Mfv.10676/2013/3 – Kúria

(1),

1. III. Tv.
2. §,
3. III. Tv.
4. §

(3)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.676/2013/3.szám A Kúria a Szabóné dr. Sipos Gabriella pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Megyei Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 1.M.904/

1. szám alatt indított és a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
2. július 12-én kelt 1.M.904/2012/
3. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi 1.M.904/2012/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. A pervesztes felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli. Bíróság és a I n d o k o l á s A felperes
5. december
6. napján benyújtott rokkantsági nyugdíj megállapítása iránti igényét az alperes a
7. április
8. napján kelt határozatával elutasította, mivel a felperes össz-szervezeti egészségkárosodásának mértéke
9. január
10. napjától 33%-osnak véleményezhető. A felperesi fellebbezés folytán eljárt Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Jogorvoslati Főosztálya az elsőfokú határozatot a
11. július
12. napján kelt határozatával helybenhagyta, megállapítva, hogy a felperes össz-szervezeti egészségkárosodásának mértéke
13. október
14. napjától 42%. A felperes keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz, melyben kérte a másodfokú társadalombiztosítási határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az alperes új határozat hozatalára utasítását annak megállapítása mellett, hogy az egészségkárosodásának mértéke
15. december
16. napján benyújtott igénybejelentés időpontjában és azóta is eléri az 50%-os mértéket, ezért a rokkantsági nyugdíj megállapításához szükséges törvényi feltételekkel rendelkezik. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, fenntartva határozatai ténybeli megállapításait, jogi indokait. A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.904/2012/
17. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Döntése indokolásában a munkaügyi bíróság arra hivatkozott, hogy a perben kirendelt igazságügyi orvosszakértő szakvéleményében a felperes össz-szervezeti egészségkárosodásának mértékét
18. október
19. napjától 46%-os mértékűnek értékelte. Az NRSZH orvosi bizottságainak szakvéleményére és az azokkal egyező igazságügyi szakértő szakvéleményére és kiegészítő szakvéleményére figyelemmel állapította meg a bíróság, hogy a rokkantsági nyugdíjra való jogosultság törvényi feltételei közül az ellátás megállapításához a szükséges mértékű egészségkárosodás a felperes esetében hiányzik, amelyre tekintettel helytállóak az első- és másodfokú határozatok, így a felperes keresetét el kellett utasítani. A bíróság jogerős ítélete ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, vitatva az NRSZH első- és másodfokú szakvéleményében, illetőleg az igazságügyi szakértői szakvéleményben megállapított százalékos mértéket. Álláspontja szerint a munkaügyi bíróság ítélete jogszabálysértő, mert a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló
20. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 36/A. §

(1)bekezdésben meghatározott százalékos mértékű össz-szervezeti egészségkárosodással a felperes rendelkezik, kellő körültekintéssel megállapítható, hogy össz-szervezeti egészségkárosodásának mértéke 50%-os. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint. A Kúriának a felülvizsgálati kérelemben foglaltak szerint azt kellett vizsgálnia, hogy a munkaügyi bíróság az eljárási és anyagi jogi szabályokat betartva hozta-e meg döntését és mindezt abban a körben vizsgálta, amelyben a felülvizsgálati kérelemben sérelmezte a felperes az ítéletet. A munkaügyi bíróság a jogszabályok helyes értelmezésével rendelkezett igazságügyi orvosszakértői vélemény beszerzéséről. Ezt követően két egymástól teljesen elkülönült különböző orvosi testület és orvosszakértői vélemény egybehangzó megállapítása volt az, hogy a felperes össz-szervezeti egészségkárosodása nem éri el a Tny. 36/A. §-ában meghatározott mértéket, az 50%-ot. A Pp. 177. §

(1)bekezdése a bíróság kötelezettségévé teszi, hogy a perben szakértő kirendelésével tisztázza azokat a tényeket, körülményeket, amelyek megállapításához olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik. A Pp. 182. §

(3)bekezdése szerint, ha a szakvélemény homályos, hiányos, önmagával vagy más szakértő véleményével, illetve a bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez egyébként nyomatékos kétség fér, a szakértő köteles a bíróság felhívására a szükséges felvilágosítást megadni. A fél erre irányuló indítványa alapján a bíróság más szakértőt rendelhet ki. A Kúria a Tny. 36/A. §

(1)bekezdés a) pontja és a Pp. 182. §

(3)bekezdése alkalmazása kapcsán már korábbi határozataiban kifejtette, hogy az egészségkárosodás valós és helyes mértékének meghatározása, illetve az egyéb kérdések (kezdő időpont) orvosi szakkérdések, tehát szakértői megválaszolást igényelnek. A rokkantságon alapuló ellátások tárgyában hozott társadalombiztosítási határozatok alapjául szolgáló, az NRSZH bizottságai által adott szakvélemények/szakhatósági állásfoglalások és a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránti perben beszerzett igazságügyi orvosszakértői vélemények orvosszakmai kérdésekben kimutatható ellentmondásai, amennyiben az eltérések a per eldöntésére kihatással bírnak, a bíróságnak további szakértői bizonyítás elrendelésével kell feloldania, az orvosszakmai kérdésekben kimutatható ellentmondások bírói mérlegelés útján nem oldhatók fel (EBH 2005.1359.). Nem vitás, hogy a társadalombiztosítási szerv által lefolytatott orvosszakértői bizonyítás eredménye ugyanaz volt, mint a jelen bírósági eljárásban kirendelt igazságügyi orvosszakértői véleményében foglalt megállapítások. Minden betegséget együttesen értékelve jutott az NRSZH orvosszakértői testülete, illetve az igazságügyi orvosszakértő az egészségkárosodás mértéke súlyának meghatározására, így további orvosi vizsgálat szükségtelen lett volna. A felperes a perben és a felülvizsgálati kérelmében sem tudott rámutatni az egészségkárosodása tárgyában adott igazságügyi orvosszakértői vélemény olyan aggályára (hiányosságára, ellentmondásosságára), amely további szakértői bizonyítást indokolttá tette volna. A munkaügyi bíróság a rendelkezésre álló NRSZH orvosi bizottsági vélemények és igazságügyi orvosszakértő egybehangzó szakvéleménye alapján helytálló ítéletet hozott, ezért azt a Kúria a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alperesnek a felülvizsgálati eljárásban perköltség igénye nem volt, ezért a Kúria annak viseléséről a Pp. 78. §

(2)bekezdése alapján nem döntött. A pervesztes felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját a

1. évi LXXX. törvény 11/A. §-a alapján, a felülvizsgálati eljárásban felmerült illetéket a magyar állam viseli a Tny.
2. §-a értelmében, mert a nyugellátással, illetve egészségkárosodással kapcsolatos perek tárgyi illeték- és költségmentesek. Budapest,
3. szeptember
4. Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: kúriai tisztviselő