Bhar.38/2015/5 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdése alapján - az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt bírálta felül, vizsgálva az eljárási szabályok megtartását, valamint a másodfokú ítélet megalapozottságát. Ennek során arra a következtetésre jutott, hogy az eljárt bíróságok az eljárási törvény rendelkezéseit megtartották. Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság ítélkezése alapjául változtatás nélkül elfogadott tényállást a harmadfokú bíróság is mentesnek találta a Be.351.§

(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az kellő mértékben felderített, hiánytalan, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz. A felülbírálat egyik sajátossága volt, hogy a különböző szinten eljárt bíróságok határozata ellen bejelentett jogorvoslati kérelmek nem a tényállás mikénti megállapítását, hanem az abból levont jogkövetkeztetéseket támadták. Az elsőfokú bíróság döntésével szemben a vádlott, a másodfokú bíróság határozata ellen a magánvádló ez okból élt jogorvoslati kérelemmel. Az egyébként egyező adatokon alapuló és jogorvoslattal sem támadott tényállás a Be.388.§

(1)bekezdése alapján irányadó volt a harmadfokú eljárásban is. -----------------------E tényállásból a másodfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségének hiányára. Az ügyben szóba jöhető emberi méltóság elleni bűncselekmények közös jellemzője, hogy - jogellenesség hiányában - nincs helye büntetőjogi elmarasztalásnak, ha a bírálat, kritika, illetve véleménynyilvánítás mértéktartó, és mentes a felesleges és túlzó gyalázkodásoktól. A feljelentés szerinti rágalmazás vétségének elkövetési magatartása a becsület csorbítására alkalmas tény állítása vagy híresztelése, vagy az ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata. Ez utóbbi megvalósulhat a korábbi történések valamely jellemző mozzanatának a kiemelésével, olyan részlet hangsúlyozásával, amelyből az egész eseménysorra lehet következtetni. A másodfokú bíróság helyesen ismerte fel, hogy a vád tárgyává tett „facebook" közlés alapvetően és elsődlegesen a közügyek vitatásaként értékelendő, amelyben a vádlott a pályázati pénzek odaítélésével kapcsolatos negatív értékítéletének, következésképpen véleményének adott hangot. A magánvádló személyének felismerhető módon történő megjelenítése ehhez csak közvetetten, mint a vissza nem térítendő támogatást elnyerő pályázó - illetve helyesen annak házastársa társult. A pályázattal való közvetett kapcsolata, személyes érintettsége azonban ennek ellenére nem vitatható, hiszen a - pontosan egyébként az eljárás során nem tisztázott összegű - vissza nem térítendő juttatásban részesülő személlyel házassági vagyonközösségben élő magánvádló a támogatás előnyét ugyancsak élvezi. A szóban forgó jogkérdés eldöntésével kapcsolatban mindenek előtt az Alkotmánybíróság 13/

1. (IV.18.) és az 5/
2. (II.25.) határozataiban foglaltakat volt szükséges megemlíteni. Az Alkotmánybíróság e határozatokban megfogalmazott álláspontja és az ehhez igazodó ítélkezési gyakorlat szerint a közügyek megvitatását érintő véleményszabadság korlátozását előíró jogszabályokat - amint erre a másodfokú bíróság is helyesen utalt - megszorítóan szükséges értelmezni, illetve a közlés minősítését megelőzően számos körülményt kell mérlegelni. Így különösen a közlés módját, körülményeit, kontextusát, valamint tartalmát, stílusát, aktualitását és célját. A véleménynyilvánítás szabadsága az Alkotmánybíróság határozatai szerint tehát nem függ attól, hogy a vélemény értékes vagy értéktelen, helyes vagy helytelen, tiszteletreméltó vagy elvetendő. A fentieket figyelembe véve és most már áttekintve a harmadfokú eljárás tárgyát képező közlés alkotmányos védelmét, azt nem befolyásolja az sem, hogy a véleménynyilvánítás értékítélettel terhelt tényállítások formájában jelentkezik, ugyanis a tényállítást tartalmazó megnyilvánulások is részei a szólásszabadságnak. Egyrészt valamely tény közlése is kifejezhet személyes véleményt, másrészt tényközlések nélkül a véleményformálás is ellehetetlenülne. Ugyancsak az Alkotmánybíróság fenti határozataira figyelemmel szükséges hangsúlyozni azt is, hogy a vádlott közleménye - negatív, elutasító, bíráló jellege és gúnyos hangvétele ellenére - nem gyalázkodó jellegű, a magánvádló öncélú megalázása, a bírálattal összefüggésbe nem hozható támadása, bántása nem jellemzi. Következésképpen a másodfokú bíróság helyesen járt el, amikor a vádlottat a Btk.226.§

(2)bekezdésének b) pontjában meghatározott rágalmazás vétségének vádja alól a Be.6.§

(3)bekezdés a) pontjának I. fordulata alapján - bűncselekmény hiányában - felmentette. Az ezt sérelmező jogorvoslati kérelem tehát megalapozatlannak bizonyult. Ezért a harmadfokú bíróság a Be.397.§-ában írtak szerint a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A magánvád alapján folytatott büntetőeljárásban a fellebbezés illetéke - az Itv.52.§

(1)bekezdésében írtak alapján - 10.000 forint, melynek lerovását a magánvádló elmulasztotta. Ezért az ezzel kapcsolatos intézkedések megtételére a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróságot hívja fel. P é c s,

1. július
2. Dr.Krémer László s.k. a tanács elnöke, Dr.Bencze Beáta s.k. előadó bíró, Dr.Tóth Sándor s.k. bíró A Szekszárdi Törvényszék 2.Bf.171/2014/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bhar.II.38/2015/
4. számú végzése folytán a
5. évi július hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. .Krémer László s.k. a tanács elnöke