Bf.10/2015/4 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdés) minősíti; a szabadságvesztés tartamát 4 (négy) évre súlyosbítja, melyet börtönben rendel végrehajtani; a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra; a szabadságvesztésbe a

1. évi március hó
2. napjától a
3. évi december hó
4. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt rendeli beszámítani; a Kaposvári Törvényszék Gazdasági Hivatalánál Bj.I.278/
5. számon kezelt és
6. tételszám alatt nyilvántartott - elkobozni rendelt - kés lefoglalásának megszüntetésére vonatkozó rendelkezést mellőzi. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokolás A Kaposvári Törvényszék a
7. évi december hó
8. napján kelt 13.B.385/2014/
9. számú ítéletével vádlottat a Btk.164.§

(1)bekezdésében meghatározott és a

(8)bekezdés I. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntette miatt három év börtönre és öt év közügyektől eltiltásra ítélte, annak megállapításával, hogy a büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész súlyosbításért, a cselekmény váddal egyező minősítése, valamint hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása és a feltételes szabadságra bocsátást érintően a Btk.38.§

(3)bekezdésében írt rendelkezés alkalmazásának mellőzése érdekében, míg a vádlott a büntetőjogi felelősségének a megállapítása miatt, felmentés céljából, illetve másodlagosan enyhítés végett jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában, illetve a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján az ügyészi fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta. Perbeszédében a védő a vádlott bejelentett jogorvoslati kérelmével egyezően szólalt fel. A másodfokú bíróság a jogorvoslatokkal megtámadott határozatot a Be.348.§

(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - figyelemmel a Be.352.§

(1)bekezdés a) pontjában írtakra - az iratok tartalma alapján az alábbiak szerint egészítette ki, illetve helyesbítette: - A vádlott volt büntetve, miután a Nagyatádi Városi Bíróság a

1. évi január hó
2. napján jogerőre emelkedett 5.Bk.54/2005/
3. számú határozatával testi sértés bűntette miatt 1 év - végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte (erkölcsi bizonyítvány - nyomozati iratok
4. oldal). - A sértett a bal oldali II. borda átvágásával, valamint a mellüreg megnyílásával járó sérülését kifejezetten nagyerejű szúró mozdulat idézte elő (szakértő1 igazságügyi orvosszakértő véleménye -
5. számú tárgyalási jegyzőkönyv
6. oldal). - A vádlott elmeállapotára és beszámítási képességére vonatkozó - a határozat
7. oldalának
8. és
9. bekezdéseiben található - megállapításokat a másodfokú bíróság a tényállás részének tekintette. Az ekként kiegészített, illetve helyesbített tényállás mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a vádlott védekezésével szembenálló részében is a bizonyítékok indokolt, okszerű mérlegelésén alapul. ------------------------Az ügy érdemi vizsgálata előtt - figyelemmel a nyilvános ülésen kifejtett védői érvelésre - a másodfokú bíróság néhány eljárásjogi kérdés megválaszolását tartotta szükségesnek. Az erősen ittas állapotban lévő vádlottat a nyomozó hatóság 2014. március 14-én 16 óra 50 perckor fogta el, majd állította elő a ...........i Rendőrkapitányság épületébe. Ettől kezdve az eljárás az őrizetbe vétele mellett folyt, annak megalapozott gyanújával, hogy a terhére - két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett - életveszélyt okozó testi sértés bűntette róható fel. Ezért a vele szemben indult büntetőeljárásban a Be.46.§ a) és b) pontja értelmében a védő részvétele kötelező volt. A nyomozó hatóság az alapos gyanú közlését és a fogva lévő gyanúsított Be.179.§

(1)bekezdése szerinti kihallgatását

1. március 15-én 1 óra 32 perckor foganatosította, azt követően, hogy a részére ........i székhelyű védőt rendelt ki. A kirendelő határozat telefaxon történő elküldése után, 23 óra 30 perckor a védővel telefonon is felvették a kapcsolatot, aki a tájékoztatást tudomásul vette, de egyben közölte, hogy az eljárási cselekményen nem tud részt venni. A 8/
2. (III.1.) AB határozat értelmében a Be.48.§

(1)bekezdésével összefüggésben alkotmányos követelmény, hogy a kirendelt védőt a terhelti kihallgatás helyéről és idejéről igazolható módon, olyan időben kell értesíteni, hogy a védőnek lehetősége legyen a törvényes jogait gyakorolni és a kihallgatáson megjelenni. Ennek a követelménynek a nyomozó hatóság a telefonos kapcsolatfelvétellel eleget tett. Az általános iskola első osztályát végzett, írástudatlan vádlott kihallgatásáról felvett jegyzőkönyv ismertetésénél a nyomozó hatóság - szem előtt tartva a Be.183.§

(1)bekezdésében írtakat - hatósági tanút alkalmazott. Mindezekre tekintettel nem volt eljárásjogi akadálya a szóban forgó vallomás bizonyítékként történő értékelésének. További sajátossága volt az ügynek, hogy a cselekmény helyszínén, az ..........., ....... ....... utca ...... szám alatti ház udvarán tartózkodó személyek súlyosan leittasodtak, tanú1 annyira, hogy a tettlegesség kibontakozása előtt magatehetetlenné vált és az ágyában feküdt. Így a múltbeli történések legfontosabb mozzanatairól kizárólag a vádlott és a sértett tudott csak beszámolni. Első kihallgatása során a vádlott beismerő vallomást tett, annak határozott előadásával, hogy a sértettet akkor szúrta meg, miután neki hátat fordított és megpróbált tőle eltávolodni. Ezt a Be.82.§

(1)bekezdés a) pontjában írt mentességi jogára történő figyelmeztetés után, a 2014. május 22-én foganatosított szembesítésen a sértett is megerősítette, az események egyező, ellentmondástól mentes elmondásával. E tekintetben döntő jelentőséget kellett tulajdonítani a kórházi zárójelentésnek és az orvosi dokumentáció felhasználásával készített szakértői véleménynek, mely megnyugtató módon, természettudományos megalapozottsággal igazolta a sérülések jellegét és keletkezési mechanizmusát. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelésekor az indokolási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett, az ellentétes adatok logikus elemzésén alapuló érvelése mindenben helytálló. Tényállása mindössze a vádlott előéletére, illetve a bordát átvágó szúrás erejére vonatkozóan szorult pontosításra, azt követően már kellően felderített, illetve részletezett volt, és iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést sem tartalmazott. Ezért a Be.352.§

(2)bekezdése értelmében irányadó volt a másodfokú eljárásban is. ------------------------- E tényállás rövid lényege szerint a súlyosan leittasodott sértett egy veszekedés közben több alkalommal arcon ütötte a vádlottat, olyan erővel, hogy az - részben az alkoholfogyasztására visszavezethető egyensúlyzavara folytán - el is esett. Ezt követően azonban a sértett a földre került vádlottnak már hátat fordított és távozni akart, kifejezésre juttatva azt, hogy a maga részéről a vitát lezártnak tekinti. Ilyen előzmények után vette elő a zsebében tartott kését a vádlott és támadt rá a sértettre, oly módon, hogy annak hátán - a bal lapocka környékén - két szúrt sebzést ejtett. Szó sem volt tehát arról, hogy félt volna a további bántalmazástól, ezért a másodfokú bíróság a határozat

1. oldalának
2. bekezdésében az erre való utalást mellőzte. Így jogos védelmi helyzet, a Btk.22.§-ában írt büntethetőséget kizáró ok nyilvánvalóan nem állt fenn. Ezért az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére, azt ezt sérelmező fellebbezés ekként nem volt megalapozott. Ugyanakkor a cselekmény minősítése nem felel meg a büntető anyagi jogszabályoknak. A vádlott önhibájából került ittas állapotba, ezért e körben - a több évtizede következetes ítélkezési gyakorlat szerint - a cselekmény külső megjelenési alakját és az ezzel kapcsolatos tárgyi körülményeket kellett vizsgálni, azt feltételezve, mintha az alanyi oldal teljes lenne. A vádlott egy 8,5 centiméter pengehosszúságú késsel szúrta meg a sértettet, közepes erővel a bal lapockacsúcs alatt izomzatba hatolóan, valamint kifejezetten nagy erővel a bal lapocka felett. Ez utóbbi 8 centiméteres, függőleges lefutású külszíni sebzést okozott és átvágta a bal oldali II. bordát, illetve megnyitotta a mellüreget. Ennek következtében a sértett közvetett életveszélyes állapotba került, melyet kizárólag a szakszerű orvosi ellátás, műtéti beavatkozás és gyógyszeres kezelés hárított el. Közismert, hogy a test bal oldalán, a lapocka anatómiai tájékán életfontosságú szervek helyezkednek el, köztük a vérkeringést működtető szív. A vádlott ezen a testrészen ejtett szúrt sérüléseket, egy alkalommal úgy, hogy a kést nagy erővel, markolatig döfte a sértett hátába. Márpedig ilyen körülmények között fel kellett volna ismernie a halálos eredmény bekövetkezésének a lehetőségét, melynek vonatkozásában teljes közömbösséget tanúsított. Jól jellemzi a vádlott magatartását, hogy a sértett ellátásával nem törődött, a részére a szomszédban lakó tanú2 hívta ki a mentőket. Így a vádlott szándéka eshetőleges formában kiterjedt a sértett halálára is. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság a cselekményét a Btk.160.§

(1)bekezdésében meghatározott emberölés bűntette Btk.10.§

(1)bekezdése szerinti kísérletének minősítette. ------------------------A megváltozott minősítés szükségessé tette a büntetőjogi jogkövetkezményeket meghatározó tényezők ismételt áttekintését. A vádlottal szemben öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztést lehetett kiszabni, melynek a Btk.80.§

(2)bekezdése szerinti középmértéke tíz év. A vádlott testi épség elleni bűncselekmény miatt volt már büntetve, visszaesőnek nem tekinthető bűnismétlő. Ezt a terhére kellett értékelni, éppúgy, mint az ittas állapotban való elkövetést. Ezzel szemben enyhítő körülmény szándékának eshetőleges jellege, megbánást tanúsító nyilatkozata, illetve a sértett provokatív, tettlegességben is megnyilvánuló magatartása. Nem lehetett figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a cselekménye kísérleti szakban maradt és a dulakodás közben maga is sérüléseket szenvedett el. A másodfokú bíróság megítélése szerint a vádlottal szemben az enyhítő körülmények nagyobb számára és nyomatékára - különösen a cselekmény kísérleti jellegére - figyelemmel a középmértéket el nem érő, de még a büntetési tétel alsó határával egyező mértékű szabadságvesztés is eltúlzottan szigorú lenne. A Btk.79.§-ában megfogalmazott célok rövidebb büntetéssel is elérhetőek, némileg azonban hosszabb tartamban annál, mint amit az elsőfokú bíróság más minősítés mellett alkalmazott. Ezért a másodfokú bíróság a szabadságvesztés tartamát - a Btk.82.§

(2)bekezdés b) pontjában írt rendelkezés alkalmazásával - négy évben határozta meg. E szabadságvesztést a Btk.37.§

(2)bekezdés a) pontja értelmében börtönben kell végrehajtani. Különös méltánylást érdemlő körülmény hiányában nem volt törvényes lehetőség arra, hogy a vádlott a büntetésének fele része után feltételes szabadságra legyen bocsátható, ezért - az általános szabályokhoz igazodva - a másodfokú bíróság a Btk.38.§

(2)bekezdés a) pontja alapján állapította meg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját. Következésképpen a cselekmény minősítését és a jogkövetkezményeket kifogásoló, súlyosításra irányuló ügyészi eredményre vezetett. büntetőjogi fellebbezés A kiszabott szabadságvesztésbe helyesen a 2014. évi március hó 14. napjától a 2014. december hó 12. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt kell a Btk.92.§

(1)bekezdése értelmében beszámítani. Az elkövetés eszközéül használt kés elkobzása mellett szükségtelen a lefoglalás megszüntetéséről rendelkezni, így azt mellőzni kellett. E körben tehát a másodfokú bíróság a Be.372.§

(1)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. Az egyéb rendelkezések törvényesek voltak, ezért azokat a Be.371.§

(1)bekezdésében írtak szerint helybenhagyta. P é c s,

1. június
2. Dr.Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr.Túri Tamás s.k. előadó bíró, Dr.Bencze Beáta s.k. bíró A Kaposvári Törvényszék 13.B.385/2014/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.III.10/2015/
4. számú ítélete folytán - az abban írt változtatásokkal - a
5. évi június hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. .Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke