Kbf.52/2014/7 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(2)és

(4)bekezdések szerint minősülő szolgálatban kötelességszegés vétségében, ezért 120 napi tétel, napi tételenként 1.000 ft., összesen 120.000,- ft pénzbüntetésre ítélte. A tárgyaláson a katonai ügyész a kihirdetett ítéletet tudomásul vette, a vádlott és védője felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.526/2014/1. számú átiratában arra hivatkozott, hogy az ítéleti tényállás részben felderítetlen és hiányos, mely a Be.351.§

(2)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja szerinti részbeni megalapozatlanságot eredményez, ami viszont a másodfokú eljárásban tárgyaláson bizonyítás felvételével orvosolható. Ennek megfelelően indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a Be.363.§

(2)bekezdés b) pontja szerinti tárgyaláson vegyen fel bizonyítást, melyek keretében tanúként hallgassa ki tanú2-t, a vádlott szolgálati előljáróját, a biztonsági osztály vezetőjét, valamint tanú1-t, a Bűnügyi Nyilvántartó Csoport vezetőjét. Indítványozta továbbá, hogy a másodfokú bíróság tegye bizonyítás anyagává a nyomozati iratok 15. naplószáma alatti intézetparancsnoki intézkedést a befogadás végrehajtásáról, továbbá szerezze be a vádlottra vonatkozóan a vezénylő okmányokat, valamint a biztonsági tiszti munkaköri leírást. A bizonyítási eljárás lefolytatását követően a védő a fellebbezési tárgyaláson megtartott perbeszédében a felmentés érdekében bejelentett fellebbezését fenntartotta, egyben másodsorban arra tett indítványt, hogy a másodfokú bíróság védencével szemben a felelőssége megállapítása esetén intézkedést alkalmazzon. Elsődleges indítványával kapcsolatban utalt arra, hogy a vádlotti felelősség nem egyértelműen megállapítható, nincs beépített kontroll a rendszerben, és azzal, hogy ha egy személy hibázik az végig megy az egész rendszeren. Utalt arra, hogy védence tisztában volt a szabályokkal, elvégezte a feladatot, de hibázott. Másodlagos indítványa alátámasztásaként utalt arra, hogy védence sohasem volt büntetve, kiváló parancsnoki jellemzéssel rendelkezik, ezért vele szemben elegendő próbára bocsátás, vagy megrovás intézkedés alkalmazása is. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészségnek a fellebbviteli tárgyaláson eljárt képviselője a lefolytatott bizonyítás eredményeként arra tett indítványt, hogy a másodfokú bíróság a vádlottat az ellene emelt vád alól bűncselekmény hiányában mentse fel. Kifejtette azon álláspontját, hogy a vádlott elvégezte a feladatát, de a két nap fogvatartást 20 napnak nézte, ezért nem tudatosult benne, hogy jelentési kötelezettsége van. A másodfokú ügyész álláspontja szerint olyan véletlenszerű tévedés történt, hogy abból még a vádlott gondatlanságára sem vonható következtetés. A vádlott az utolsó szó jogán úgy nyilatkozott, hogy megbánta a cselekményt, tanult belőle. A vádlott és védője által bejelentett fellebbezések folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző birósági eljárást a Be.348.§

(1)bekezdésében foglaltak alapján teljes terjedelmében felülbírálta. A felmentésre irányuló vádlotti és védői fellebbezés, valamint az erre irányuló másodfokú ügyészi indítvány nem alapos. A másodfokú bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács eljárása során megsértette a Be.278.§

(1)bekezdésében írt rendelkezést, amikor az ügyet a bíróságra érkezéstől számított több mint egy év után tűzte ki, azonban megállapítható az is, hogy ez nem volt lényeges hatással az eljárás lefolytatására. Az egyéb eljárási szabályokat betartotta. A tényállás megállapítása körében rögzíthető, hogy az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítást elvégezte, a bizonyítékokat megfelelően megfelelően értékelte, és indokolási kötelezettségének is eleget tett. A vádlott mind a nyomozás során, mind az elsőfokú tárgyaláson vallomást tett, melyben felelősségét elismerte, azonban vitatta, hogy magatartásával bűncselekményt követett volna el. Az elsőfokú bíróság a tényállást a vádlottnak a nyomozás során és a tárgyaláson tett ténybeli beismerő vallomása és az elsőfokú tárgyaláson ismertetett nyomozati iratok alapján állapította meg. A fogházbüntetés túltöltésével érintett ... fogvatartott - az ügy sértettje -, a nyomozás során és a tárgyaláson ellentétes tartalmú nyilatkozatokat tett, illetve a tárgyaláson a nyomozás során tett vallomását nem tartotta fenn, így a tényállás megállapítása szempontjából azt figyelembe venni nem lehetett. A másodfokú bíróság a másodfokú ügyészség indítványának helyt adva tárgyalásra tért át, melyen bizonyítást vett fel. Ennek keretében kihallgatta a vádlottat, aki korábbi vallomásaihoz hasonlóan ténybeli beismerő vallomást tett, arra hivatkozott, hogy több feladatot kellett egyidejűleg ellátni, és ezen figyelemmegosztás miatt következett be a mulasztása. tanú1 a hamis tanúzás törvényes következményeire történt kioktatást követően úgy nyilatkozott, hogy a ... BV. Intézet Bűnügyi Nyilvántartó Csoport vezetőjeként, ha valamely fogvatartottnak a szabadítása hétvégére esik, akkor ő erről kiértesítés alapján szerez tudomást, mivel ilyen esetben mind a bv. intézet parancsnokának, mind neki be kell mennie. Ilyen közvetlen jelentési kötelezettség csak hétvégi szabadítás esetén van, egyébként, amikor a befogadott személy fogvatartása a hétvégén túl nyúlik, akkor ilyen fajta kiértesítésre nem kerül sor. tanú2 a ... BV. Intézet biztonsági osztály vezetője, a vádlott előljárója a hamis tanúzás törvényes következményeire történt kioktatást követően úgy nyilatkozott, hogy a biztonsági tisztek között önállóan történik a szolgálat átadása, ők folyamatos szolgálati rendben dolgoznak. Nyilvántartási ügyelet azonban nincs. A nyilvántartás hétvégén nem működik, ezért, ha hétvégi szabadításra került sor, akkor értesíteni kell a nyilvántartási osztály vezetőjét, és ez már rendkívüli szolgálatnak minősül. A másodfokú tárgyaláson lefolytatott bizonyítási eljárás keretében ismertetésre került a nyomozati iratok 15. naplószáma alatt található intézet parancsnoki intézkedés, a befogadás végrehajtásáról, a vádlott szolgálat-vezénylésére vonatkozó okmányok, valamint a vádlott biztonsági tiszti munkaköri leírása. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az elsőfokú katonai tanács által rögzített tényállás megállapításai megerősítést nyertek, a bizonyítás eredményeként nem vált indokolttá az elsőfokú bíróság által rögzített tényállás helyesbítése, vagy kiegészítése. Megállapítható, hogy a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa által rögzített tényállás megalapozott, mentes a Be.351.§

(1)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. Az első- és másodfokú bíróságok által lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján, megalapozottan nem lehetett felmentés alapjául szolgáló eltérő tényállást megállapítani. Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú katonai tanács okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére, és nem tévedett, amikor vádlott terhére a Btk.438.§

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(2)és

(4)bekezdések szerint minősülő szolgálatban kötelességszegés vétségét megállapította. A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság ítélete

1. oldal utolsó bekezdésében, valamint a
2. oldal első négy bekezdésében kifejtett jogi álláspontját. A másodfokú bíróság egyetért az elsőfokú katonai tanáccsal abban a tekintetben, hogy a vádlott a cselekményét a Btk.8.§-a szerinti gondatlan magatartásként valósította meg, amikor a többféle feladat párhuzamos végzésével a fogvatartott befogadásához kötődő, ahhoz megkívánt fokozott figyelmet, vagy körültekintetést elmulasztotta. Az enyhítésre, intézkedés alkalmazására irányuló másodlagos védői fellebbezés alapos. Az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan sorolta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető enyhítő és súlyosító körülményeket. Azonban a gondatlan elkövetésre, a szolgálat ellátás konkrét körülményeire, a gondatlanság enyhébb fokára, valamint a cselekmény elkövetése óta bekövetkezett időmúlásra is figyelemmel a másodfokú bíróság álláspontja szerint a vádlotti cselekmény már oly csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy az e törvény szerint alkalmazható legkisebb büntetés kiszabása vagy más intézkedés alkalmazása is szükségtelen vele szemben, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a vádlottat megrovásban részesítette. a Btk.64.§-ában írtak alapján. A másodfokú bíróság a vádlottal szemben helytelenítését fejezi ki, és felhívja hogy a jövőben tartózkodjon bűncselekmény elkövetésétől. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be.372.§

(1)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. április
2. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke Dr. Mészáros László hb. ezredes. s.k. Dr. Török Zsolt hb. ezredes s.k. előadó bíró bíró A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete a rendelkező részben írt változtatással jogerős és végrehajtható. Budapest,
3. árpilis
4. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke