Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.151/2014/
- A Fővárosi Ítélőtábla Forgács és Kiss Ügyvédi Iroda (...., ügyintéző: dr. Kiss Elemér ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű és II.rendű felperes neve. (II.rendű felperes címe) II. rendű felpereseknek a Miskolci
- számú Ügyvédi Iroda (fél címe 1, ügyintéző: dr. Gondos Csaba ügyvéd) által képviselt M... Megyei Jogú Város Önkormányzata (I.rendű alperes címe) I. rendű és Somosvári Ügyvédi Iroda (...., ügyintéző: dr. Somosvári Dóra ügyvéd) által képviselt II.rendű alperes neve (....) II. rendű alperesek ellen védjegybitorlás megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
- május
- napján kelt, 3.P..../2014/
- számú ítélete ellen a felperesek
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja. Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg az I. rendű alperesnek 10.000 forint + áfa összegű ügyvédi munkadíjból és 17.285 (Tizenhétezer-kétszáznyolcvanöt) forint készkiadásból álló másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felpereseket, hogy fizessenek meg az I. rendű alperesnek 237.400 forint, a II. rendű alperesnek 145.400 forint perköltséget. A tényállás szerint az I. rendű felperes a jogosultja a
- ...-i elsőbbségű ... lajstromszámú „
- kocsonyafesztivál" színes ábrás védjegynek, melynek oltalma a Nizzai Megállapodás szerinti
- osztályban a reklámozás; kereskedelmi ügyletek; kereskedelmi adminisztráció; irodai munkák, a
- osztályban a nevelés; szakmai képzés; szórakoztatás; sport- és kulturális tevékenységek, továbbá a
- osztályban a vendéglátás (élelmezés), időleges szállásadás szolgáltatásokra terjed ki. A II. rendű felperes javára
- ...-i elsőbbséggel került lajstromozásra ... szám alatt a „Miskolci TéliKocsonyafesztivál" (helyesen: „Miskolci Tél-Kocsonyafesztivál") ábrás védjegy, ami a
- osztályba sorolt nevelés, szakmai képzés, szórakoztatás, sport- és kulturális tevékenységek; bálok szervezése, fogadások szervezése (szórakoztatás) szolgáltatásokra nyújt védelmet. A felperesek 2000-től minden februárban M...on kocsonyafesztivált rendeztek, a II. rendű felperes és az I. rendű alperes között együttműködési megállapodás is volt a rendezvénnyel kapcsolatban.
- január elején a felperesek tudomására jutott, hogy az alperesek február végére rendezvényt terveznek, amelyet az internetes és a nyomtatott sajtóban „kocsonyafesztivál", illetőleg „kocsonyafarsang" névvel jelöltek. Az I. rendű alperes
- január
- napján tartott sajtótájékoztatójára szóló meghívón többek között az is olvasható, hogy „K...!". A peres felek között vita alakult ki, mert a szokásos helyre az I. rendű alperes a felperesi területfoglalási kérelmet elutasította. A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy
- január
- és február
- között az I. rendű alperes azzal, hogy döntést hozott a „kocsonyafesztivál" helyett a „kocsonyafarsang" megrendezéséről és megbízást adott az esemény megszervezésére bitorolja, a II. rendű alperes pedig azzal, hogy a megbízást elfogadva a rendezvényt megszervezte, szponzorokkal, kiállítókkal és résztvevőkkel szerződést kötött, bitorolta a védjegyeiket. Kérték az alpereseket a sérelmezett magatartás abbahagyására kötelezni és eltiltani a jövőbeni jogsértéstől. Az I. rendű alperestől elégtételadásra is igényt tartottak akként, hogy juttassa kifejezésre, hogy a perbeli védjegyek miatt „kocsonyafarsang" elnevezéssel nem tartható rendezvény. Az I. rendű alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A „B... M... K..." elnevezésű rendezvény megtartását nem vitatta, de azzal védekezett, hogy annak szervezésében semmilyen formában nem vett részt, azt a II. rendű alperes rendezte, a logót is ő használta. Hivatkozott arra is, hogy a rendezvényen használt színes ábrás megjelölés elsősorban az eltérő ábrás kialakítás és a színvilág miatt nem téveszthető össze a felperesi védjegyekkel. Kifejtette, hogy védjegyjogosultságuk alapján a felperesek nem tilthatnak el másokat attól, hogy a szolgáltatás földrajzi eredetére, illetve fajtájára utaló jelzést használjanak. A II. rendű alperes ugyancsak a kereset elutasítását kérte. Vitatta a védjegybitorlást, és hivatkozott a védjegyoltalom korlátjára. Előadta, hogy a felperesek saját „kocsonyafesztivál"-ukat végül 2014ben nem rendezték meg. Az elsőfokú bíróság a keresetet a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló
- évi XI. törvény (Vt.)
- §
(1)bekezdésére,
(2)bekezdés b) pontjára,
(3)bekezdésére, továbbá 15. §
(1)bekezdés b) pontjára utalva nem találta alaposnak. Igazoltnak látta, hogy a perbeli védjegyek a megadott szolgáltatási osztályokban a felperesek javára oltalom alatt állnak, mégis arra az álláspontra helyezkedett, hogy a becsatolt online és más médiában megjelent cikkek, meghívók és polgármesteri nyilatkozatok alkalmatlanok a jogsértés vagy az azzal közvetlenül fenyegető helyzet bizonyítására. Kifejtette, hogy a felperesek a „kocsonyafarsang", illetve „kocsonyafesztivál" szavak használatát sérelmezték, de a védjegyoltalom színes, ábrás megjelölésekre vonatkozik, melyekben szerepelnek ugyan a „miskolci", „kocsonya" és „fesztivál" szóelemek, de ezek leíró jellege okán az összbenyomást az ábrás elemek is lényegesen befolyásolják. Az alperesi fesztiválon alkalmazott megjelölés pedig éppen szín- és formavilágában tér el a védjegyektől, és a megkülönböztető képességet ugyancsak befolyásoló „B..." szóelemmel egészül ki. Ezért a perbeli védjegyek és az alperesek részéről alkalmazott megjelölés elhatárolhatók egymástól. Emellett a kifogásolt megjelölések a magyar nyelv szabályai szerint képzett jelzős szóösszetételek a rendezvény jellegét, a közismert „Pislog, mint a miskolci kocsonyában a béka" mondáshoz kapcsolódóan annak eredetét, valamint az év adott időszakának jellegzetes ételéhez, a kocsonyához kapcsolódó tematikát fejezik ki és e célból való használatukat a védjegyjogosultak a Vt. 15. §
(1)bekezdés b) pontja alapján nem tilthatják meg. Az elsőfokú bíróság a védjegybitorlás szempontjából indifferens, versenyjogi kérdésnek tekintette azt, hogy a miskolci kocsonyafesztivál megrendezése kinek az ötlete volt, ki tette ismertté és a fogyasztók kinek a nevéhez kötik. Rámutatott továbbá, hogy a „kocsonyafarsang" megrendezésének szándéka, ennek sajtótájékoztatón való közlése, valamint másnak a megrendezéssel való megbízása nem merítik ki a védjegybitorlás lehetséges használati cselekményeit. A II. rendű alperes befejezett cselekménye sem valósít meg védjegybitorlást, mert az eseményt olyan ábrás megjelölés alatt rendezte meg, amely tekintetében a kifejtettek szerint bitorlás nem állapítható meg. Védjegyhasználati cselekmény, továbbá a megjelölés és a védjegyek összetéveszthetőségének hiánya, illetve a védjegyoltalom korlátja okán érdektelennek találta, hogy az alperesek által nyújtott szolgáltatás a védjegyek árujegyzékébe esik. Az ítélet ellen a felperesek jelentettek be fellebbezést, amiben annak részbeni megváltoztatásával a jogsértés I. rendű alperessel szembeni megállapítását és a megjelölt jogkövetkezmények alkalmazását kérték. A történeti tényállás ítéleti összefoglalását, kivéve, hogy végül is ők 2014-ben M...n nem tartották meg a rendezvényt, megfelelőnek tartották, sérelmezték viszont, hogy egyoldalú és helytelen következtetésre jutott a Vt. 12. §
(2)bekezdés b) pontja körében, mert ami az árujelzőkben azonos, illetve hasonló azt összetévesztésre alkalmatlannak tartotta és kizárólag az eltéréseket vette figyelembe. Az árujelzőkben azonosak a „miskolci" és „kocsonya" szavak, a „fesztivál" és „farsang" kifejezések pedig hasonlóak, a védjegy szöveges része mindössze a „téli" (helyesen: tél) szóval több ennél. A határozat az árujelzők eltérő szín- és formavilágára helyezi a hangsúlyt és zárja ki az összetéveszthetőséget, de érveik szerint a jelen esetben a szavak a döntők, mert az érdeklődőket nem a védjegy ábrás, hanem a szöveges része vonzza, mert ez ad eligazítást a számukra. Noha az ítélet szerint a szavak önmagukban nem alkalmasak a bitorlás megállapítására, azonban a védjegyek a szavak összességét tartalmazzák, amelyeknek így együttesen adott a megkülönböztető ereje. Emellett a teljes szöveg pontosan kifejezi a szolgáltatás lényegét. Mindebből következően már a szembeállított megjelölések összehasonlítása alapján is megállapítható a védjegybitorlás. Kifogásolták, hogy az elsőfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget a szolgáltatások azonosságának vagy hasonlóságának, holott a Vt. értelmében a védjegyeket és a védjegyekkel biztosított szolgáltatást kell összehasonlítani az alperesi megjelöléssel és az azzal biztosított szolgáltatással. E komplex összehasonlítás pedig nem hozhat más eredményt, mint az összetéveszthetőséget. Hivatkoztak rá, hogy a rendezvényt 2000 óta mindig februárban, vagyis farsang idején rendezték, miként az I. rendű alperes is tette azt. Az I. rendű alperes által tett nyilatkozatok, sajtó megjelenések rendre azt sugallták, hogy a hagyományos „kocsonyafesztivált" rendezi meg, vagyis tudatosan törekedett az összetéveszthetőségre, ami abban is megnyilvánult, hogy a rendezvény elhelyezésében, megtervezésében, megszervezésében ugyanazokat a módszereket alkalmazta, amiket a felperesi rendezvényeken résztvevők megszokhattak. E körben ismételten utaltak az elsőfokú eljárásban csatolt dokumentumokra. Álláspontjuk szerint az alperesek beleültek az általuk kitalált, kiformált, szellemileg és technikailag tökéletesített, védjeggyel védett kész helyzetbe, ami a városnak óriási reklámértéket és rendkívül jelentős hasznot hoz, és amit a több évtizedes civil tevékenység eredményezett. Újfent kitértek rá, hogy miként merült fel a fesztivál gondolata, illetve hogy alakult annak a sorsa 2014-ig. A felperesek 2015. április 20. napján érkezett előkészítő iratukban bejelentették és igazolták, hogy 2014. ...-i elsőbbséggel az I. rendű felperes javára a „MISKOLCI KOCSONYA" szóösszetétel védjegyoltalmat nyert. Az I. rendű alperes ellenkérelme az ítélet helybenhagyására irányult, annak helyes indokaira tekintettel. A fellebbezés nem támadta az elsőfokú bíróság II. rendű alperessel szembeni keresetet elutasító rendelkezését, ezért ebben a részében az ítélet jogerőre emelkedett. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság keresetet elutasító döntésével a másodfokú bíróság egyetértett. Az I. rendű alperes tekintetében a védjegybitorlás az adott esetben nem volt megállapítható, az alábbi - az elsőfokú bíróság indokolásától részben eltérő - okok miatt. A határozat tényállási részében valóban nem szerepelt, hogy végül 2014-ben a felperesek nem tartották meg szokásos évi rendezvényüket, azonban a II. rendű alperes ellenkérelmének ismertetéséből ez az információ kitűnik, és a jogvita elbírálása szempontjából ez nem bírt jelentőséggel, ezért a megállapított tényállás kiegészítésére nem volt szükség. A Vt. 4. §
(1)bekezdés b) pontja értelmében nem részesülhet védjegyoltalomban a megjelölés, amelyet a fogyasztók összetéveszthetnek a korábbi védjeggyel a megjelölés és a védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt. A fellebbezés helyesen utalt rá, hogy az összetéveszthetőséget az ütköző árujelzők és az érintett áruk és szolgáltatások komplex összevetése alapján kell vizsgálni. Az I. rendű felperes védjegye a „2011." számot és a „kocsonyafesztivál" szót tartalmazza domináns elemként, ezeket baloldalon egy kalapot viselő béka vicces figurája egészíti ki, akként, hogy a teljes kompozíció zöld színű. A sérelmezett alperesi rendezvény hivatalos neve a „B... Miskolci Kocsonyafarsang" volt, és logója is ennek megfelelően lett kialakítva, amiből az utolsó szó hozható összefüggésbe a védjeggyel, annak okán, hogy a fesztivál és a farsang szavak lényegében azonos tartalommal rendelkeznek, hasonló asszociációt váltanak ki. Teljesen eltér ugyanakkor a színviláguk, mert a védjegy különböző árnyalatú zöld színeivel szemben a megjelölés a sárga, kék, fekete, fehér és piros színeket alkalmazza. Emellett nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a védjegyben található szám egyértelműen a 2011-es évre utal, a sérelmezett esemény pedig 2014ben volt. A kifogásolt meghívó szövegében kétség kívül megjelenik a kocsonyafesztivál szóösszetétel is, azonban önmagában az esemény típusát, tárgyát pontosan és szabatosan körül író, szabályosan képzett nyelvi szerkezet használata az előbbiekben részletezett eltérések okán nem fenyeget a fogyasztói összetévesztés veszélyével. A kocsonyafarsang szó hasonlósága, illetve a kocsonyafesztivál szó azonossága nem teszi a megjelölést az I. rendű felperes védjegyével összetéveszthetővé és az is osztható, hogy az ismert B... márkanév kellő támpontot biztosít a fogyasztónak a védjegytől való elhatárolásra. A II. rendű felperes védjegye egyrészt figuratív elemekből áll, nevezetesen látható benne egy gőzölgő itallal, fagylaltkehellyel és süteménnyel megrakott, háromlábú asztal, tőle jobbra egy szék, balra pedig negyed körívben a „Miskolci Tél-Kocsonyafesztivál" szavak olvashatók. Ezzel azonosan a sérelmezett megjelölésben szerepel a „Miskolci" melléknév, ami egyértelműen a származás helyét jelöli és mint ilyen nem kifogásolható, valamint a „Kocsonyafarsang", egyébként a magyar nyelv szókincsét nem képező, de szabályosan képzett, leginkább fantáziaszónak minősülő összetett szó, ami jelentéstartalmában alkalmas arra, hogy a védjegy „Kocsonyafesztivál" szavát adekvát módon helyettesítse és így hasonlósághoz vezessen. Ugyanakkor a megjelölés nem tartalmaz figuratív elemet, csupán a szavak vannak különféle színű keretben, egymás alá és fölé, eltoltan elhelyezve, ami az összhatást illetően nyilvánvalóan más benyomást tesz a fogyasztóra. Ennek következtében az árujelzők között lényegesen több az eltérés, mint a hasonlóság. A másodfokú bíróság ugyanakkor nem osztotta azt az ítéleti érvelést, miszerint a miskolci, kocsonya és fesztivál szavak együttesen leírónak minősülnek, mert a védjegyek árujegyzékében megadott 35., 41. és 43. osztályok szolgáltatásai tükrében ez nem állapítható meg. Az árujegyzékek és az alperesi magatartás összevetésére azonban - tekintettel arra, hogy a felperesek fellebbezésüket kizárólag az I. rendű alperessel szemben terjesztették elő - nincs szükség. Az elsőfokú bíróság ugyanis helytállóan állapította meg, hogy a védjegyhasználati cselekmények sorába nem illeszthető be az, hogy az I. rendű alperes döntéshozó szerve a városi gasztro-program megrendezését elhatározta, és annak megszervezésével a II. rendű alperest megbízta. A Vt. 12. §
(3)bekezdése - nem kimerítő jelleggel - felsorolja a használat azon eseteit, amelyeket a védjegyjogosult megtilthat, amelyeknek gazdasági tevékenység körében kell megvalósulnia, védjegyjogilag releváns használati cselekménnyel. Az önkormányzati döntés és a végrehajtással kapcsolatos megbízás alapján nem állapítható meg, hogy az I. rendű alperes olyan elkövetési magatartást tanúsított volna, ami a védjegyjog által szankcionálható lenne, ezért a felperesek kereste nem foghatott helyt, megfelelően jutott elutasító döntésre az eljárt bíróság. Ennek folytán jelentőségüket vesztették a miskolci kocsonyafesztiválok létrehozásával, azok történetével, az ötlet kitalálásával kapcsolatos fellebbezési, döntően versenyjogban értékelhető érvek. Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdésének alkalmazásával - a fellebbezéssel nem érintett rendelkezés érintetlenül hagyása mellett helybenhagyta. A fellebbezés nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 78. §
(1)bekezdése értelmében a felperesek kötelesek együttesen megfizetni az I. rendű alperesnek a másodfokú eljárással felmerült költségét, ami 17.285 forint készkiadást és az áfával növelt ügyvédi munkadíjat foglalja magában, erről a másodfokú bíróság a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- és 4/A. §-ai alapján határozott. Budapest,
- április
- . Lesenyei Terézia s.k. a tanács elnöke . Pullai Ágnes s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: . Békefiné dr. Mózsik Tímea s.k. bíró