← Magyarország

Mfv.10073/2015/6 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Az alperessel nevelőszülői jogviszonyban álló felperest fenntartói döntés hiányában

  1. január 1-től a
  2. havi díjazás nem illeti meg.
  3. XXXI. Tv.
  4. §

(5), 1997. XXXI. Tv. 66/M. §
(1), 1997. XXXI. Tv. 66/M. §
(2), 1997. XXXI. Tv. 66/M. §
(3)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Mfv.II.10.073/2015/6.szám A Kúria a Kishonti és Kriskovics Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Kishonti Attila ügyvéd) által képviselt felperesnek a Kovács Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Kovács Tamás ügyvéd) által képviselt alperes ellen
  1. havi illetmény megfizetése iránt a Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 3.M.26/
  2. szám alatt megindított és másodfokon a Gyulai Törvényszék 14.Mf.25.438/2014/
  3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a
  4. június
  5. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Gyulai Törvényszék 14.Mf.25.438/2014/
  6. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s A felperes a perbeli időszakban hivatásos nevelőszülői jogviszonyban állt az alperessel. 2009-től kezdődően
  7. havi díjazásban nem részesült, amely időszakban munkáltatói vagy fenntartói döntés sem született az alperesnél a
  8. havi illetmény fizetésére. A felperes a módosított keresetében 2010., 2011.,
  9. és 2013-as évek vonatkozásában évi 135.000 forint, összesen 540.000 forint
  10. havi illetmény és ezen összeg kamatainak megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a nevelőszülői, a hivatásos nevelőszülői és a helyettes szülői jogviszony egyes kérdéseiről szóló 261/2002.(XII.18.) Kormányrendelet 15.§
(2)bekezdése alapján a
  1. havi díj megillette. Érvelése szerint igényét a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló
  2. évi XXXI. törvény (Gyvt.) 163.§
(5)bekezdése is megalapozza, amely szerint a
  1. december 31-én hivatásos nevelőszülői jogviszonyban álló személyek díjazása
  2. december 31-éig nem lehet kevesebb, mint a hivatásos nevelőszülőket a
  3. december 31-én megillető díjazás. A
  4. december 31-én hatályos szabályok szerint megillető
  5. havi juttatás összegét egyenlő mértékben elosztva kell folyósítani. Az alperes a kereset elutasítását kérte. A Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 3.M.26/2014/
  6. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította, és kötelezte a felperest 25.000 forint perköltség megfizetésére. Megállapította a 24.300 forint eljárási illeték a magyar állam terhén marad. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a Gyvt. 66/M.§
(1)és
(3)bekezdése keletkeztetett alanyi jogot a
  1. havi díjazásra, amely rendelkezést azonban a jogalkotó
  2. január
  3. napjától kezdődően hatályon kívül helyezte. A 261/2002.(XII.18.) Kormányrendelet 15.§
(2)és
(3)bekezdése csak az elszámolás módját rendezi, a
  1. havi díjazás vonatkozásában azonban nem keletkeztet alanyi jogot. A nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony és a helyettes szülői jogviszony egyes kérdéseiről szóló 513/
  2. (XII.29.) Korm. rendelet 29.§
(6)bekezdése pedig megerősíti azt a jogértelmezést, hogy
  1. január 1-től
  2. december 31-ig tartó időszakban a működtető, illetve a munkáltató döntése alapján fizethettek
  3. havi díjazást, ilyen döntés azonban az alperesnél nem született. A felperes fellebbezése alapján eljárt Gyulai Törvényszék a 14.Mf.25.438/2014/
  4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyta helyben, hogy az állam terhén maradó elsőfokú illeték összege 24.300 forint helyett 32.400 forint. Kötelezte a felperest perköltség megfizetésére és megállapította, hogy a 43.200 forint fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad. A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítás lefolytatását követően helyes tényállást állapított meg és helytálló jogi következtetésre jutott. Az általa kifejtett indokokat azzal a helyesbítéssel osztotta, hogy az elsőfokú bíróság által hivatkozott 513/2003.(XII.29.) Kormányrendeletnek nem a 29.§
(6)bekezdése, hanem a 31.§
(6)bekezdése az a jogszabályhely, amely a működtető döntése alapján járó
  1. havi juttatásról és annak folyósításáról rendelkezik. A másodfokú bíróság a fellebbezésben foglaltakra tekintettel kiemelte, hogy a hivatásos nevelőszülők tekintetében a
  2. havi juttatásra, mint alanyi jogra vonatkozó szabályok
  3. január
  4. napjával hatályon kívül helyezésre kerültek, ugyanakkor a működtető a
  5. havi juttatás folyósításáról nem döntött, ezért a felperes ezen a címen igényt alappal nem érvényesíthet. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az alperes kereset szerinti marasztalását, másodlagosan a törvényszék új határozat hozatalára történő utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet ellentétes a Gyvt. 163.§
(5)bekezdésében foglaltakkal, továbbá a 261/2002.(XII.18.) Kormányrendelet 15.§
(2)és
(3)bekezdésébe ütközik. Nem vitatta az ítéletek azon megállapítását, mely szerint a 13. havi díjazásról rendelkező Gyvt. 66/M.§
(1)bekezdését a jogalkotó
  1. január
  2. napjával hatályon kívül helyezte. Ugyanakkor rámutatott arra, hogy továbbra is hatályban maradt a 261/2002.(XII.18.) Kormányrendelet 15.§
(2)bekezdése, amely a hivatásos nevelőszülőknek járó 13. havi díj kifizetésének módjáról rendelkezik. Arra hivatkozott, hogy helytelen az a bírói értelmezés, amely szerint a Kormányrendelet 15.§
(2)bekezdéséből az a következtetés vonható le, hogy a 13. havi díjazásra való jogosultság megállapítása a működtető döntésének a hatáskörébe tartozik. A fenntartói döntés ezen Kormányrendeletben nem a jogalap tekintetében bír jelentőséggel, hanem a kifizetés időpontja vonatkozásában. A felperes érvelése szerint a Gyvt. 163.§
(5)bekezdése alapján a hivatásos nevelőszülőt
  1. december
  2. napjáig megillető
  3. havi díjazás összegét egyenlő mértékben elosztva havonta kell folyósítani, amely rendelkezésből levezethető ezen díjazásra való jogosultsága. Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a hatályában történő fenntartását és a felperes eljárási költségben történő marasztalását kérte. jogerős ítélet felülvizsgálati A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. Az eljáró bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a nevelőszülői jogviszonyban álló személyek
  4. havi díjazását a perbeli időszakot megelőzően a Gyvt. 66/M.§
(1)-
(3)bekezdései szabályozták, amely rendelkezéseket azonban a jogalkotó
  1. január 1-jétől kezdődően a
  2. évi CX. törvény 11.§
(1)bekezdés i) pontja alapján hatályon kívül helyezte. Bár az ezt követő időszakban a 261/2002 (XII.18.) Kormányrendelet 15.§
(2)bekezdése továbbra is tartalmazta a hivatásos nevelőszülőknek járó 13. havi díjazás kifizetésének időpontját, azonban e rendelkezés az alanyi jogot biztosító jogszabály hatályon kívül helyezésével csupán technikai jellegű szabályozásnak tekinthető. A felperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul hivatkozott a Gyvt. 163.§
(5)bekezdésének rendelkezésére is, mivel ezen szabályozás kizárólag a
  1. december 31-ét követő időszakra írja elő a díjazás csökkentésének tilalmát, azonban abból nem következik, hogy a 2009-2013 -ig terjedő évekre a nevelőszülőt a
  2. havi díjazás megillette. A törvényszék helytállóan mutatott rá arra, hogy az 513/2013.(XII.29.) Korm. rendelet 31.§
(6)bekezdésének rendelkezése - amely
  1. december 31-ét követően a
  2. havi juttatás egyenlő mértékű havi folyósítását írja elő - csak a működtető döntése alapján megállapított juttatásokra tartalmaz szabályozást, ilyen tartalmú döntés pedig a munkáltatónál nem született. A fentiekre tekintettel az eljáró bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a felperest
  3. január 1-jétől kezdődően az alanyi jogot biztosító törvényi rendelkezés hatályon kívül helyezése következtében, fenntartói döntés hiányában
  4. havi díjazás nem illette meg, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275.§
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felperes a Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján köteles az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. A felperes munkavállalói költségkedvezményére tekintettel a felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14.§-a alapján az állam viseli. Budapest,
  1. június
  2. Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné Dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Sipőczné Dr. Tánczos Rita s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.