Bf.398/2014/28 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(2)bekezdés c/ pontja) vádja alóli felmentő rendelkezést mellőzi. A szabadságvesztés büntetést az I. r. vádlott esetében 4 (négy) év 6 (hat) hónapra, a II. r. vádlott esetében 3 (három) év 6 (hat) hónapra, a III. r. vádlott esetében 3 (három) év 6 (hat) hónapra, a IV. r. vádlott esetében 3 (három) évre enyhíti. A IV. r. vádlott esetében a házi őrizetben töltött idő beszámítását akként pontosítja, hogy 4 (négy) napi házi őrizet felel meg 1 (egy) napi börtönnek. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r., a II. r., a III. r., a IV. r., az V. r. és a VI. r. vádlottakkal szemben helybenhagyja. Az I. r. vádlott szabadságvesztés büntetésébe a 2014. év december hó 9. napjától a mai napig házi őrizetben töltött időt beszámítja, akként, hogy 4 (négy) napi házi őrizet 1 (egy) napi szabadságvesztésnek felel meg. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. I n d o k o l á s: A Budapest Környéki Törvényszék a 2014. év július hó 14. napján kihirdetett 12.B.6/2014/89. számú ítéletével az I. r. vádlottat társtettesként elkövetett zsarolás bűntettének kísérlete (Btk. 367. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b/ pont) miatt 5 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra, A II. r. vádlottat társtettesként elkövetett zsarolás bűntettének kísérlete (Btk. 367. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b/ pont) miatt 4 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra, A III. r. vádlottat társtettesként elkövetett zsarolás bűntettének kísérlete (Btk. 367. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b/ pont) miatt 4 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra, a IV. r. vádlottat társtettesként elkövetett zsarolás bűntettének kísérlete (Btk. 367. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b/ pont) miatt 3 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra, Az V. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett zsarolás bűntettének kísérlete (Btk. 367. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b/ pont), valamint kábítószer birtoklása vétsége (Btk. 178. §

(1)bekezdés,

(5)bekezdés a/ pont) miatt - halmazati büntetésül - 2 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra, míg A VI. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett zsarolás bűntettének kísérlete (Btk. 367. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b/ pont) miatt 1 év 10 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre, melynek végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette, ítélte. Az I. r. vádlottat az ellene emberölés bűntettének kísérlete (Btk. 160. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés c/ pont), valamint lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette (Btk. 325. §

(1)bekezdés a/ pont) miatt emelt vád alól felmentette. Valamennyi vádlott esetében megállapította, hogy a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon feltételes szabadságra bocsáthatók. Rendelkezett továbbá valamennyi vádlott vonatkozásában az előzetes fogvatartásban töltött idő, illetve az I., II., III., IV és V. r. vádlottak esetében a házi őrizet beszámításáról is a kiszabott szabadságvesztésbe. A bűnjelek kapcsán rendelkezett elkobzásról, a lefoglalás megszüntetése mellett kiadásról, megsemmisítésről, irat melletti kezelésről. A VI. r. vádlott esetében 82.000,- forint lefoglalásának megszüntetésről és kiadásáról rendelkezett azzal, hogy azt visszatartotta a bűnügyi költség megfizetéséig. Kötelezte a vádlottakat külön-külön az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére, a fennmaradó bűnügyi költséget az állam viselte. Az ítélet ellen az ügyész valamennyi vádlott terhére súlyosabb minősítésért és a büntetések súlyosításáért, továbbá az I. r. vádlott esetében a felmentő rendelkezések ellen, bűnösség megállapítása végett jelentett be fellebbezést. Az I. r. vádlott és védője enyhítésért és eltérő minősítésért, a II. r. vádlott és védője téves jogi minősítés miatt és enyhítésért, a III. r. vádlott és védője felmentésért, a IV. r. vádlott és védője téves jogi minősítés miatt és enyhítésért, a VI. r. vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért fellebbezett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.184/2014/5-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn, így az emberölés bűntettének kísérlete vonatkozásában a felmentő rendelkezés mellőzését indítványozta, nem vitatva az eltérő minősítést, valamint nem támadva a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette miatti felmentő rendelkezést, és nem vitatva a zsarolás esetében a bűnszövetségben történő elkövetés minősítő körülményének mellőzését. Ellenben hiányolta, hogy az elsőfokú eljárásban a cselekmény szigetszentmiklósi részénél nem foglalkoztak a Btk. 221. §

(2)bekezdés c/ és d/ pontjaiba ütköző magánlaksértés bűntettének minősítési lehetőségével. A magánlaksértés bűncselekménye magánindítványra büntethető, azonban jelen esetben a sértettet a nyomozás során sem, és tárgyalási szakban sem nyilatkoztatták a magánindítvány kérdésében, ezért annak pótlólagos beszerzése indokolt, amelynek függvényében lehet állást foglalni az egyébként a vádiratban és az elsőfokú ítéletben egyaránt szereplő tényállási rész vonatkozásában. Ezért indítványozta a fellebbviteli főügyészség, hogy a másodfokú bíróság a sértett erre vonatkozó nyilatkozatát szerezze be. Egyebekben a fellebbviteli főügyészség a súlyosításra vonatkozó fellebbezést fenntartotta. Az átiratban kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartotta, az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett és részletesen indokolt, megalapozott tényállást állapított meg. Ezen tényállásból okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére, azonban az I. r. vádlott esetében indokolatlanul hozott felmentő rendelkezést az élet elleni cselekmény kapcsán, tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság a vádiratban rögzített tényállás keretein belül döntött, amikor a vád tárgyává tett eseménysort értékelve eltérően minősítette az I. r. vádlott cselekvőségét, és ez alapján a büntetőjogi felelősségét. Így terhére az emberölés bűntettének kísérlete helyett élet elleni fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettét állapította meg, ez azonban csak eltérő minősítést képez. Ugyanakkor helytálló volt a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette miatt emelt vád alóli felmentése az I. r. vádlottnak, mivel ennek alapját önálló történeti tényállás képezte. Ezen túlmenően a magánlaksértés bűntette vonatkozásában a sértett nyilatkozatának függvényében lehetséges dönteni. A büntetés kiszabása során irányadó körülményeket az ügyészi álláspont szerint az elsőfokú bíróság számba vette, azonban azokat nem megfelelő súllyal értékelte. Kifejtette, hogy egy „alvilági leszámolást" tükröző, szervezett elkövetésű, kiemelkedő társadalomra veszélyességű bűncselekmény esetén súlyosabb büntetések kiszabása indokolt valamennyi vádlott esetében. Így az I. r. vádlott esetében a középmértéket meghaladó, a II., III., IV. r. vádlottak esetében a középmértéket elérő, az V. r. vádlott esetében a kiszabott büntetést meghaladó szabadságvesztés büntetés kiszabására tett indítványt, míg a VI. r. vádlott tekintetében a próbaidő felemelését indítványozta. A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség indítványában foglaltaknak megfelelően a másodfokú eljárásban a sértettet tájékoztatta a magánindítvány előterjesztésének lehetőségéről, aki azonban a kioktatást követően nem terjesztett elő magánindítványt a törvényes határidőben. A fellebbviteli főügyészség képviselője a nyilvános ülésen ennek ismeretében tartotta fenn az írásbeli átiratban szereplő indítványát azzal, hogy a tényállást annyiban tartotta kiegészítendőnek, hogy a sértett magánlaksértés bűntette miatt magánindítványt nem terjesztett elő. Az I. r. vádlott védője a nyilvános ülésen az eltérő minősítés, illetve enyhítés érdekében bejelentett fellebbezését fenntartotta. Álláspontja szerint az I. r. vádlott beismerő vallomása alapján nem zsarolás bűntette, hanem önbíráskodás állapítható meg az I. r. vádlott terhére. Ennek alapját az I. és a IV. r. vádlott közötti kölcsön jogviszony képezte, az I. r. vádlott nem kapcsolódott közvetlenül a sértetthez, ezen részében az ítéleti tényállás nem helyes. A védő kifejtette, hogy az I. r. vádlott vezető szerepe sem bizonyított, a cselekmény erődemonstráció volt azért, hogy egy követelésnek érvényt szerezzenek, nem járt sérüléssel, alvilági leszámolásról nem lehet beszélni. A cselekmény alkalmi jellegű volt, nem jellemezte szervezettség sem. Összességében a középmértékben kiszabott szabadságvesztés büntetést eltúlzottnak tartotta és a cselekmény kísérleti szakban maradására, a sértetti közrehatásra, valamint az időmúlásra tekintettel, annak enyhítését kérte. A II. r. vádlott védője perbeszédében szintén azt hangsúlyozta, hogy a vádlottak és a sértett között egy pontosan nem tisztázott elszámolási viszony jött létre, amely alapján a vádlottak terhére az önbíráskodás bűntette állapítható meg zsarolás helyett. A II. r. vádlott védője vitatta az ítélet belső arányosságát, és ezért, illetve az enyhítő körülmények nagyobb súlyára figyelemmel a kiszabott büntetés enyhítését indítványozta. III. és V. r. vádlott védője írásban is indokolta a III. r. vádlott érdekében bejelentett fellebbezést. Ebben, illetve a nyilvános ülésen elhangzott védőbeszédében az V. r. vádlottat érintő ügyészi fellebbezés kapcsán kifejtette, hogy az V. r. vádlott csak mellékszereplő volt, a vele szemben kiszabott ítéletet az V. r. vádlott és a védő tudomásul vette, ekörben az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A III. r. vádlott vonatkozásában kifejtette, hogy a szerepe kétség kívül hangsúlyosabb volt, de nem volt irányító, a megállapított tényállást helytállónak tartotta. A védő kiemelte, hogy a III. r. vádlott a fogvatartásból történő szabadulását követően megváltozott, gyerekeknek tart bokszedzést, dolgozik, továbbá bíráskodik bokszmérkőzéseken, terveiben szerepel szakedzői kurzus elvégzése is. Mindezekre tekintettel a védő olyan mértékű enyhítésre tett indítványt, amely alapján - figyelembe véve a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét is - nem kerül vissza a büntetés-végrehajtási intézetbe a III. r. vádlott. A IV. r. vádlott védője a nyilvános ülésen szintén fenntartotta az eltérő minősítésre és enyhítésre irányuló fellebbezését, elmondta, hogy a IV. r. vádlott feltáró beismerő vallomást tett. Az I. r. vádlott adta a pénzt a sértettnek, a védence nem tudta, hogy ez milyen pénz, az ő dolga az volt, hogy megmutassa azt, hogy hol lakik a sértett. A IV. r. vádlott csak önbíráskodásról tudhatott, a szerepe pedig bűnsegédi volt. A kiszabott büntetést eltúlzottnak tartotta, amely a belső arányosságot nem vette figyelembe, ezért az enyhítő körülményekre is tekintettel, annak enyhítését kérte. Jelezte a védő, hogy a házi őrizet beszámítása a rendelkező részben helytelenül szerepel. A VI. r. vádlott védője szintén fenntartotta a fellebbezését, így elsődlegesen a VI. r. vádlott felmentését kérte, másodlagosan pedig a kiszabott büntetés enyhítését. Álláspontja szerint a cselekmény második részénél jelenlévő VI. r. vádlott valójában nem tudta azt, hogy milyen szándékkal, milyen céllal jelentek meg a sértettnél a vádlottak és amikor a lövések elhangzottak, a helyszínt azonnal elhagyta. A VI. r. vádlottnál semmilyen eszköz nem volt, az sem bizonyított, hogy szállított-e mást, csak a többiekkel sodródott. A VI. r. vádlott szándékosan nem nyújtott segítséget a cselekményhez, nem is volt szükség rá, így a felmentése indokolt. Egyebekben figyelemmel az enyhítő körülmények súlyára, különösen a távoli bűnsegélyre, a kiszabott büntetés enyhítését kérte a védő. Az I. r. vádlott utolsó szó jogán elmondta, hogy amit tett azt beismerte, csak azért ítéljék el, és megbánta a történteket. A II. r. vádlott utolsó szó jogán a védője által elmondottakhoz csatlakozott. A III. r. vádlott a védőjéhez csatlakozott és a büntetés enyhítését kérte. A IV. r. vádlott megbánását fejezte ki. Az V. r. vádlott az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A VI. r. vádlott a védője által elmondottakhoz csatlakozott. Az ügyészi fellebbezés nem alapos, a vádlotti és a védelmi fellebbezések az I-V. r. vádlottak esetében részben megalapozottak. A Fővárosi Ítélőtábla a kétirányú perorvoslatok folytán bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárását. Ennek eredményeként megállapította, hogy a Budapest Környéki Törvényszék alaposan és a kellő részletességgel folytatta le a bizonyítási eljárást. Annak során a perrendi szabályokat maradéktalanul megtartva, megfelelően teljesítette ügyfelderítési kötelezettségét. A rendelkezésére álló bizonyítási anyagot értékelési körébe vonva, a bizonyítékokat egyenként és egymással is egybevetve gondosan mérlegelte, és e tevékenységéről részletesen számot adott. Okszerűen megindokolta azt, hogy mely bizonyítékokat, mely részükben és miért fogadott el. A vádlottak és a tanúk valamennyien megváltoztatták a vallomásukat az eljárás során, a törvényszék mérlegelését ráadásul tovább nehezítette, hogy a sértetti kör is érintett volt abban, hogy a terhükre ne merüljön fel bűncselekmény elkövetése. A három előadott verzió - leegyszerűsítve az I. r. vádlott szerint kölcsönről volt szó, a IV. r. vádlott szerint az I. r. vádlott kereste a sértettet tartozás miatt, míg a sértett és köre szerint jogtalan volt a követelés - közül kellett megindokolni, hogy melyik a valós kiváltó ok, nem megfeledkezve a kábítószerrel kapcsolatban előadottakról. Objektív bizonyítékok - bejelentések, helyszíni szemle, híváslisták, biztonsági kamera felvétele, fegyverszakértő véleménye - mellett a többszörösen változtatott vallomások álltak rendelkezésre. A törvényszék részletesen megindokolta, hogy mely bizonyítékok, vallomásrészletek elfogadásával foglalt állást abban a kérdésben, hogy mi volt a vádlottak cselekményének kiváltó oka, az egyes helyszíneken ki volt jelen és milyen magatartást tanúsított. Az elsőfokú ítélet indokolása mindenre kiterjedő, logikus és nem ellentétes az iratok tartalmával. Csupán zárójelben jegyzi meg az ítélőtábla, hogy a jelen másodfokú tanács által egyébként okirati bizonyítéknak tekintett poligráfos szaktanácsadói véleményre, a poligráfos vizsgálat eredményére vonatkozóan annyiban értett egyet az elsőfokú bíróság álláspontjával, hogy jelen körülmények között ezen eredménynek valóban nincs számottevő kihatása bizonyításra. Ennek oka, hogy a IV. r. vádlott csak bizonyos korlátok között volt hajlandó részt venni a poligráfos vizsgálatban, így az adott teszt alkalmazása mellett annak - a szaktanácsadó által jelzetten - gyengébb volt a validitása. Egyetértett az ítélőtábla az igazságügyi grafológus szakértői véleménynek a IV. r. vádlott személyiségjegyeire vonatkozó részében történő elfogadásával, azonban részben eltért a tartalomvaliditás vizsgálat kapcsán elfogadott álláspontjától. A tartalom-validitás vizsgálat lényegében grafológiai hazugság vizsgálat, ekként eredményének jelentősége a poligráfos hazugság vizsgálathoz hasonlítható. Ellenben a büntetőeljárásban történő alkalmazását semmi sem szabályozza, holott az eljárási szabályok a poligráfra vonatkozóan is korlátokat állítanak fel, ráadásul ezen korlátokat a bírói gyakorlat (megosztottan) tovább szűkíti a jogszabályi rendelkezésekhez képest. Éppen ezért a grafológiai hazugság vizsgálatra (tartalomvaliditás vizsgálat) analóg módon a poligráfra vonatkozó szabályokat nem lehet átültetni, mint ahogyan a fent említettek miatt a szabad bizonyítás elvére hivatkozni sem helytálló. Megfelelő, büntetőeljárás keretében érvényesülő szabályozás hiányában a grafológia tartalom-validitás vizsgálata a bizonyítás körében nem értékelhető. Mindezen megállapítások azonban az elsőfokú bíróság helyes bizonyíték értékelését nem érintik. A törvényszék által megállapított tényállás mentes a Be. 351.§

(2)bekezdésében felsorolt hiányosságoktól, minden vonatkozásban megalapozott, tartalmazza a szükséges tényeket, az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének is maradéktalanul eleget tett. A tényállást mindössze a másodfokú eljárásban felmerültekre tekintettel kell a Be. 352. §

(1)bekezdés a/ pontja alapján az alábbiak szerint kiegészíteni: - - a III. r. vádlottat a Fővárosi Törvényszék a

1. év június hó
2. napján kelt 5.B.901/2012/
3. számú ítéletével, mely a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Bf.337/2013/
4. számú határozatával
5. év szeptember hó
6. napján emelkedett jogerőre, életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 2 év börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette (a másodfokú eljárásban beszerzett erkölcsi bizonyítvány alapján). a III. r. vádlottnak élettársa van, a P. Kft. raktárosaként havi 80.000,- forint a jövedelme, az U. ökölvívó szakosztályánál edzőként nettó 40.000,- forintot keres, továbbá versenybíróként alkalmi díjazásban is részesül (a másodfokú eljárásban becsatolt iratok alapján). a sértett magánlaksértés bűncselekménye vonatkozásában nem terjesztett elő magánindítványt (a másodfokú eljárásban beszerzett irat alapján). Az így kiegészített tényállás minden tekintetben megalapozott, irányadó volt a másodfokú eljárásban. A vádlottak bűnösségét a Budapest Környéki Törvényszék okszerűen állapította meg, és a cselekmények minősítése is megfelel a Btk. rendelkezéseinek. A törvényszék a Btk.
7. §-a alapján helyesen döntött az elbíráláskor hatályos törvény alkalmazása mellett, mert az valamennyi vádlott esetében enyhébb elbírálást eredményez, a cselekmények büntetési tételei nem változtak, de a feltételes szabadságra bocsátás szabályai kedvezőbbek. A fellebbviteli főügyészi indítványnak - a módosított fellebbezésnek - megfelelően az ítélőtábla mellőzte a felmentő rendelkezést az emberölés bűntette kísérlete miatt, mert az elsőfokú bíróság valóban az I. r. vádlott vád tárgyává tett cselekményét minősítette eltérően, így szükségtelen volt a külön felmentő rendelkezés meghozatala. A lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette miatti felmentést és a zsarolásnál a bűnszövetség minősítő körülményének mellőzését a másodfokú eljárásban ügyészi fellebbezés már szintén nem támadta. Az ítélőtábla szerint helyes a vádlottak terhére megállapított cselekmény zsaroláskénti minősítése, megfelelő az I-II-III-IV. r. vádlott társtettesi elkövetői minőségének megállapítása, hiszen ők a Btk.
8. §

(2)bekezdés b/ pontja szerinti fenyegetést - annak valamely formáját - valamennyien megvalósították, míg az V. és VI. r. vádlott bűnsegédi magatartást tanúsított. A cselekménysort helyes érveléssel tekintette természetes egységnek a törvényszék. Nem értett egyet az ítélőtábla a védők által előterjesztett, eltérő minősítésként önbíráskodás bűntettének megállapítását célzó indítványával. A zsarolás és az önbíráskodás elkövetési magatartása azonos: valaminek a tevésére, nem tevésére vagy eltűrésére való kényszerítés. Kényszerítésen a sértett akaratára történő ráhatást kell érteni, amelynek folytán a sértett nem a saját, hanem az elkövető akaratának megfelelő magatartást tanúsít. A két bűncselekmény a célzat alapján határolható el. Zsarolásnál a célzat a jogtalan haszonszerzés, míg az önbíráskodásnál a jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igény érvényesítése. Az önbíráskodás és a zsarolás elhatárolása szempontjából annak van meghatározó jelentősége, hogy önbíráskodás esetén az elkövető tudata nem fogja át az általa erőszakkal vagy fenyegetéssel kikényszerített igény jogtalan voltát; a zsarolás elkövetője viszont tisztában van azzal, s a szándéka éppen a jogellenes vagyoni haszonszerzésre irányul. Az irányadó tényállás szerint a cselekmény alapját kábítószerrel kapcsolatos pénzügyi vita képezte, így a jogellenesség nem kétséges, nincs helye önbíráskodás megállapításának. A büntetés kiszabása körében figyelembe veendő körülményeket az elsőfokú bíróság általában helyesen sorolta fel, azonban az iratok szerint az V. r. vádlott nem igazolta az elsőfokú ítélet meghozataláig, hogy részt vett volna 6 hónapig folyamatosan a kábítószer-használat miatti elterelésen. Az ítélőtábla megkeresésére az is tisztázódott, hogy az V. r. vádlott a elsőfokú ítélet meghozatalát követően azt már nem is fejezte be. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy erre tekintettel az V. r. vádlottnál valójában fel sem merülhetett az 1978. évi IV. törvény 283. §

(1)bekezdés a/ pontja szerinti büntethetőséget megszüntető ok. A Budapest Környéki Törvényszék által alkalmazott joghátrány némileg eltúlzott az I-II-III-IV. r. vádlott esetében az általuk elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyára és az egyéb bűnösségi körülményekre figyelemmel, ezért esetükben a büntetés enyhítése indokolt. Az V. r. és a VI. r. vádlott esetében az ítélőtábla egyetértett a büntetés mértékével és a VI. r. vádlottnál a felfüggesztés próbaidejével is. A IV. r. vádlott esetében tévesen lett feltüntetve a házi őrizet beszámítása, ezért azt az ítélőtábla kijavította. Az ítélet egyéb rendelkezései törvényesek. A fentiekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a Budapest Környéki Törvényszék ítéletét a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján részben változtatta az I. r., a II. r., a III. r. és a IV. r. vádlott esetében, az egyéb - törvényes - rendelkezéseit pedig a Be. 371.§

(1)bekezdése értelmében - az V. r. és a VI. r. vádlott esetében teljes egészében - helybenhagyta. Budapest,

1. év május hó
2. napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke Dr. Bartkó Levente s.k. előadó bíró . Mató Ágnes s.k. bíró A Budapest Környéki Törvényszék 12.B.6/2014/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Bf.398/2014/
4. számú ítéletében foglalt változtatások mellett az I. r., a II. r., a III. r. és a IV. r. vádlottakkal az V. r. és a VI. vádlottakkal szemben jogerős és - a VI. r. vádlott esetében a szabadságvesztés büntetés kivételével - végrehajtható. Budapest,
5. év május hó
6. napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke