A határozat elvi tartalma: A tartózkodási cél igazolása hiányában a tartózkodási engedély visszavonásának van helye. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.37.169/2015/5.szám A Kúria a Dr. Mándó Tibor Ügyvédi Iroda által képviselt (...) felperesnek a (...) kormánytisztviselő által képviselt Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalalperes ellen idegenrendészeti ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
- november
- napján kelt 13.K.33.238/2014/
- számú jogerős ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi ítéletet: A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi 13.K.33.238/2014/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a Kúria a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. Indokolás A kínai állampolgár felperes
- március
- napjáig érvényes, keresőtevékenység folytatási célú tartózkodási engedéllyel rendelkezett. A (...) Kft. szakács munkakörben alkalmazta
- szeptember
- napjától. A felperes
- november
- napján a Bevándorlási és Állampolgársági HivatalBudapesti és Pest Megyei Regionális Igazgatóságán (az elsőfokú hatóság) új magyarországi szálláshelyeként a (...) szám alatti ingatlant jelentette be, egyidejűleg csatolta a Kft. igazoló lapját, mely szerint munkaviszonya
- november
- napján megszűnt. Az elsőfokú hatóság
- november
- napján kelt felhívásában a felperest - a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló
- évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.)
- §
(1)bekezdés a) pontjára, és 13. §
(1)bekezdés c) pontjára hivatkozással - a tartózkodási céljának igazolására hívta fel és érvényes munkaszerződése, munkavállalási engedélye és a foglalkoztatásának megkezdésére vonatkozó NAV bejelentőlap csatolását kérte. Egyúttal figyelmeztette, hogy amennyiben a kért dokumentumokat 2013. december 27. napjáig nem csatolja, az erre vonatkozó határidő meghosszabbítását sem kéri, a tartózkodási engedélyét a Harmtv. 18. §
(1)bekezdés a) pontja alapján visszavonja. Postai úton a felperes által bejelentett lakcímére megküldött felhívás kétszeri sikertelen kézbesítést követően „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza az elsőfokú hatósághoz. Az elsőfokú hatóság a
- január
- napján kelt 106-1-61607/5/2013-T számú határozatával a felperes tartózkodási engedélyét visszavonta, figyelemmel arra, hogy a felperes tartózkodási célja megszűnt, munkaviszony hiányában a lakhatására és megélhetésére, valamint a kiutazás költségeire fedezettel nem rendelkezik, és egészségügyi ellátások teljes körére sem minősül biztosítottnak. A felperes fellebbezett a határozat ellen, amelynek elbírálása során az alperes a
- június
- napján kelt 106-T9168/12/
- számú másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a felperes magyarországi tartózkodása keresőtevékenység céljából a Harmtv.
- §
(1)bekezdés d) pontja alapján nem igazolt. A felperes
- február
- napján benyújtott tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérelmére és az ahhoz csatolt, a (...) Kft.-vel kötött előmunkaszerződésre hivatkozással hangsúlyozta, hogy a jelen eljárás
- január
- napját megelőzően, hivatalból indult, így nincs arra lehetőség, hogy az alperes előtt összevont engedélyezési eljárás induljon meg. A felperes bankszámlakivonatából ugyanakkor megállapította, hogy a felperes megélhetését biztosító anyagi fedezettel rendelkezik, magyarországi szálláshelye igazolt, rendelkezik a tovább- vagy visszautazáshoz szükséges feltételekkel, és az egészségügyi ellátások költségeit biztosítani tudja. A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát, hatályon kívül helyezését, és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a hiánypótlási felhívást egyéni körülményeire tekintettel nem tudta átvenni, az abban meghatározott határidőig önhibáján kívül nem rendelkezett új munkalehetőséggel. Álláspontja szerint az alperes indokolatlanul szűken értelmezi a Harmtv.
- §
(1)bekezdés d) pontjában meghatározott tartózkodási cél fogalmát, hangsúlyozta, hogy a Harmtv. végrehajtásáról szóló 114/2007. (V.24.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Harmvhr.) 59. §
(1)bekezdése kizárólag okirati bizonyítást ír elő a tartózkodási cél igazolása érdekében. Utalt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság másik egyedi ügyben hozott ítéletében foglaltakra. A Harmvhr. 59. §
(1)bekezdés és a Harmtv. 18. §
(1)bekezdés a) pontja értelmezését illetően kifejtette, hogy új munkalehetőséget
- február
- napjáig nem sikerült találnia,
- január
- napjától pedig az összevont engedélyezési eljárásban már nincs lehetőség munkavállalási engedély kiadására, ezért a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
- évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.)
- §
(1)bekezdésében rögzített méltányosság elvével súlyosan összeegyeztethetetlen, hogy a tartózkodási cél elfogadását az alperes munkavállalási engedély benyújtásához kösse. Megítélése szerint az összevont kérelmezési eljárásban az alperesnek lehetősége volt arra, hogy a foglalkoztatás támogatására vonatkozó szakhatósági állásfoglalást a munkaügyi központtól beszerezze, és annak megadását követően a tartózkodási engedély visszavonásáról szóló határozatot megsemmisítse. Álláspontja szerint a szakhatósági állásfoglalás beszerzéséig a jelen eljárást fel kellett volna függeszteni, majd annak birtokában az alperes az elsőfokú határozat megváltoztatásával megállapíthatta volna, hogy
- március
- napjáig érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezett. Ezt követően lehetett volna folytatni a tartózkodási engedély meghosszabbítására irányuló eljárást, mely „lépcsőzetes megoldással” kiküszöbölhető lett volna a jelenlegi jogszabályi környezetből következő, számára hátrányos anomália, miszerint a hivatalból indult eljárásban nem lehet összevont engedélyezési eljárást lefolytatni. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak értékelte, és elutasította azt. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a felek között nem volt vitatott az, hogy a jelen eljárás hivatalból indult annak vizsgálata tárgyában, hogy a felperes rendelkezett-e a Harmtv.
- §
(1)bekezdés d) pontjában meghatározott igazolt tartózkodási céllal, figyelemmel arra, hogy bejelentette, munkaviszonya
- november
- napján megszűnt. Az sem volt vita tárgya, hogy az elsőfokú hatóság által kiírt felhívásban foglaltaknak a felperes nem tett eleget, a megadott határidőig tartózkodási célját nem igazolta. Hangsúlyozta az elsőfokú bíróság, hogy a jogalkotó a külföldiek munkavállalását szigorú feltételekhez köti. Ezeknek a feltételeknek a külföldi állampolgárnak a tartózkodási engedély kérelem előterjesztésekor, illetőleg a tartózkodási engedély érvényességi ideje alatt is meg kell felelnie, e feltételek megteremtése/fenntartása pedig kizárólag a kérelmező kötelezettsége. Ennek megfelelően a Harmtv.
- §
(1)bekezdés a) pontjának kógens rendelkezése értelmében a kiadott tartózkodási engedélyt vissza kell vonni, ha a harmadik országbeli állampolgár nem felel meg a 13. §
(1)bekezdés a), valamint c)-i) pontjaiban foglalt valamely feltételnek. A Harmtv. 13. §
(1)bekezdés d) pontja írja elő a Magyarországon való tartózkodás feltételéül a tartózkodási cél igazolását. Hangsúlyozta az elsőfokú bíróság, hogy az utóbb,
- februárban előterjesztett, tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérelemre indult eljárásban benyújtott előmunkaszerződést, a perbeli, hivatalból indult eljárásban nem lehetett figyelembe venni, annak tárgya ugyanis a fentiekben kifejtettek szerint az volt, hogy a felperes
- március
- napjáig érvényes tartózkodási engedélyének a feltételei a munkaviszony megszűnését követően fennálltak-e, azaz a felperes a tartózkodási célját a felhívásban foglalt okiratokkal igazolta-e. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint megalapozatlanul hivatkozott arra a felperes, hogy az összevont kérelmezési eljárásban beszerzendő szakhatósági állásfoglalással a tartózkodási célja utóbb, a visszavont engedélyre is kihatással lehet, kvázi a munkaviszony megszűnésének időpontjától igazolást nyerhetett volna, ugyanis legfeljebb az elő- munkaszerződés megkötésétől, a munkaügyi központ támogatása esetén igazolhatja a tartózkodás célját. Ennek vizsgálata azonban a kérelemre indult eljárás tárgya volt, azaz irreleváns a
- novemberében hivatalból indult, a munkaviszony megszűnése folytán vizsgált feltételek fennállásának szempontjából. Hangsúlyozta az elsőfokú bíróság, hogy a kiadott tartózkodási engedély alapjául szolgáló feltételek fenntartása és igazolása a felperes érdek- és feladatkörébe esik. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta. Alapvetően a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság más egyedi ügyben hozott ítéletének indokolásában kifejtettekre hivatkozott. Kifejtette, hogy a
- november
- napján kelt hiánypótlási felhívásban kért munkavállalási engedélyt - a
- január
- napjától hatályba lépett új jogszabályi rendelkezések miatt - már nem volt lehetősége önállóan beszerezni. A Ket.
- §
(1)bekezdésében rögzített méltányosság elvével súlyosan összeegyeztethetetlennek tartotta az alperes azon eljárását, amelynek keretében tartózkodási célja elfogadását annak tudatában kötötte új munkavállalási engedély benyújtásához, hogy a Harmtv. 29/A. § szerinti új szabályozás alapján ennek teljesítésére már nincs lehetősége. Hangsúlyozta, hogy a Harmvhr. 59. §
(1)bekezdése szerinti felsorolás nem tartalmazza a munkaügyi központ által kiadott munkavállalási engedélyt, sem a foglalkoztatás támogatásáról szóló állásfoglalását, így az alperes jogszerűtlenül kötötte a munkaügyi központ támogatásához tartózkodási célja igazoltságát. A felperes felülvizsgálati kérelmében kérelem tárgyaláson történő elbírálását. kérte a felülvizsgálati Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában tartására irányult. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megfelelő alapossággal feltárta és rögzítette ítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást, és abból - az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával - helytálló jogi következtetést vont le, azzal a Kúria is egyetértett. Kiemeli a Kúria, hogy a Pp. 270. §
(2)bekezdése és 272. §
(2)bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárás során kizárólag a jogerős ítélet jogszerűsége vizsgálható a Pp. 275. §
(2)bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben. Ennek megfelelően szükségesnek tartja leszögezni a Kúria, hogy a felperesnek a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Ket. szabályok megsértésére vonatkozó kifogását nem vizsgálhatta, ugyanis az elsőfokú bíróság nem alkalmazta, így meg sem sérthette a Ket. előírásait, eljárására a Pp. szabályai voltak az irányadók. A Kúria egyetértett az elsőfokú bíróság azon jogi álláspontjával, hogy jelen perben kizárólag a
- novemberében, hivatalból indult idegenrendészeti eljárás és az annak eredményeként hozott keresettel támadott - közigazgatási határozatok képezhették a felülvizsgálat tárgyát. Ezen eljárásban az elsőfokú hatóság a munkaviszony megszűntésre tekintettel tartózkodási céljának igazolására hívta fel a felperest, a felhívásban foglaltaknak azonban a felperes nem tett eleget, így a keresőtevékenység folytatási célú, egyébként még érvényes tartózkodási engedély ellenére sem lehetett tartózkodási célját igazoltnak tekinteni. Helytállóan mutatott arra rá az elsőfokú bíróság, hogy a tartózkodási célnak folyamatosan fent kell állnia, a munkaviszony megszűnése azonban ezt megkérdőjelezte, és a hatósági felhívás ellenére a felperes igazolást a megadott határidőn belül nem terjesztett elő. Mindebből következően jogszerűen és megalapozottan döntött az elsőfokú hatóság a felperes tartózkodási engedélyének visszavonásáról, a Harmtv.
- §
(1)bekezdés a) pontja alapján. Rámutat arra is a Kúria, hogy a másodfokú eljárás során az alperes a figyelembe vehető tényeket és körülményeket értékelte, és ennek alapján az elsőfokú hatóság egyes részdöntéseit - a külföldi megélhetésének biztosítottsága, a szálláshely igazoltsága, a tovább- vagy visszautazáshoz szükséges feltételek megléte, az egészségügyi szolgáltatások igénybevétele tekintetében biztosítottság - vonatkozásában részben megváltoztatta, a felperes által igényelt eljárást, a
- január 1-től módosult jogszabályi rendelkezésekre tekintettel azonban a másodfokú eljárás alatt már nem folytathatta le. Hangsúlyozza a Kúria, hogy el kell különíteni az idegenrendészeti hatóság
- novemberében hivatalból indított eljárását a felperes által
- februárjában indított, a tartózkodási engedély meghosszabbításának kérelmezésére irányuló eljárástól. A jogszabály módosítás előtt hivatalból megindított eljárás eredményeként hozott határozat elleni fellebbezés kapcsán indult másodfokú eljárásban mint ahogy arra a felperes is helyesen hivatkozott - a Ket.
- §
(2)bekezdése értelmében új tények és bizonyítékok is felhozhatók. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az időközben bekövetkezett jogszabályváltozásra tekintettel új jogi alapokon lenne lefolytatható a másodfokú eljárás, és annak alapján ezen okokból, új jogszabályi rendelkezésekre elsőfokú határozat. tekintettel lenne minősíthető az A
- január
- napjától hatályos Harmtv. 29/A. §-a a
- évi XCIII. törvény
- §-ával nyert beiktatást a törvényben, visszamenőlegesen, a korábban indult eljárásokra vonatkozóan nem alkalmazható. Arra a felperes csak a
- februárjában kérelmére indult eljárásban hivatkozhatna. Ez az eljárás a jelen perben felülvizsgált eljárástól elkülönül. A jelen perben felülvizsgált alperesi határozatok szempontjából kizárólag annak volt jelentősége, hogy a hivatalból megindult eljárás során a felperes tartózkodási célját nem igazolta, ezért az alperesi hatóságok jogszerűen döntöttek a tartózkodási engedély visszavonásáról. Megjegyzi a Kúria, hogy a felperes által hivatkozott másik bírói ítélet, eseti döntés semmiféle kötőerővel nem bír, így erre alapozottan a felülvizsgálati kérelem ezen kitétele nem volt értékelhető. Minderre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem volt jogszabálysértő a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben, ezért azt a Pp.
- §
(3)bekezdés alapján hatályában fenntartotta. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §
(1)bekezdés szerinti felülvizsgálati eljárási illeték viselésére a felperes a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése értelmében köteles. Budapest,
- május
- Dr. Kárpáti Zoltán s.k. a tanács elnöke, Dr. Fekete Ildikó s.k. előadó bíró, Dr. Kovács Ákos s.k. bíró