Mfv.10100/2014/1 – Kúria

(1),

1. CXXVI. Tv.
2. §

(2),

1. CXXVI. Tv.
2. §

(3), 288/

1. Korm. rend.
2. §

(3)Mfv.I.10.100/2014/

1. A Kúria a dr. Patakiné dr. Schneider Márta ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Bittsánszky Géza Ádám jogtanácsos által képviselt alperes ellen kormánytisztviselői jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Budapest Környéki Munkaügyi Bíróságnál 6.M.1288/
2. szám alatt megindított és másodfokon a Balassagyarmati Törvényszék 2.Mf.20.522/2013/
3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
4. január
5. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Balassagyarmati Törvényszék 2.Mf.20.522/2013/
6. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli. I n d o k o l á s A felperes
7. január 1-jével került áthelyezéssel a K.m.R.Á.H.SZ.GY.O.-ra főosztályvezető-helyettesi munkakörbe,
8. július 6-ától kormánytisztviselő. A
9. december 29-ei keltezésű kinevezés-módosítás szerint
10. szeptember 1-jétől
11. december 31-éig a P.M.K.H.SZ.GY. vezetője megbízott főosztályvezetői besorolás mellett. A
12. január 3-án keltezett tájékoztatással január 10-én az alperes kormánymegbízottja arról tájékoztatta a felperest, hogy a P.M.K.H.
13. december 31-ével megszűnt, és jogutódjaként
14. január 1-jén megalakult a P.M.K.. E naptól a munkáltatói jogok és kötelezettségek a jogutód szervezetet illetik meg, és azt terhelik. A felperes
15. január 24-én kinevezés-módosítást vett át, amely alapján
16. január 1-jétől legkésőbb
17. augusztus 31-éig megbízást kapott a P.M.K.SZ.GY. vezetésére, a kormányhivatalok megalakulását követően a szakigazgatási szerv vezetőjének kinevezéséig. Ugyanakkor e napon a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát - mint megbízott főosztályvezetői munkakört betöltő kormánytisztviselőnek - az alperes kormánymegbízottja felmentéssel a
18. évi LVIII. törvény (Ktjv.)
19. §

(1)bekezdés b) pontja alapján indokolás nélkül 2 hónapos felmentési idővel megszüntette. A felperes a keresetében a munkáltatói intézkedés jogellenességének megállapítását, és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Álláspontja szerint a felmentés közlésekor főosztályvezetőhelyettesi, kormánytisztviselői jogviszonyban állt, amely kinevezése határozatlan időtartamra szólt, így felette a munkáltatói jogkör gyakorlására nem a kormánymegbízott, hanem a szakigazgatási szerv vezetője, annak akadályoztatása esetén pedig helyettese, illetőleg a helyettesítési rend szerinti munkáltatói jogkörgyakorló lett volna jogosult. Ezen túlmenően a munkáltató rendeltetésellenes joggyakorlására is hivatkozott. A Budapest Környéki Munkaügyi Bíróság 6.M.1288/2011/15. számú ítéletével megállapította, hogy a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát jogellenesen szüntette meg az alperes, az 2011. március 24. napjával szűnik meg. Kötelezte az alperest a felperes részére átalánykártérítés és perköltség fizetésére. A munkaügyi bíróság ítéletének indokolása szerint a felek között nem volt vitás, hogy a felperes 2008. február 1-jétől kapott főosztályvezető-helyettesi kinevezést, ezt megelőzően osztályvezető volt, és e munkakörből került áthelyezésre. A Ktjv. 12. §

(1)bekezdése szerint a kormánytisztviselő - külön törvényben írtakon túlmenően - osztályvezetői, főosztályvezetőhelyettesi, főosztályvezetői munkakör betöltésére is kinevezhető államigazgatási szerv, illetve a munkamegosztás szempontjából elkülönült szervezeti egység vezetésére. A perbeli időben hatályos, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 31. §

(1)bekezdése szerint a köztisztviselő külön törvényben írtakon túlmenően osztályvezetői, főosztályvezetőihelyettesi, főosztályvezetői megbízást kaphat közigazgatási szerv, illetve a munkamegosztás szempontjából elkülönült szervezeti egység vezetésére. Ugyanezen §

(10)bekezdése szerint pedig vezetői kinevezés, megbízás helyettesítés céljából határozott időre is adható. A felperes

1. február 1-jétől fennálló főosztályvezetőhelyettesi munkakörében határozatlan idejű köztisztviselő majd kormánytisztviselő lett, akit a
2. december 29-én kelt kinevezés-módosítási okirat szerint visszamenőlegesen határozott idejű főosztályvezetői feladatok ellátásával bíztak meg. Ezt a munkáltatói intézkedést úgy kell érteni, hogy a felperes a főosztályvezető-helyettesi „önálló" munkakörén túl kapott egy határozott idejű megbízást főosztályvezetői feladatok ellátására, és annak lejártával a főosztályvezető-helyettesi munkakörben kormánytisztviselői jogviszonya határozatlan idejűként fennmaradt, tehát átmenetileg látta el a főosztályvezetői feladatokat
3. december 31-éig. A bíróság szerint a csatolt ellentmondásos szövegezésű,
4. december 29-én kelt kinevezés-módosítás alapján mint megbízott főosztályvezető nem került önálló főosztályvezetői munkakörbe kinevezésre, csupán az e munkakörhöz kapcsolódó feladatok ellátásával bízták meg, megbízott főosztályvezetői munkakör nem létezik. A felperessel
5. január 10-én közölt tájékoztatás értelmében is a 288/
6. (XII.21.) Korm. rendelet
7. §

(1)bekezdése alapján a P.M.K.H.

1. december 31-én megszűnt, jogutódjaként
2. január 1-jén megalakult a P.M.K.H.. A felperes ebben az időben már nem volt hivatalvezető. A bíróság szerint a felperes
3. január 1-jén a jogszabály erejénél fogva nem volt köteles a továbbiakban ellátni a főosztályvezetői feladatokat. A főosztályvezető-helyettesi munkaköre nem szűnt meg, e munkakörét a
4. január 24-ei vezetői megbízás nem érintette. A
5. január 1-jétől hatályos, a fővárosi és megyei kormányhivatalokról szóló
6. évi CXXVI. törvény
7. §

(1)bekezdése szerint a szakigazgatási szerv vezetője vezetői munkakörbe történő kinevezéséhez és felmentéséhez a szakmai irányító szerv vezetőjének egyetértése szükséges. A

(2)bekezdés szerint a szakigazgatási szerv vezetője minisztériumi főosztályvezetői besorolású, határozatlan időre kinevezett kormánytisztviselő. A

(3)bekezdés alapján a szakigazgatási szervek vezetője feletti munkáltatói jogokat a kormánymegbízott gyakorolja. A 15. §

(2)bekezdése szerint pedig a szakigazgatási szerv kormánytisztviselői és munkavállalói felett a munkáltatói jogokat a szakigazgatási szerv gyakorolja. Ugyanezen törvény 12. §-ának

(1)bekezdése értelmében a fővárosi és megyei kormányhivatal hivatali szervezetét főigazgató vezeti. Főosztályvezetői kinevezésre

1. január 24-én a szükséges miniszteri egyetértés hiányában és visszamenőleges időponttal jogszerűen nem kerülhetett sor. A vezetői feladatok ellátására létesült megbízás nem jelent önálló főosztályvezetői munkakört, hiszen az alperes is hivatkozott arra, hogy e munkaköri feladatok ellátásához miniszteri egyetértésre amiatt nincs szükség, mert az nem tekinthető pályázaton elnyert vezetői munkakörnek. Ebből az is következik, hogy a főosztályvezetői feladatokat átmenetileg ellátó kormánytisztviselő jogviszonya - miniszteri egyetértéssel való „kinevezés hiányában" - annak lejártával, vagy e megbízás visszavonásával nem szűnik meg, hanem az eredeti, határozatlan idejű főosztályvezető-helyettesi munkakörben továbbfolytatódik. A főosztályvezető-helyettes kormánytisztviselő jogviszonyának megszüntetéséről szóló jognyilatkozat nem a munkáltatói jogkör gyakorlójától származott, ugyanis arra a bíróság szerint - a szakigazgatási szerv vezetőjének hiányában a P.M.K. főigazgatójának lett volna jelen esetben jogköre, nem pedig a kormánymegbízottnak. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Balassagyarmati Törvényszék 2.Mf.20.522/2013/
2. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította, és a felperest első- és másodfokú perköltség viselésére kötelezte azzal, hogy mindkét eljárás illetékét az állam viseli. A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a
3. évi CXXVI. törvény
4. §

(3)bekezdése értelmében a szakigazgatási szervek vezetője feletti munkáltatói jogokat a kormánymegbízott gyakorolja. A fővárosi és megyei kormányhivatalokról szóló 288/2010. (XII.21.) Korm. rendelet (Korm.r.) 38. §

(3)bekezdés a) pontja szerint a kormányhivatalok megalakulását követően a szakigazgatási szerv vezetőjének kinevezéséig, de legkésőbb

1. augusztus 31-éig, a szakigazgatási szerv vezetői feladatait a szociális és gyámhivatal vezetője látja el. A rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy a felperes
2. december 31-éig - az alperesi hivatkozásnak megfelelően - a szakigazgatási szerv vezetője volt, és ennek következtében a
3. évi CXXVI. törvény
4. §

(3)bekezdés a) pontja - helyesen a Korm.r. 38. §

(3)bekezdés a) pontja - alapján köteles volt ellátni a szakigazgatási szerv vezetését a szakigazgatási szerv új vezetőjének kinevezéséig. A jogszabály nem tesz különbséget a megbízott, illetve a kinevezett vezető között. A Ktjv. 2. §

(6)bekezdés f) pontja szerint a kormánytisztviselő és a kormányzati ügykezelő kormánytisztviselői jogviszonya tekintetében e törvény eltérő rendelkezése hiányában, ahol a jogszabály vezetői kinevezést vagy megbízást említ, azon vezetői munkakört is érteni kell. A felperes ezen jogszabályi rendelkezés alapján tehát

1. január 1-jétől vezetői munkakört töltött be, így vonatkozásában a munkáltatói jogok gyakorlására a kormánymegbízott volt jogosult. A másodfokú bíróság nem osztotta az elsőfokú bíróság azon álláspontját sem, hogy a felperes felmentéséhez a szakmai irányító szerv vezetőjének egyetértése lett volna szükséges. A felperes esetében erre azért nem volt szükség, mivel a jogszabály erejénél fogva jött létre a jogviszony, és a hivatkozott jogszabályi rendelkezés csak az átmeneti időszak után kinevezett vezetőre értelmezhető. Alaptalan a felperes azon hivatkozása is, hogy olyan jogszabályi rendelkezés alapján hozta meg a munkáltató az intézkedését, amelyet az Alkotmánybíróság megsemmisített. Ez nem visszamenőleges hatállyal történt, ezért az intézkedés jogellenessége kapcsán arra a felperes nem hivatkozhat. A felperes felülvizsgálati kérelme tartalma szerint az elsőfokú ítéletnek a per főtárgya tekintetében való helybenhagyásra irányult a megállapított perköltség felemelése mellett. Hivatkozása szerint a másodfokú bíróság ítélete sérti a Pp.
2. §ának

(2)bekezdését, a

1. évi CXXVI.
2. §-át,
3. §-át,
4. §

(3)bekezdés a) pontját, valamint a Ktjv. 2. §

(6)bekezdés f) pontját, 12. §

(4)bekezdését, a 33/

1. (X.1.) KIM utasítás melléklet
2. §-ában foglaltakat, valamint sérült a Pp.
3. §-a, illetve a 32/
4. (VIII.26.) IM rendelet

(2)bekezdésének a) pontja. A felülvizsgálati érvelés szerint a felperes a

1. december 29-én kelt dokumentum szerint
2. szeptember 1-jétől
3. december 31éig kapott megbízást az sz.gy. vezetésére. Ez határozott időre, megbízott főosztályvezetői munkakörre szólt. Ebből pedig az következik, hogy a megbízása ideiglenes jellegű volt, az
4. december 31-én megszűnt. A határozott idejű megbízás lejártára tekintettel a másodfokú bíróság minden jogszabályi alap nélkül állapította meg, hogy a felperes
5. január 1-jétől a szakigazgatási szerv vezetője volt. A felperes egyetlen esetben sem határozatlan időre került kinevezésre főosztályvezetőként, nem kinevezést, hanem helyettesítésre szóló megbízást kapott, és egyik alkalommal sem szerezték be a szakmai irányító szerv vezetőjének egyetértését. Így nem volt a 33/
6. (X.1.) KIM utasítás melléklet
7. § szerinti szakigazgatási szerv vezetője, emiatt felette a munkáltatói jogokat nem a kormánymegbízott gyakorolta. A felperes főosztályvezetői megbízásai nem feleltek meg a kormánytisztviselők jogállásáról szóló Ktjv.
8. §

(4)bekezdésének sem, amely szerint „törvény eltérő rendelkezése hiányában a vezetői kinevezés határozatlan időre szól", a felperes egyik esetben sem kapott határozatlan időre kinevezést. Egyértelműen megállapítható, hogy a felperes

1. január 24-én nem rendelkezett határozatlan időre szóló vezetői kinevezéssel, azaz nem volt a szakigazgatási szerv, vagyis az SZ. és GY. vezetője, így felette az alperes nem gyakorolhatott munkáltatói jogkört. Abban az esetben, ha a felperes vezetőnek tekintendő, akkor is jogellenes a munkáltató intézkedése, mivel a felmentéshez a szakmai irányító szerv vezetőjének egyetértését a nem szerezték be. A másodfokú bíróság jogszabálysértően jutott arra a következtetésre, hogy a szakmai irányító szerv egyetértésére nem volt szükség sem a megbízáshoz, sem a felmentéshez. Ezen előadását az alperes később maga sem tartotta fenn. Az átmeneti jogszabályok nem tartalmaztak olyan rendelkezést, hogy a határozott idő lejárta miatt megszűnt jogviszonyok a megszűnést követő naptól a jogszabály erejénél fogva újra létrejönnek. A felperes
2. január 1-jén és a felmentésekor is főosztályvezető-helyettes volt, így felette a munkáltatói jogokat a szakigazgatási szerv vezetője gyakorolhatta volna. A felperes a felülvizsgálati érvelésében utalt a
3. évi CXXVI. törvény
4. §-ának

(1)és

(2)bekezdésében foglaltakra. Azt, hogy a felperes vezetői munkakört töltött volna be akár december 31-én vagy január 1-jén, kizárja az a tény, hogy egyik határozott időre szóló megbízása sem hivatkozik arra, hogy szakmai irányító szerv egyetértésével történt volna a kinevezés, holott a jogszabály egyértelműen kimondja ennek szükségességét. A 33/

1. (X.1.) KIM utasítás, a P.M.K.H. Szervezeti és Működési Szabályzata irányadó a jelen ügyben, amely
2. március 9-éig volt hatályos. Az utasítás a
3. §-ában részletezi, hogy melyek a szakigazgatási szerv vezetőjének feladatai, ezen §-on belül a g) pont kimondja, hogy „gyakorolja a munkáltatói jogot a szakigazgatási szerv kormánytisztviselői, kormányzati ügykezelői felett". Ez is azt támasztja alá, hogy a kormánymegbízott csak a szakigazgatási szerv vezetője felett gyakorolhatja ezen jogát, a kormánytisztviselők felett nem. Az elsőfokú ítélet a perköltség vonatkozásában jogszabálysértő, mivel azt a jogszabályi minimum alatt állapította meg annak ellenére, hogy a per nem volt egyszerű megítélésű, és a felperesi képviselő által kifejtett tevékenység alapján - a tárgyalásokon való részvétel és az előkészítő iratok szerint - a jogszabályi minimum mindenképpen indokolt. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult a felperes jogtanácsosi munkadíjban való marasztalásával. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül az abban megjelölt jogszabálysértések értékelése mellett [Pp.
4. §

(2)bekezdés]. A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes

1. december 29-ei dátummal kinevezés-módosítást vett át, amely szerint az alperes
2. szeptember 1-jétől
3. december 31-éig megbízta a P.M.K.H. SZ.GY.-nek vezetésével. Rögzítésre került, hogy „főosztályvezető-helyettesi munkakörből megbízott főosztályvezetői munkakörbe helyezem". Ebből következően téves az az álláspont, hogy a felperes nem került önálló főosztályvezetői munkakörbe kinevezésre, csupán főosztályvezetőhelyettesként főosztályvezetői feladatokkal bízták meg. A kinevezés-módosítás egyértelműen arról rendelkezik, hogy a felperes megbízott főosztályvezetői munkakörbe került a korábbi főosztályvezető-helyettesi munkakör helyett. Ezt követően
4. január 24-én újabb kinevezés-módosítás történt, amely szerint a felperest megbízták
5. január 1-jétől a kormányhivatalok megalakulását követően a szakigazgatási szerv vezetőjének kinevezéséig, de legkésőbb
6. augusztus 31-éig a P.M.K.H.SZ.GY.-nek vezetésével. A kinevezés-módosítás szerint megbízott főosztályvezetői munkakört és feladatkört látott el. Ez a munkáltatói intézkedés jogszerűen történhetett, az megfelelt a 288/
7. (XII.21.) Korm. rendelet
8. §

(3)bekezdés a) pontjában rögzítetteknek. A felperes a kinevezés-módosításban foglaltakat tudomásul vette, azt nem vitatta, arra sem hivatkozott, hogy

1. január 1-jétől más tevékenységet látott el, mint a
2. december 31-éig terjedő időszakban. A kinevezés-módosítás átvételével azonos napon,
3. január 24-én a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát az alperes a
4. évi LVIII. törvény (Ktjv.)
5. §

(1)bekezdés b) pontja alapján indokolás nélkül szüntette meg. Az erről szóló okiratot T.R. kormánymegbízott írta alá. A jogviszony megszüntetésének időpontjában a felperes megbízott főosztályvezető volt, aki ellátta a P.M.K.H.SZ.GY. vezetését. A munkáltatói jogkörgyakorlás megállapítása szempontjából a jogszabály nem tett különbséget megbízott és kinevezett vezető között, a szakigazgatási szervek vezetője felett pedig a munkáltatói jogokat a kormánymegbízott gyakorolta a 2010. évi CXXVI. törvény 14. §-ának

(3)bekezdése alapján. Ebből következően alaptalan azon felülvizsgálati érvelés, hogy a felperes jogviszonya megszüntetéséről nem a munkáltatói jogkör gyakorlója döntött. Megalapozatlanul állította a felperes a felülvizsgálati kérelmében a 2010. évi CXXVI. törvény 14. §

(1)és

(2)bekezdésében foglaltak megsértését a szakmai irányító szerv vezetőjének egyetértése hiányára utalva. A felperes - jogszabályi lehetőség alapján megbízással látta el a tevékenységét, vagyis nem pályázat útján, a jogszabályban előírt eljárást követően került a pozíciójába, azt csak határozott ideig láthatta el a kinevezés-módosítás szerint, legkésőbb

1. augusztus 31-éig. A fent hivatkozott jogszabály a munkakörbe történő kinevezéshez és felmentéshez írja elő a szakmai irányító szerv vezetője egyetértése szükségességét, továbbá azt, hogy a szakigazgatási szerv vezetője minisztériumi főosztályvezető besorolású, határozatlan időre kinevezett kormánytisztviselő lehet. Ezen szabályok a felperesre azért nem vonatkoztak, mert a kialakult helyzet folytán megbízottként kellett ellátnia a szakigazgatási szerv vezetését, amely az új, a jogszabályi feltételek szerint kinevezett vezető pozícióba helyezéséig állhatott volna fenn. Így az alperes nem sértett jogszabályt, amikor a vezetőként csak „ideiglenesen" alkalmazott felperest a
2. évi CXXVI. törvény
3. §-ának

(1)és

(2)bekezdésében foglaltak hiányában bízta meg a vezetéssel a jogszabályban biztosított határidő lejártáig. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának

(3)bekezdése alapján. Mivel a felperes pervesztes lett, a perköltség körében kifejtett felülvizsgálati érvelést nem kellett érdemben vizsgálni. A felperes perköltséget a Pp. 78. §-ának

(1)bekezdése szerint köteles viselni, míg a le nem rótt felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli az adott ügyben irányadó 6/

1. (VI.26.) IM rendelet
2. §-a alapján. Budapest,
3. január
4. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő