Bhar.97/2014/3 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdés a/ pont) egységesen 1 rb egyedi azonosító jellel visszaélés bűntettének (Btk.347.§

(1)bekezdés a/ pont) minősíti. Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét II.r. vádlott vonatkozásában helybenhagyja. A harmadfokú eljárás során 5.000 (ötezer) Ft bűnügyi költség merült fel, amelyet II.r. vádlott visel. Indokolás: Az Esztergomi Járásbíróság

1. november
2. napján kelt 7.B.768/2011/
3. számú ítéletében négy terhelt büntetőjogi felelősségéről döntött. I.r. vádlottat bűnösnek mondta ki: - folytatólagosan elkövetett lopás bűntettében, mint társtettest a Btk.370.§

(1)bekezdés, lopás bűntettében

(2)bekezdés bb/ pont,

(4)bekezdés b/ pont szerint (I/a. tényállási pont), - lopás bűntettében a Btk.370.§

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bb/ pont,

(3)bekezdés ba/ pont szerint (II/a. tényállási pont), - lopás vétségében a Btk.370.§

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bb/ pont szerint (II/b. tényállási pont), - jármű önkényes elvételének bűntettében a Btk.380.§

(1)bekezdés szerint (II/c. tényállási pont), - rongálás bűntettében a Btk.371.§

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a/ pont szerint (II/d. tényállási pont), és - lopás bűntettében a Btk.370.§

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bb/ pont, 3) bekezdés ba/ pont szerint (III. tényállási pont). Ezért halmazati büntetésül 4 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. II.r. vádlott bűnösségét megállapította: - lopás vétségében, mint társtettes a Btk.370.§

(1)bekezdés és

(2)bekezdés b/ pont szerint (I/a tényállási pont), és - egyedi azonosító jellel visszaélés bűntettében a Btk.347.§

(1)bekezdés a/ pont szerint (IV. tényállási pont). Ezért halmazati büntetésül 200 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, a napi tétel összegét 1.500 forintban határozta meg. III.r. vádlottat bűnösnek mondta ki orgazdaság vétségében a Btk.379.§

(1)bekezdés c/ pont és

(2)bekezdés a/ pont szerint (II/a. tényállási pont) és 100 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, a napi tétel összegét 2.500 forintban határozta meg. IV.r. vádlottat bűnösnek mondta ki orgazdaság vétségében a Btk.379.§

(1)bekezdés c/ pont és

(2)bekezdés a/ pont szerint (I/a. tényállási pont) és 100 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, a napi tétel összegét 2.500 forintban határozta meg. I.r. vádlott tekintetében elrendelte az Esztergomi Városi Bíróság 1.B.625/2010/

1. számú ítéletével kiszabott 6 hónap börtönbüntetés végrehajtását, és kimondta, hogy a terhelt a szabadságvesztés 2/3 kitöltését követő napon bocsátató feltételes szabadságra. Rendelkezett a pénzbüntetések szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról a meg nem fizetésük esetére, az I.r és II.r. vádlott vonatkozásában fejenként 50-50 ezer forint vagyonelkobzásról, a polgári jogi igényekről, továbbá a bűnügyi költségről. Az Esztergomi Járásbíróság ítélete ellen az ügyész I.r. vádlott terhére súlyosításért, hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása érdekében fellebbezett. Az I.r. és II.r. vádlottak, valamint I.r. vádlott védője enyhítésért, III.r. vádlott és védője felmentésért és enyhítésért jelentettek be fellebbezést. A járásbíróság ítélete IV.r. vádlott tekintetében jogerőre emelkedett
2. november
3. napján. A Tatabányai Törvényszék a
4. október
5. napján kelt 2.BF.26/2014/
6. számú ítéletében az Esztergomi Járásbíróság fenti ítéletét - nagyobb részt a Komárom-Esztergom Megyei Főügyészség BF.5/2014/
7. számú átiratában foglalt, a II.r. vádlott cselekményeinek minősítését is érintő módosított fellebbezés és indítvány irányának megfelelően megváltoztatta. I.r. vádlottnak a tényállás II/a. pontjában rögzített vagyon elleni bűncselekményét a Btk.370.§

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bb/ és bg/ pontja szerinti lopás vétségének minősítette. A II.r. vádlott terhére rótt cselekményeket társtettesként elkövetett, a Btk.370.§

(1)bekezdés és

(3)bekezdés be/ pontja szerinti lopás bűntettének, valamint a Btk.347.§

(1)bekezdés a/ pontja szerinti egyedi azonosító jellel visszaélés bűntettének minősítette. Megállapította bűnösségét további 1 rb, a Btk.347.§

(1)bekezdés a/ pontja szerinti egyedi azonosító jellel visszaélés bűntettében. Ezért a II.r. vádlottat halmazati büntetésül 200 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egy napi tétel összegét 1000 forintra mérsékelte. Rendelkezett az így kiszabott összesen 200.000 forint pénzbüntetés fogházra történő átváltoztatásáról, annak meg nem fizetése esetére. Az I.r. vádlottal szemben alkalmazott vagyonelkobzás összegét 281.300 forintra, míg II.r. vádlott vagyonelkobzását 246.800 forintra emelte fel. Mellőzte I.r. vádlott vonatkozásában a felfüggesztett szabadságvesztés büntetés végrehajtásának elrendelését. Kötelezte az I.r. vádlottat az előterjesztett polgári jogi igény és eljárási illeték megfizetésére, a további polgári jogi igényt egyéb törvényes útra utasította, rendelkezett továbbá a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetéséről és megállapította a terheltek tényleges tartózkodási helyét, mely II.r. vádlott esetében megegyezik állandó lakcímével. Egyebekben az ítéletet mindhárom vádlottra nézve helybenhagyta. Ez az ítélet és az elsőfokú bíróság ítéletének meg nem változtatott része I.r. és III.r. vádlott tekintetében jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. A további bűnösség megállapítás folytán megnyílt jogorvoslati lehetőséggel élve a törvényszék döntése ellen II.r. vádlott jelentett be másodfellebbezést enyhítés érdekében arra hivatkozással, hogy az egyedi azonosító jellel visszaélés bűntette miatt vele szemben alkalmazott jóvátételi munkát teljesítette, ezáltal a joghátrányt már kiállta. A másodfokon eljárt ügyész a döntést tudomásul vette. A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.318/2014/1-I. számú átiratában nem tartotta alaposnak a II.r. vádlott által bejelentett fellebbezést. Kifejtette, hogy az első- és másodfokú bíróságok a büntetőeljárási szabályok megtartásával folytatták le az eljárást és megalapozott tényállást állapítottak meg. Helyes II.r. vádlott bűnösségére vont következtetés és a terhére rótt bűncselekmények másodfokú bíróság által módosított minősítése, ezen belül az egyedi azonosító jellel visszaélés bűntettének rendbelisége is. A büntetéskiszabási körülmények mérlegelése után alkalmazott joghátrány tettarányos és fokozatos; igazodik az elkövetett bűncselekmények tárgyi súlyához, továbbá a napi tétel összege a terhelt jövedelmi viszonyaihoz. A járulékos rendelkezések szintén törvényesek. Ezért az ügyész a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A harmadfokú bíróság nyilvános ülésén megjelent II.r. vádlott védője, aki perbeszédében előadta, hogy a másodfokú bíróság által alkalmazott jogi minősítést nem kívánja vitatni, a terhelt fellebbezése, melyhez csatlakozik, az enyhébb büntetés kiszabására irányul. Rámutatott, hogy védence büntetlen előéletű, fiatal felnőtt volt, azóta sem indult ellene büntetőeljárás és jelentős az időmúlás, ily módon elegendő lenne vele szemben enyhébb büntetés alkalmazása. Az ügyész az átiratában foglaltakat fenntartva a másodfokú határozat helybenhagyását indítványozta. II.r. vádlott az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában a fellebbezését fenntartotta. Előadta, hogy meggondolatlanságból elkövetett két a bűncselekményét nagyon megbánta. Az ítélőtábla a védelmi fellebbezést részben alaposnak találta, az alábbi indokok alapján. A harmadfokú bíróság megállapította, hogy a Be.386.§

(1)bekezdés b/ pontjának megfelelően a védelmi fellebbezés joghatályos volt és megnyílt a lehetőség a harmadfokú eljárásra. Az ítélőtábla a Be.387.§

(1)bekezdésének megfelelően bírálta felül a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt. Megállapította, hogy az első- és másodfokú bírósági eljárások megfeleltek a büntető perrendtartás előírásainak, olyan szabálysértés nem történt, ami az ügy érdemi felülvizsgálatát megakadályozta volna. Egyetértett a másodfokon eljárt megyei főügyészség azon megállapításával, hogy az elsőfokú bíróság hibát vétett, amikor a bíróság elé állítás formájában I.r. vádlott vonatkozásában indult ügyet egyesítette az alapügyhöz, ahelyett, hogy a Be.522.§

(3)bekezdésében írtak alapján visszaküldte volna az iratokat az ügyésznek. Osztotta azonban az ítélőtábla a törvényszék másodfokú tanácsának azon álláspontját is, hogy ez a perrendi szabálysértés nem befolyásolta a bűnösség megállapítását és a büntetés kiszabását oly módon, hogy a Be.375.§

(1)bekezdésben írt relatív okból az elsőfokú ítéletet hatályon kívül kellett volna helyezni. Megállapítható, hogy az eljáró bíróságok az ügy ténybeli és jogi megítéléséhez szükséges tényeket és bizonyítékokat feltárták, azokat törvényesen értékelték. A II.r. vádlottat érintő tényállást az I/a. tényállási pontban írt közös lopási cselekmény esetében - a II.r. vádlott tagadásával szemben - I.r. vádlott beismerő vallomására, továbbá élettársa

1. tanú tanúvallomására, az elkövetési értékre nézve pedig a sértett képviselőjének -
2. tanú - és egyéb közvetett tanúk (
3. tanú,
4. tanú,
5. tanú) nyilatkozataira alapozta az elsőfokú bíróság. A IV. tényállási pont szerinti egyedi azonosító jellel visszaélés bűncselekményét II.r. vádlott beismerte, melyet a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok, továbbá a tanúk vallomása (vádlott anyja neve,
6. tanú és 7.tanú), valamint a lefoglalt gépjárművet megvizsgáló műszaki szakértő véleménye alátámasztották. A másodfokú bíróság a mérlegelési tevékenységben nem talált hibát, csupán a járásbíróság által megállapított tényállást egészítette ki, illetőleg helyesbítette az iratok tartalma alapján részben az elsőrendű vádlott előéleti adatai, részben az I.-II.r. vádlottak közös lopási cselekményét érintő I/a. pontban rögzített történeti tényállás kapcsán. Az így megállapított tényállás a harmadfokú bírósági eljárásban a felülbírálat alapjául szolgált. II.r. vádlottnak a
7. június 26-át követően elkövetett, IV. tényállási pontban írt cselekménye miatt az Esztergomi Városi Ügyészség
8. december
9. napján kelt B.2305/2010/4-I. számú határozatával a vádemelést egy évi időtartamra elhalasztotta és a Be.225.§

(2)bekezdés c/ pont alapján kötelező magatartási szabályként 70 óra jóvátételi munka teljesítését írta elő, melynek a terhelt eleget tett. A lopási cselekményt azonban a vádelhalasztás ideje alatt,

1. április hónapban valósította meg, ezért a korábbi ügyben is vádemelésre került sor és a két bűncselekményt az elsőfokú bíróság egy eljárásban bírálta el. Az elsőfokú bíróság és a törvényszék a mérlegeléssel megállapított és a fent írtak szerint megalapozott tényállás alapján okszerűen következtetett II.r. vádlott bűnösségére és a lopási cselekmény megváltoztatott minősítése is törvényes volt. A másodfokú bíróság által helyesen felhívott külön törvényben meghatározott nemesfém vagy fémötvözet alkotórészeket tartalmazó kisebb értékű dologra elkövetett lopás akkor minősül e körülménynél fogva súlyosabban, ha az elkövető célja nem magának a dolognak, hanem a benne levő fémtartalmú alkotórésznek az eltulajdonítása, illetőleg megszerzése (EBD
2. B.4.) A másodfokú bíróság által kiegészített és ebben a formában irányadó I/a. tényállási pont szerint I.r. vádlott és II.r. vádlottak
3. április 23-át megelőző napokban azért tulajdonítottak el a M. Kft telephelyéről 493.600 forint értékű rézvezetéket és hosszabbító kábelt, hogy azok műanyag borítását lenyúzva - a fémhulladék piacon, magasabb áron értékesíthető - réztartalmát megszerezzék. (A megtisztított kábeleket II.r. vádlott eladta 100.000 forintért IV.r. vádlottnak, a kapott összeget pedig fele-fele arányban I.r. vádlott I.r. vádlottal megosztotta.) Ezért a terhükre a Btk.370.§

(1)bekezdés és

(3)bekezdés be/ pontjában szabályozott nemesfémre elkövetett és 3 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett lopás bűntettének elkövetését kellett megállapítani. Az ítélőtábla álláspontja szerint tévedett a Tatabányai Törvényszék, amikor II.r. vádlott bűnösségét további 1 rb egyedi azonosító jellel visszaélés bűntettében megállapította. Az ehhez fűzött jogi indokolása, miszerint a rendbeliséget kizárólag a visszaéléssel érintett egyedi azonosító jelek számához kell igazítani, nem felel meg az anyagi jogi szabályoknak és a kialakult bírói gyakorlatnak. A Btk.347.§

(1)bekezdés a/ pontjában meghatározott bűncselekményt az valósítja meg, aki egyedi azonosító jelet eltávolít, vagy egyéb módon meghamisít. A bűncselekmény elkövetési tárgya az egyedi azonosító jel, amely - törvényi definíciója szerint - az olyan dolognak, amelynek a birtoklását vagy rendeltetésszerű használatát jogszabály hatósági engedélyhez köti, a gyártónak vagy a hatóságnak a dolgon, illetőleg annak alkotórészén alkalmazott, egyedi azonosításra szolgáló jelölése. A fogalom meghatározásából kitűnik, hogy kizárólag azon egyedi azonosító jelek lehetnek a bűncselekmény elkövetési tárgyai, amelyek a hatósági engedélyben szerepelnek. Ilyen például a gépjárművek eredetiségének megállapítására, azonosítására szolgáló, a karosszériában, továbbá a motoron feltüntetett alvázszám és motorszám, további a forgalmi rendszám, mely adatokat a forgalmi engedély tartalmazza. Az irányadó tényállás IV. pontja azt rögzíti, hogy II.r. vádlott az édesanyja tulajdonát képező ...frszú - a szakértői vélemény szerint kevésbé jó műszaki állapotban lévő, műszaki vizsgával, zöld kártyával nem rendelkező - személygépkocsi rendszámát áttette, és - egyéb alkatrészekkel együtt - motorját is átszerelte a saját részre vásárolt, de át nem íratott, viszont jobb karosszériával rendelkező ...frszú Volkswagen Golf gépkocsira. Ez utóbbi alvázszámát részben kiköszörülte, hogy ne legyen eltérés a forgalmi engedélyben lévő adatokhoz képest. A szétszerelt gépkocsi megmaradt darabjait elvitte a bontóba, így az megsemmisült. Gyakorlatilag két autóból csinált egyet, tehát valamennyi meghamisított egyedi azonosító jel egy és ugyanazon dolgon szerepelt, melynek azonosítását kívánta a II.r. vádlott meghiúsítani. A tárgyalt bűncselekmény rendbelisége - az a/ pontban írt fordulat esetében - az eltávolított vagy egyéb módon meghamisított egyedi azonosító jelek számához igazodik azzal, hogy ugyanazon a dolgon több egyedi azonosító jelre megvalósítva természetes egységet képez (a Btk. Kommentárja és a K-H-BJ-2012-62. számú bírósági határozat). Ha a dolog - ebben a vonatkozásban a gépkocsi a tipikus - különböző alkotórészein több egyedi azonosító jel van, és az elkövető a szétszerelt dolog egyes alkotórészein külön-külön, térben és időben elkülönülve tevékenykedik, bűnhalmazat megállapítása indokolt. Ez utóbbi eset, így az anyagi halmazat akkor lett volna törvényesen megállapítható, ha II.r. vádlott a szétbontott gépjármű meghamisított azonosító számú motorját, kaszniját, vagy rendszámát külön-külön értékesíti, vagy használja fel több, különböző gépjárműre. Ezért az ítélőtábla - osztva az elsőfokú bíróság helyes jogi álláspontját - 1 rendbeli, a hatályos Btk.347.§

(1)bekezdés a/ pontjában meghatározott - egyedi azonosító jellel visszaélés bűntettének minősítette II.r. vádlottnak a IV. tényállási pontban rögzített cselekményét. Itt kitér a harmadfokú bíróság arra, hogy egyetértett mind az elsőfokú, mind a másodfokú bírósággal abban, hogy a Btk.2.§ II. fordulata értelmében a hatályos anyagi jogszabályt kell alkalmazni, amelyik a II.r. terheltre nézve összhatásában kedvezőbb elbírálást eredményez, mert az elkövetéskorihoz képest csökkent a pénzbüntetés egy napi tételének alsó határa. II.r. vádlottnak - a rendelkező részben foglaltaknak megfelelő - két azonos cselekményének természetes egységként való minősítése sem tudta kedvezőbb irányba befolyásolni a büntetés kiszabását, annak mértékét. Az első-, illetőleg a másodfokú bíróság ítélete a büntetés kiszabási körülményeket nagyrész helyesen tartalmazta. A minősítés változtatás okán értelemszerűen nincsen többszörös halmazat, és figyelemmel kell lenni arra is, hogy a terhelt fiatal felnőttként követte le a bűncselekményeket. A vagyon elleni bűncselekményt a vádelhalasztás időtartama alatt valósította meg, viszont az ügyész által kötelező magatartási szabályként meghatározott jóvátételi munkát teljesítette. E szempontok és a jelentős időmúlás mellett is megfelel a fokozatosság elvének és a Btk.79.§-ban meghatározott büntetési céloknak az enyhítő szakasz alkalmazásával kiszabott joghátrány neme és mértéke. Az egyéb személyi körülményeket, így a felhalmozott TB tartozást a törvényszék figyelembe vette a pénzbüntetés napi tétel összegének törvényi minimumra mérséklésekor. Ezért a büntetés további enyhítésére irányuló fellebbezés nem foghatott helyt. Az ítélet egyéb rendelkezései törvényesek. A harmadfokú eljárásban a Be.389.§

(4)bekezdése szerint kirendelt védő díjával felmerült bűnügyi költség viseléséről történt rendelkezés a Be.398.§

(3)bekezdésén alapszik. A fentiekben kifejtettek alapján a harmadfokú bíróság a Tatabányai Törvényszék 2.Bf.26/2014/7. számú ítéletét a Be.398.§

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta, egyebekben a Be.

1. §-a alapján helybenhagyta. Győr,
2. június
3. napján Dr. Zólyomi Csilla sk. . Vajda Edit sk. . Csák Csilla sk. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó a tanács tagja Záradék: Ez az ítélet és ezáltal a Tatabányai Törvényszék 2.Bf.26/2014/
4. számú ítéletének meg nem változtatott része II.r. vádlott vonatkozásában a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
5. június
6. napján Dr. Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: