A határozat elvi tartalma: A felperes társadalombiztosítási jogviszonyát nem az 1997. évi LXXX. tv. 5. §
(1)bek. a) pontja szerinti munkaviszony, hanem a 5. §
(1)bek. f) pontja szerinti társas vállalkozási jogviszony keletkeztette, ezért munkaviszony megszüntetésére irányuló megállapodás alapján a korhatár előtti ellátásra való jogosultság a 2011. CLXVII. tv. 7. §
(1)bekezdés f) pontja szerinti feltétele nem teljesült. 2011. CLXVII. Tv. 7. §
(1)f),
- XXII. Tv.
- §,
- IV. Tv.
- §
(1)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.592/2014/4.szám A Kúria a dr. Ványi Ambrus ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Kormányhivatal Nyugdíjfolyósító Igazgatóság alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság által
- július
- napján kelt 2.M.394/2014/
- sorszámú jogerős ítélet ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.394/2014/
- számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja. Az elsőfokú bírósági magyar állam viseli. és a felülvizsgálati eljárás illetékét a I n d o k o l á s Az alperes a felperes által előterjesztett korhatár előtti ellátás megállapítására irányuló igénybejelentését - a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szól
- évi CLXVII. törvény (a továbbiakban: Knymt.)
- §
(1)bekezdése alkalmazásával elutasította. A felperes fellebbezésében a tényállás pontatlanságát kifogásolva arra hivatkozott, hogy az A. Bt.-nél (Bt.) a tagsági és munkaviszonya, valamint képviselői tisztsége
- december 30-i hatállyal megszűnt. A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Megállapította, hogy a felperes
- december 29től
- december 30-ig a Bt. egyedüli beltagja és üzletvezetője,
- december 29-től
- május 31-ig a társaság személyesen közreműködő beltagja volt,
- január 1-től tagsága
- december 30-i megszűnéséig, mint kiegészítő tevékenységűnek nem minősülő társas vállalkozó volt biztosított. A Bt.
- június 1től tévesen „bírálta el" a felperes jogviszonyát, mivel nem társas vállalkozóként jelentette biztosítottnak. A gazdasági társaságokról szóló
- évi IV. törvény (Gt.) és a Munka Törvénykönyvéről szóló
- évi XXII. törvény (Mt.) szerint az egy beltaggal rendelkező társaság természetes személy egyedüli beltagja saját magával nem köthet munkaszerződést, munkaviszony „munkaügyi és jogi szempontból" sem jöhet létre. A Gt.
- szeptember 1-től hatályos rendelkezései szerint az üzletvezetői tevékenység - a társasági szerződés rendelkezései alapján - ellátható munkaviszony keretében, a társaságnál felmerülő egyéb feladatok azonban nem, mert a munkáltató és a munkavállaló személye nem lehet azonos. A társadalombiztosítási nyilvántartás 2007-
- évi adatai, a NYENYI-lapok szerint a felperes kiegészítő tevékenységűnek nem minősülő társasvállalkozó, a Knymt.
- §
(1)bekezdés f) pontjában írt,
- december 27-én kelt egyoldalú jognyilatkozat érvénytelen, mert ezen időpontban a felperes a Bt. egyedülő beltagja volt, így saját magával nem köthetett megállapodást sem. A felperes a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálati iránti keresetében a Gt.
- §
(1)bekezdése, 22. §
(2)-
(3)bekezdése, 91. §
(2)bekezdése és az Mt. 76. §
(1)bekezdése megsértését állította, mert a közte és a Bt. között
- június
- és
- december
- között fennálló, villanyszerelő-anyagbeszerző munkakörben való alkalmazottkénti foglalkoztatására létrejött munkaviszonyt a társasági szerződés és módosításai, a taggyűlési határozatok és a munkaszerződés bizonyították, így a
- december 27-én kelt, a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó egyoldalú jognyilatkozat alapján az ellátás Knymt.
- §
(1)bekezdés f) pontja szerinti feltétele teljesült. A munkaügyi bíróság - elfogadva a felperes érvelését - a társadalombiztosítási határozatokat hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra és az ellátás megállapítására „utasította". A bíróság megállapította, hogy felperes az üzletvezetői és képviselői tisztségeket nem munkaviszony keretében látta el, a felperes a Bt. beltagjaként a Bt. „munkaszerződés szerinti alkalmazottja" volt, „a Bt.-vel munkaviszonyban álló tagként biztosított volt". A munkaviszony
- december 30-ával való megszüntetésére vonatkozó egyoldalú jognyilatkozatot a felperes, mint munkavállaló tette, a Bt., mint elkülönült jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság felé, ezért nem helytálló az alperes azon álláspontja, hogy a felperes a megállapodást saját magával kötötte. A bíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (Ptk.)
- §
(3)bekezdésére és a Gt. 28. §
(1)bekezdésére utalva megállapította, hogy a jognyilatkozat megtételekor a felperes volt a Bt. egyedüli beltagja, ezért a hozzájárulást neki kellett aláírni, ez azonban nem jelenti azt, hogy a Bt. azonos lenne a tagjával. Az ítéleti érvelés szerint a Gt. 22. §
(3)bekezdéséből nem következik, hogy kizárólag üzletvezetői feladatok láthatók el munkaviszony keretében. A munkaviszonyt nem a társadalombiztosítási nyilvántartásba való bejelentés keletkezteti, ezért nem helytálló az alperes azon hivatkozása sem, hogy a felperes a perbeli időszakra vonatkozóan saját maga jelentette be és „szerepeltette" magát társasvállalkozás tagjaként a társadalombiztosítási nyilvántartásba. A munkaviszony „meglétének" szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a vitatott időszakra a Bt., mint foglalkoztató kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő társas vállalkozóként teljesítette a beltagjára vonatkozó járulékbevallásait, ennek adójogi szempontból van jelentősége. Mindezekből pedig az következik, hogy a felperes esetében a Knymt. 7. §
(1)bekezdés f) pontjában foglalt feltétel fennáll. A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Az alperes idézte a Knymt. 7. §
(1)bekezdését és a
- § törvényjavaslatához fűzött indokolást, amelyekből álláspontja szerint - következik, hogy a Knymt.
- §
(1)bekezdés f) pontja a társas vállalkozókra nem terjed ki, mert a társas vállalkozói jogviszonyt sem egyoldalú jognyilatkozattal, sem megállapodással nem lehet megszüntetni a Gt. 2011-2012. években hatályos - alperes által konkrétan meg nem jelölt - rendelkezései szerint. Az alperes szerint a Gt. 22. §
(2)-
(3)bekezdései kizárólag az üzletvezetői tevékenységre vonatkozóan teszik lehetővé, hogy amennyiben a társasági szerződés eltérően rendelkezik a vezetői tisztséget munkaviszonyban lássa el az egyszemélyes gazdasági társaság tagja, a vezetői tisztséget - ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik - nem láthatja el munkaviszonyban az egyszemélyes gazdasági társaság tagja, illetve a közkereseti társaság és a betéti társaság üzletvezetésre egyedül jogosult beltagja [Gt. 22.§
(3)bekezdés]. Az alperes hivatkozott arra, hogy a Bt. társasági szerződése szerint a felperes a képviselői és az üzletvezetői tisztségeket a továbbiakban kifejezetten nem munkaviszony keretében látja el, az üzletvezetésen kívüli egyéb feladatokat azonban a társaság egyedüli tagja munkaviszonyban nem láthatja el, mert a Gt. nem tartalmaz olyan speciális rendelkezést, mint a vezető tisztségviselők tekintetében. Az alperes utalt a Ptk. 221. §
(3)bekezdésére is, amelynek alapján a társaság nem köthet érvényes munkaszerződést az egyedüli beltaggal. Mindezek alapján a
- december 27-ére dátumozott egyoldalú jognyilatkozat sem lehet érvényes, mert a felperes egyedüli beltagként saját személyére nem köthetett megállapodást, ennek alapján pedig a Knymt.
- §
(1)bekezdés f)pontja szerinti feltétel sem teljesült. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és az alperes költségekben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint a perben kizárólag azt a kérdést lehetett vizsgálni, hogy a felperes, mint magánszemély alkalmazott, a munkaviszonya - perben igazolt - tényére és megszűnési körülményeire tekintettel jogosult-e a korhatár előtti ellátásra. Hivatkozott arra, hogy a munkaszerződés létrejötte és módosulásai a Bt. egyedi taggyűlési határozatai szerint történtek, a taggyűlési határozatok jogszabályellenességét pedig eddig egyetlen hatóság sem állapította meg. A felperes munkaviszonyát a Bt. módosított társasági szerződése is tartalmazta, a társasági szerződés módosításokat a Cégbírósághoz is előterjesztették, azok törvénysértő voltát hatóság, bíróság mindeddig nem állapította meg. Ennél fogva a munkaviszonyra vonatkozó társasági szerződési rendelkezések hatályosak, munkajogi szempontból is irányadóak, érvényesek és hatályosak a vitatott időszak megítélése során. A munkaszerződések létrejöttére az Mt. és a Gt. szabályai irányadók, amely szabályok betartásra kerültek, ebből következően a munkaviszony „hatályosan" létrejött és - figyelemmel arra, hogy annak érvénytelenségének megállapítására nem került sor - fennállt 2012. december 30-ig. A felperes a munkaviszony 2012. december 30án történt megszűnésével kapcsolatos iratokat megkapta, igénybejelentését ezen, valamint a jogszabály által megkívánt valamennyi irat, így pl. a közös megegyezésre vonatkozó okirat becsatolásával terjesztette elő. E perdöntő körülményeket a munkaügyi bíróság helyesen vette figyelembe. A felperes végül utalt arra is, hogy az alperes a Bt. ellenőrzését a közelmúltban megkezdte, a jelen perhez egyébként nem tartozó megállapításait azonban a címére nem küldte meg, a perben az alperes az ellenőrzés anyagát vagy annak jogerős lezárását tartalmazó határozatot nem csatolt, így az nem tényállási elem. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott. A Knymt. 7. §
(1)bekezdés
- f)pontja a korhatár előtti ellátásra való jogosultság feltételeként a következőket írja elő: „aki esetében a biztosítással járó jogviszonyának megszüntetéséhez szükséges egyoldalú jognyilatkozatot 2012. január 1-jét megelőzően a másik féllel írásban közölték vagy a jogviszonyt megszüntető megállapodást 2012. január 1-jét megelőzően írásban megkötötték, feltéve, hogy a biztosítással járó jogviszony megszűnését követő nap 2012. évben van, és a jogosult a biztosítással járó jogviszony megszűnését követő napon a 2011. december 31-én hatályos szabályok szerint az 1. §
- c)pont ca), cb), cd),
- ce)vagy
- cf)alpontja szerinti korhatár előtti nyugellátásra jogosult lett volna". A Kúria a fenti rendelkezést már több határozatában (pl. Mfv.III.10.036/2014/5., Mfv.III.10.280/2014/4., Mfv.III.10.741/2013/6.) értelmezte. Határozataiban rögzítette, hogy a Knymt. 7. §
(1)bekezdés
- f)pontja szerinti biztosítással járó jogviszony fogalmát a Knymt. 1. §
- a)pont aa)-
- ac)alpontjai definiálják, az
- aa)alpont szerint biztosítással járó jogviszony: a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 5. §
(1)bekezdés a),
- b)és e)-
- g)pontok szerinti biztosítással járó jogviszony. A Tbj. 5. §
(1)bekezdés
- a)pontja alapján biztosítással járó jogviszonynak minősül a munkaviszony és az azzal egy tekintet alá eső, taxatíve felsorolt munkavégzésre irányuló (közalkalmazotti, közszolgálati, stb.) jogviszony, a
- b)pont alapján a szövetkezet tevékenységében munkaviszony, vállalkozási vagy megbízási jogviszony keretében személyesen közreműködő szövetkezeti tag tagsági jogviszonya, az
- e)pont alapján a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozó jogviszonya, az
- f)pont alapján a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő társas vállalkozó jogviszonya, és a
- g)pont alapján - további feltételek fennállása esetén - a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban (bedolgozói, stb.) személyesen munkát végző személyek jogviszonya. A Kúria a fenti szabályozás alapján rámutatott arra, hogy a Knymt. 7. §
(1)bekezdés f) pontja azon személyekre alkalmazható, akiknek a biztosítással járó, (tehát biztosítást keletkeztető) mögöttes jogviszonya - a jogviszonyokat szabályozó külön jogszabályok rendelkezései alapján - a másik féllel írásban közölt egyoldalú jognyilatkozattal, vagy megállapodással megszüntethető, vagyis arra a jogviszonyukra irányadó jogszabályok lehetőséget adnak. A Kúria korábbi határozataiban kimondta azt is, hogy téves az a jogértelmezés, amely szerint az egyéni és a társas vállalkozók a korhatár előtti ellátásokra nem szerezhetnek jogosultságot. A Mfv.III.10.280/2014/
- számú határozatában pedig rögzítette, hogy a Knymt.
- §-ának javaslatához fűzött indokolással sem támasztható alá, hogy a korábbi, korhatár előtti nyugellátások szabályozását a törvényhozó a jogosultak jelentős körének korlátozásával, úgy kívánta átalakítani, hogy az új ellátásokhoz kizárólag az alkalmazotti (azaz a munkaviszonyban, vagy azzal egy tekintet alá eső munkavégzésre irányuló jogviszonyokban) állók juthassanak hozzá. A Kúria határozataiból kitűnően a Knymt.
- §
(1)bekezdés f) pontjában írt feltétel teljesülése szempontjából a biztosítással járó jogviszony megszüntetésének körülményeit, vagyis azt kell vizsgálni, hogy az igénylő társadalombiztosítási jogviszonya alapjául szolgáló, azaz a biztosítást (a kötelező társadalombiztosításban való részvételt) keletkeztető jogviszonya az előírt módon került-e megszüntetésre. Vita esetén nem mellőzhető annak a jogosultság szempontjából jelentős ténynek a tisztázása sem, milyen - biztosítást keletkeztető - jogviszonyban állt az igénylő a Knymt. 7. §
(1)bekezdés f) pontja szerinti egyoldalú jognyilatkozat megtételekor, vagy megállapodás megkötésekor. A peradatok szerint a felperes biztosítási jogviszonya nem a Tbj. 5. §
(1)bekezdés
- a)pontja, hanem - ahogyan azt a másodfokú társadalombiztosítási határozat is rögzíti - annak
- f)pontja alapján állt fenn. A másodfokú társadalombiztosítási határozat megállapításai az alperes 2013. július 18-án kelt ellenőrzési jegyzőkönyvében foglaltakon (3. sz. beadvány F/5. sz. irat) alapultak, azok alátámasztására az alperes csatolta a NAV Társas Vállalkozások Ellenőrzési Főosztálya 2014. május 30-án kelt adatszolgáltatását (4/A/1. sz. irat) is. Az előbbi okirat szerint a felperes a társaság 1992. december 29-i megalakulásától a Bt. egyedüli beltagja, üzletvezetője volt, tagsága 2012. december 30-ig állt fenn, amely időszakban előbb, a társaság személyesen működő beltagjaként, a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 10. §
(2)bekezdés
- c)pontja alapján, majd 1998. január 1-től a tagsága megszűnéséig a Tbj. 5. §
- f)pontja alapján volt biztosított. Az üzletvezetői teendőket felperes - a társasági szerződésből kitűnően - továbbra is tagi jogviszony keretében látta el, a 2007. június 1-jei hatállyal megkötött, villanyszerelő, anyagbeszerző munkakör ellátására szóló munkaszerződés alapján azonban a Bt. tévesen tekintette a Tbj. 5. §
(1)bekezdés
- a)pontja szerinti biztosítottnak, az egyedüli beltagüzletvezető ugyanis - a 2007. szeptember 1-től módosult Gt. értelmében - kizárólag az üzletvezetői tevékenységre létesíthet munkaviszonyt, azon kívüli feladatokra nem, mert saját maga nem lehet a munkáltatói jogkör gyakorlója. A NAV szintén kifejezetten a felperes biztosítási jogviszonyának megállapítása és a kapcsolódó járulékkötelezettségek ellenőrzése tárgyában folytatott vizsgálatot a Bt-nél a 2008-2012. évekre, amely revízió eredményeként - a Tbj. 4. §
- d)pontja és 5. §
(1)bekezdés f) pontja alapján - megerősítette a társadalombiztosítási szerv ellenőrzésének eredményét. Az okirat rögzíti, hogy a felperes az 1998. január 1. és 2012. december 30. közötti időszakban a Tbj.
(1)bekezdés f) pontja alapján volt biztosított, a Bt. ezen időszakban kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő társas vállalkozóként teljesítette a beltagjára vonatkozó járulékbevallásokat, erre tekintettel járulékbevallási eltérést a NAV
- november hónapig nem állapított meg. Ezen túl, a
- december hónapra vonatkozóan a NAV azt rögzítette, hogy a helytelenül munkaviszonyon alapulóan benyújtott bevallást a Bt. a felperes esetében önrevízióval, a főfoglalkozású társas vállalkozókra irányadó jogszabályok alapján a megfelelő összegre helyesbítette. Azt, hogy a vitatott időszakban a Bt. adatszolgáltatása alapján a társadalombiztosítási nyilvántartásban kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő társas vállalkozóként szerepelt, a felperes sem tette vitássá (
- sz. jkv.
- old.,
- bek.,
- old.
- bek.). Az ellátásra való jogosultságát a
- június 25-én kelt, villanyszerelő, anyagbeszerző munkakör ellátására megkötött határozatlan idejű munkaszerződéssel, egy
- május 23-án kelt, módosított egységes szerkezetbe foglalt társasági szerződéssel, egy
- december 27-én kelt, a munkaviszony
- december 30-i megszűnésére vonatkozó, „kérelem" és „hozzájárulás" című megállapodással, egy azonos napon kelt „megállapodás és szándéknyilatkozat okirata" címmel ellátott okirattal, egy
- december 30-án kelt, a képviselői és üzletvezetői tisztségéről való lemondást és az „alkalmazotti" munkaviszonya azonos nappal való, közös megegyezéssel történő megszüntetéshez való hozzájárulást tartalmazó taggyűlési jegyzőkönyvvel, egy a munkáltatótól származó jövedelmek levonásáról szóló
- évi adatlap első oldalával, egy
- december 31-én kelt változásbejelentő lappal és egy azonos napon kelt jövedelemigazolással kívánta alátámasztani. A
- május 23-án kelt társasági szerződés szerint a társaság üzletvezetésére és képviseletére a felperes, mint beltag önállóan volt jogosult, üzletvezetőként az alkalmazottak feletti munkáltatói jogkör gyakorlására szintén ő volt jogosult. A
- pont szerint a beltag, azaz a felperes tisztségeit kifejezetten nem munkaviszony, nem vállalkozási jogviszony és nem polgári jogi szerződés alapján történő munkavégzés keretében, díjazás nélkül látja el, beltagként a társaság főállású, munkaszerződés szerinti alkalmazottja; az üzletvezetésre, képviseletre a kültag a társasági szerződés alapján nem jogosult, a beltag a társaság tevékenységében személyesen nem működik közre, a kültag közreműködésre nem kötelezett. A munkaszerződést, a
- december 27-én kelt megállapodást és az azonos napon kelt „megállapodás és szándéknyilatkozat" című okiratot munkavállalóként és a Bt. képviselőjeként is azonosan a felperes írta alá, az utóbbi okiratot a kültag „egyetértőleg, mint a taggyűlésen történtekkel s előzetesen egyeztetettekkel megegyezően" is aláírta; a
- december 30-án kelt okiratok közül a jövedelemigazolást a felperes, a NAV-hoz benyújtott változásbejelentőt az adózó képviselőjeként R. P.-né írta alá. A munkaügyi bíróság helytelenül helyezkedett arra az álláspontra, hogy az ismertetett tartalmú, a társadalombiztosítási nyilvántartás adataival is ellentétes okiratok a Knymt.
- §
(1)bekezdés f) pontjában foglalt feltétel fennállását alátámasztották. A perbeli időszakban a Bt.-nek kizárólag a felperes volt a beltagja, a társaság üzletvezetésére és képviseletére ő volt jogosult. A Bt. ügyvezetését - a Gt. 21. §
(2)bekezdése alapján - az üzletvezetésre jogosult tag, vagyis a felperes mint vezető tisztségviselő látta el, és - a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában vezető tisztségviselőként a Bt. munkavállalóival szemben is ő volt jogosult a munkáltatói jogok gyakorlására [Gt. 28. §
(1)bekezdés]. A munkavállaló és a munkáltatói jogkör gyakorlójának személye ekként a munkaszerződés és a munkaviszony megszüntetésére irányuló megállapodás megkötésekor sem vált el. Mivel a munkáltatói jogkör gyakorló és a munkavállaló személyének azonossága - az Mt.
- §-a értelmezésén alapuló bírói gyakorlat szerint - a munkaviszony létrejöttét kizárta, nem lehetett arra a társadalombiztosítás nyilvántartás adataival ellentétes következtetésre jutni, hogy a felperes biztosítással járó jogviszonya a Tbj.
- §
(1)bekezdés a) pontja szerinti munkaviszony volt. A munkaügyi bíróság a fentiektől eltérő, helytelen jogértelmezés eredményeként állapította meg, hogy a felperes társadalombiztosítási jogviszonyának csupán „adójogi" szempontból volt jelentősége és téves az a következtetése is, hogy az ellátásra való jogosultság Knymt. 7. §
(1)bekezdés f) pontjában írt feltételének teljesülése a munkaviszonyra vonatkozó okiratok alapján megállapítható. A Knymt. 7. §
(1)bekezdés
- f)pontja a biztosítással járó, azaz a biztosítást keletkeztető jogviszonynak az előírt módokon való megszüntetését követeli meg, a felperes biztosítását azonban - a fent ismertetettek szerint - nem munkaviszony keletkeztette és alapozta meg, ezért a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó megállapodás nem volt alkalmas az
- f)pont szerinti feltétel teljesülésének megállapítására. A Knymt. 7. §
(1)bekezdés f) pontjában írt feltétel teljesülésének hiányában az igénybejelentés elutasítása nem volt jogszabálysértő, ezért a Kúria a jogerős ítéletet - a Pp. 275. §
(4)bekezdése alkalmazásával, a felülvizsgálati kérelemben előadott további kifogások vizsgálatának mellőzésével - hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. Az alperes az elsőfokú bírósági és a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeit nem kérte, ezért a Kúria a Pp. 78. §
(2)bekezdése alapján e tárgyban mellőzte a határozat hozatalt. A Kúria az elsőfokú bírósági és a felülvizsgálati eljárás illetékéről a Knymt. alapján alkalmazandó Tny.
- §-a alapján határozott. Budapest,
- március
- Dr. Zanathy János sk. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin sk. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin sk.bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő