4.Pf.20.754/2014/
- A Fővárosi Ítélőtábla a Rosonczy Ügyvédi Iroda ( ügyintéző: dr. Rosonczy Enikő ügyvéd) által képviselt felperesnek, a Dr. Oros Csaba Ügyvédi Iroda ( ügyintéző: dr. Oros Csaba) által képviselt alperes ellen, kölcsön visszafizetése iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék
- február
- napján kelt 62.P.21.437/2012/
- sorszámú ítélete ellen, az alperes részéről
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 300.000 (háromszázezer) forint + ÁFA mértékű másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes keresetében elsődlegesen 69.000 font és ennek kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Állította, hogy az alperessel
- augusztus
- napján megkötött kölcsönszerződése érvénytelen; a jelen eljárást megelőzően kibocsátott fizetési meghagyást követően tanúsított alperesi magatartás alapján jutott arra a következtetésre, hogy őt az alperes megtévesztette, mivel nem állt szándékában a kölcsönt határidőre visszafizetni. A megtámadási határidő akkor kezdődött, amikor az alperes nem ismerte el a perbeli követelést. Előadta, hogy a szerződéskötéskor is megtévesztette az alperes, mivel egy gazdasági társaság ügyvezetőjeként tüntette fel magát és valótlan feltételekről adott tájékoztatást. Másodlagosan - amennyiben a bíróság a szerződést érvényesnek találja - a Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján 100.000 euró összegű kölcsön és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a felperes nem vele, hanem az általa képviselt .... céggel kötött kölcsönszerződést. Ő esetlegesen sortartásos kezesként tartozna helytállni a gazdasági társaság nem teljesítése esetén. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 100.000 eurót, valamint ennek kamatát, továbbá döntött a perköltség viselése tárgyában is. Az elsőfokú bíróság a perbeli kölcsönszerződés vizsgálata és a peres felek személyes meghallgatása alapján arra a következtetésre jutott, hogy a kölcsönszerződés a felperes mint hitelező és az alperes mint adós között jött létre. Nem találta alaposnak az alperes azon védekezését, hogy a kölcsönt nem ő, hanem az általa képviselt gazdasági társaság vette fel. A felperes szándéka egyértelműen arra irányult, hogy a barátja fiának, az alperesnek nyújtson kölcsönt, amivel az alperes is tisztában volt. Hangsúlyozta az ítélet, hogy a pénz átutalása is az alperes bankszámlájára történt. A kölcsönszerződés aláírásából sem vonható le az a következtetés, hogy azt egy gazdasági társaság kötötte volna, a cég neve és cégjegyzése helyett azon kizárólag az alperes neve szerepel és hiányzik a cég bélyegzője is. Mindezeket támasztja alá az alperes 2011. október 4-ei elektronikus levele is. Az elsőfokú bíróság nem találta alaposnak a felperes megtévesztésre történő hivatkozását sem. A perben előadott alperesi védekezés - miszerint a kölcsönszerződést nem ő, hanem egy gazdasági társaság kötötte - nem jelenti, hogy a felperest szerződéskötéskor az alperes megtévesztette volna. Nem érinti továbbá a szerződés érvényességét az sem, hogy a kölcsön felhasználásával kapcsolatban a felperes esetlegesen pontatlan tájékoztatást kapott. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság az alperest a Ptk. 523. §
(1)bekezdése alapján 100.000 euró és járulékai megfizetésére kötelezte. A perköltség viselése tárgyában a Pp.
- §-a alapján határozott. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes élt fellebbezéssel, melyben annak megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint a helyesen megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság téves következtetésre jutott, különös tekintettel arra, hogy a kölcsönszerződés adósaként őt jelölte meg. A kölcsönszerződésből egyértelműen megállapítható, hogy ő mint egyszerű, sortartásos kezes felel a követelés teljesítéséért, amennyiben a beruházás meghiúsul. Ezen kitétel nem szerepelt volna a szerződésben, amennyiben az adós maga lett volna. A kezes pedig a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerint megtagadhatja a teljesítést, amíg a követelés a kölcsönszerződés adósától, a román gazdasági társágtól behajtható. A peradatokból megállapítható, hogy a gazdasági társaság nevében történő aláíráshoz nem volt szükség pecsétre, erre utal a csatolt aláírási címpéldány is. Bizonyította azt is, hogy a számlájára átutalt pénzösszeget továbbította a gazdasági társaság számlájára, a kölcsön rendeltetési helyére. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Tévesnek tartotta azt az alperesi álláspontot, miszerint az alperes a román gazdasági társaság nevében szabályszerűen írt alá és a cégszerű aláíráshoz nem volt szükség a cég pecsétjére. Kiemelte, hogy a cégjegyzés módját a társasági szerződés szabályozza [2006. IV. törvény 12. §
(1)bekezdés e) pontja], az alperes pedig a cégjegyzés szabályos voltára való állítását társasági szerződéssel nem igazolta. A román közjegyzői okiratokba foglalt szerződéseken szerepelt a szerződő cég képviselőjének - az alperesnek - az aláírása mellett a cég pecsétje is, így feltételezhető, hogy a cégszerű aláíráshoz ez is szükséges, de legalábbis a cég előírt, előnyomott vagy nyomtatott nevének feltüntetésére mindenképpen szükség van. Továbbra is hangsúlyozta, hogy a kölcsönszerződést az alperessel kötötte, a fizetési meghagyás kibocsátásáig ezt az alperes sem vitatta. Szerinte nem volt jelentősége annak, hogy az alperes hogyan fekteti be a kölcsönvett összeget. Utalt a
- február 21-i jegyzőkönyvre, miszerint a felek egyezően előadták, hogy a projekt befejezésétől függetlenül öt évre tud kölcsönt adni, továbbá az alperes előadta azt is, hogy szándékában áll a pénzösszeg visszafizetése, aminek a mai napig nem tett eleget. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján a releváns tényállást helyesen állapította meg, a másodfokú bíróság az abból levont jogkövetkeztetéssel és annak indokaival is egyetért, azt megismételni nem kívánja. A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel az alábbiakat emeli ki: osztja az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy a kölcsönszerződés a felperes és az alperes között jött létre. A kölcsönszerződésben az alperes mint az .... cég ügyvezető igazgatója és tulajdonosa szerepel, azonban adósként maga a gazdasági társaság szerződő félként megjelölve nincs. Helyesen hivatkozik a felperes fellebbezési ellenkérelmében a gazdasági társaságokról szóló
- évi IV. törvény
- §
(1)bekezdés e) pontjára, miszerint a társasági szerződésben meg kell határozni a társaság képviseletét, ideértve a cégjegyzés módját is. Az alperes az eljárás során nem csatolta az ügyvezetése alatt álló gazdasági társaság társasági szerződését, így nem volt megállapítható a cégjegyzés pontos módja. Az iratoknál elfekvő hiteles cégaláírási nyilatkozat a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. V. törvény 9. §
(1)bekezdése értelmében csupán azt szolgálja, hogy a cégjegyzésre jogosultnak a cég nevében oly módon, illetve formában kell aláírnia, ahogyan azt a hiteles cégaláírási nyilatkozat tartalmazza. Mindezekre tekintettel - a Ptk. 207. §
(1)bekezdése alkalmazásával is - minden kétséget kizáró módon megállapítható, hogy a felperes az alperes mint magánszemély részére nyújtotta a perbeli kölcsönt. Ezt támasztja alá az is, hogy a kölcsön folyósítása az alperes, nem pedig a gazdasági tárasáság bankszámlájára történt. Nincs jelentősége annak, hogy az alperes a rendelkezésére álló kölcsönt a gazdasági társasába, illetve egyéb projektbe befektette-e, ezen okból kifolyólag a gazdasági társaság nem vált a perbeli kötelem alanyává. Az alperes azzal is védekezett, hogy a kölcsönszerződés értelmében a tartozás megfizetéséért sortartó kezesi kötelezettséget vállalt. Az alperes tévesen hivatkozott a kezesség szabályára, ugyanis a szerződésben csupán nyomatékkal vállalt garanciát a felperesi kölcsön visszafizetésére abban az esetben, ha a projekt nem készülne el eladásra. Ezen nyilatkozatból nem lehet azt a következtetést levonni, hogy e kötelezettség biztosítéki jellegű lett volna. A kifejtettekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az alperes fellebbezése eredményre nem vezetett, ezért a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles a felperes fellebbezési eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére, melyet a másodfokú bíróság a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a), b) pontja,
(5)bekezdése alkalmazásával állapított meg és a
(6)bekezdés alkalmazásával mérsékelt a felperesi képviselő által kifejetett tevékenységre tekintettel. Budapest,
- június
- . Németh László s.k. tanácselnök . Molnár Ágnes s.k.. Merőtey Anikó s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bíró