← Magyarország

Kfv.37193/2015/3 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A Ket. 105. §

(3)bekezdése folytán ügyfél mellőzése esetén a másodfokú hatóságnak az elsőfokú határozatot meg kell semmisítenie és új eljárást kell elrendelnie, minden egyéb körülmény mérlegelésétől függetlenül. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.37.193/2015/3.szám A Kúria a dr. Weiszbart József ügyvéd által képviselt (...)felperesnek a (...) főosztályvezető által képviselt Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatalalperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a dr. Gyurity Bránkó ügyvéd által képviselt (...)beavatkozott, a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
  1. november
  2. napján kelt 4.K.27.115/2014/
  3. számon hozott ítélete ellen a felperes részéről
  4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán meghozta a következő ítéletet: A Kúria a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.115/2014/
  5. számú ítéletét és az alperes MKEH-JF148/22/
  6. számú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezi. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 50.000 (ötvenezer) forint együttes felülvizsgálati és perköltséget. Kötelezi továbbá az alperesi beavatkozót, hogy 15 napon fizessen meg a felperesnek 20.000 (húszezer) perköltséget. belül A 30.000 (harmincezer) forint kereseti és 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás Az alperesi beavatkozó
  7. szeptember 13-án kelt kérelmében a „(...)” megnevezésű közcélú elektromos hálózatra vezetékjogi engedélyt kért az elsőfokú hatóságtól. A közcélú hálózat és biztonsági övezete által érintett ingatlanokat - köztük a felperes (...), Belterület (...) hrsz.-ú, 6 ha 138 m2 területű ingatlanát a kérelem mellékletét képező terület-kimutatás tartalmazta. A Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal Pécsi Mérésügyi és Műszaki Biztonsági Hatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a
  8. november 16-án kelt, 4118-2/
  9. számú határozatával a közcélú hálózat létesítésére az alperesi beavatkozó részére a vezetékjogot engedélyezte. A határozatot az elsőfokú hatóság a (...) Kft.-nek kézbesítette, amelyet a Kft. ügyvezetője
  10. november 22-én átvett. A felperes tulajdonjogát azonban az illetékes Szekszárdi Körzeti Földhivatal a 37.448-3/2010.09.
  11. határozatával
  12. szeptember 27-én jegyezte be, így az ingatlan tulajdonosa az elsőfokú eljárás befejezésekor már nem a (...) Kft., hanem a felperes volt. A felperesnek az elsőfokú hatóság a határozatot nem kézbesítette, az elsőfokú eljárásban nem kezelte ügyfélként. Az elsőfokú hatóság határozata alapján a Szekszárdi Körzeti Földhivatal a
  13. január 11-én kelt 39.894-2/2010.12.
  14. számú határozatával a felperesi ingatlan 577 m2 területére az alperesi beavatkozó javára a vezetékjogot bejegyezte. Az elsőfokú hatóság határozatával szemben a felperes fellebbezést nyújtott be. Az első- és másodfokú hatóság több, a fellebbezést elutasító, illetve az eljárást megszüntető végzést hozott, egyrészt arra hivatkozva, hogy a fellebbezés elkésett, másrészt arra hivatkozva, hogy a felperes nem tett eleget a fellebbezési igazgatási szolgáltatási díjfizetési kötelezettségének. Az alperes egyik hiánypótló végzésében felhívta a felperest a díj hiánytalan megfizetésére, amelyet követően a felperes a díjfizetési kötelezettségének eleget is tett. A felperes fellebbezésében érdemben kifogásolta a vezetékjog engedélyezését, ugyanis álláspontja szerint a döntés során nem érvényesítették a villamos energiáról szóló
  15. évi LXXXVI. törvény (Vet.)
  16. §-ában meghatározott szempontokat. A felperes kifogásolta a fellebbezés igazgatási szolgáltatási díjának összegét is, álláspontja szerint az eltúlzott volt. Az alperes a
  17. január 6-án kelt MKEH-JF-148/22/
  18. számú határozatával egyes másodfokú szakhatósági állásfoglalásokra figyelemmel az elsőfokú hatóság határozatát részben megváltoztatta, azonban nem adott helyt a felperes érdemi kifogásainak. Az alperes határozatának rendelkező része nem tartalmazott az eljárási költséggel kapcsolatos rendelkezést, csak a határozat indokolása rögzítette, hogy a fellebbezési díj összegével vonatkozó ügyféli kifogásokat nem ítélte alaposnak. Az alperes határozatával szemben a felperes keresetet nyújtott be, amelyben egyrészt érdemben vitatta a határozatban foglalt, a vezeték engedélyezésével kapcsolatban foglalt megállapításokat, valamint álláspontja szerint a hatóság nem tett eleget a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
  19. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.)
  20. §
(1)bekezdése szerinti tényállás tisztázásával kapcsolatos kötelezettségének. A felperes azt is kifogásolta, hogy az alperes nem helyezte hatályon kívül az elsőfokú hatóság határozatát és nem utasította új eljárásra azt, ugyanis a Ket. 105. §
(3)bekezdése alapján erre köteles lett volna. Az alperes és az alperesi beavatkozó ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Elsőfokú bíróság a 4.K.27.115/2014/
  1. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. A felperesnek az ügyféli jogállással összefüggő, a Ket.
  2. §
(3)bekezdésével kapcsolatos kifogásait nem tartotta alaposnak, ugyanis álláspontja szerint a felperes a fellebbezési eljárásban és a közigazgatási perben kellő lehetőséggel rendelkezett álláspontja kifejtésére, így nem tartotta jogszabálysértőnek az alperes azon döntését, amelyben nem helyezte hatályon kívül és utasította új eljárásra az elsőfokú hatóságot. Az ítélet a felperesnek a fellebbezési díj összegével kapcsolatos kifogását nem tartotta az ügy érdemére kiható jogszabálysértésnek, álláspontja szerint a díj összegének megállapítása jogszerű volt, s ha nem is lett volna jogszerű, a bíróság szerint a díj megfizetésével kapcsolatban kiadott végzéssel összefüggésben önálló jogorvoslati eljárásnak lett volna helye. Az ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra utasítását kérte. Felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértésként jelölte meg, hogy a bíróság figyelmen kívül hagyta a Ket. 105. §
(3)bekezdését. Kiemelte, hogy az ítélet indokolása is elismerte, a felperest az elsőfokú eljárásba nem vonták be, neki a határozatot nem kézbesítették. Álláspontja szerint a Ket. 105. §
(3)bekezdése kógens szabály, amelyet nem lehet mellőzni, ugyanis az az ügyféli jogok érvényesítésének az egyik garanciája. Másrészt azt is kifogásolta, hogy a bíróság nem tett eleget a tényállás felderítésére vonatkozó, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. §
(1)bekezdésében foglalt kötelezettségének, amikor nem tárta fel kellően a tényállást. Kifogásolta azt is, hogy az eljárási költségekkel kapcsolatban az ítélet sérti az anyagi jogszabályokat, s a bíróság e körben nem tett eleget a Pp. 221. §
(1)bekezdése szerinti indokolási kötelezettségének, amikor nem jelölte meg a döntése alapjául szolgáló tényeket és jogszabályhelyeket. A felülvizsgálati kérelem alapos. A Kúriának a felülvizsgálati kérelem alapján elsőként abban kellett állást foglalnia, hogy mellőzhető-e az alperes eljárásában a Ket. 105. §
(3)bekezdése. A Kúria álláspontja szerint a Ket. 105. §
(3)bekezdése kógens jellegű szabály ugyanis nem ad lehetőséget a másodfokú hatóságnak a mérlegelésre, hiszen kötelezettségként rögzíti az elsőfokú hatóság új eljárásra utasítását. Ezért nem helytálló a bíróság ítéletének az az érvelése, mely szerint az ügyfél az ügyféli jogait a fellebbezési és a bírósági eljárásban is érvényesítheti, így a bíróság eltekinthet a Ket. 105. §
(3)bekezdésének alkalmazásától. A Ket. 105. §
(3)bekezdése így az ügyfél jogainak és a jogorvoslathoz való - Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) XXVIII. cikk
(7)bekezdésében rögzített - jogának a védelmét is jelenti egyben, ugyanis garantálja, hogy az ügyfél jogait mind az elsőfokú, mind a jogorvoslati eljárásban érvényesíthesse. Nem helytálló a bíróságnak és az alperesnek az az álláspontja sem, hogy a felperesi jogelődnek való kézbesítéssel eleget tett az elsőfokú hatóság az ügyfél bevonására vonatkozó kötelezettségnek. A felperes a jogelődjétől elkülönült jogalany, így a jogelőd értesítésével a hatóság nem tett eleget az ügyfél bevonására vonatkozó kötelezettségének. Mindezekre figyelemmel az alperesnek a döntés meghozatala során a Ket. 105. §
(3)bekezdését alkalmaznia kellett volna, és az elsőfokú hatóságot az új ügyfél bevonása érdekében új eljárásra kellett volna utasítania. A Kúria megjegyzi, hogy nem helytálló a bíróságnak a közigazgatási hatósági eljárás költségével kapcsolatos álláspontja sem. Az alperes ugyanis határozata rendelkező részében - a Ket. 72. §
(1)bekezdés
  1. dd)és
  2. de)pontjaival ellentétesen - nem rendelkezett a fellebbezés költségéről. Az iratok alapján megállapítható, hogy a fellebbezési igazgatási szolgáltatási díjjal kapcsolatban csak egy, a Ket. 98. §
(2)bekezdése alapján önálló fellebbezéssel meg nem támadható hiánypótlásra felhívó végzést adott ki, amelyben felhívta a felperest az igazgatási szolgáltatási díj megfizetésére. A hiánypótló végzés a Ket. 72. §
(2)és
(4)bekezdésére figyelemmel nem tartalmazza a költségviselésre vonatkozó részletes indokolást sem. A Ket. 72. §
(1)bekezdés
  1. dd)és
  2. de)pontja szerinti, a Ket. 98. §
(3)bekezdés j) pontja alapján önálló fellebbezéssel megtámadható külön végzésben történő döntés követelményeinek a jelen ügyben nem tett eleget az alperes, ezért a rendelkező részben és az indokolásban is a Ket. 72. §
(1)bekezdésében foglaltak szerint kellett volna erről rendelkeznie. Mindezekre figyelemmel a bíróságnak is érdemben el kellett volna bírálnia a felperesnek az eljárási költségekkel kapcsolatos kifogásait, s megfelelően indokolnia kellett volna azt. Ezért a Kúria a jogerős ítéletet és az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 275. §
(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, egyúttal az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte, azzal a meghagyással, hogy az eljárásba a felperest ügyfélként vonja be. Mivel a Kúria az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedő hatállyal helyezte hatályon kívül, ezért a fellebbezéssel összefüggő igazgatási szolgáltatási díjról nem kellett külön rendelkezni, az külön rendelkezés nélkül az alperesi határozat hatályon kívül helyezése folytán visszajár. A pervesztes alperes és alperesi beavatkozó a Pp. 270. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles a perköltség megfizetésére, amelyet a bíróság a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(3)bekezdésére figyelemmel állapított meg. A kereseti és a felülvizsgálati eljárási illetéket az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. §
(1)bek. c) pontja alapján az állam viseli. Budapest,
  1. május
  2. Dr. Kovács András s.k. a tanács elnöke, Dr. Kovács Ákos s.k. előadó bíró, Dr. Fekete Ildikó s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.