F.-i Ítélőtábla 17.Pf.20.548/2014/
- A F.-i Ítélőtábla Dr. Hársfai Katalin pártfogó ügyvéd (fél címe 1) által képviselt felperes neve (felperes címe.) felperesnek, alperes neve (alperes címe.) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a F.-i Törvényszék
- február
- napján meghozott 6.P.20.917/2011/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A F.-i Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A teljes mértékben pervesztes felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját és a le nem rótt 407.100 (Négyszázhétezer-száz) forint fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felek házastársak voltak, házasságukat a P. Bíróság 15.P.101.374/2001/
- számú ítéletével felbontotta, a házasságból személyes adatok utónevű gyermeket az anya nevelésében helyezte el és rendezte az apa és a gyermek közötti kapcsolattartást. A F.-i Bíróság mint másodfokú bíróság 54.Pf.636.806/2010/
- számú jogerős ítéletével a felperes gyermekelhelyezés megváltoztatására irányuló keresetét elutasította, és a gyermekkel való kapcsolattartást újraszabályozta. Az alperes
- október
- napján a B. Rendőrkapitányságon feljelentést tett arra hivatkozással, hogy október
- napján megvalósult láthatás alkalmával az apa a gyermeket molesztálta. A B. Ügyészség a nyomozást megszüntette azzal az indokolással, hogy a tanúvallomás és az igazságügyi szakértői vélemény alapján nem cáfolható meg, hogy a gyermek előadása a valóságnak megfelel, az eljárás során azonban nem nyert bizonyítást, hogy az apa által tanúsított magatartás alkalmas volt a szemérem elleni erőszak megvalósulásához. Az ezt követő időben számos gyámhivatali eljárás indult az apa láthatásával kapcsolatban, a kapcsolattartás a gyermek elutasító magatartásával is összefüggésben nem mindig valósult meg. A felperes
- június 25-én 45.990 forint értékben nyaralást fizetett be a C. Kft.-nél a
- július 7-től 12-ig terjedő időre, három személy részére. Az alperes
- június
- napján tértivevényes küldeményként postára adott levelében kérte az apát, hogy ne fizesse be nyaralást, mert a gyermek nem akar vele nyaralni, amennyiben már kiegyenlítette a költségeket, akkor a nyaralást mondja le. A levélben jelezte, hogy a gyermek augusztus első két hetében sem akar a felperessel nyaralni. A felperes a levelet
- július
- napján vette át. A felperes
- június 30-án 42.600 forint értékben újabb nyaralást fizetett be a C. Kft.-nél a
- augusztus 2-től 7-ig terjedő időszakra, és ezt a tényt levélben jelezte az alperes felé. A felperes keresetében 5.000.000 forint nem vagyoni kár megfizetésére kérte az alperest kötelezni, arra hivatkozással, hogy az alperes
- november
- napjától nem teszi lehetővé az apai kapcsolattartást. Vagyoni kárigényként a
- július 7-től 12-ig tartó nyaralás költségeként 45.990 forint és ezen összeg után
- július
- napjától számított késedelmi kamata, valamint a
- augusztus
- és
- közötti nyaralásra 42.600 forint és ezen összeg után
- augusztus
- napjától számított késedelmi kamata megfizetésére kérte továbbá az alperes kötelezését. A vagyoni kárigénnyel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy az üdüléseket az őt megillető kapcsolattartás időszakra fizette be, az anya azonban nem engedte el a gyermeket a nyaralásra. Kereseti kérelmét a Ptk.
- §-ára alapította. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az általa csatolt leveleken túl arra hivatkozott, hogy a volt házastársak között folyamatban levő perek egyikének tárgyalásán,
- június 25-én mondta a felperesnek, hogy ne fizessen be további nyaralást, mert az úgysem fog megvalósulni a gyermekkel, a felperes azonban az általa írt, ugyanilyen tartalmú levelek ellenére mégis kiegyenlítette a nyaralás költségét. Az elsőfokú bíróság ítéletével a pert a nem vagyoni kártérítés megfizetésére irányuló kereseti kérelem vonatkozásában megszüntette, és megállapította, hogy a 30.000 forint mérsékelt illetéket az állam viseli. Az ezt meghaladó keresetet elutasította. További rendelkezése szerint a le nem rótt 6.000 forint illetéket és a pártfogó ügyvéd díját az állam viseli. Ítélete indokolása szerint a per megszüntetéséről a Pp.
- § a) pontja, és a
- §
(1)bekezdés d) pontja alapján határozott, tekintettel arra, hogy a
- november
- napjától kezdődő időszakra vonatkozó kapcsolattartás elmaradása miatt a felek között ugyanabból a ténybeli alapból származó, ugyanazon jog iránt indított perben a P. Bíróság 6.P.90.788/2010/
- szám alatt
- május 28-án ítéletet hozott. A vagyoni kárigényt a Ptk.
- §
(1)bekezdésében és 340. §
(1)bekezdésében foglaltak szerint vizsgálta. Az iratokból megállapította, hogy felperes jelentős számú gyámhivatali eljárást és pert kezdeményezett az alperessel szemben a gyermek láthatásával kapcsolatban. A felek kapcsolata
- október 29-től rendkívül feszült, a gyermek teljes mértékben elutasítja az apával való kapcsolattartást. A perbeli jogvita elbírálása során nem azt kellett vizsgálni, hogy az anya eleget tette a kapcsolattartást rendező ítélet rendelkezésének, hanem azt, hogy a felek magatartása mennyiben felelt meg az általában elvárhatóság követelményének. A kártérítési felelősség szempontjából az alperes magatartása megfelelt az általában elvárhatónak, mivel levelében jelezte a felperes felé a releváns körülményeket. Nem róható az alperes terhére, hogy a felperes a
- június 25-én feladott levelet csak a nyaralás befizetését követően kapta meg. Megállapította, hogy a felperes kárelhárítási kötelezettségének nem tett eleget, a két perbeli nyaralást annak ellenére befizette, hogy a kapcsolattartás problémái miatt a gyermekkel való nyaralás meghiúsulására számítania kellett. A P. Bíróság 22.P.101.080/2010/
- számú ítélete szerint a perbeli nyarat megelőző évben sem ment el a gyermek a felperes által befizetett nyaralásra. A felperes a kárenyhítési kötelezettségének sem tett eleget, a foglalásokat azt követően sem mondta vissza, hogy átvette az alperes tájékoztató levelét, a három személy részére befizetett nyaralást másodmagával sem vette igénybe. A foglalások visszavonásával a díj legalább részben visszatérítésre kerülhetett volna. A perköltség körében a nem vagyoni kárigényre vonatkozó illeték összegét az Itv.
- §
(1)bekezdés f) pontja alapján mérsékelte, és annak, valamint a vagyoni kárigényre vonatkozó eljárási illetéknek a viseléséről a felperes teljes személyes költségmentessége folytán a 6/1986 (VI.26.) IM rendelet
- és
- §-a alapján határozott. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést. Fellebbezési kérelme elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatására és a kereseti kérelem szerinti döntés meghozatalára irányult. Másodlagosan kérte az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az első fokon eljárt bíróság utasítását a per újabb tárgyalására és újabb határozat meghozatalára. Fellebbezési érvelése szerint a nyári kapcsolattartást üdülés keretében kívánta biztosítani. Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a kapcsolattartást szabályozó jogerős ítéletet, az annak megfelelő alperesi kötelezéseket. Hangsúlyozta, hogy hasonló követelést jogerős ítélet már megítélt a javára. Az alperes magatartása ugyanis az elvárhatósági követelményének nem felel meg, a kapcsolattartás meghiúsulásának oka, hogy a felperes a gyermeket ellene neveli. Hivatkozott az e körben csatolt okirati bizonyítékokra. Bizonyított, hogy az alperes a befizetéseket követően értesítette arról; a gyermek nem fog az üdüléseken részt venni, ekkor már a foglalásokat nem lehetett visszamondani. Másodlagos kérelme indokaként arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság többszöri kérelme ellenére sem rendelte el a szakértői bizonyítást. A fellebbezési tárgyaláson beismerte, hogy a gyermek nem hajlandó vele való kapcsolattartásra. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az ítélet helybenhagyására irányult. Előadta, hogy évek óta folyamatosan fennálló problémáról van szó, soha nem tiltotta el a gyermeket a felperestől, biztosította a kapcsolattartást, felperes azonban nem élt ezen jogával. Fenntartotta az elsőfokú eljárásban kifejtett, a rendőrség rendszeres igénybevételével járó felperesi magatartásra vonatkozó állítását, továbbá azt, hogy a gyermeket a felperes magatartása megviseli, többször kellett pszichológushoz vinnie. A felperes fellebbezése alaptalan. Az elsőfokú bíróság az elsőfokú eljárás szabályait nem sértette, a jogvita elbírálásához szükséges bizonyítást lefolytatta. Nincs ezért indoka a másodlagos fellebbezési kérelem teljesítésének, a Pp.
- §
(2)és
(3)bekezdése szerinti döntés meghozatalának. Az ítélőtábla ezért a fellebbezést érdemben bírálta el. Ebben a keretben az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényállást az alábbiak szerint pontosítja és kiegészíti. A B. Gyámhivatal a
- november
- napján kelt végzésével a felperes apai kapcsolattartás végrehajtására irányuló kérelmét elutasította. Határozata indokolása szerint önmagában az a tény, hogy a büntetőügyben az eljárást az adott bűncselekmény bizonyítottságának hiányában megszüntették, a gyámhivatali eljárásokban nem szolgál bizonyítékul arra, hogy nem áll fenn esetlegesen a kiskorú gyermeknek a gyermekek védelméről és a gyámhatósági igazgatásról szóló
- évi XXXI. törvény
- § n) pontjában meghatározott veszélyeztetése az apai kapcsolattartások során. Ezért a gyámhivatal szakértőt rendelt ki annak megállapítása érdekében, hogy az apa kapcsolattartások alkalmával tanúsított magatartása veszélyezteti e a gyermek érzelmi, értelmi, lelki fejlődését, továbbá ezzel összefüggésben arra, hogy a kapcsolattartásra kötelezett szülő részéről fennáll ez az önhiba. A szakértő a szülők és a gyermek vizsgálatát követően megállapította, hogy az édesanya igyekezett érzelmileg megfelelően felkészíteni a gyermeket a kapcsolattartásra, egyik szülő részéről sem állapítható meg a másik szülő irányába ellennevelés. Az apa pszichológiai szempontból nem megfelelő magatartásformái eredményezhették a gyermeknél megnyilvánuló heves ellenkezést az apával kapcsolatban, az apa kóros pszichés állapota, szenzitív viszonyulása miatt jelenleg kicsi az esély arra, hogy lányával harmonikus kapcsolat alakuljon ki. Mindezekre tekintettel a gyámhivatal megállapította, hogy az anya részéről nem állapítható meg önhiba abba a tekintetben, hogy nem adta át gyermekét az apai kapcsolattartást szabályozó jelenleg hatályos döntésnek megfelelően a gyermeke személyiségfejlődését magatartásával súlyosan veszélyeztető apa részére. A jelenlegi hatályos kapcsolattartási szabályozás nem végrehajtható, az nem igazodik az apa és gyermek - apa magatartása miatt - elhidegült kapcsolatához, mely jelenlegi szabályozás nem éri el a kapcsolattartással megvalósítani kívánt célt, ezért külön eljárásban az apai kapcsolattartás megvonása, illetőleg nagyfokú korlátozása látszik indokoltnak a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/
- (IX.10.) Kormányrendelet
- §
(2)-
(5)bekezdései szerint - a gyermek egészséges személyiségfejlődése érdekében. A gyámhivatal kezdeményezte az apa igazságügyi elmeorvosi szakértői vizsgálatát. A B. Gyámhivatal a
- december
- napján hozott határozatában ismét elutasította az apa kapcsolattartás végrehajtása iránt kérelmeit. Ezt követően a B. város E. Önkormányzat Polgármesteri Hivatal Gyámhivatala került kijelölésre a kapcsolattartás végrehajtása és kapcsolattartás újraszabályozása iránti szülői kérelmek elbírálására. A felperes pert indított a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránt, a per során alperes viszontkeresetében kérte a kapcsolattartás korlátozását akként, hogy az apa és a gyermek ellenőrzött formában tarthassa a kapcsolatot a Családsegítő Központban. A P. Bíróság
- június
- napján hozott 22.P.102.371/2009./
- sorszámú ítéletével a felperes keresetét elutasította, az apa és gyermek közötti kapcsolattartást újraszabályozta azzal, hogy
- július
- napjáig az apa kizárólag a Z. Családsegítő Központ hivatalos helyiségében jogosult a gyermekkel találkozni. Indokolása szerint a gyermek és az apa közötti kapcsolattartás közel két éve nem realizálódik, egyáltalán nincs kapcsolat, a gyermek az édesapától eltávolodott, jelenleg az apai környezettől tart, ezért az elvitelt is magába foglaló kapcsolattartás megváltoztatása szükséges. A F.i Bíróság, mint másodfokú bíróság
- Pf. 636.80662010/
- sorszámú jogerős ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A fentiek szerint kiegészített tényállásra alapított elsőfokú érdemi határozat helytálló. Az elsőfokú bíróság a döntését a jogszabályok pontos megjelölésével részletesen megindokolta, az ítélőtábla az elsőfokú ítélet ténybeli és jogi okfejtésével is maradéktalanul egyet ért. Ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a helyes indokokra visszautalással a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján, a 254. §
(3)bekezdése szerint helybenhagyta. A fellebbezési érveléssel szemben kiemeli, hogy a különélő szülő és a gyermek kapcsolattartásának akadályozása elmaradása esetén nem csak az elmaradt kapcsolattartást kell pótolni, az ezzel okozott kárt is köteles a felróható magatartást tanúsító szülő a másik félnek megtéríteni. A Kúria EBH 2000.2 számú elvi határozatában kifejtette, hogy a gyermeket nevelő szülő a kapcsolattartás jogellenes meghiúsításával okozott kárért a polgári jogi szabályok szerint felelősséggel tartozik. A kártérítési felelőssége azt jelenti, hogy a felróható magatartást tanúsító szülő nem csupán a feleslegesen felmerült kiadások, pl. utazási költségek megtérítésére, hanem az egyéb vagyoni és nem vagyoni károk megfizetésére köteles. Az adott esetben a Pp. 164. §
(1)bekezdése alapján a felperest terhelte a Ptk. 339. §
(1)bekezdése szerint a kártérítési felelősség fogalmi elemeinek, az alperes jogellenes magatartása, a felperest ért kár és a kettő közötti okozati összefüggés bizonyítása. Kétségtelen, hogy a felperes károsodott azzal, hogy a nyaralási költségeket kifizette, kára azonban nem az alperes magatartásával okozati összefüggésben következett be. A Csjt. 1. §
(2)bekezdése értelmében a törvény, így a kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezések alkalmazása során mindenkor a kiskorú gyermek érdekére figyelemmel, jogait biztosítva kell eljárni. A peradatokból megállapíthatóan a felek között
- október 31-től folyamatos vita volt a kapcsolattartás tárgyában, a felperesi apa és a közös gyermek közötti kapcsolat azonban a vitatott időszakig terjedő időtartamban oly mértékben megromlott, hogy az alperestől nem volt elvárható, hogy az elvitel jogával gyakorolható kapcsolattartást a felperes számára biztosítsa. Ezt a megállapítást nyomatékosan megerősíti a B. Gyámhivatal
- decemberi határozata és a F.-i Bíróság mint másodfokú bíróság
- Pf.636.80662010/
- sorszámú jogerős ítélete. Mindezek alapján jogellenes magatartás hiányában az alperes kártérítési felelőssége nem állapítható meg. A felperes teljes egészében pervesztes lett. Az ítélőtábla a pártfogó ügyvédi díj és az Itv.
- §
(1)bekezdése szerinti fellebbezési illeték viseléséről a Pp. 239. §-a szerint irányadó Pp. 78. §
(1)bekezdése, a 84. §
(1)bekezdésének a) pontja, a 87. §
(2)bekezdése, valamint a 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §
(1)bekezdése és
- §-a alapján határozott. Budapest,
- január
- . Baloginé dr. Faiszt Judit s.k. a tanács elnöke . Pusztai Anita s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Nyírőné dr. Kiss Ildikó s.k. bíró