Pf.20607/2014/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(4)bekezdésére. Az I. rendű felperes vonatkozásában kiemelte, hogy

1. évtől kezdődően a házastársával élt a közös családi házukban, közöttük a házastárs italozása miatt a viták és veszekedések rendszeresek voltak, ilyenkor az elhunyt ...... védte meg az anyját. Az I. rendű felperesnek
2. évtől ízületi panaszai voltak, majd idegeskedés miatt kialakult gyomorfekély miatt leszázalékolták 50%-os munkaképesség-csökkenés mellett. Ettől kezdve a fia járult hozzá az eltartásához és szoros érzelmi kapcsolat is kialakult köztük. Mindezt erősítette, hogy az I. rendű felperes házastársa a fiúgyermekével ellenszenvvel viselkedett. ...... halálát követően az I. rendű felperes ideg-összeroppanást kapott, a közös családi házból elköltözött, házastársától elfordult, 2009 márciusáig a II. rendű felperesnél élt. Az évek óta fennálló depressziós zavarát a haláleset felerősítette, mely kóros gyászreakciót eredményezett. Rendszeresen gyógyszeres pszichiátriai kezelésen vesz részt, teljes felépülése nem várható. önálló, felnőtt életvezetésre orvosi támogatás és gyógyszeres kezelés nélkül nem képes. Az addigi biztonságot a fia testesítette meg, a veszteséget feldolgozni nem tudja, a megváltozott körülmények mellett segítséggel is nehezen alkalmazkodik. Mindezen körülményekre figyelemmel az elsőfokú bíróság - elszámolva az alperes által teljesített 2.000.000 forintot is - további 3.000.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest. A II. rendű felperes vonatkozásában hangsúlyozta, hogy 1996-ban elköltözött a családi házból, szüleivel és testvéreivel szoros kapcsolatban maradt. A gyermekeire is gyakran vigyázott az elhunyt testvére. A balesetet követően az I. rendű felperest 4 hónapon keresztül ellátta. Esetében normál lefutású gyászreakció folyt le, a veszteséget feldolgozta. Édesapjával alkoholizmusa, édesanyjával depressziójának súlyosbodása miatt az addigi kapcsolattartás lehetetlenné vált, így nem számíthatott rájuk nagyszülői minőségben. Ezért az elsőfokú bíróság az alperest a már teljesített 1.000.000 forinton felül további 1.000.000 forint megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság a III. rendű felperes esetében megállapította, hogy a gyászmunka elvégzésére képes volt, testvére elvesztését feldolgozta, az negatív hatást életvitelére nem jelentett, így nem találta indokoltnak az alperes által önként teljesített nem vagyoni kártérítésen felüli további kártérítés megítélését. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes élt fellebbezéssel, melyben annak megváltoztatását kérte oly módon, hogy a másodfokú bíróság az I. rendű felperes javára megítélt kártérítés összegét 1.000.000 forintra szállítsa le. Kérelme indokául előadta, hogy az I. rendű felperes részére fizetendő összesen 5.000.000 forint nem vagyoni kártérítés mértéke eltúlzott. Az orvosszakértői vélemények alapján megállapítható, hogy az I. rendű felperes a baleset előtt évek óta depressziós zavarban szenvedett, emiatt kezelés alatt is állt. A tünetei hátterében családi konfliktusok állnak, panaszai visszatérőek. Miután
3. szeptember 17-én munkahelyet talált, hangulata normalizálódott, szorongásos tünetei nem jelentkeztek, azok csupán munkahelye elvesztését követően újultak ki. Nehézséget jelentett számára az italozó életmódot folytató agresszív házastársa is. Álláspontja szerint az I. rendű felperes jelenlegi állapotát főként nem az átélt veszteség, hanem a több mint 10 éve fennálló depressziós tünetei, egzisztenciális kiszolgáltatottsága, családi konfliktusai határozzák meg. Az I. rendű felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte annak helyes indokaira tekintettel. A fellebbezés nem alapos. A másodfokú bíróság a Pp.
4. §

(3)bekezdésére figyelemmel a fellebbezéssel érintett körben a fellebbezési kérelemhez és ellenkérelemhez kötötten bírálta felül az első fokú ítélet megalapozottságát. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg a tényállást, abból megalapozott következtetésre jutott, és így indokai alapján is helytálló e körben az érdemi döntése. A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az alábbiakat emeli ki: a Ptk. 355. §

(1)bekezdése szerint a kárért felelős személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig az nem lehetséges vagy a károsult azt alapos okból nem kívánja, köteles a károsult vagyoni és nem vagyoni kárát megtéríteni. Az alperes a nem vagyoni kártérítés jogalapját nem vitatta, kizárólag annak összegét támadta fellebbezésével. Az elsőfokú bíróság által beszerezett igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint az I. rendű felperesnél a kóros gyászreakció mind időbeli lefutásban, mind intenzitásban igen kifejezett és az elakadás jeleit is mutatja. A pszichés jellegű tünetei tartósnak véleményezhetők, a jövőbben némi javulás is beállhat állapotában, de az elhúzódó gyászreakció teljes elakadása is bekövetkezhet, mely alapszemélyiségére vezethető vissza meghatározva a pszichoterápia lehetőségét és eredményességét, illetve korlátait. A pszichiátriai szakkonzultánsi vizsgálat alapján megállapítást nyert, hogy az I. rendű felperes jelenlegi pszichiátriai kezelésre döntő mértékben a balesettel ok-okozati összefüggésben került sor. A szakvélemény hangsúlyozta, hogy az I. rendű felperes állapotában kisfokú javulás bekövetkezhet, de teljes gyógyulás - tekintettel a korábban is fennállott panaszaira - nem várható. A lelki sérülése életvezetési nehézséget, hátrányos egzisztenciális helyzetet teremtett, a balesetet megelőző életviteléhez képest negatív irányú változást eredményezett, melynek fennállta várhatóan hosszú ideig, évekig fennállhat. Rámutatott, hogy döntő mértékben a fiát ért balesettel okozati összefüggésben került sor kezelésére és jelenleg is ez történik. A kóros gyászreakció munkavégző képességének további romlásához vezetett. A kiegészítő szakvélemény szerint a fia halála miatt bekövetkezett állapotromlás mértéke külön százalékos mértékben nem határozható meg. Hangsúlyozza a Fővárosi Ítélőtábla, hogy az I. rendű felperest a fia elvesztése olyan időszakban érte, amikor már pszichés, és ennek talaján kialakult egyéb megbetegedésben is szenvedett. A bekövetkezett baleset ennek súlyosbodását idézte elő, rontotta állapotát. Az I. rendű felperesnek a nehézségek elviselésében a néhai ...... volt a támasza, a fennálló kedvezőtlen életminőségének elviselhetőségét szinten tartotta a fiával való együttlét. Elvesztésével a családi élete teljesen felborult, a házastársától - aki a közös fiukat nem kedvelte - elfordult, lelki egyensúlya felborult, emberi kapcsolatai beszűkültek, megromlott egészségi állapotánál fogva a II. és III. rendű felperesekkel, illetve unokáival sem tartja a kapcsolatot, a családba beilleszkedni nem tud. Mindezen körülményeket a másodfokú bíróság a balesetkori ár- és értékviszonyokra tekintettel értékelte, ezért az elsőfokú bíróság által okszerű mérlegeléssel megállapított további 3.000.000 forint nem vagyoni kár (mindösszesen 5.000.000 forint) összegét az I. rendű felperes kivételesen súlyos, túlnyomórészt a balesettel összefüggésben bekövetkezett pszichés állapotára figyelemmel nem tekintette eltúlzottnak. Ezért az alperes teljesítésének elszámolásával meghatározott marasztalási összeg leszállítására a másodfokú bíróság kellő alapot nem talált. A kifejtettekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az alperes fellebbezése eredményre nem vezetett, ezért a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles az I. rendű felperes fellebbezési eljárásban felmerült költségének megfizetésére, melyet a Fővárosi Ítélőtábla a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(2)bekezdés a) pontja és

(5)bekezdése alkalmazásával határozott meg. Az alperes a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdése alapján köteles a le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket megfizetni az állam javára külön felhívásra. Budapest,

1. május
2. Dr. Németh László s.k. a tanács elnöke Dr. Molnár Ágnes s.k.. Merőtey Anikó s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bíró