A határozat elvi tartalma: Ha a munkavállaló elévülési időn belül a munkáltatónál kárigényét érvényesítette, de azt elutasították, utóbb az elévülés nyugvására hivatkozással elévülési időn túl ismételten nem nyújthat be keresetet azon okból, hogy a tudomány mai állása szerint a munkaviszonnyal összefüggésben keletkezett a kára. Ez ugyanis nem az igény érvényesítésének időbeli korlátjára, hanem a követelés megalapozottságára vonatkozó kérdés. Mfv.I.10.364/2014/
- A Kúria a dr. Molnár Péter ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Hasznos Árpád jogtanácsos által képviselt alperes ellen kártérítés iránt a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 5.M.219/
- szám alatt megindított és másodfokon a Pécsi Törvényszék 1.Mf.20.046/2014/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Pécsi Törvényszék 1.Mf.20.046/2014/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. I n d o k o l á s A felperes a házastársa, néhai G.K. foglalkozási megbetegedésből eredő halála miatt keletkezett temetési költség és tartáspótló kártérítés megfizetésére kérte az alperes kötelezését. A Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.M.219/2013/
- számú ítéletével a felperes keresetét elutasította, és marasztalta az alperes javára perköltségben. A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes házastársa
- szeptember 5-étől
- április 13-áig állt az alperes jogelődjénél, a M.É.V. B-ben ionizációs sugárzásnak kitett munkakörben munkaviszonyban. Az
- szeptember 14-ei üzemi balesetéből kifolyólag baleseti kártérítésben részesült.
- április 29-étől rokkantsági nyugdíjas volt. Néhai G.K.
- január 5-én bekövetkezett halálát általános, testi tumoros leromlás, a halálát megelőző két év előtti gyomorfekély betegség miatt végzett gyomorcsonkolás utáni állapot és a gyomorcsonkban kialakuló daganatos áttétet képező csonk-carcinoma okozta. Az elsőfokú bíróság az
- évi XXII. törvény (régi Mt.)
- §
(4)bekezdés alapján vizsgálta, hogy a felperes hozzátartozója munkavégzése során keletkezett ionizációs sugárbehatás és a halál között az okozati összefüggés fennáll-e. Álláspontja szerint ugyanis a bíróság a kártérítés jogalapja körében bekövetkezett új tény vagy körülmény miatt vizsgálhatja az igény jogosságát. Ilyen új tényként fogadta el a felperes által hivatkozott R.CS. főorvos által az Ú.D.N.-ban
- július 10-én közzétett cikket, amelyben 11.000 volt uránbányász egészségügyi állapotának nyomon követése alapján véleményezhetőnek találták, hogy nemcsak a légzőszervi rákos megbetegedések, hanem a gyomor- és a bőrrák is az ionizációs foglalkozási ártalom következményei. A perben kirendelt igazságügyi orvosszakértő csatolt szakvéleménye azonban egyértelműen megállapította, hogy a felperes házastársának ionizációs sugárbehatásban végzett munkakörülményei és halálának oka között nincs oki összefüggés, mivel az ionizációs sugárbehatás csak a légzőszervi rákos betegségekkel áll okozati összefüggésben. A szakvéleményt aggálymentesnek fogadta el, alaptalannak ítélve a felperes kiegészítés iránti kérelmét. A felperes fellebbezése folytán eljárt Pécsi Törvényszék 1.Mf.20.046/2014/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte a felperest az alperes javára másodfokú perköltség megfizetésére. A törvényszék az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette. Megállapította, hogy a felperes az alperes jogelődjénél
- február 12-én kártérítés iránt terjesztett elő igényt temetési költség és kártérítési járadék megfizetését kérve. Követelését azonban
- június 28-án az alperes jogelődje határozatban elutasította, mert nem volt adat arra, hogy néhai Grünberger Károly foglalkozási betegség miatt hunyt el. A felperes az elutasítást követően keresettel nem fordult bírósághoz.
- július 10-én jelent meg az az újságcikk, amelynek alapján a felperes az alperesnél
- november 12-én kárigénnyel élt az eredetivel egyező tartalommal. A felperes ennek elutasítását követően a kártérítés iránti keresetét
- március 23-án nyújtotta be a bírósághoz. Mindezek alapján a törvényszék érdemben helyesnek találta az elsőfokú bíróság döntését, de eltérő indokokkal. Álláspontja szerint a felperes által érvényesített temetési költség és jövedelempótló kártérítés a felmerülésükkel esedékessé vált, így az Mt.
- §
(2)bekezdés alapján az
(1)bekezdésben foglalt 3 éves elévülési idő megkezdődött. A felperes e kárigényeket
- június 12-én már érvényesítette, de az elutasítást követően elévülési időn belül bírósághoz nem fordult. Igényének az alperesnél
- november 12-ei, a bíróság előtt
- március 26-ai érvényesítésekor az már az Mt.
- §
(1)és
(2)bekezdése alapján elévült. Nem minősül az elévülés nyugvására okot adó körülménynek a hivatkozott újságcikk tartalma. Igénye érvényesítésében ugyanis a felperest nem gátolta 1998-ban az a tény, hogy az uránbányászok tekintetében foglalkozási eredetűnek a daganatos megbetegedések közül kizárólag a tüdőrákot ismerték el, a gyomorrákot nem. A kártérítési igény elévülésére tekintettel az igazságügyi orvosszakértői véleménnyel érdemben a másodfokú bíróság nem foglalkozott. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Hivatkozása szerint a jogerős ítélet az Mt. 11. §
(3)bekezdésébe ütközik. Korábban benyújtott kárigénye
- június 28-án történt elutasítását követően azért nem fordult a bírósághoz, mert tudomása volt arról, hogy a férje elhalálozásának időpontjában csak a tüdődaganatot fogadták el foglalkozási megbetegedésnek, a házastársa pedig gyomorrákban hunyt el.
- júliusában szerzett tudomást arról, hogy a kormány megrendelésére hosszú évekig tartó kutatás 2008-ban lezárult. Ennek során 11.000 volt uránbányász egészségi állapotának nyomon követésével megállapították, hogy kimutatható az összefüggés az uránbányászat továbbá a daganatos megbetegedések közül nemcsak a tüdőrák, hanem egyéb daganatos megbetegedések között. Ezen információ birtokában került csak abba a helyzetbe, hogy az igényét ismételten érvényesíteni tudja. 1998-ban, 1999-ben nem lett volna értelme bírósághoz fordulni, mert az orvostudomány akkori álláspontja szerint a keresetét elutasították volna. Hivatkozása szerint mindez olyan körülmény, amelyet az Mt.
- §
(3)bekezdés „menthető okként" jelöl meg, vagyis olyan akadálya az igényérvényesítésnek, amely a felperesen kívül álló ok. Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban történő fenntartását kérte. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Pp. 275. §
(2)bekezdés alapján a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Ezért csak a felperes által jogszabályhely megjelöléssel alátámasztott jogszabálysértésként az Mt. 11. §
(3)bekezdést, vagyis az elévülés nyugvására okot adó körülmény fennálltát vizsgálhatta. A felperes által sem vitatottan a jövedelempótló kártérítés és a temetési költség felmerülésükkel esedékessé váltak, így az Mt. 11. §
(1)bekezdésben foglalt 3 éves elévülési idő megkezdődött. Ezért helytállóan vizsgálta a másodfokú bíróság, hogy a felperes által hivatkozottak alapján az elévülés nyugodott-e. Az Mt. 11. §
(3)bekezdés szerint ha a jogosult az igényét menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított 6 hónapon belül azt akkor is megteheti, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból 6 hónapnál kevesebb van hátra. A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a jelen perben benyújtott kárigényének elévülési időn belül történő érvényesítésében (
- június 12-én) a felperest nem gátolta az a tény, hogy a tudomány állása szerint az uránbányászok esetében a daganatos megbetegedések közül a tüdőrákot ismerték el foglalkozási eredetűnek. A felperes jelen kereset tárgyát képező kárigényét az alperes jogelődjénél már előadta, igényének érvényesítése tehát megtörtént elévülési időn belül, így az elévülés nyugvásáról nem lehet szó. A felperes által előadottak ugyanis nem az igény érvényesítésének akadályát, hanem az igénye megalapozottságára vonatkozó körülményeket jelentik. Ez pedig nem a követelés bíróság előtti érvényesíthetőségének időbeli korlátjára, hanem a követelés megalapozottságára vonatkozó, tehát érdemi elbírálás körébe tartozó kérdés. A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
- §
(3)bekezdés alapján hatályában fenntartotta. A Pp. 78. §
(1)bekezdés alapján kötelezte a pervesztes felperest az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére. A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- § alapján az állam viseli. Budapest,
- február
- Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró Dr. Tallián Blanka s.k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül:Nné tisztviselő