← Magyarország

Pfv.20972/2014/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Az eljáró bíróságok az

  1. évi III. tv.
  2. § alapján helytállóan állapították meg, hogy a felek között nem jött létre haszonbérleti szerződés és ebből következően helytálló a magyar jog alkalmazhatóságaival összefüggésében kifejtett indokolás is.
  3. IV. Tv.
  4. §

(1),
  1. IV. Tv.
  2. §
(2),
  1. III. Tv.
  2. §,
  3. III. Tv.
  4. §
(1),
  1. III. Tv.
  2. §
(1)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.V.20.972/2014/
  1. A Kúria Dr. Bálint Máté Mór ügyvéd által képviselt felperesnek Dr. Kiss Attila ügyvéd által képviselt alperes ellen szerződés érvényességének megállapítása iránt a Marcali Járásbíróság előtt 3.P.20.037/
  2. számon indított perében a Kaposvári Törvényszék
  3. március
  4. napján meghozott 2.Pf.20.234/2014/
  5. számon jogerősen befejezett perében a felperes
  6. június
  7. napján előterjesztett felülvizsgálati kérelme, az alperes által
  8. július
  9. napján benyújtott felülvizsgálati ellenkérelme folytán tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi Í t é l e t e t: A Kúria a Kaposvári Törvényszék 2.Pf.20.234/2014/
  10. sz. ítéletét hatályában fenntartja. Felperes köteles megfizetni alperesnek 15 napon belül 10.000.- Ft (Tízezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget. Ezen ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s: A jogerős ítéletben megállapított és a felülvizsgálat szempontjából jelentős tényállás a következő: Peres felek egyenesági rokonok, felperes alperesnek és a perben nem álló Andornak a gyermeke. Alperes és házastársa 1997-ben költöztek Magyarországra, míg felperes
  11. évtől él életvitelszerűen Magyarországon. Felperes mezőgazdasági őstermelő. Peres felek abban állapodtak meg, az alperes tulajdonában álló ingatlanokra, alperes szívességi földhasználatot biztosít felperes javára. Felperes
  12. november 24-én a Körzeti Földhivatalhoz benyújtotta az általa kitöltött adatlapokat a földhasználat bejelentésekor. A bejelentés alapján a Földhivatal az ingatlanokra használat jogcímeként szívességi földhasználatot jegyzett be, mely határozatáról értesítette peres feleket. Felperes
  13. június 30-án agrár- környezetgazdálkodási támogatás iránti kérelmet nyújtott be a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalhoz, mely támogatás feltétele volt, hogy a kérelmező a támogatási időszak teljes időtartamára, a földhasználati nyilvántartásba bejegyzett földhasználó legyen. Felperesnek a kérelem benyújtásakor a földhasználatot igazolnia nem kellett, arra vonatkozó szerződést sem kellett csatolnia. A támogató szervezet a használati idő alatt tartott ellenőrzései során vizsgálta a kérelemben foglaltak teljesülését. Felperes a támogatást öt évre megkapta. Felek közötti kapcsolat 2010 tavaszán megromlott, közöttük több birtokvédelmi eljárás is volt. Az elmérgesedett helyzetre tekintettel, alperes
  14. november 22-én a felperes részére szóbeli megállapodás alapján biztosított szívességi földhasználatot, az év végére felmondta, és december 9-i kérelmében felperes javára bejegyzett földhasználati jog nyilvántartásból történő törlését kérte. A Körzeti Földhivatal a földhasználatot törölte a földhasználati nyilvántartásból, mely határozat ellen felperes fellebbezéssel élt arra hivatkozással, az ingatlanok tulajdonosával határozott idejű bérleti szerződése áll fenn. A Földhivatal eljárását a per jogerős befejezéséig felfüggesztette. Felperes keresetében annak megállapítását kérte, peres felek között
  15. október 27-én, a perbeli ingatlanokat érintően, német nyelvű, írásbeli haszonbérleti szerződés jött létre, melyre tekintettel alperes jognyilatkozatának pótlását kérte a földhivatal felé a haszonbérleti jogviszony ingatlan-nyilvántartási bejegyzése céljából. Állítása szerint a haszonbérleti díjat a szerződés szerint, minden évben megfizette. Alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, felek között kizárólag szívességi földhasználatra vonatkozó szóbeli megállapodás állt fenn, haszonbérleti szerződést nem kötött, felperes díjat nem fizetett részére. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította arra hivatkozással, felperes nem tudta bizonyítani, hogy felek között érvényes írásbeli haszonbérleti megállapodás létrejött. Ennek bizonyítására a másolatban csatolt, nem egyértelműen fogalmazott szerződés nem alkalmas. Felperes továbbá azt sem bizonyította, haszonbérleti díjat fizetett alperes részére. A másodfokú bíróság megállapítva a magyar jog alkalmazhatóságát, az elsőfokú határozatot annak helyes indokai alapján helybenhagyta. Felperes felülvizsgálati kérelmében elsősorban a jogerős ítélet megváltoztatásával keresete szerinti ítélet hozatalát kérte, másodlagosan a jogerős határozat hatályon kívül helyezését az elsőfokú eljárásra is kiterjedő hatállyal, továbbá az elsőfokú bíróság kötelezését új eljárás lefolytatására, illetőleg újabb határozat meghozatalára. Indokolásában változatlanul azt állította, a haszonbérleti szerződés a csatolt okirat szerint létrejött, a díjat megfizette alperesnek. Felperes a fellebbezésében foglaltakat fenntartva arra hivatkozott, alperes a magyar nyelvet nem érti, Németországban él, ezért felek hallgatólagosan az írásbeli szerződéssel összefüggésben a német jog alkalmazását kötötték ki. Alperes a másodfokú határozat hatályában fenntartását kérte annak helyes indokaira tekintettel. Felülvizsgálati kérelem megalapozatlan. A másodfokú bíróságnak a fellebbezésben felhozott indokok alapján elsősorban arról kellett döntenie, a perben a magyar, vagy a német jog alkalmazható. Miután felperes állítása szerint az írásbeli szerződéshez kapcsolódóan alkalmazták a felek a német jogra vonatkozó kikötést, ennek elbírálása az írásbeli megállapodás létrejöttének függvénye volt. A szerződés létrejöttéhez az
  16. évi IV. törvény (Ptk.) 205.§
(1)és
(2)bekezdései szerinti feltételek teljesülését kellett vizsgálnia a bíróságnak. Felperes előadása szerint, a másolatban csatolt okirat igazolja a megállapodás létrejöttét, annak tartalmát. A magánokirat valódiságát, továbbá annak hitelességét ugyanakkor alperes a perben következetesen tagadta, így az elsőfokú bíróság az 1952. évi III. törvény (Pp.) 197.§
(1)bekezdésére tekintettel, helytállóan tájékoztatta arról felperest, az ő feladata az írásbeli megállapodás valódiságának bizonyítása. A felperes által másolatban csatolt okiratot, a Pp. 191.§
(1)bekezdése értelmében a bíróság csak abban az esetben fogadhatja el okirati bizonyítékként - miután a másolat nem közokirati, illetőleg teljes bizonyító erejű magánokirati formában készült -, ha azt az ellenérdekű fél nem kifogásolja. A perben felperes eredeti okiratot nem tudott csatolni, ennek hátterére vonatkozó körülményeket az elsőfokú bíróság a birtokvédelmi eljárás során beszerzett dokumentumok alapján teljes körűen értékelt, az eredeti okirat hiányát okszerűen felperes hátrányára értékelte. A másolatban csatolt okirat esetén is lehetőség van ugyanakkor a szerződés létrejöttének bizonyítására, az erre vonatkozó bizonyítási eljárást az elsőfokú bíróság le is folytatta. Ennek során értékelte a közhiteles ingatlan-nyilvántartásba történt bejegyzés körülményeit, így azt, hogy az erre vonatkozó adatlapokat felperes maga töltötte ki, a perbeli ingatlanokat érintően szívességi használatot jelölt meg, továbbá ezen megjelölés szerint került a földhasználati nyilvántartásba felperest illető használat joga, ami ellen nem tiltakozott. Helytállóan értékelte továbbá a tanúvallomásokat, azok kétséges bizonyító erejét a hozzátartozók esetében, továbbá a pályázatot elkészítő tanú, illetőleg felperes egymásnak ellentmondó nyilatkozatát az okirat megszerzésének idejét illetően. Külön kitért az elsőfokú bíróság a termőföldről szóló törvény perbeli időszakban hatályban volt, földhasználati nyilvántartást érintő rendelkezéseire (1994:LV.tv.25/A.§
(1)és
(2)bek.), a bejegyzett adatok valódiságára és hitelességére, mely adatok felperes állításait cáfolták. Osztja továbbá a Kúria a haszonbérleti díj megfizetésének bizonyítatlansággal kapcsolatos okfejtést is, ugyanis felperes felhívás ellenére sem bizonyította, hogy 2009. évtől évente a díjat megfizette. A kereset benyújtását követően egy éves díj teljesítési letétként történt megfizetése ennek bizonyítására nem alkalmas, azt legfeljebb felperes állításának utólagos alátámasztásaként lehet értékelni. Leírtak alapján megállapítható, az eljáró bíróságok a Pp. 206.§ában foglaltakra figyelemmel, a rendelkezésre álló dokumentumok, tanúvallomások teljes körű értékelése eredményeként, helytállóan állapították meg, felek között nem jött létre haszonbérleti szerződés, ebből következően helytálló a másodfokú bíróság magyar jog alkalmazhatóságával összefüggésben kifejtett indokolása is. Felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a Pp. 78.§
(1)bekezdése és a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§
(2)bekezdésének a) pontja és
(5)bekezdése alapján köteles alperest illető perköltség megfizetésére. Budapest,
  1. március
  2. Dr. Molnár Ambrus s.k. a tanács elnöke Dr. Deák Zsolt s.k. előadó bíró Dr. Szűcs József s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.