SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.180/2015/4.szám A Szegedi Ítélőtábla dr. Frank Edit ügyvéd és Dr. Princz Kornél ügyvéd által képviselt ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület felperesnek - a dr. Magyar György ügyvéd által képviselt alperes ellen szerzői jogdíj megfizetése iránt indított perében a Gyulai Törvényszék
- január
- napján kelt 12.P.20.166/2014/
- számú ítélete ellen a felperes
- és
- sorszám alatt benyújtott fellebbezése alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő Í T É L E T E T: Az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 51 867 (ötvenegyezer-nyolcszázhatvanhét) Ft-ot, valamint annak
- december
- napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat 8 %-kal növelt mértékű késedelmi kamatát. Mellőzi a felperes elsőfokú perköltség fizetésére kötelezését. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 49 050 (negyvenkilencezerötven) Ft első- és másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS A felperes üzemelteti a (település neve, ingatlat címe). szám alatt található (vendéglő neve) elnevezésű vendéglőt, ahol a felperes alkalmazottja
- június
- napján ellenőrzést tartott. Az általa tapasztaltakról adatlapot állított ki, amely szerint a helyiségben rádió, televízió és zenegép volt elhelyezve. Az alperes a feltüntetett adatokhoz képest változást nem jelentett be. A felperes
- december 11-én ismételten ellenőrzést tartott a vendéglőben. Az ekkor kiállított adatlapon rögzítette, hogy csökkent a bérlemény nyitvatartási ideje, gépzene szolgáltatására alkalmas eszközként pedig televíziókészüléket jelölt meg. A fenti adatlapok alapján a felperes az alperesnek címzett jogdíjfizetési értesítőben a
- október 1 - december 31-e közötti időszakra 51 867 Ft szerzői jogdíj megfizetésére hívta fel az alperest, amelyet az alperes nem egyenlített ki. A fizetési meghagyás kiállításával indult és az alperes, mint kötelezett ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a felperes 51 867 Ft, valamint annak
- december
- napjától a kifizetés napjáig járó, a Ptk. 301/A. §
(2)bekezdése szerinti késedelmi kamata, 5000 Ft közjegyzői díj, 10 000 Ft eljárási illeték valamint 10 000 Ft + áfa összegű ügyvédi munkadíjból álló perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezése szerint az érintett időszakban nem történt zeneszolgáltatás a vendéglőben, az adatlapon feltüntetett televíziókészülék a vendégektől elzárt belső irodahelyiségben volt. Állította, hogy a
- június 27-én kiállított adatlap sem a valóságos adatokat tartalmazza, az üzletben már ekkor sem volt semmilyen zeneszolgáltatásra alkalmas eszköz. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 12 700 Ft perköltséget. Elfogadta azt az alperesi védekezést, hogy a felperes alkalmazottja által észlelt televíziókészülék nem a vendégek előtt nyitva álló helyiségben volt elhelyezve. Ezt alátámasztó bizonyítékként értékelte az alperes által csatolt fényképfelvételt, amelyen látható, hogy a televíziókészüléket befogadó belső helyiség üvegajtaján belépést tiltó táblát függesztettek ki, továbbá azt az alperesi előadást, miszerint ennek a helyiségnek a megnyitására csak
- januártól került sor, amely változást az alperes a felperesnek be is jelentett, és jogdíjfizetési kötelezettségének azóta is eleget tesz. Ezzel szemben álláspontja szerint az adatszolgáltatási lapot kiállító felperesi alkalmazott, (tanú
- neve) tanúkénti meghallgatásakor bemutatott felvételek nem igazolták, hogy az ellenőrzés során a televízió elhelyezésére szolgáló helyiség a vendégek előtt nyitva állt. Annak nem tulajdonított jelentőséget, hogy ez a helyiség nem volt kulcsra zárva. Az ítélet ellen benyújtott fellebbezésében a felperes annak keresete szerinti megváltoztatását kérte. Hangsúlyozta, hogy az alperes jelenlévő alkalmazottja mind a
- június 27-én, mind pedig a
- december 11-én kelt adatszolgáltatási lapot aláírta, azok egy-egy példányát képviselője a helyszínen hagyta. Kiemelte, az adatszolgáltatási lap tartalmazza a változás bejelentésére vonatkozó figyelmeztetést, de az alperestől ilyen nem érkezett. Előadta, az alperes a
- június 27-e és
- március 31-e közötti időszakra esedékes jogdíjakat az ezekről kibocsátott jogerős fizetési meghagyások alapján indult végrehajtási eljárásban kiegyenlítette, míg a
- április
- és szeptember 30-a közötti időszakra esedékes jogdíj érvényesítésére kibocsátott fizetési meghagyással szemben ugyan ellentmondással élt, a perré alakult eljárásban azonban tartozását megfizette, ezért a per a felek közös kérelmére megszüntetésre került. Utalt arra, az alperes törvényes képviselőjének perbeli nyilatkozatai ellentmondásosak: egyrészt azt adta elő, nem tudja, ki írta alá a
- június 27-én kelt adatszolgáltatási lapot, a
- sorszámú jegyzőkönyvben tett nyilatkozatából viszont az derül ki, hogy jelen volt az ellenőrzésen. Ezek az ellentmondásos nyilatkozatok nevezett szavahihetőségét megkérdőjelezik. Érvelése szerint az alperesi védekezés igazolására (tanú
- neve) tanúvallomása nem alkalmas, egyrészt ugyanis a tanú a
- június 27-i ellenőrzésen nem volt jelen,
- december 11-én pedig nem volt az alperes alkalmazottja, másrészt az alperessel fennálló alkalmazotti viszonya miatt vallomása elfogulatlanként nem értékelhető. Kiemelte, az alperes által csatolt fényképfelvétel nem cáfolja az adatszolgáltatási lap adatait, nem bizonyított ugyanis, hogy a fotó az ellenőrzés időpontjában készült. Ezzel szemben megítélése szerint (tanú
- neve) tanúvallomása aggálytalan, hiszen ha az ellenőrzés alkalmával az alperesi üzletben a belépni tilos tábla kifüggesztésre került volna, úgy az ellenőrzést végző személy oda nem mehetett volna be, és nem tudott volna ott fényképfelvételeket készíteni. Kiemelte, az alperesi képviselő nyilatkozata szerint azt a helyiséget, amelyben a tévékészülék található, a vendégek részére ismét megnyitották, ami bizonyítja, hogy a helyiség alapvető funkciója a vendégek fogadása. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Hangsúlyozta, önmagában az a tény, hogy a
- június
- napján lefolytatott ellenőrzést követően nem élt jogorvoslattal illetve a végrehajtás elkerülése érdekében eleget tett fizetési kötelezettségének, nem jelenti azt, hogy a
- december
- napján fennálló állapotot a
- június
- napján rögzítettek szerint kellene megítélni. Utalt arra, az adatszolgáltató lapot kiállító felperesnek kellene gondoskodnia arról, hogy az ellenőrzött üzlet képviseletében azt aláíró személy beazonosítható legyen. A fellebbezés alapos. A szerzői jogról szóló
- évi LXXVI. tv. (a továbbiakban: Szjt.)
- §-a értelmében a nyilvános zenefelhasználás jogdíjköteles. Az
(1)bekezdés alapján a szerzői jogdíjat a közös jogkezelő szervezetnek kell befizetni. A
(4)bekezdés szerint a felhasználó köteles a tervezett felhasználást és a már megkezdett felhasználás megváltoztatását a közös jogkezelő szervezetnek előzetesen bejelenteni. Ez a szervezet a felhasználást a helyszínen ellenőrizheti. A jogdíj megfizetésére irányuló igény érvényesítésének azonban nem feltétele a jogdíjkezelő szervezet által végzett ellenőrzés, az ott észlelteket rögzítő adatlap kitöltése, és annak az ellenőrzött szerv képviselője általi aláírása. Ez utóbbi körülmény csupán a felhasználás tényét igazolja az ellenkező bizonyításáig, magát a jogdíjfizetési kötelezettséget azonban a tényleges zenefelhasználás alapozza meg. Az a tény, hogy az alperes a
- június 27-e és
- szeptember 30-a közötti időszakban - ha csak végrehajtási illetve peres eljárás megindítását követően is - eleget tett jogdíjfizetési kötelezettségének, azt támasztja alá, hogy az üzemeltetett vendéglátóegységben történt zenefelhasználás. Ebből következően a
- június 27-én kiállított adatlap aláírása körülményeinek csak abból a szempontból van jelentősége, hogy a felperes milyen jogalapon érvényesítheti igényét. Az Szjt.
- §
(1)bekezdése alapján érvényesíthető a jogdíjigény, ha a felek között felhasználási szerződés jött létre. A perben nem volt megállapítható, hogy az adatlapot az alperes bélyegzőjét használva ki írta alá, így az sem, hogy az aláíró rendelkezett-e képviseleti jogosultsággal arra. Azzal azonban, hogy az alperes az adatszolgáltatási lap alapján a jogdíjfizetési értesítőben szereplő összeget megfizette, az esetlegesen képviseleti jog hiányában eljáró személy, mint álképviselő eljárását utóbb jóváhagyta (Ptk. 221. §
(1)bekezdés), ezáltal pedig a felhasználási szerződés létrejöttnek tekintendő. Csupán megjegyzi az ítélőtábla, hogy az írásbeli felhasználási szerződés hiányában folytatott zeneszolgáltatás olyan jogosulatlan felhasználást valósít meg, amelynek alapján az Szjt. 94. §
(1)bekezdés
- e)pontja szerinti polgári jogi igény érvényesítésére nyílik lehetőség. Ennek következtében a jogosulatlan felhasználó köteles a jogsértéssel elért gazdagodás megtérítésére, amelynek minimális összege a jogszerű felhasználás esetén járó díj. Mindezek alapján az alperest fizetési kötelezettsége alól nem mentesíti, hogy tisztázatlan maradt a 2012. június 27. napján kiállított adatlapot az alperesi üzlet részéről aláíró személye. Mindezek alapján az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a részéről nem történt zenefelhasználás. Az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben ezt az alperes nem bizonyította. Tény, hogy az alperes 2013. szeptember 30-áig a 2012. június 27-én kiállított adatlap alapján fizette a szerzői jogdíjat, változásbejelentés a részéről nem történt. A 2003. december 11-én végzett ellenőrzésről készült okirat már csupán televíziókészüléket tüntet fel, mint zeneszolgáltatásra alkalmas eszközt, az alperes azonban ezen adatszolgáltatási lap tartalmának ismeretében sem jelezte a felperesnek, hogy nyilvános zenefelhasználás nem történik, mert a televíziókészülék a vendégek elől elzárt helyiségben található. Ilyen védekezést csak a perben terjesztett elő. Ennek alátámasztására törvényes képviselőjének a vallomása nevezett nyilvánvaló érdekeltségére figyelemmel nem alkalmas, mint ahogyan az alperes alkalmazásában álló (tanú 2. neve) vallomása sem, aki egyrészt szintén nem tekinthető elfogulatlannak, másrészt pedig a 2013. novembere és 2014. novembere közötti viszonyokra nem tud hitelt érdemlően nyilatkozni, mert ebben az időszakban nem állt az alperes alkalmazásában. Helytállóan hivatkozik a felperes arra, hogy az alperes által csatolt fényképek sem bizonyítják az alperesi előadást. A fényképfelvételeken ugyanis dátum nem szerepel, így nem állapítható meg, hogy azok mikor készültek, következésképpen az adatszolgáltatási lap adatainak cáfolatára nem alkalmasak. Mindezekre figyelemmel megalapozottan érvényesít a felperes jogdíjigényt a perbeli időszakra, ezért az ítélőtábla annak megfizetésére kötelezte az alperest az Szjt. fent hivatkozott rendelkezései alapján. Az alperes az 1959. évi IV. tv. (továbbiakban: Ptk.) 298. §
- b)pontja szerint a jogdíj megfizetésével késedelembe esett, ezért köteles a Ptk. 301/A. §
(2)bekezdésében meghatározott mértékű késedelmi kamat megfizetésére is. A fentiekre figyelemmel a felperes pernyertesnek bizonyult, ezért az ítélőtábla mellőzte a perköltség fizetésére kötelezését. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta. A felperes mind az első, mind a másodfokú eljárásban pernyertes lett, ezért az ítélőtábla az alperest kötelezte a felperes általa megfizetett közjegyzői díjból, első- és másodfokú eljárási illetékből, valamint a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(1)bekezdés a) pontja,
(5)bekezdése és 4/A. §-a szerint megállapított ügyvédi munkadíjból álló első- és másodfokú perköltségének a megfizetésére. S z e g e d ,
- június
- Dr. Szeghő Katalin sk. Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet sk. Bereczkyné dr. Lengyel Nóra sk. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró