Bf.708/2014/23 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(3)bekezdés és

(8)bekezdés

1. fordulat. A vádlott a szabadságvesztés büntetésből a háromnegyed részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja. A kiszabott szabadságvesztésbe a vádlott által
2. szeptember
3. napjától
4. június
5. napjáig előzetes letartóztatásban töltött időt beszámítja. Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült 28.575.- (huszonnyolcezer-ötszázhetvenöt) forint bűnügyi költség megfizetésére, külön felhívásra az állam javára. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: A törvényszék a vádlott bűnösségét testi sértés bűntettében [Btk.
6. §

(1)bekezdés,

(8)bekezdés

1. fordulat] és testi sértés vétségében [Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés] mondta ki. Ezért mint visszaesőt - halmazati büntetésül - 6 év 8 hónap börtönben végrehajtani rendelt szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. Kimondta, hogy a vádlott legkorábban a börtönbüntetés legalább háromnegyed része letöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztésbe beszámította az előzetes fogvatartásban töltött időt, rendelkezett a bűnjelekről és kötelezte a vádlottat a bűnügyi költség megfizetésére. A törvényszék ítélete ellen ellenérdekű fellebbezések bejelentésére került sor: - fellebbezett az ügyész, a vádlott terhére, a szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás tartamának súlyosítása érdekében, - fellebbezett a vádlott és védője a büntetés enyhítése érdekében. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség a Bf.380/2014/4-II. számú átiratában a törvényszék által megállapított tényállásnak helyes büntetett előéleti adattal, és a vádlott, valamint a sértettek testi adottságaival történő kiegészítésére tett indítványt. A súlyosítást célzó fellebbezését fenntartva, annak kimondását is indítványozta, hogy a vádlott legkorábban a szabadságvesztés háromnegyed részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A védő a fellebbezésüket írásban ugyancsak indokolta. Kiemelte, hogy védence bocsánatot kért a sértettektől, akik neki meg is bocsátottak, teljes körű beismerést tanúsított védence, a fogvatartás alatt önismereti és konfliktuskezelési tréningen vett részt, pozitív magatartást tanúsított, targoncavezetői bizonyítványt is szerzett, továbbá anyja szívbeteg és depressziós, így számítania kellene a vádlott segítségére. Ezért indítványozta védencével egyezően a büntetés lényeges enyhítését. A fellebbezések alaptalanok, az ítélőtábla ugyanakkor osztotta a fellebbviteli főügyészség indítványait. A törvényszék által megállapított tényállás részlegesen megalapozatlan, mert helytelenül tartalmazza a vádlott büntetett előéletre vonatkozó adatát, és nem tartalmazza a vádlott, valamint a sértettek testi adottságait. A részletes megalapozatlanságot [Be. 351. §

(2)bekezdés b) pont

1. fordulata] az ítélőtábla a Be.
2. §

(1)bekezdés a) pontja alapján az iratok egybehangzó tartalmát alapul véve a következők szerint küszöbölte ki a tényállás helyesbítésével, illetve kiegészítésével. A vádlottat a tényállásban másodikként megjelölt alkalommal, ittas járművezetés bűntette és más bűncselekmény miatt ítélték el az ottaniak szerint. A bűncselekmények elkövetésekor a vádlott 183 cm magas és 85 kg testsúlyú, (

1. sz. sértett) 170 cm magas és 80 kg (
2. sz. sértett) 180 cm és 79 kg testsúlyú volt. Egyebekben az elsőfokú bíróság a szükséges és lehetséges körben lefolytatott bizonyítás eredményeképpen megalapozott tényállást állapított meg, amely a most eszközölt helyesbítéssel és kiegészítéssel vált mindenben irányadóvá a felülbírálat számára. A senki által nem vitatott tényállást vette tehát alapul a másodfokú bíróság, és a védőnek az utóbb kifejtett álláspontját, miszerint védencének vallomásváltoztatásait nem lehetett volna terhére értékelni, nem osztotta, mert ilyen bizonyíték mérlegelési technikát az ítéletből kitűnően a törvényszék nem alkalmazott. Az is iratszerű megállapítás, hogy a cselekményt közvetlenül megelőzően visszament a késéért a vádlott, az az állítás tehát, hogy az mindvégig a birtokában volt, mert a horgászathoz használta azt a vádlott, ugyancsak nem foghatott helyt. Ezek a védelmi észrevételek lényegében nem mást, mint a bizonyítékok mérlegelését támadják, amelyre megalapozott tényállás esetén nincs törvényes lehetőség a másodfokú eljárásban. A megalapozott tényállásból helyesen következtetett a törvényszék a vádlott bűnösségére, és a bűncselekmények minősítése is megfelelt a törvénynek azzal, hogy a (
3. sz. sértett) sérelmére elkövetett bűncselekmény helyes minősítéséhez hozzátartozik a Btk.
4. §

(3)bekezdésének felhívása is, miután a testi sértésnek két alapesete van, és az egyes alapesetekhez kapcsolódnak bizonyos minősített esetek, így a Btk. 164. §

(3)bekezdésével valósult meg a

(8)bekezdés

1. fordulatába ütköző, aszerint minősülő és büntetendő testi sértés bűntette. A bűnösségi körülményeket a törvényszék helyesen vette számba és azokat kellően is értékelte, mikor a középmértéktől nem lényegesen eltérve a vádlott terhére szabta ki a szabadságvesztést, és nem tévedett annak végrehajtási fokozata megállapításakor sem. A kiszabott szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás inkább enyhe, mintsem súlyos, ám annak csak jelentős mértékű súlyosítása lett volna lehetséges az irányadó ítélkezési gyakorlat értelmében, amit a bűnösségi körülmények nem indokoltak az ítélőtábla álláspontja szerint. Ebből következik, hogy sem a szabadságvesztés és közügyektől eltiltás súlyosítását, sem ezek enyhítését célzó fellebbezések nem vezettek eredményre. A törvényszék nem a Btk.
2. §

(2)bekezdés a) pontjának megfelelő szóhasználattal rendelkezett a feltételes szabadságra bocsáthatóságról, ezért annak kiegészítése volt szükséges. Ekként az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben azt a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A további, előzetes fogvatartásban töltött időt a Btk. 92. §

(1)bekezdése alapján számította be a szabadságvesztésbe, és a vádlottat a Be. 381. §

(1)bekezdése alapján, figyelemmel a Be. 338. §

(1)bekezdésére kötelezte a másodfokú eljárás során kirendelt védelmével felmerült bűnügyi költség viselésére. Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Be.

1. §-a zárja ki. Szeged,
2. június
3. Dr. Harangozó Attila s.k. a tanács elnöke Dr. Katona Tibor s.k. a tanács tagja, előadó Dr. Nikula Valéria s.k. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla a Bf.III.708/2014/
4. számú ítélete és a Gyulai Törvényszék 14.B.262/2014/
5. számú ítéletének a jelen ítélettel meg nem változtatott része, a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
6. június
7. Dr. Harangozó Attila s.k. a tanács elnöke