Pf.20018/2008/4 – Pécsi Ítélőtábla

Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.018/2008/

1. szám A Magyar Köztársaság nevében! A Pécsi Ítélőtábla a dr. Herczeg Ferenc ügyvéd (7621 Pécs, Király utca 22.) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a dr. Halász Lajos ügyvéd (7400 Kaposvár, Bajcsy-Zsilinszky utca 7.) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen szerződés létre nem jöttének megállapítása és egyéb iránt indított perében a Somogy Megyei Bíróság
2. november
3. napján kelt 24.P.20.027/2007/
4. számú ítélete ellen a felperes által
5. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 150.000 (egyszázötvenezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A felperes
6. március végén, április elején megállapodott az alperessel, hogy eladja az alperes részére az 1/1 arányban tulajdonát képező x-i
7. helyrajzi számon nyilvántartott X, XY utca
8. szám alatti belterületi ingatlant, a VölgységHegyhát Takarékszövetkezet javára bejegyzett jelzálogjoggal és vételi joggal terhelten, 4.500.000 forintért. Még az adásvételi szerződés írásba foglalását megelőzően,
9. április 5-én átvételi elismervény ellenében a felperes a vételárat az alperestől átvette, majd a felek
10. április 18-án dr. K. B. ügyvédi irodájában az adásvételi szerződést írásba foglalták. A szerződés alapján a tulajdonjog bejegyzésre nem került sor, az alperes ugyanis a vételár meghatározását a szerződésben nem találta egyértelműnek, ezért egy új adásvételi szerződés megszerkesztésével bízta meg dr. R. Gy. kaposvári ügyvédet. A felperes és az alperes
11. május
12. napján egymás távollétében, de az okiratot szerkesztő ügyvéd előtt az újabb adásvételi szerződést aláírták. E szerződés szerint a felperes tulajdonjogának fenntartásával adta el az ingatlant 6.400.000 forintért. A felperes mint ahogy azt már az április 18-i szerződésben is tette - e szerződésben is megerősítette a 4.500.000 forint vevő alperes részéről történt megfizetését. Az ezen felüli vételár tekintetében megállapodtak a felek abban, hogy az alperes azt követően jegyeztetheti be a tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba, hogy az ingatlant terhelő kölcsönnek a szerződéskötés idején még fennálló 1.900.000 forintos részét a takarékszövetkezet részére a felperes helyett megfizeti, és ennek megtörténtét igazolja. A tulajdonjog bejegyzéséhez való hozzájáruló nyilatkozatot a felperes dr. R. Gy. ügyvédnél helyezte ügyvédi letétbe, a letéti szerződést dr. W.P. ügyvéd ellenjegyezte. Az alperes
13. június 13-án megfizette a VölgységHegyhát Takarékszövetkezet felé a még fennálló 1.861.116 forint összegű kölcsöntartozást és ezt követően a tulajdonjogát
14. június 20-án bejegyeztette az ingatlan-nyilvántartásba. A felperes
15. április
16. és május
17. napja, illetve június
18. és július
19. napja között pszichiátriai kezelés alatt állt a X- Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Kar Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikáján. A felperes bipoláris II típusú elmezavarban szenved, pszichés állapota
20. májusától novemberéig nem volt rendezett. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy
21. május 22-én nem jött létre a felek között adásvételi szerződés, mert a szerződési akaratuk ilyen tárgyú szerződés megkötésére nem irányult, illetőleg azért, mert az alperes nem írta alá a szerződési okiratot, az azon lévő vevői aláírás nem az alperes kezétől ered. Másodlagosan a szerződés semmisség miatti érvénytelenségét kérte megállapítani, arra hivatkozással, hogy a szerződéskötéskor gondnokság alá helyezés nélkül cselekvőképtelen volt. Kérte továbbá az eredeti állapot helyreállítását és az alperes tulajdonjogának törlése mellett a saját tulajdonjoga visszajegyzését az ingatlannyilvántartásba. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felperes a Pp.164.§-ában foglalt bizonyítási kötelezettsége ellenére nem bizonyította, hogy a felek akarata nem irányult a perbeli ingatlan adásvételére, hogy az adásvételi szerződést nem az alperes írta alá, illetve, hogy az ingatlanra vonatkozó szerződés aláírásakor a felperesnek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége teljesen hiányzott. Mellőzte a felperes által indítványozott igazságügyi írásszakértői bizonyítás elrendelését, megállapítva, hogy a perben rendelkezésre álló okirati bizonyítékok és tanúvallomások is elégségesek annak megállapítására, hogy a keresettel támadott adásvételi szerződést az alperes aláírta, a rendelkezésre álló bizonyítékok nem tették kétségessé, hogy az aláírás az alperestől származik. A perben és a Mohácsi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya előtt 1010/2006.Bü. szám alatt folyamatban lévő nyomozás során beszerzett igazságügyi elmeorvos-szakértői vélemények alapján megállapította, hogy nem áll rendelkezésre olyan adat, amely alapján egyértelműen bizonyított lenne, hogy a felperes belátási képessége a keresettel támadott adásvételi szerződés aláírásának időpontjában teljesen hiányzott volna. Szükségtelennek tartotta és elutasította a felperesnek dr. XY pszichiáter szakorvos tanúkénti meghallgatására vonatkozó bizonyítási indítványát, mert a szakorvos által készített zárójelentést a perben kirendelt igazságügyi elmeorvos-szakértő véleménye elkészítése során figyelembe vette. Az ítélet ellen, annak megváltoztatása és a keresetnek történő helyt adás, továbbá az alperes első- és másodfokú perköltségben való marasztalása iránt a felperes terjesztett elő fellebbezést. Arra hivatkozott, hogy az alperes perbeli védekezését a
22. április 5-i elismervényre, a
23. április 18-i és a
24. május 22-i adásvételi szerződésre alapította, e három okirat azonban három különböző összegű vételárat tartalmaz. A tulajdonjog átruházásában a felek nem a szerződést szerkesztő ügyvéd előtt állapodtak meg, a szerződést a felperes nem az alperes jelenlétében írta alá, így annak aláírásakor a felek egybehangzó nyilatkozatot nem tehettek a szerződést szerkesztő ügyvéd előtt. Hivatkozott arra is, hogy valódi adásvételi szerződéskötésre irányuló szándék megléte esetén példátlan, életszerűtlen az alperes állítása, hogy a szerződés írásba foglalása nélkül 4.500.000 forint összeget fizetett ki a felperesnek és csak két héttel később készült el az adásvételi szerződés. Állította, hogy az adásvételi szerződés nem valós, a felperes és az alperes szándéka valójában nem a tulajdonjog átruházására irányult, a szerződés az alperes fia és a felperes között létrejött kölcsönügyletet leplezte. Változatlanul állította, hogy az adásvételi szerződést az alperes nem írta alá, hogy az egyes szerződéseken, illetőleg az átvételi elismervényen, valamint a földhivatali beadványokon szereplő, alperes által saját kezűleg írottnak elismert aláírások különbözőek, ezért fenntartotta a bizonyítási indítványát az igazságügyi írásszakértő kirendelésére. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság mellőzte dr. XY kezelőorvos tanúkénti kihallgatását, állította, hogy a tanú további adatokkal szolgálhatott volna a felperes szerződéskötéskori pszichés állapotának megállapításához. Dr. XY pszichiáter szakorvos tanúkénti kihallgatását és azt követően az igazságügyi orvosszakértői vélemény kiegészítését ezért továbbra is indítványozta. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására és a felperes másodfokú perköltségben való marasztalására irányult, lényegében az elsőfokú ítéletben kifejtett helyes indokokra hivatkozással. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a tényállást túlnyomó részt helyesen állapította meg, azt a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján annyiban pontosítja, hogy a felperes helyesen
25. április 5-én vette át átvételi elismervény ellenében az alperestől a 4.500.000 forintos vételárat. Az elsőfokú bíróság a jogvita megalapozott eldöntéséhez szükséges terjedelemben a bizonyítási eljárást lefolytatta és az ennek során felmerült bizonyítékokat a felek előadásával egybevetve, azokat a maguk összességében értékelve - a fenti pontosítással - helyesen állapította meg a tényállást és abból helytálló jogi következtetés levonásával utasította el a keresetet. A felperesnek az a kereseti állítása, hogy adásvételi szerződést egyik fél sem akart kötni, mert a valóságos szerződési akaratuk nem irányult az ingatlan tulajdonjogának átruházására, bizonyítása esetén sem a szerződés létre nem jöttének jogkövetkezményét eredményezi, hanem színleltség miatt a szerződést semmissé teszi (Ptk.207.§-ának