Bfv.1790/2014/5 – Kúria

(1)bekezdés] minősíti, a vele szemben kiszabott szabadságvesztést 3 (három) év 6 (hat) hónapra súlyosítja, a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzi és a terheltet 3 (három) évre eltiltja a közügyek gyakorlásától, a szabadságvesztést a terheltnek börtönben kell letölteni és a büntetés kétharmad részének kitöltését követően feltételes szabadságra bocsátható. Egyebekben a Debreceni Ítélőtábla ítéletét hatályában fenntartja. A felülvizsgálati eljárás során felmerült 10 880 (tízezernyolcszáznyolcvan) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A Nyíregyházi Törvényszék a 2014. június 17-én meghozott 3.B.330/2013/20. számú ítéletével az I. rendű terheltet társával, a II. rendű terhelttel együtt bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett emberölés bűntettének kísérletében [Btk. 160. §

(1)bekezdés]; ezért mindkettőjüket hét év szabadságvesztésre és hét év közügyektől eltiltásra íté1te, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozva meg, és megállapította, hogy a terheltek a szabadságvesztésből a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a terheltek által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. A terheltek és a védők által bejelentett fellebbezések folytán másodfokon eljárt Debreceni Ítélőtábla a 2014. szeptember 17-én kelt Bf.I.628/2014/5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terheltek cselekményeit társtettesként elkövetett testi sértés bűntettének [Btk. 164. §

(1)bekezdés,

(8)bekezdés I. fordulat] minősítette, és a szabadságvesztés mértékét mindkét terhelttel szemben kettő évre enyhítette, annak végrehajtását három év próbaidőre felfüggesztve és a mellékbüntetés alkalmazását mellőzve. Megállapította, hogy a szabadságvesztést végrehajtásának elrendelése esetén a terhelteknek börtönben kell letölteni azzal, hogy abból legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követően feltételes szabadságra bocsáthatóak, és az általuk előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztés végrehajtása esetére rendelte beszámítani. Rendelkezett a másodfokú eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről is. A jogerős ügydöntő határozatok ellen a törvényes határidőn belül, 2014. november 28-án a Debreceni Fellebbviteli Főügyészség felülvizsgálati indítványt nyújtott be az I. rendű terhelt terhére, annak jogalapját a Be. 416. §

(1)bekezdés b) pontjában jelölte meg. Az indítványozó szerint tévedett az ítélőtábla, amikor a terheltek cselekményét életveszélyt okozó testi sértésnek minősítette emberölés bűntettének kísérlete helyett, és ezért törvénysértő büntetést szabott ki. Utalt arra, hogy az irányadó tényállás szerint is a terheltek voltak azok, akik azután, hogy a családi ház udvarán történt cselekmény befejődött és a sértett távozóban volt, emellett felszólításra a nála lévő csákányt is visszaadta és beülni készült az utcán lévő autóba, nem hagyták elmenni a sértettet, hanem az élet kioltására alkalmas eszközöket - így az I. rendű terhelt egy 19,5 cm pengehosszúságú kést, míg a II. rendű terhelt egy ásót - vettek magukhoz és a sértett távozását megakadályozva őt menekülésre kényszerítették, üldözőbe vették majd bántalmazták. Álláspontja szerint az I. rendű terhelt felindult állapotban volt ugyan, de ez nem volt kóros mértékű; erre utal az, hogy a bántalmazás az érintett ingatlantól jóval távolabb, 17 méternyi távolságban történt, és az alkarjával védekező sértettet egy 19,5 cm pengehosszúságú késsel támadta, amellyel közepes erőt mindenképpen meghaladó erejű szúrással, egyenes, direkt mozdulattal hozta létre a sértett életveszélyes sérülését. szúró Álláspontja szerint a határozott mozdulattal történő, több létfontosságú szervet is sértő, áthatoló jellegű szúrt sérülés együttesen a terhelt által hangoztatott ölésre irányuló kijelentéssel az elkövetés körülményei alapján egyértelműen az I. rendű terhelt emberölésre irányuló eshetőleges szándékát támasztja alá, szemben az ítélőtábla által megállapított és ellentmondásos érveléssel alátámasztott életveszélyt okozó testi sértés bűntettére vont következtetéssel. Kifejtette, hogy az ítélőtábla határozatának indokolásában az emberölés bűntette kísérletének és az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének elhatárolási szempontjaira általánosságban hivatkozott, és az adott ügyben kialakított eltérő álláspontjának konkrét indokait nem fejtette ki. Megítélése szerint az eszközzel kitartóan támadó terheltek ijedtségére történt ítélőtáblai következtetés minden tényalapot nélkülöz, ezért - miután a sértett és társasága önkéntes távozási szándékát észlelve okafogyottá vált az, hogy a terheltek a lakás környékéről eltávolítsák a sértettet - az alkalmazott eszközre és az alkalmazott erőbehatás mértékére is figyelemmel az I. rendű terhelt esetében a terhelt eshetőleges ölési szándékára vonható következtetés. Ennek alátámasztására a BH. 1997. 108. számú eseti döntésre utalt. Ezért arra tett indítványt, hogy a Kúria nyilvános ülésen a Nyíregyházi Törvényszék 3.B.330/2013/20. számú és a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.628/2014/5. számú ítéletét a Be. 427. §

(1)bekezdés b) pontja alapján változtassa meg és hozzon a törvénynek megfelelő határozatot, amelyben az I. rendű terhelt cselekményét minősítse a Btk. 160. §

(1)bekezdés szerint minősülő emberölés bűntette kísérletének, és vele szemben szabjon ki börtön fokozatú végrehajtandó szabadságvesztést, valamint tiltsa el a közügyek gyakorlásától, továbbá állapítsa meg, hogy a büntetés kétharmad részének kitöltése után feltételes szabadságra bocsátható. Emellett az előzetes fogvatartás beszámítására vonatkozó helyes rendelkezést hagyja helyben, és rendelkezzen arról, hogy a Be. 429. §

(1)bekezdés utolsó fordulata alapján a felülvizsgálati eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt ugyan az abban kifejtett indokok alapján, azonban csak a Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.I.628/2014/

1. számú ítélete ellen tartotta fenn. Indítványozta, hogy a Kúria a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.628/2014/
2. számú ítéletét az I. rendű terhelt tekintetében a cselekmény jogi minősítésére és büntetés kiszabására vonatkozó részében változtassa meg, és hozzon a törvénynek megfelelő határozatot (BF.1989/2014). A Kúria nyilvános ülésén a legfőbb ügyész képviselője a felülvizsgálati indítványt és az írásbeli nyilatkozatban kifejtetteket fenntartotta, az I. rendű terhelt védője pedig elsődlegesen a megtámadott másodfokú határozat hatályban tartását, másodlagosan az emberölés privilegizált esete kísérletének megállapítását és a terhelttel szemben a másodfokú bíróság által kiszabott büntetés alkalmazását indítványozta. A Kúria a Be.
3. §

(4)bekezdésében írtakra figyelemmel a határozatokat a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján, valamint az

(5)bekezdésre figyelemmel a 416. §

(1)bekezdés c) pontjában felsorolt - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - esetleges eljárási szabálysértésekre tekintettel is felülvizsgálta. Ilyen, a Be. 373. §

(1)bekezdésének I.

1. b)és
2. c)pontjában, valamint II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértést nem észlelt. A Be. - felülvizsgálati indítványban felhívott - 416. §

(1)bekezdésének b) pontja szerint felülvizsgálati ok, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése vagy a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki. Az erre alapított felülvizsgálati indítvány alapos. Az ítéleti tényállás szerint a terhelt a terhére megállapított bűncselekményt

1. november 17-én követte el. A Kúria előre bocsátja, hogy az eljárt bíróságok helyesen döntöttek, amikor a Btk.
2. §-ban írtakra figyelemmel az ügyben az elbíráláskor hatályos törvény rendelkezéseit alkalmazták és ennek kellő indokát is adták (első fokú ítélet
3. oldal utolsó bekezdés,
4. oldal első bekezdés; másodfokú ítélet
5. oldal első bekezdés), és miután ezt a felülvizsgálati indítvány nem is támadta, a következőkben nem is tartja szükségesnek ezt indokolni. A felülvizsgálati eljárásban a Be.
6. §

(1)bekezdés alapján irányadó - a másodfokú bíróság által helyesbített, illetve kiegészített - tényállás szerint a sértett a vád tárgyává tett cselekmény elkövetését megelőzően már elhagyta - a vele együtt érkezett társaival együtt - a terheltek lakóhelyéhez tartozó udvart, és társai be is ültek az autóba. Majd a sértett, aki meg akarta kerülni a kapubejáróban álló személygépkocsit azért, hogy abba beüljön, a terheltek nagymamájának a felszólítására egy-két lépést visszalépett azért, hogy, visszaadja a még mindig a kezében tartott csákányt, amit át is adott a terheltek nagymamájának. Ezzel egy időben az utcán a II. rendű terhelt a kezében lévő ásót a feje fölé emelte, és annak lapjával a sértett homlokát közepesnél kisebb erővel többször megütötte; a sértett a bántalmazás elől hátrálni kezdett, így folyamatosan távolodott a kapubejáróban álló autótól, a ... irányába menekülve. Majd miután a terheltek a menekülő sértettet követve az utcán, az autótól kb. 17 méterre őt utolérték, a II. rendű terhelt a sértettet az ásóval bántalmazta, az I. rendű terhelt pedig a 19,5 cm pengehosszúságú konyhakéssel, közepesnél nagyobb erővel egy határozott, egyenes vonalú mozdulattal a mellkasa elülső felszínének jobb oldalán, a szegycsont alsó harmadában megszúrta. A szúrás következtében erősen vérző sértett a földre esett, és a terheltek ezt látva felhagytak további bántalmazásával. A bántalmazás közben az I. rendű terhelt megöléssel is fenyegette a sértettet. Az irányadó tényekből mind az első, mind a másodfokon eljáró bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a terheltek az utcán már nem voltak jogos védelmi helyzetben; a terheltek akkor bántalmazták a sértettet, amikor az már távozóban volt; az I. rendű terhelt kint az utcán, a személygépkocsitól távolodó, hátráló, menekülő sértettet szúrta meg, emellett a sértett társai ekkor már az autóban ültek, a sértettnél nem volt eszköz, a terhelteknél viszont testi sérülés okozására, illetve élet kioltására alkalmas eszköz, ásó és kés volt. Ugyanakkor tévedett az ítélőtábla, amikor - az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben - azt a következtetést vonta le a megállapított tényekből, hogy az I. rendű terhelt szándéka nem irányult a sértett megölésére. Bár az ítélőtábla következtetése annyiban helytálló, hogy a terhelteknek nem volt a sértett életének kioltására irányuló együttes szándéka, azaz e tekintetben közöttük nem volt szándékegység, azonban az I. rendű terhelt szándékára az elsőfokú bíróság vont le helyes következtetést. A terhelt emberi élet kioltására alkalmas eszközzel kb. 17 méteren át üldözte az előle eszköztelenül menekülő sértettet, akit utolérve a késsel egy határozott mozdulattal, közepesnél nagyobb erővel miközben ölésre utaló kijelentést tett - életfontosságú szervek tájékán megszúrt. Bár a kés pengehosszúságának nem teljes terjedelmében hatolt a sértett testébe, az elölről hátra, a középvonal felől kissé jobbra és felülről kissé lefelé irányuló szúrás - a legalább 5-6 centiméteres szúr-csatorna mellett is - áthatoló sérülést eredményezett, és a tüdő- és májsérülés következtében orvosi beavatkozás, műtét hiányában bizonyosan bekövetkezett volna a sértett halála a további és ellátatlan mellés hasüregi vérzés miatt; így a szúrással közvetlen életveszélyes állapotot idézett elő. Az ítélőtábla által kifejtettekkel szemben nem mutat az ölési szándék hiányára az sem, hogy az elkövetés után az I. rendű terhelt a rendőrségen bejelentést tett és rendőri intézkedést kért. Részint azt arra hivatkozva kérte, hogy ismeretlen személy bement az udvarukba és őt pofon vágta, azaz csak a sérelmére megvalósultnak vélt cselekményről számolt be; részint az erősen vérző sértettet látva tudnia kellett, hogy a sértett kórházba kerül, így cselekményéről a hatóságok tudomást fognak szerezni. Az elkövetés körülményei, a használt eszköz, a szúrás ereje és iránya, az ölésre utaló kijelentés mind azt támasztják alá, hogy az I. rendű terhelt a halálos eredmény bekövetkezésébe legalábbis belenyugodott. Abban az esetben, amikor az elkövető a halálos eredmény bekövetkezésébe belenyugodva cselekszik, vagyis nem az élet veszélyeztetésére, hanem a halálos eredmény létrehozására irányul a szándéka: emberölés, illetőleg kísérlete megállapításának van helye [Kúria 3/

1. BJE I/B/
2. pont]. A Kúria vizsgálta azt is, hogy a terhelt cselekménye nem minősül-e erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette kísérletének. Az irányadó tényállás szerint ugyanis a sértett jelent meg a terheltek lakóhelyének udvarán, ott indulatosan kérve számon a nagymamájukat, és az ő hangoskodására ment ki az udvarra az I. rendű terhelt is. Az ezen nyilvánvalóan és menthetően felindult állapotba kerülő terhelt a sértettet az udvar elhagyására felszólítva a kezébe vett csákánnyal a sértett irányába ütött, és ezután került sor arra, hogy a sértett őt - a csákányt kirántva a kezéből - ököllel szájon ütötte. Ahogy azonban az előzőekben a Kúria már utalt rá, ezt követően a sértett társaival együtt elhagyta az udvart, és a terheltek esetleges jogos védelmi helyzete az utcán történtek kapcsán fel sem merülhet. Az irányadó tényállás szerint a távozni készülő sértett semmi jelét nem adta annak, hogy meg akarná támadni a terhelteket, sőt, nagymamájuk felszólítására a kezében maradt csákányt is visszaadta. Az az ítélőtábla által figyelembe vett körülmény, amely szerint a sértett idősebb volta, testalkata is jelentőséggel bírt a terheltek cselekményénél, nem foghatott helyt az esetleges privilegizált eset megítélésénél sem. Ugyan az I. rendű terhelt valóban alacsonyabb és könnyebb a sértettnél, és ugyan alacsonyabb a II. rendű terhelt is, emellett fiatalabbak is nála, azonban a másodfokú bíróság által kiegészített tényállás szerint a II. rendű terhelt súlya az elkövetéskor a sértettével azonos volt, ráadásul a sértett esetleges erőfölényét az, hogy rá a terheltek ketten támadtak, nyilvánvalóan kiegyenlítette. Ahogy arra a Kúria a már idézett 3/
3. számú jogegységi döntésében utalt, az emberölés privilegizált esetének megállapításához az indulat olyan fiziológiai eredetű, magas foka szükséges, amelynek következtében az elkövető belső egyensúlya megbomlik, tudata elhomályosul és emiatt lehetetlenné válik a megfontolás, és annak olyan méltányolható okból kell származnia, ami erkölcsileg menthető. A terhelt kétségtelenül rögtönös szándékkal cselekedett, amikor a sértettet utolérve őt megszúrta, azonban a nála kialakult indulat nem volt olyan tudatszűkítő hatású, amely a cselekmény erős felindulásban elkövetettkénti megállapítását eredményezhetné. Emellett az udvaron történtek miatt egyébként nyilvánvalóan felindult állapotba került terhelt a késsel nem akkor szúrta meg a sértettet, amikor őt bántalmazta, és nem az udvarban, hanem az utcán, ahol a sértett támadásával nem kellett számolnia, ráadásul az egyértelműen távozni készülő, majd menekülő sértettet utolérve követte el a cselekményt. Azaz ekkor már nem volt más oka sem a megtorlási szándékon kívül arra, hogy a távozni készülő, majd az előlük menekülő sértettet bántalmazza. Miután ezzel a terhelt egyértelműen a korábbi bántalmazását torolta meg, nem volt a privilegizált eset megállapításához szükséges méltányolható indoka sem. Mindezekre figyelemmel a Debreceni Ítélőtábla az I. rendű terhelt cselekményét törvénysértően minősítette az öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett emberölés bűntettének kísérlete helyett társtettesként elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntettének, és így a vele szemben kiszabott büntetés is törvénysértő. Ezért a Kúria a megtámadott határozatnak az I. rendű terheltre vonatkozó részét a terhére megállapított bűncselekmény minősítését és a büntetést érintően a Be.
4. §

(1)bekezdés b) pontja alapján eljárva megváltoztatta; a bűncselekményt a Btk. 160. §

(1)bekezdés szerint minősülő emberölés bűntette kísérleteként minősítette, figyelemmel a Btk. 10. §

(1)bekezdésére. A büntetés kiszabása során irányadó körülményeket az eljárt bíróságok túlnyomó részt feltárták. Ezzel egyezően a Kúria az I. rendű terhelt javára enyhítő körülményként értékelte azt, hogy cselekményét fiatal felnőttként, eshetőleges szándékkal követte el, és a közvetlen életveszélyre tekintettel ugyan kisebb súllyal azt is, hogy az kísérleti szakban maradt. Enyhítő körülmény az időmúlás, valamint figyelembe vette a Kúria, hogy a cselekménysort a sértett megjelenése és a nagymamával történő hangoskodása indította el, aminek során a sértett neki sérülést is okozott, továbbá a ténybeli beismerő vallomása mellett a terhelt a Kúria előtt akként nyilatkozott, hogy cselekményét megbánta. Mindezekre tekintettel úgy találta, hogy vele szemben a törvényes büntetési tétel alsó határát elérő büntetés is túl szigorú lenne, ezért a szabadságvesztés tartamát a Btk. 82. §

(2)bekezdés b) pont alkalmazásával három év hat hónapban állapította meg, a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzve. A terheltet méltatlannak találta a közügyek gyakorlására, ezért a Btk. 61. §

(1)bekezdés és 62. §

(1)bekezdés alkalmazásával három évre eltiltotta attól. Emellett akként rendelkezett, hogy a szabadságvesztést a terheltnek a Btk. 37. §

(2)bekezdés a) pontja alapján börtönben kell letöltenie és megállapította, hogy abból a Btk. 38. §

(2)bekezdés a) pontjára figyelemmel a büntetés kétharmad részének kitöltését követően feltételes szabadságra bocsátható. Egyebekben az ítélőtábla felülvizsgálati ítéletét hatályában fenntartotta. A bűnügyi költségre bekezdésén alapul. vonatkozó rendelkezés indítvánnyal a Be. 429. támadott §

(1)Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 416. §

(4)bekezdés b) pontján és a 418. §

(3)bekezdésén alapul, azzal, hogy az abban szereplő feltételek esetén a Be. 421. §

(3)bekezdésére figyelemmel a bíróság az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,

1. április
2. Dr. Mészár Róza s.k. a tanács elnöke, dr. Vaskuti András s.k. előadó bíró, dr. Soós László s.k. bíró A kiadmány hiteléül: TóthLné bírósági tisztviselő