Mfv.10646/2014/4 – Kúria

(2)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.646/2014/4.szám A Kúria a dr. Bagi Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Bagi Éva ügyvéd, által képviselt felperesnek a dr. jogi előadó által képviselt Megyei Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.183/2014/

1. számú ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.183/2014/
2. számú ítéletét hatályában fenntartja. A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli. Indokolás Az alperes elsőfokú határozatát, melyben a felperes öregségi nyugdíj megállapítása iránt előterjesztett kérelmét elutasította, a másodfokon eljáró társadalombiztosítási szerv a
3. január
4. napján kelt számú határozatával helybenhagyta, megállapítva, hogy a felperes által a vitatott időszakban betöltött munkakörök egyike sem szerepel társadalombiztosítási nyugellátásról szóló
5. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) végrehajtására kiadott 168/
6. (X.6.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Tnyvhr.)
7. számú mellékletét képező korkedvezményes munkakörök jegyzékében. Az okiratok szerint a felperes ugyan foglalkozási megbetegedés veszélyének kitett munkakörökben dolgozhatott, mely nem azonos a korkedvezményre való jogosultsággal. A felperes kereseti kérelmében kérte a társadalombiztosítási határozatok megváltoztatásával annak megállapítását, hogy öregségi nyugdíjra jogosult, másodlagosan a társadalombiztosítási határozatok hatályon kívül helyezése mellett az alperes új eljárásra utasítását. Álláspontja szerint a társadalombiztosítási szervek a tényállást nem tárták fel teljes körűen, köztudomású tényeket nem vettek figyelembe és nem értékeltek, a vonatkozó jogszabályokat tévesen értelmezték és alkalmazták. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, jogi és ténybeli indokait fenntartva. A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. A bíróság megállapította, hogy a felperes
8. július
9. napjától
10. december
11. napjáig a P. M. V.(H. M.V., P.Nyrt.)
12. január 1-től
13. december 31-ig pedig a P.Kft.-nél betanított munkás, gépbeállító, keverőüzemi anyagos, keverőüzemi csoportvezető, gépbeállító lakatos munkakörben dolgozott, mely munkakörökben - a használt technológiából kifolyólag - egészségre ártalma munkahelyen, egészségre ártalmas munkát végzett. A felek által nem volt vitatott, hogy a felperes által betöltött munkakörök a Tnyvhr.
14. számú mellékletében nem szerepeltek. A bíróság nem fogadta el a felperes azon érvelését, hogy önmagában az egészségre ártalmas munkakörökben történő munkavégzés megalapozná a korkedvezményre jogosultságot. A bíróság utalva a KGD 2007.
15. számú és a BH 2013.
16. számon közzétett eseti döntésekre - arra a következtetésre jutott, mivel a felperes munkakörei nem szerepelnek a Tnyvhr.
17. számú mellékletében és azokkal tartalmukban sem azonosak, a végzett munka időtartama a korkedvezményre jogosító időként nem ismerhető el. A bíróság rögzítette ítéletében - a felperes álláspontjával ellentétben - a társadalombiztosítási szervek eleget tettek tényállás feltárási és bizonyíték értékelési kötelezettségüknek, ezért a felülvizsgálni kért határozatok nem jogszabálysértők. A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a korkedvezményre való jogosultsága megállapítását, másodlagosan a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását, valamint az alperes költségeiben való marasztalását kérte a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló
18. évi CLXVII. törvény (a továbbiakban: Knymt.)
19. §

(1)és

(2)bekezdése, a Tny. 8. §

(1)-

(3)bekezdése, 8/B. §

(1)bekezdése, 19. §

(1)bekezdése, a Tnyvhr. 29. §

(1)bekezdése, valamint a Pp. 206. §

(1)bekezdése és 221. §

(1)bekezdése megsértését, illetve téves alkalmazását állítva. A felperes kifogásolta, hogy sem a munkaügyi bíróság, sem a társadalombiztosítási szervek a tényállást nem tárták fel kellő körültekintéssel az általa megjelölt körülményeket, a köztudomású tényeket figyelmen kívül hagyták, emiatt megalapozatlan, helytelen jogi következtetésre jutottak. Álláspontja szerint a munkaügyi bíróság jogértelmezése a jogalkotói szándékkal ellentétes eredményre vezet, mivel annak ellenére fosztja meg a korkedvezmény lehetőségétől, hogy egészségkárosító munkavégzési helyen és munkakörökben dolgozott. A felperes felülvizsgálati kérelmében szó szerint megismételte a kereseti kérelmében előadottakat, mely szerint köztudomású tény, hogy a H. M. V.-nál (illetve általánosságban a hazai műanyagcsőgyártó iparban) az 1970-es, és 1980-as években a felperessel azonos, illetve hasonló fizikai munkát végző munkavállalók a munkavégzés ágazati, technológiai sajátosságaiból eredően, folyamatosan az emberi szervezet fokozott igénybevételével járó körülmények között dolgoztak, döntően a jelentős ólomártalomnak kitetten. E munkavállalók az ólomártalom miatt szintén köztudomásúan rendszeres, kötelező egészségügyi vizsgálatoknak, különösen vérvizsgálatoknak voltak alávetve, amely körülmények miatt a foglalkoztatóval szemben számos munkaügyi kártérítési per volt folyamatban, és amely perekben a foglalkoztatót rendszeresen elmarasztalták. A perben csatolt bizonyítékok alátámasztották, hogy a foglalkoztató csőüzemében a megalakulástól kezdve a műanyagcsövek gyártásához ólomtartalmú adalékanyagot alkalmaztak, ami az emberi szervezetre különösen veszélyes volt. A munkavállalóknál emiatt havonta biológiai monitorozás történt, az ólomártalmas munkahelyekről ólomfertőzés miatt időszakonként több munkavállaló is kitiltásra került. A munkavállalók a por- és ólomártalomnak voltak kitéve, a KÖJÁL mérései szerint a MAKértékek többszörösei voltak a megengedettnél. A felperes hivatkozott arra is, hogy a csatolt dokumentumok tanúsítják, hogy az

1. július
2. és
3. december 31., valamint az
4. január
5. és
6. december
7. közötti időben egészségre különösen ártalmas munkakörökben dolgozott annak alapján a Tny. által biztosított 3 év korkedvezményre jogosult. A fentebb részletezett körülmények alapján köztudomásúnak minősülő tényeket a bíróságnak értékelnie kellett volna, kétség esetén pedig bizonyítást kellett volna lefolytatnia arra vonatkozóan, hogy a felperes az általa ténylegesen végzett munka alapján jogosult-e a korkedvezményre, illetve az egészségi ártalmak vonatkozásában a betöltött munkakörök a jogszabályban felsorolt munkakörökkel azonos megítélés alá esnek-e. Ez nem történt meg, így a bíróság hiányos tényállás alapján helytelen jogi következtetésekre, jogértelmezésekre jutott, a jogosultság szempontjából ugyanis nem a munkakör megnevezésének, hanem a ténylegesen ellátott munkakörnek van jelentősége. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, kiemelve, hogy egy adott munkakörben végzett munka, akkor ismerhető el korkedvezményesnek, ha az a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében szerepel, a végzett munka megegyezik a jegyzék munkaköri leírás rovatában megfogalmazott tevékenységgel, és a korkedvezmény hatálya kiterjed a gazdálkodó szervezetre. A közigazgatási eljárás során az alperes Ellenőrzési Osztálya helyszíni ellenőrzést folytatott le a P. Nyrt.-nél - mely gazdasági társaság jogutódja a H. M. V.-nak és a P. M. Kft.-nek - melynek alapján megállapítást nyert, hogy a felperes a perbeli foglalkoztatónál betanított munkás, gépbeállító, keverőüzemi anyagos és gépbeállító lakatos munkakörökben dolgozott, mely munkakörök a Tnyvhr.
8. számú melléklet korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében nem szerepelnek. Alperes kiemelte, hogy köztudomású tényekre alapozva korkedvezményre jogosító idő - a felperes álláspontjával ellentétben - nem ismerhető el. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
9. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A felperes a felülvizsgálati kérelemben felsorolt jogszabályok munkaügyi bíróság általi megsértését lényegében a hatóságok és a bíróság tényállás megállapítási kötelezettségének elmulasztása okán állította, másrészt azt sérelmezte, hogy a hatóságok és a bíróság az általa köztudomásúnak tartott tények figyelembe vétele nélkül, téves jogértelmezés eredményeként hozták meg határozataikat. A Pp. 206. §

(1)bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. A Kúria töretlen gyakorlata értelmében (BH 1995.193., BH

1. 44.) a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen csak akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes volt. A felperes iratellenességet nem panaszolt, a bizonyítékok mérlegelésében okszerűtlenség nem mutatható ki. A Kúria gyakorlata következetes a tekintetben is, hogy a jogerős ítéletben mérlegeléssel megállapított tényállás felülmérlegelésére nincs lehetőség a felülvizsgálati eljárásban. A közigazgatási perben a felperesnek kell bizonyítania, hogy a támadott határozat téves ténymegállapítás eredményeként született (Kfv.II.28.124/1998.). A felperesnek az igényelt kedvezményre való jogosultsága megállapítása érdekében azt kellett volna bizonyítania, hogy a Tnyvhr.
2. számú mellékletében nevesített korkedvezményre jogosító munkakörben vagy más elnevezésű, de tartalmában a nevesített munkaköröknek megfelelő munkakörben dolgozott, a munkakör azonosítható a Tnyvhr.
3. számú melléklete munkaköri leírása alatti tevékenység-leírással és a korkedvezmény ágazati hatálya kiterjed az adott munkahelyre (Mfv.III.10.302/2014/4., Mfv.III. 10.576/2013/5., Mfv.III.10.520/2012/4.). A felperes nem jelölt meg olyan, a Tnyvhr.
4. számú mellékletében szereplő munkakört, amely az általa betöltött valamely munkakörrel, megnevezésében vagy akár tartalmában megegyezik. A jogosultság tisztázása érdekében, további bizonyítás elrendelésére nem volt ok, az abban az esetben lett volna szükséges, ha a felperes megtud nevezni olyan Tnyvhr.
5. számú mellékletében szereplő munkakört, amelynek az általa betöltött munkakör tartalmában megfelel. Önmagában annak igazolása, hogy valamely munkahelyen a munkavállalók egészségi ártalomnak voltak kitéve, a korkedvezményre jogosultságot nem bizonyítja, mindezek miatt sem a tényállás megállapítása, sem a bizonyítékok értékelésével kapcsolatos kötelezettségek megsértése nem volt megállapítható. A Tny.
6. §

(1)bekezdése azokat a személyeket jogosítja korkedvezményre, akik a szervezet fokozott igénybe vételével járó, továbbá az egészségre különösen ártalmas munkát végeznek. Az, hogy melyek azok a munkakörök, amelyek a kedvezményre jogosítanak, a törvényhozó csak szűk körben a Tny. 8/A.- 8/B.§-ok alapján és a Tnyvhr.

1. § -
2. §-aiban, valamint az
3. számú mellékletben meghatározott keretek között bízta a jogalkalmazó szervek mérlegelésére.(Mfv.III.10.302/2014/4.). A munkaügyi bíróság ítéletében helytállóan hivatkozott a Tny.
4. §-a, 8/B. §-a, és a Tnyvhr.
5. számú melléklete alkalmazásával kapcsolatos bírói gyakorlatra és helytálló következtetést vont le azokból. A felperes felülvizsgálati kérelmében olyan indokokat, amelyek alapján a Knymt.
6. §

(1)-

(2)bekezdése, a Tny. 8. §

(2)-

(3)bekezdése, 19. §

(1)bekezdése, a Tnyvhr. 29. §

(1)bekezdése és a Pp. 221. §

(1)bekezdése megsértésének önálló, érdemi vizsgálatára sor kerülhetett volna, nem jelölt meg, ezért e körben a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálatát mellőzte. Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályokat, ezért azt a Pp. 275. §

(3)bekezdése alkalmasával hatályában fenntartotta. Az alperes a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségei megtérítését nem kérte, ezért a Kúria a Pp. 78. §

(2)bekezdése alapján e tárgyban mellőzte a határozat hozatalt. A Kúria a felülvizsgálati eljárás illetékéről a Tny.

1. §-a alapján határozott. Budapest, 2015.április
2. Dr. Zanathy János sk. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin sk. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin sk.bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő