A határozat elvi tartalma: Nem eredményezi a szerződés semmisségét önmagában az a körülmény, ha a fél olyan dolog tulajdonjogának az átruházására vállal kötelezettséget, amelynek még nem tulajdonosa. Még létre nem jött követelés érvényesen nem engedményezhető. Pfv.VI.20.755/2014/8.szám A Kúria a dr. Tálos Zsuzsanna Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Tálos Zsuzsanna ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Törvényszéken 17.P.24.074/
- számon megindított és a Ítélőtábla 8.Pf.20.217/2013/
- számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélettel szemben a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság
- sorszám alatti ítéletét részben megváltoztatja és kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 13.000.000 (tizenhárommillió) forintot és annak
- január
- napjától járó késedelmi kamatát. A felperes által az alperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét 1.050.000 (egymillió-ötvenezer) forintra, az állam javára fizetendő kereseti illetéket pedig 630.000 (hatszázharmincezer) forintra leszállítja. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 70.000 (hetvenezer) forint fellebbezési és 150.000 (egyszázötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint felhívásra, az állam részére 1.750.000 (egymillióhétszázötvenezer) forint fellebbezési és 2.450.000 (kétmilliónégyszázötvenezer) felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ezt meghaladóan le nem rótt kereseti, fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s Az alperes
- szeptember 27-én eladta az Ó. Kft. (O. Kft.) részére a
- helyrajzi szám alatti ingatlan 262/10000 tulajdoni hányadát 13.000.000 forint és Áfa vételáron. A vétel tárgyát az ingatlanon található üzletház üzlethelyiségből és ahhoz tartozó kisegítő helyiségekből álló csoportja képezte. A vételárat a vevő kifizette és az ingatlanon birtokba lépett. Az O. Kft.
- december 18-án 13.000.000 forintért eladta a perbeli ingatlan tulajdoni hányadát a felperesnek. A felperes a vételárat kifizette és az ingatlant birtokba vette, majd azon átalakításokat, beruházásokat végzett. Az
- június 24-én létrejött megállapodással az O. Kft. átengedett minden, az ingatlan tulajdoni hányaddal kapcsolatos igényérvényesítési jogot és követelést a felperesnek. Az ingatlan tulajdonjogi hányad ugyanis a szerződés megkötésekor még nem állt az alperes tulajdonában és annak tulajdonjogát az alperes ezt követően sem szerezte meg, így nem tudta átruházni azt az O. Kft.re. Az O. Kft. felszámolás alá került, majd
- június 4-én törölték a cégnyilvántartásból. Az alperes eljárt tulajdonjoga ingatlan- nyilvántartásba való bejegyzésének érdekében, de a földhivatal végül a kérelmét és ennek alapján az O. Kft. és a felperes tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmét elutasította. Amikor a felperes erről
- áprilisában tudomást szerzett, kárigénnyel fordult az alpereshez. A felperes többszörösen módosított keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest az ingatlan 13.000.000 forint nettó vételárából, az átalakítás 2.654.248 forint költségéből, ezeknek a
- április 15-től
- november 19-ig lejárt kamataiból, valamint az ugyanezen időszakra számított, az üzletek bérbeadásának elmaradása miatti elmaradt haszonból eredő 27.121.754 forint követeléséből eredő, összesen 52.872.710 forint kára megtérítésére. Keresetét a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (régi Ptk.)
- §-ában,
- §-ának
(1)bekezdésében és 369. §-ának
(1)bekezdésében foglaltakra alapította azzal, hogy az alperes az O. Kft.-vel kötött szerződésének érvénytelensége, valamint a felperesnek az O. Kft.-vel kötött engedményezési szerződése folytán a felperes részére ilyen összeg megfizetésére köteles. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy az O. Kft.vel kötött szerződése nem volt semmis, a felperessel jogviszonyban nem állt, de a követelés elévült. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes által hivatkozott engedményezési szerződés csak egy jogviszonyt rögzített, de azt is csak általános jelleggel. A felperes által a perben követelt vételár, a beruházások ellenértéke és az elmaradt haszon a szerződésben nem került megjelölésre, de ilyen követelése az O. Kft.-nek nem volt az alperessel szemben és nem is lehetett. Az engedményezési szerződés időpontjában létre sem jött követelés - miután annak a tartalmi elemei nem határozhatóak meg - nem engedményezhető. Nem volt azonban megállapítható az alperes jogellenes magatartása sem abból eredően, hogy a földhivatal a tulajdonjogát az ingatlannyilvántartásba nem jegyezte be, ezért a régi Ptk. 339. §-ának
(1)bekezdésére alapított kereset ez okból sem lehetett megalapozott. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítélet szerint az alperes a szerződés alapján hibásan teljesített, ezért vele szemben kellékszavatossági, illetve a jogszavatossági, valamint, ha a hibás teljesítésből eredően a jogosultnak kárt okozott, akkor ebből eredő kártérítési igény érvényesíthető. Amikor a felperes tudomást szerzett arról, hogy tulajdonjogot nem szerezhet az ingatlanon, az O. Kft.-t már két éve felszámolták, ezért a felperes a perben az O. Kft.-vel kötött engedményezésre hivatkozott. Az engedményezési szerződésből azonban egyértelműen ki kell tűnnie annak, hogy az engedményezés mely követelésre és milyen terjedelemben vonatkozik. Nem kizárt a jövőben lejáró követelés engedményezése sem, ha az engedményezéskor már létezett az a jogviszony, amelyből a követelés fakadt. A felperes által érvényesíteni kívánt követelés azonban az engedményezési szerződés megkötésekor még nem jött létre, sőt az O. Kft.-nek ilyen igénye nem is lehetett az alperessel szemben, hiszen a vételárat a felperestől megkapta, a beruházás a felperes pénzeszközeiből valósult meg és az elmaradt haszonból bekövetkező kár is a felperesnél jelentkezett. Az engedményezési szerződés ezért a felperes kereshetőségi jogát az alperes és az O. Kft. közötti adásvételi szerződésből, illetve az alperes általi hibás teljesítésből eredő kártérítési követelés tekintetében nem alapozta meg. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a szerződésen kívüli károkozásra alapított kereseti kérelem tekintetében nem volt megállapítható, hogy az alperes a szerződés megkötésekor tudomással bírt volna arról, hogy a tulajdonszerzése akadályokba fog ütközik. Ezt támasztotta alá az is, hogy az alperes tulajdonjoga bejegyzése iránti kérelmét elutasító határozat
- április 7-én kelt, korábbi ilyen tartalmú határozatot a felperes nem tudott bemutatni. Nem volt tehát megállapítható, hogy az alperes az ingatlan értékesítése során bármely okból olyan felróható magatartást tanúsított volna, amely megalapozhatná a felperes kárigényét, ezért a kereset e tekintetben is elutasításra került. A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság kötelezését új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását és a keresetének helyt adó ítélet meghozatalát kérte. A felülvizsgálati kérelem indokolása szerint tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor azt állapította meg, hogy az alperes mindent megtett a tulajdoni viszonyok rendezésére. Az alperes olyan ingatlant értékesített, amely nem állt a tulajdonában, az elsőfokú eljárás során pedig elmaradt a kártérítési igény vizsgálata. Megalapozatlan és jogszabálysértő azonban véleménye szerint a másodfokú bíróság ítélete is, amely érthetetlen módon azt állapította meg, hogy a Földhivatal 161.412/
- számú határozatának kelte
- április 7-e volt. Ez a dátum a 31.128/1/
- számú határozathoz tartozott, a másik határozaton semmiféle dátum nem volt megtalálható. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes nem bizonyította, hogy az alperes az ingatlan értékesítésekor már tudott volna arról, hogy a jogszerzése akadályba ütközik. Ez a megállapítás azonban valótlan, hiszen az alperes már 1994-ben tudott erről, de nem a felperesnek kellett volna bizonyítani azt, hogy az alperes 1996-ban neki felróható módon adta el a tulajdonában nem álló ingatlant az O. Kft.-nek. Az eladónak kellett volna ugyanis igazolni azt, hogy az értékesíteni kívánt ingatlan a tulajdonát képezi. A felperes megkísérelte beszerezni a földhivataltól a rendelkezésre álló iratokat, de az ott tapasztalható káosz miatt nem volt megállapítható, hogy a 161.412/
- számú határozat kézbesítésére mikor került sor. Nem eshet azonban a felperes terhére az a tény, hogy az alperes más ingatlanát értékesítette. Minderről az alperes nyilvánvalóan tudott, így a másodfokú bíróság nem tehetett volna olyan megállapítást, amely szerint az alperes nem tanúsított a felperes kárigényét megalapozó felróható magatartást. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására és a felperes perköltségben történő marasztalására irányult. A felülvizsgálati kérelem részben alapos. A jogerős ítélet az ügy elbírálásához szükséges mértékben feltárt és helyesen megállapított tényállásból részben téves jogi következtetéseket vont le, ezért az e részében jogszabálysértő. Helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy ha az alperes a szerződésben vállalt kötelezettsége ellenére az ingatlan tulajdonjogát nem tudta átruházni a vevőre, akkor vele szemben jogszavatossági igény érvényesíthető (régi Ptk.
- §
(1)bekezdés). Az alperes a rendelkezésre álló peradatok szerint egészen
- évig a folyamatban volt eljárásokkal elérhette volna, hogy tulajdont szerezzen a perbeli tulajdoni illetőségen, ezért a szerződéses kötelezettségvállalása nem irányult lehetetlen szolgáltatásra. Nem érvénytelen önmagában egy adásvételi szerződés azért sem, mert annak megkötésekor az eladó még nem volt az adásvétel tárgyát képező dolog tulajdonosa, a felperes által hivatkozott okokból tehát a szerződés érvénytelensége nem volt megállapítható. (EBH
- 96.) Az alperes és az O. Kft. között, majd a felperes és az O. Kft. között tehát az adásvételi és engedményezési szerződések érvényesen létrejöttek, ezért az ügyben elsődlegesen a szerződéses jogviszonyok voltak irányadóak. A felperes keresetében az ingatlan vételára, az általa végzett beruházások, valamint az elmaradt haszna vonatkozásában érvényesített követelést az alperessel szemben. Helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy ezeket a követeléseket az O. Kft. 1998-ban nem tudta a felperesre engedményezni, mert ilyen követelései az alperessel szemben nem állhattak fenn. Az O. Kft. a vételárat a felperestől megkapta és a felperes azt nem követelte tőle vissza, ebből eredően tehát bekövetkezett kára nem volt. A beruházásokat nem az O. Kft. hanem a felperes végezte és a felperesnél jelentkezett az elmaradt haszon is. A felperes tehát ezeket a követeléseit a vele szerződéses viszonyban álló O. Kft.-vel szemben érvényesíthette volna és ennek eredményessége esetén lett volna módja az O. Kft.-nek esetleges igényérvényesítésre az őt ért károk tekintetében az alperessel szemben. A még fel sem merült, létre sem jött követelések előzetes engedményezésére ennek megfelelően tehát nem volt lehetőség, egy ilyen engedményezésnek ugyanis nem állapítható meg a tárgya, így annak vonatkozásban konszenzus sem jöhetett létre a szerződő felek között. (régi Ptk.
- §
(1)bekezdés, BH
- 380.) A felperes kára abból eredt, hogy az általa megkötött és teljesített szerződés ellenére nem tudta megszerezni az ingatlan tulajdonjogát. Kárigénye tehát nem szerződésen kívüli károkozásból ered, ezért elsődlegesen a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdésében foglaltak nem lehetnek irányadóak a jogviszonyban. A jogerős ítéletben leírtaknak megfelelően ugyanis ezen jogszabályi rendelkezés alapján csak akkor lett volna megállapítható az alperes kártérítő felelőssége, ha az alperes a felperes irányában tanúsított olyan magatartást, amely ok-okozati összefüggésben áll a felperes kárának bekövetkeztével. Helyesen állapította meg azonban a jogerős ítélet, hogy ilyen jogellenes magatartást az alperes nem tanúsított és tőle elvárható módon eljárt a tulajdonjog megszerzésének érdekében. Az, hogy ez nem járt sikerrel, az O. Kft.-vel kötött szerződésének a részéről történő megszegéséhez vezetett, de ez önmagában nem alapozza meg az O. Kft.-től jogot szerző felperes kárigényét. Közvetlenül a felperessel szemben olyan magatartást nem tanúsított, amellyel arra bíztatta volna a felperest, hogy az ingatlant vegye meg, vagy ott beruházásokat végezzen. Figyelembe kellett venni ebben a tekintetben azt is, hogy a felperesnek az ingatlan-nyilvántartásból tudnia kellett arról, hogy nem tulajdonostól vásárolt és így a vétel kockázatait vállalta viselni. A beruházásaiból és az elmaradt haszonból eredő károkat tehát a felperes az alperessel szemben nem érvényesítheti. Eltérő azonban mindezektől a vételár helyzete. Az O. Kft. ugyanis kifizette a 13.000.000 forintot az alperesnek, aki ennek fejében a tulajdonjogot nem tudta átruházni rá. A szerződésben bízva a vételárat a felperes is kifizette az O. Kft.-nek, akitől azonban azt már nem tudja visszakövetelni. A cég a törlése folytán nem léphet fel ezzel az igénnyel az alperessel szemben, aki azonban így jogalap nélkül van a kifizetett vételár birtokában. A vételárat az alperes szerződésszegése miatt elvesztő felperes ezért - a régi Ptk. 361. §-ának
(1)bekezdése alapján - jogosult a rovására vagyoni előnyhöz jutott alperestől az alpereshez került vételár visszakövetelésére. A felperes keresete az általa megjelölt ténybeli alapon a vételár visszafizetésére irányult, ugyanaz a ténybeli alap jelenti az ítéleti döntés alapját is, ezért a felperes jogcímben való tévedése, annak eltérő megítélése nem vezethetett a kereset elutasításához. A felperes egészen
- áprilisáig abban a hiszemben volt, hogy az ingatlan tulajdonát megszerezheti, aminek érdekében - saját előadása szerint - az alperes el is járt. Ezt követően vált csak egyértelművé a felperes számára is, hogy tulajdonjogot nem fog szerezni, ekkor viszont - a felek előadása szerint legkésőbb
- decemberében - fellépett a vételár kifizetéséből eredő kárigényével az alperessel szemben és azt érvényesíteni kívánta. Addig amíg eljárások folytak, reális esély volt a szerződés teljesítésére, a régi Ptk.
- §-ának
(2)bekezdése alapján alapján ezért az elévülés nyugodott, majd az akadály megszűnésétől számított egy éven belül a felperes a követelését érvényesítette. A felek az elévüléssel kapcsolatos álláspontjukat az eljárás során részletesen kifejtették, de az alperes által hivatkozottak alapján - 2004. decemberéig a követelés elévülése nem következett be.( 17.P.24.074/2011/9. Számú jegyzőkönyv) A Kúria mindezek alapján - a Pp. 274. §-ának
(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával - a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét - a Pp. 253. §
(2)bekezdésének megfelelően - részben megváltoztatta és kötelezte az alperest a felperes javára a vételár és a visszakövetelésének időpontjától számított, régi Ptk. 301. §
(1)bekezdése szerinti késedelmi kamata megfizetésére. A Kúria a határozatának megfelelően - a Pp. 270. §-ának
(1)bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban, a Pp.
- §-a alapján pedig a fellebbezési eljárásban is irányadó - Pp.
- §ának
(1)bekezdése alapján döntött a részleges pernyertességpervesztesség arányában a perköltségek viseléséről. Az érvényesített követelés tekintetében a felperes 30 %-ban vált pernyertessé, ennek megfelelő mértékben került ezért sor az általa az alperesnek fizetendő perköltség, továbbá az állam javára fizetendő le nem rótt eljárási, fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére. A munkadíjból álló költség figyelemmel a Pp. 67. §-ának
(2)bekezdésében foglaltakra - a 32/
- (VIII.22.) IM rendelet
- §-ának
(2),
(5)és
(6)bekezdése alapján a került meghatározásra. Az Itv. 74. §-ának
(3)bekezdése alapján alkalmazott 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §-ának
(2)bekezdése, valamint 15. §-ának
(1)és
(3)bekezdése alapján pervesztességének arányában az illetékfeljegyzési joga folytán a felperes köteles a le nem rótt illeték megfizetésére, míg a további illeték az alperes személyes illetékmentessége folytán az állam terhén marad. Budapest,
- május
- Dr. Kollár Márta s.k. a tanács elnöke, dr. Puskás Péter s.k. előadó bíró, Tamáné dr. Nagy Erzsébet s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Sz.Sz. bírósági ügyintéző