállításokat tettek, egyúttal a hatóságok megtévesztésére törekedtek. A bíróság ezzel a tudatosan jogsértő magatartást tanúsító felperest vette védelmébe. A több mint 30 pertárgy, a számos birtokháborító magatartás nem teszi lehetővé, hogy minden élethelyzetben kézi kamerát, illetve fényképezőgépet tartson magánál. Nem értékelte az elsőfokú bíróság, hogy nyilvánvalóan abból a célból kezdeményezte a felperes, hogy az ő tudatosan jogsértő magatartását alátámasztó alperesi bizonyítékokat megsemmisítse és a jövőbeni jogsértések bizonyítását ellehetetlenítse. Az ítélet
40. oldal első bekezdése azon megállapítása is megalapozatlan, mely szerint szükségtelen a felvételek teljes terjedelemben való felhasználása, ugyanis a bíróság nem jelölte meg, hogy mely felvételre utal. A valamennyi eljárás középpontjában álló kerti tető kapcsán jogellenes módon jutott építési engedélyhez a felperes, a szabálytalan építés tényét a Város 1 Megyei Kormányhivatal jogerős és végrehajtható határozata megállapította, megsemmisítve a használatbavételi engedélyt, elutasítva a felperes építési engedély iránti kérelmét. Az elsőfokú bíróság a fentieket, s azt, hogy a felperes jogszerűen - valós szándékát megjelölve - nem is kaphatott volna építési engedélyt, nem értékelte. Megalapozatlanul állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy túlnyomórészt pervesztes lett. A keresetet részben elutasította, így akként kellett volna rendelkezni, hogy a perköltséget a felek közösen viselik. Fellebbezése kiegészítésében - a fellebbezésben foglaltak részben töténő megismétlése mellett - változatlanul kérte az elsőfokú bíróság által mellőzött bizonyítás lefolytatását, illetve a Pp.
41. §