A határozat elvi tartalma: A jogszerű földhasználó fogalmának értelmezése és alkalmazása mezőgazdasági támogatási ügyben. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.35.240/2014/4.szám A Kúria a Papp-Kalász-Tóth Ügyvédi Iroda által képviselt felperes nevefelperesnek a alperes neve(alperes címe) alperesi jogutód elleni mezőgazdasági támogatási ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
- január
- napján kelt 10.K.30.926/2013/
- számú jogerős ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Kúria a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi 10.K.30.926/2013/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 70.000.- (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes
- május
- napján egységes területalapú támogatás iránti kérelmet terjesztett elő, többek között a ... azonosítójú blokkban - ezen belül a
- és
- sorszámú táblákra - 99,25 hektár területre. A kérelemhez kapcsolódóan az elsőfokú hatóság helyszíni ellenőrzést végzett, ennek jegyzőkönyvét a felperesnek megküldte. A
- január 22-én kelt határozatával az elsőfokú hatóság a felperes kérelmének részben helyt adott és 16.060.570,- forint támogatási összeget állapított meg a mellékletben meghatározottak szerint. Az indoklásban utalt arra, hogy a felperes a támogatásra vonatkozó jogszabályi feltételeknek részben felelt meg. A melléklet
- számú táblázata értelmében az igényelt terület 490,67 hektár, az összeg 29.913.196,- forint. A jogosulatlanul igényelt terület 73,96 hektár, az ehhez kapcsolódó tárgyévi jogkövetkezmény 9.016.573,forint, a számított támogatási összeg 16.060.570,- forint. A melléklet
- és
- számú táblázatai szerint a
- parcellában az igényelt 84,44 hektár helyett 24,06 hektár, míg az
- parcellában az igényelt 14,81 hektár helyett 3,47 hektár került támogatási alapként elszámolásra a földhasználati nyilvántartás alapulvételével. A felperes fellebbezésében előadta, hogy az eltéréssel érintett területen Bíró László - a társaság tulajdonosa és ügyvezetője korábban egyéni vállalkozóként, majd korlátolt felelősségű egyéni cégként folytatott mezőgazdasági tevékenységet, földhasználati joga bejegyzésre került a nyilvántartásba. Az egyéni cég és a felperes
- január 15-én, majd
- március 12-én döntött az összeolvadásról, oly módon, hogy az egyéni cég megszűnik és beolvad a felperesbe. A kapcsolódó iratok az illetékes földhivatalhoz
- márciusban benyújtásra kerültek, a beolvadással történő egyesülést az illetékes cégbíróság
- június 25-én jegyezte be a cégnyilvántartásba, a perbeli mezőgazdasági földterületek tekintetében az egyéni cég földhasználati joga
- augusztus 30án törlésre került, ezen időponttól kezdve a felperes a bejegyzett földhasználó. A tényleges földhasználat a gazdasági évben a felperes részéről valósult meg. Az alperesi jogelőd (a továbbiakban: alperes) a
- június
- napján kelt 269/0901/174/14/
- iktatószámú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolásban kiemelte, a felperes a
- és
- számú tábla vonatkozásában nem rendelkezik a teljes kérelmezett területre a megfelelő időpontban bejegyzett földhasználattal, amely a területalapú támogatásra való jogosultság adminisztratív feltétele. Az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból finanszírozott egységes terület alapú támogatás (SAPS) valamint az ahhoz kapcsolódó kiegészítő támogatások (top up)
- évi igénybevételével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 32/
- (IV.2.) VM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 3.§
(2)bekezdése és az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból, valamint a központi költségvetésből finanszírozott egyes támogatások
- évi igénybevételével kapcsolatos egységes eljárási szabályokról szóló 29/
- (III.24.) VM rendelet (a továbbiakban: Egységes kérelem rendelet) 1.§
- pontja alapulvételével a támogatási kérelem elbírálásánál azon területeket lehet figyelembe venni, amelyekre vonatkozóan az ügyfél hitelt érdemlően tudja igazolni a jogszerű földhasználói minőségét. A felperes
- június
- napján földhasználóként a teljes kérelmezett terület vonatkozásában nem került bejegyzésre a földhasználati nyilvántartásba. A bejegyzés elmaradására pedig nem az ügyfél érdekkörén kívül eső okból kifolyólag került sor, hanem azért, mert a jogutódlás jogerős megállapítása ebben az időben még nem történt meg, melynek az ügyfél nyilvánvalóan tudatában volt. A felperes akkor járt volna el jogszerűen, ha a jogutódlási eljárás jogerős lezárultát követően nyújtja be a kifogásolt területekre a kérelmét, illetve, ha ez az eljárás a tárgyév június
- napjáig nem zárul le jogerősen, úgy e területeket
- évben nem tünteti fel a kérelmében. A felperes keresettel támadta az alperes határozatát, kérve annak bírósági felülvizsgálatát. A közigazgatási és munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Az indokolásban hivatkozott a Polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339.§
(1)bekezdésére, 339/B.§.ára, a Rendelet 3.§
(1)és
(2)bekezdésére, az Egységes kérelem rendelet
- § 8) pontjára, valamint a termőföldről szóló
- évi LVI. törvény (a továbbiakban: Tft.) 25/A.§
(1)bekezdésére, és 25/B.§
(2)bekezdésére. Érvelése szerint tény, hogy a felperes földhasználata a perbeli blokkban 71,72 hektár kapcsán
- június
- napján nem volt bejegyezve a földhasználati nyilvántartásba, ezért a bíróságnak az alperesi határozatot, mint az önhiba kapcsán mérlegeléssel hozott döntést kellett felülvizsgálnia. A bíróság egyetértett az alperes azon álláspontjával, mely szerint az önhiba hiánya abban az esetben állapítható meg, amennyiben a földhasználat bejegyzésére a felperes érdekkörén kívül eső okból nem került sor. A felperes érdekkörén kívül esőnek nem tekintedő az a körülmény, hogy a felperesi törvényes képviselő az egyéni cég földhasználatának megszüntetésére és a felperes földhasználatára az adott területek kapcsán a beolvadás, mint jogi folyamat módját választotta. Ezen folyamat megindításának időpontjára kizárólag a felperesnek volt ráhatása, ily módon a földhasználat átadásának felperes által választott módja és ideje a felperes érdekkörén kívül eső oknak nem tekinthető. A beolvadás mellett társaság gazdasági, adózási szempontok és az esetleges előhaszonbérleti jog elkerülése miatt döntött, melyek nyilvánvalóan saját érdekkörében felmerülő indokok. A felperes vállalta annak kockázatát, hogy a jogszabály szerinti
- június
- napjáig földhasználatának a nyilvántartásba történő bejegyzésébe esetlegesen nem kerül sor. Összességében az alperes az önhiba kapcsán nem mérlegelt okszerűtlenül. A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, annak az első- és másodfokú hatósági határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezése és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezése iránt. A felperes a tényállást a fellebbezésében és keresetlevelében írtaknak megfelelően rögzítette, majd kifejtette, az Egységes kérelem rendelet 1.§
- pontjában meghatározott önhiba kizárt, mert egy jogi eljárás folyamatában az átalakulás jogerős befejezéséig a társaságnak nem volt meg a törvényes lehetősége arra, hogy jogutódlás jogcímén a földhasználati joga az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kerüljön. Ugyanakkor az átalakulás során keletkezett iratok a földhasználati jogosultságot igazoló egyéb okiratoknak minősülnek. Amennyiben a hatóságnak kételye merült volna fel a tényleges földhasználatot illetően, akkor a 1782/2003.EK rendelet (a továbbiakban: EK rendelet)
- cikk
(2)bekezdése alapulvételével helyszín ellenőrzést kellett volna lefolytatnia, ezt azonban normasértő módon elmulasztotta. A felperesi földhasználati jogosultságot az iratok mellett alátámasztja a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 70.§
(1)bekezdése is. Az alperesi eljárásban az okszerű mérlegelés nem állapítható meg, miután az alperes nem adta indokát annak, hogy a jogutódlást megalapozó cégiratok miért nem alkalmasak a jogszerű földhasználat igazolására. Az egységes területalapú támogatások kifizetésének feltétele mindig az volt, egy adott terület egy adott napon, egy adott gazdálkodó tényleges használatában volt-e. Ez az elv működött a Rendelet megjelenéséig, amely jogszabály az ezzel szemben álló szabályozást vezetett be. Az uniós elvhez tért vissza az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból, valamint a központi költségvetésből finanszírozott egyes támogatások
- évi igénybevételével kapcsolatos egységes eljárási szabályokról szóló 22/
- (IV.8.) VM rendelet módosításáról kiadott 14/
- (II.24.) VM rendelet (a továbbiakban: Mód. rendelet)
- pontja. Összességében megállapítható, hogy mind az alperes, mind az elsőfokú bíróság az uniós elvektől eltérő módon ítélte meg a felülvizsgálat tárgyát képező jogesetet. A hatályos, de a folyamatban lévő támogatási ügyekben is alkalmazandó visszamenőleges hatályú - szabályozásból megállapítható, hogy bármilyen okirat elfogadható, a földhasználat igazolására, ha az a tényleges földhasználaton alapul. Így okszerű mérlegeléssel megállapítható lett volna a felperes tényleges földhasználata a perbeli gazdasági évre. A hatóság és a bíróság figyelmen kívül hagyta az EK rendelet támogatási jogosultságra vonatkozó rendelkezéseit. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan. A Kúria a felülvizsgálati eljárás során megállapította, hogy jogszabályváltozás folytán az alperes jogutódja a alperes neve. Az egyes törvényeknek a kormányzati szerkezetátalakítással összefüggő módosításáról szóló
- évi XXXV. törvény 51.§-a alapján,
- július
- napjától az MVH Központ Szerv alperesi jogelőd helyébe a alperes nevelépett. Ezért jelen perben a Pp. 328.§
(1)bekezdése alapján
- július
- napjától utóbbi hatóság jár el az alperes jogutódjaként. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275.§
(1)bekezdésére figyelemmel a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. A jogerős ítélet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálható felül. A legfelsőbb bírói fórum hangsúlyozza, az elsőfokú bíróság vizsgálta a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványait, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206.§
(1)bekezdésére figyelemmel a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint helyesen állapította meg, hogy a kereset nem alapos. Jogszabálysértést a rögzített tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen, vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése alapozhat meg, ilyen jogsértést azonban a Kúria nem tárt fel. A felülvizsgálati bíróság osztja a jogerős ítéletben foglaltakat, a felülvizsgálati kérelemben írtakra figyelemmel az alábbiakat fejti ki. A Kúriának - egyéb más jogkérdések mellett - abban kellett döntenie, hogy a felperes a vitás területek tekintetében jogszerű földhasználónak minősül-e, avagy nem. A 2/
- (V.9.) KK véleményben is megtestesülő egységes bírói gyakorlat szerint a kereseti kérelemhez kötöttség elve közigazgatási perben is érvényesül. A közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. Amennyiben a bíróság a keresetlevélben megjelölt jogszabálysértés nem állapítja más - a megjelölttől érdemben eltérő - jogszabálysértésre a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését vagy megváltoztatását nem alapíthatja. A felperes az elsőfokú bírósági eljárás során nem hivatkozott a EK rendelet
- cikk
(2)bekezdésének sérelmére, ezért ebben a körben a közigazgatási és munkaügyi bíróság nem dönthetett. Mivel a felülvizsgálati eljárásban nem lehet olyan jogszabálysértésre hivatkozni, melyet a felperes az elsőfokú eljárásban szabályszerűen nem terjesztett elő, ezért a Kúria az EK rendelet 23. cikk
(2)bekezdése körében tett felperesi hivatkozást érdemben nem vizsgálhatta. Ugyanez a jogi álláspont vonatkozik a Mód. rendeletre is, azzal kiegészítéssel, hogy a Mód. rendelet jelen per alapjául szolgáló jogviszonyra nem alkalmazható, mivel annak 3.§-a szerint a kihirdetését követően napon lépett hatályba. A Rendelet 3.§
(2)bekezdése szerint egységes terület alapú támogatás iránti kérelmet az a mezőgazdasági termelő nyújthat be, aki a támogatás alapjául szolgáló terület vonatkozásában az Egységes kérelem rendelet alapján jogszerű földhasználónak minősül. Az Egységes kérelem rendelet 1.§ 8. pontja értelmében jogszerű földhasználó: a földhasználati nyilvántartás részletes szabályairól szóló kormányrendelet szerinti földhasználati nyilvántartásba (a továbbiakban: földhasználati nyilvántartás) - amennyiben a 2.§
(1)bekezdése szerinti, az egyes támogatási jogcímekre vonatkozó jogszabályok másként nem rendelkeznek az e pontban megadott dátumról - a tárgyév június 9-ei dátum szerinti állapotnak megfelelően földhasználóként bejegyzett ügyfél, vagy az az ügyfél, akinek földhasználati joga önhibáján kívüli okból nem került a földhasználati nyilvántartásba bejegyzésre és a földhasználati jogosultságát igazoló egyéb okirattal rendelkezik. A fenti definíciót úgy kell értelmezni, hogy jogszerű földhasználó egyrészt az, aki adott ingatlan tekintetében a tárgyév - jelen esetben
- - június 9-én a földhasználati nyilvántartásban földhasználóként van bejegyezve - ennek hiányában - akinek a földhasználati joga önhibáján kívüli okból nem került földhasználati nyilvántartásba bejegyzésre, és a földhasználati jogosultságát igazoló egyéb okirattal rendelkezik. Nem vitatott, miszerint a felperes
- június 9-én földhasználóként nem volt bejegyezve a földhasználati nyilvántartásba, vagyis a hatóságnak vizsgálnia kellett az 1.§
(8)bekezdés második fordulatának megvalósulását. Ebben a körben amellett, hogy a felperesnek a földhasználati jogosultságát igazoló egyéb okirattal kell rendelkeznie, további konjunktív feltétel az, hogy a bejegyzés önhibáján kívüli okból maradt el. Az alperes arra alapozta döntését, hogy a felperesnek felróható, önhibán kívüli okból maradt el a földhasználati nyilvántartásból történő bejegyzés, míg a felperes ezzel ellentétes álláspontot foglalt el. A Kúria elvi éllel leszögezi, hogy mezőgazdasági támogatási ügyekben az adott jogviszonyra irányadó uniós és nemzeti jogszabályok az irányadók, a támogatásra, illetve kifizetésre az az ügyfél jogosult, aki az irányadó jogszabályokban foglalt feltételeknek mindenben megfelel. Más jogágak jogszabályai csak konkrét jogszabályi felhatalmazás esetén alkalmazhatók a mezőgazdasági támogatási ügyekben. Ez az elv vonatkozik a Gt. 70.§
(1)bekezdésének jelen perben történő alkalmazhatóságára is. A fenti jogszabályhely kimondja, az átalakulással létrejövő gazdasági társaság az átalakult általános jogutódja. A jogutód gazdasági társaságot illetik meg a jogelőd gazdasági társaság jogai, és terhelik a jogelőd gazdasági társaság kötelezettségei, ideértve a munkavállalókkal kötött kollektív szerződésben foglalt kötelezettségeket is. A Gt. 70.§
(1)bekezdése a perben eldöntendő kérdés körében nem irányadó, hiszen a hatóság nem a földhasználati jogosultságot igazoló okirat rendelkezésre állását, hanem a másik konjunktív feltétel fennállását, vagyis a felperes önhibájának hiányát vitatta. A felperes nem hivatkozott arra, hogy a cégbíróság vagy/és a földhivatal eljárása során megsértette az irányadó eljárási határidőket. Törvényes cégbírósági és földhivatali eljárás figyelembe vétele mellett csak a felperestől függött a cégegyesítési folyamat megindításának időpontja, és ehhez kapcsolódóan a vonatkozó iratoknak a cégbíróság és a földhivatal felé történő megküldése. A felperesnek tisztában kellett lennie azzal, egységes terület alapú támogatásra jogosult, ha - egyéb feltételek fennállása esetén -
- június 9-én földhasználóként szerepel a nyilvántartásban. Ehhez a szükséges cégjogi eljárást olyan időpontban kellett volna megindítania, hogy a fenti határidőre egyrészt a cégbíróság az egyesülést, a földhivatal a földhasználati jogot bejegyezze a nyilvántartásba. A cégjogi eljárást a felperes - egyéb szempontokra is figyelemmel - olyan időpontban indította meg, melynek következményeként földhasználóként való bejegyzés nem történt meg
- június 9-ig. Erre tekintettel a bejegyzés hiánya körében a felperes önhibája állapítható meg, ezért nem minősül jogszerű földhasználónak. A fentiekre tekintettel a Kúria a Pp. 275.§
(3)alkalmazva a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. bekezdését Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő, így felülvizsgálati perköltségre nem tarthat igényt. A pervesztes felperes a feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50.§
(1)bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§
(2)bekezdése alapulvételével köteles megfizetni. Budapest,
- április
- Dr. Sperka Kálmán s.k. a tanács elnöke, Dr. Sugár Tamás s.k. előadó bíró, Dr. Huber Gábor s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő