Mfv.10046/2015/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Nem elegendő a felmondáskor egyébként tényszerűen fennálló indok, ha abból okszerűen, megalapozottan nem lehet arra következteti, hogy a munkavállaló munkájára a továbbiakban miért nincs szükség. Mfv.II.10.046/2015/4.szám A Kúria dr. Tamás Ildikó ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Szűcs Péter Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Szűcs Péter ügyvéd) által képviselt alperes ellen munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása iránt a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 6.M.737/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.121/2014/
2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Nyíregyházi Törvényszék ítéletét hatályában fenntartja. 4.Mf.20.121/2014/
3. számú Kötelezi az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 10.000 (tízezer) forint és 2700 (kettőezer-hétszáz) forint ÁFA felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. I n d o k o l á s A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes
4. október 1-jén létesített munkaviszonyt az alperes jogelődjével liftkezelő munkakör ellátására. A munkáltató az
5. február 6-ától fennálló közalkalmazotti jogviszonyát nála eltöltött munkaviszonyként ismerte el. A munkavállaló a munkáltató által meghatározott műszakbeosztás szerint a s.-i úti kórházban lévő telephelyén végezte tevékenységét. Az alperesi jogelőd
6. december 31-én kelt intézkedésével 152 nap felmondási idő biztosításával rendes felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. Intézkedését azzal indokolta, hogy a munkavállalót a munkarend átszervezése miatt a továbbiakban nem áll módjában foglalkoztatni. A munkavállaló a megszüntető intézkedést
7. január 17-én vette át. A felperessel azonos munkakörben dolgozó liftkezelők munkaviszonya nem szűnt meg,
8. február 1-jétől a ... Nonprofit Zrt. munkáltatóhoz kerültek és dolgoztak tovább. A felperes az intézkedést sérelmezve keresetet nyújtott be, melyben vitatta a felmondási indok valóságát és okszerűségét, és kifogásolta, hogy a munkakörében helyette később más munkavállalót vettek fel és alkalmaztak. Az alperes a kereset elutasítását, és a felperes költségekben való marasztalását kérte. A Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.737/2013/
9. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy a munkáltató mérlegelési körébe tartozik az, hogy a munkafeladatok ellátását miként oldja meg, a munka szervezetét és ennek során a létszámot csökkentheti, és a munkafeladatok átadására, kiszervezésére is sor kerülhet. Ezek a munkaügyi perben nem vitathatók. A munkáltató
10. december 10-én javaslatot készített a liftkezelők munkarendjének
11. január 1jével történő átszervezésére, és ez alapján jött létre az alperesi jogelőd és a ... Nonprofit Zrt. között az a megállapodás, amely alapján a munkáltató
12. február 1-jével átadta egyéb területek mellett a háttérszolgáltatás munkafeladatait, és az azt végző munkavállalókat is. A liftkezelők munkarendjének átszervezése létszámcsökkentéssel járt együtt, így a felmondás jogszerű volt. A felperes fellebbezése folytán eljárt Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.121/2014/
13. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. Megállapította, hogy a
14. december 31-én kelt rendes felmondás jogellenessége folytán a felperes munkaviszonya az alperesnél az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Kötelezte az alperest 1.703.430 forint elmaradt munkabér és
15. június 3-ától járó késedelmi kamata, valamint 8 havi átalány kártérítés címén 654.800 forint megfizetésére, egyebekben a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság kiegészítette az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást. Rögzítette, hogy az alperesnél nem munkarendváltozás történt, hanem munkakör átszervezés valósult meg, továbbá megállapította a felperes átlagkeresetének mértékét, illetve azt, hogy mennyi volt a felperes időközben megtérült jövedelme. Ez alapján megállapította, hogy az alperes jogelődje által kiadott felmondás indoka nem volt valós, az alperesnél nem munkarend átszervezés valósult meg, hanem a munkakörök összevonása. A munkáltató az önálló liftkezelői munkaköröket megszüntette a sóstói úti kórházban, és átmeneti időre liftkezelőket sem alkalmazott. A jogelőd által kiadott felmondás nem felelt meg a világos indokolás követelményének sem, a felmondás konkrét tényre, körülményre nem utalt, az nem derült ki az intézkedésből, így az nem felelt meg a jogszabályoknak, ezért a másodfokú bíróság az Mt.
16. §-ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazásáról döntött. A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a másodfokú ítéletet helyezze hatályon kívül, és az elsőfokú bíróság ítéletét „hatályában tartsa fenn”, valamint marasztalja a felperest a perköltségben, mivel a jogerős ítélet sérti a Pp.
17. §-a rendelkezéseit, továbbá a Munka Törvénykönyvéről szóló
18. évi XXII. törvény (Mt.)
19. és
20. §ait. Álláspontja szerint a felmondás indokolása ellentmondásos, mivel ha egy indokolás közhelyszerű és abból nem derül ki, hogy konkrétan mely tényeken, körülményeken alapult az intézkedés, akkor a felmondási ok valótlanságának a megállapítása már fogalmilag kizárt. Álláspontja szerint a felperessel közölt felmondás indokolása mindenben megfelelt a világosság követelményének, annak oka a munkarend megváltozása volt. A felmondási ok valósága körében ezt követően azt kellett volna vizsgálni, hogy a munkarendváltozásból kifolyólag a felperes munkájára szükség volt-e a továbbiakban vagy sem. A másodfokú ítélettel szemben az elsőfokú bíróság helytállóan utalt arra, hogy a műszaki osztályvezető
21. december 10-i kezdeményezésére átszervezésre került a liftkezelők munkarendje, amely érintette a felperes munkakörét is. Tévesen utalt a másodfokú bíróság arra, hogy a liftkezelői munkakörök a beteghordó és ételhordó munkakörökkel került összevonásra, erre az adott esetben nem került sor. Mindezekből következik, hogy a munkarendváltozás a felmondás valós oka volt, az átszervezésnek volt tekinthető, amely a munkáltató működésével összefüggő felmondási okok csoportjába tartozik. A felperes foglalkoztatására a továbbiakban emiatt nem volt szükség. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn, is marasztalja az alperest a költségekben. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság ítélete jogszerű volt, a felmondás indoka nem volt világos, nem tudhatta meg abból, hogy miért nincs lehetőség a továbbfoglalkoztatására. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
22. §