Bf.397/2014/16 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(2)bekezdés bc./ ) a bűnösség kimondását mellőzi. Az I.r.vádlott és a II.r.vádlottak terhére rótt 2 rendbeli társtettesként elkövetett rablás bűntettét (Btk. 365.§

(1)bekezdés a./ pont,

(3)bekezdés a./ pont), 1 rendbeli társtettesként elkövetett rablás bűntettének (Btk. 365.§

(1)bekezdés a./ pont,

(3)bekezdés a./ pont), minősíti. Az I.r.vádlott esetében a halmazati büntetésre utalást mellőzi, a szabadságvesztés büntetés tartamát 1 (egy) év 9 (kilenc) hónapra enyhíti. A szabadságvesztést fiatalkorúak fogházában kell végrehajtani. Az I.r.vádlott a szabadságvesztés büntetésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A II.r.vádlottal szemben a halmazati büntetésre utalást mellőzi és a kiszabott szabadságvesztést fegyházban rendeli végrehajtani. Mindkét vádlott esetében a közügyektől eltiltást mellékbüntetésként tekinti kiszabottnak. A II.r.vádlottal szemben - helyesen - a Budakörnyéki Bíróság mint fiatalkorúak bírósága 23.Fk.336/2011/

1. számú ítéletével kiszabott 3 (három) hónap fk. fogházbüntetés végrehajtását tekinti elrendeltnek. A I.r.vádlott előzetes letartóztatásának utolsó napja:
2. augusztus hó
3. Helyesen a magánfél polgári jogi igényét tekinti egyéb törvényes útra utasítottnak. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét mindkét vádlott tekintetében helybenhagyja. A II.r.vádlott állandó lakóhelye: .... A II.r.vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe beszámítja. A másodfokú eljárásban felmerült összesen 35.370.- (harmincötezer-háromszázhetven) forint bűnügyi költségből a II.r.vádlott köteles 16.320.- (tizenhatezer-háromszázhúsz) forintot az államnak megfizetni, míg a fennmaradó 19.050.- (tizenkilencezer-ötven) forintot az állam viseli. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A Budapest Környéki Törvényszék mint fiatalkorúak bírósága
4. augusztus hó
5. napján kelt, 16.Fk.113/2012/
6. számú ítéletével a Ceglédi Járásbíróság 30.Fk.672/2012/
7. számú ítéletének próbára bocsátást kimondó rendelkezését hatályon kívül helyezte és az I.r.vádlott bűnösségét 2 rb. rablás bűntettében, mint társtettes (Btk. 365.§

(1)bekezdés a./,

(3)bekezdés a./) és lopás vétségében, mint társtettes (Btk.370.§

(2)bekezdés bc./) állapította meg, és ezért őt halmazati büntetésül 2 év 4 hónap fiatalkorúak börtönbüntetésére és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett arról, hogy a vádlott a büntetése fele részének kitöltését követő napon feltételes szabadságra bocsátható. A II.r.vádlott bűnösségét 2 rb. rablás bűntettében, mint társtettes (Btk. 365.§

(1)bekezdés a./,

(3)bekezdés a./) állapította meg, és ezért őt halmazati büntetésül 5 év börtönbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte, kimondva, hogy a vádlott a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Az elsőfokú bíróság a II.r.vádlott vonatkozásában elrendelte a Budakörnyéki Bíróság 23.Fk.336/2011/

1. számú ítéletével kiszabott 3 hónap fk. fogházbüntetés végrehajtását, a vádlottak által előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott büntetésbe beszámította, a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasította, döntött a bűnjelekről, és a bűnügyi költség viseléséről is. A Budapest Környéki Törvényszék mint fiatalkorúak bírósága ítélete ellen a jogorvoslati nyilatkozat megtételére nyitva álló három napos határidőn belül az ügyész mindkét vádlott terhére a kiszabott büntetést súlyosítása érdekében fellebbezést jelentett be. Az ítélet kihirdetésekor az I.r.vádlott és védője felmentésért, míg a II.r.vádlott és védője enyhítésért éltek perorvoslattal. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.475/2013/
2. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, míg a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartása mellett lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeképpen megalapozott tényállást állapított meg. Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének is eleget tett. A bűnösségre vont következtetés mindkét vádlott esetében okszerű, de a cselekmény minősítése nem felel meg a kialakult joggyakorlatnak. Tekintettel arra, hogy az erőszak kifejtésére csupán egy személlyel szemben került sor, ezért az ügyészség szerint a vádlottak terhére rótt bűncselekményt 1 rb. rablás bűntettének kell minősíteni. Az ügyészség érvelése szerint az elsőfokú bíróság törvényesen helyezte hatályon kívül a próbára bocsátást kimondó rendelkezést a fiatalkorú I.r vádlott esetében, azonban a fenti rendelkezése pontosításokra szorul. A fellebbviteli főügyészség kiemelte, hogy a törvényszék helyesen vette számba a büntetést befolyásoló körülményeket mindkét vádlott esetében, azonban az elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyára és a súlyosító körülmények nagyobb nyomatékára figyelemmel indokolt mindkét vádlott büntetésének lényeges súlyosítása. Fk. I.r. vádlott esetében az ügyészség nem észlelt olyan különös méltánylást érdemlő okot, amely a büntetés fele részének kitöltését követően lehetővé tenné a feltételes szabadságra bocsátását, míg a II.r. vádlott esetében az eggyel enyhébb végrehajtási fokozat alkalmazása indokolatlan. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Budapest Környéki Törvényszék ítéletét változtassa meg, az I.r.vádlottal szemben a próbára bocsátást kimondó rendelkezés hatályon kívül helyezése mellett a próbára bocsátást szüntesse is meg, pontosítsa a próba alapjául szolgáló bűncselekmény jogszabályi megjelölését, a vádlottak 2 rb. rablás bűntetteként értékelt cselekményét 1 rendbeliként minősítse, a II.r. vádlottal szemben a halmazatra utalást mellőzze, mindkét vádlott fő- és mellékbüntetését lényeges tartamban súlyosítsa és állapítsa meg, hogy az I.r.vádlott a büntetése kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, valamint a II.r.vádlott szabadságvesztését fegyházban rendelje végrehajtani, egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. Az I.r.vádlott védője a Főváros Ítélőtáblához
3. november hó
4. napján érkezett beadványában a fellebbezését részletesen megindokolta. Ebben utalt arra, hogy a védence terhére rótt bűncselekmény nem nyert kétséget kizáróan bizonyítást, illetve a fiatalkorú vádlott kényszer és fenyegetés hatása alatt cselekedett, egyben vitatta a társtettesi elkövetői alakzat megállapíthatóságát, hivatkozott a II.r.vádlott vallomásainak ellentmondásosságára, továbbá kifejtette: a bírói gyakorlat szerint csupán 1 rb. rablás bűntette valósult meg. Elsődlegesen védence felmentésére, míg másodlagosan a büntetés jelentős enyhítésére tett indítványt. Az ügyész a nyilvános ülésen az átiratban foglaltakat maradéktalanul fenntartotta. Az I.r.vádlott védője a nyilvános ülésen a fellebbezésének írásbeli indokolását és a perorvoslatának irányát kiegészítéssel tartotta fenn. Előadta, hogy az indokolási kötelezettség teljesítésének hiányában az elsőfokú ítélet felülbírálatra nem alkalmas. Az összes bizonyítékot megfelelően rögzítette a törvényszék, a mérlegelési tevékenység iránya is megfelelő, de nem járt el helyesen azzal, hogy az fk. I.r. vádlott vallomását nem vette figyelembe. A védői álláspont szerint konkrétan meg kellett volna nevezni miért a II.r. vádlott vallomását fogadja el a törvényszék az I.r. vádlottéval szemben. Az elsőfokú bíróság nem adta indokát annak, hogy miért nem a védence vallomását fogadta el. A védő hangsúlyozta, hogy az elsőfokú ítélet nem nevezi meg a II.r. vádlott vallomásainak ellentmondásait sem, a mérlegelő tevékenysége nincs részletezve, ezért az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. Mindezekre tekintettel elsődlegesen a törvényszék ítéletének hatályon kívül helyezését kérte, míg az írásban előadott korábbi indítványait másodlagosan és harmadlagosan továbbra is fenntartotta. A II.r.vádlott védője a nyilvános ülésen elhangzott felszólalásában az enyhítést célzó fellebbezését változatlanul fenntartotta. Előadta, hogy az ügyészi érvelés szerint is a vádlottak javára változik a rendbeliség, ez is az enyhítés irányába mutat. Kiemelte, hogy védence az okozott kárt csak azért nem tudta megtéríteni, mert előzetes letartóztatásban volt. Az I.r.vádlott a nyilvános ülésen szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, ez azonban a nyilvános ülés megtartásának és a fellebbezés elbírálásának törvényi akadályát nem képezte (Be.362.§

(3)bekezdés). A II.r.vádlott a másodfokú eljárásban az utolsó szó jogán elmondta, hogy megbánta a bűncselekményt, és szeretné cselekményének méltányos elbírálását kérni. A kétirányú fellebbezések közül kizárólag az I.r.vádlottal szemben kiszabott büntetés enyhítését célzó védelmi perorvoslat alapos az alábbiak szerint. A Fővárosi Ítélőtábla az ügyészi és a védelmi perorvoslatok folytán bírálta felül a Be.348.§

(1)bekezdése alapján a Budapest Környéki Törvényszék mint fiatalkorúak bírósága ítéletét, és az azt megelőző elsőfokú bírósági eljárást. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok maradéktalan megtartása mellett folytatta le a bizonyítási eljárást. Törvényesen járt el a törvényszék a próbával érintett büntetőügy egyesítésekor (Be.265.§

(2)bekezdés,

1. számú tárgyalási jegyzőkönyv
2. oldal), azonban a próbaidő előtti elkövetésre figyelemmel, mivel az fk. I.r. vádlottal szemben meghatározott próbaidő tartama
3. március hó
4. napján lejárt, a próbára bocsátást kimondó rendelkezés hatályon kívül helyezésére és a próbára bocsátás megszüntetésére a másodfokú eljárásban már nem volt törvényes lehetőség. Ugyanakkor már az elsőfokú ítélet kihirdetésekor tévedett a törvényszék, amikor a próba alapjául szolgáló bűncselekményben az I.r.vádlott bűnösségét ismételten kimondta, mivel erről a Ceglédi Járásbíróság a próbára bocsátást alkalmazó ítéletében már rendelkezett. A Budapest Környéki Törvényszék ügyfelderítési kötelezettségének teljességgel eleget tett. A bizonyítékokat a szükséges körben beszerezte és azokat logikusan értékelte, mérlegelte. Az I.r.vádlott védőjének felvetéseire is figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla rögzíti, hogy a Budapest Környéki Törvényszék törvényesen alapította az ítéleti tényállást a II.r.vádlott nyomozati iratismertetést követően tett, a tárgyaláson mindvégig fenntartott, tanú1 közvetlen vallomásával mindenben alátámasztott nyilatkozataira (nyomozati irat
5. oldaltól,
6. számú tárgyalási jegyzőkönyv
7. oldaltól). A II.r.vádlott önmagát és az I.r.vádlottat terhelő vallomásának hitelt érdemlőségéhez sem formai, sem tartalmi kétség nem férhet. A gyanúsítottkénti beismerő vallomásának megtételére a védője jelenlétében került sor, és e nyilatkozatait lényegét tekintve a bírói szakban is fenntartotta. A vagyon elleni erőszakos bűncselekményt elszenvedő tanú1 már a nyomozati szakban a II.r. vádlottat a szeme alapján felismerte (nyomozati irat
8. oldal, nyomozati irat
9. oldal), és tanúként úgy a nyomozás során, mint a tárgyaláson II.r.vádlott önmagát és vádlott társát terhelő vallomásaival a részletekbe menően egybehangzó nyilatkozatokat tett. Az I.r.vádlott a bűncselekmény helyszínén való jelenlétét elismerte. Szemben a védője hivatkozásaival a nyomozás során - a védő és a törvényes képviselő jelenlétében foganatosított - gyanúsítotti kihallgatásakor még kifejezetten azt a nyilatkozatot tette, hogy őt a II.r.vádlott nem fenyegette, a bűncselekmény végrehajtására nem kényszerítette (nyomozati irat
10. oldal). Az I.r.vádlott a tárgyaláson hivatkozott először arra, hogy a II.r. vádlott kényszerítése hatására vett részt a bűncselekmény elkövetésében, azonban e kijelentésének nyomban ellentmondva hozzátette: a II.r. vádlottal nem volt rosszban, őt nem fenyegette, „de azért van olyan, hogy fél az ember" (
11. számú tárgyalási jegyzőkönyv
12. oldal). Az I.r.vádlott kényszerre, fenyegetésre hivatkozó nyilatkozatát nem csupán a saját korábbi vallomása, valamint a későbbi nyilatkozatai cáfolták meg, hanem a II.r. vádlott őt terhelő vallomásain túl a vádlottak érdekkörén kívül álló tanú1 nyilatkozatai is. A tanú, a II.r.vádlott vallomásaival egybehangzóan - szemben az I.r.vádlott nyomozási bíró előtt tett vallomásával (nyomozati irat
13. oldal) - előadta, hogy az I.r.vádlott kopogott be a sörözőbe éjfélkor, továbbá az fk. I.r. vádlott láthatóan kényszer és fenyegetés nélkül, mindenben együttműködött a férfi támadóval (
14. számú tárgyalási jegyzőkönyv 2-
15. oldal). Mindezekre figyelemmel helyesen járt el a Budapest Környéki Törvényszék, amikor az I.r.vádlottnak a bűncselekmény kényszer fenyegetés hatása alatt történő elkövetésére való hivatkozását elvetette. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által helyes mérlegelés útján megállapított tényállás túlnyomórészt megalapozott, az az alábbi kiegészítésekkel és helyesbítésekkel irányadó volta felülbírálat során. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be.352.§

(1)bekezdés a./ pontja alapján az iratok tartalmára figyelemmel, az alábbiakkal egészíti ki, illetve helyesbíti. - Az elsőfokú ítélet 4-

1. oldal I./ pontjában írt tényállásból tanú1 esetében a sértetti pozícióra utalásokat mellőzi, - az elsőfokú ítélet
2. oldal II./ pontja alatti tényállást mellőzi (a Ceglédi Járásbíróság 30.Fk.672/2012/
3. számú ítéletével az I.r.vádlottal szemben a próbára bocsátás alapjául szolgáló tényállás), - az II.r.vádlott a
4. november hó
5. napján megtartott elsőfokú bírósági tárgyaláson tanú1tól bocsánatot kért (
6. számú tárgyalási jegyzőkönyv
7. oldal), - a magánfél
8. november hó
9. napján polgári jogi igényt terjesztett elő (
10. számú tárgyalási jegyzőkönyv
11. oldal). A fenti kiegészítésekkel és helyesbítésekkel teljes körűen megalapozottá vált ítéleti tényállás a másodfokú eljárásban - a Be.351.§

(1)bekezdésére, valamint a 352.§

(2)és

(3)bekezdéseire is figyelemmel - irányadó volt, ezért I.r.vádlottnak és védőjének az elsőfokú bíróság helyes ténymegállapító tevékenységét támadó perorvoslata eredményre nem vezethetett. A Budapest Környéki Törvényszék - az I.r.vádlott próbára bocsátással érintett bűncselekményét leszámítva - okszerűen következetett mindkét vádlott bűnösségére. Ahogy arra a Fővárosi Ítélőtábla az indokolásban már utalt az I.r.vádlott esetében a Ceglédi Járásbíróság 30.Fk.672/2012/28. számú ítéletével alkalmazott próbára bocsátást kimondó rendelkezés hatályon kívül helyezését valamint a társtettesként elkövetett lopás vétségében a bűnösség kimondását, továbbá a halmazati büntetésre utalást mellőzni kellett. Ennek oka, hogy a Btk. 66.§

(1)bekezdés a./ pontjában írt törvényi feltétel a másodfokú ítélet meghozatalakor már nem állt fenn. Ugyanis az I.r.vádlottat, mint próbára bocsátottat a próbára bocsátás előtt elkövetett bűncselekmény (rablás bűntette) miatt a próbaidő alatt nem ítélte el a másodfokú bíróság mivel a próbaidő 2015. március hó 26. napján letelt. A Fővárosi Ítélőtábla csupán megjegyzi, hogy a Budapest Környéki Törvényszék Btk. 66.§

(1)bekezdése alapján akkor járt volna el - az elsőfokú ítélet kihirdetéskor - törvényesen, ha a próbára bocsátás megszüntetéséről is rendelkezett volna. Az elsőfokú ítélet ilyen rendelkezést nem tartalmazott, ezért azt a másodfokú bíróságnak sem kellett hatályon kívül helyeznie. Az anyagi jogi rendelkezéseket törvényesen alkalmazta a Budapest Környéki Törvényszék, amikor a Btk. 2.§

(2)bekezdésére figyelemmel az elbíráláskor hatályos Btk. szabályai alapján bírálta el mindkét vádlott terhére rótt bűncselekményt. A törvényszék helyesen érvelt amellett, hogy a vádlottakkal szemben megállapított rablás bűntettének büntetési tételkerete 5-15 évig terjedő szabadságvesztésről 5-10 évig terjedő szabadságvesztésre változott az elbírálás idejére, továbbá az I.r. vádlott esetében figyelembe veendő, fiatalkorúakra vonatkozó speciális szabályokat is beleértve az elbíráláskor hatályos törvényi rendelkezések mindkét vádlott esetében enyhébbek. Az elsőfokú bíróság törvényesen minősítette a vádlottak cselekményét a Btk. 365.§

(1)bekezdés a./ pontjába ütköző és

(3)bekezdés a./ pontja szerint minősülő társtettesként, fegyveresen elkövetett rablás bűntettének, azonban tévedett, amikor a rablási cselekmény rendbeliségét - vélhetően - a

1. BK véleményben levezetett, kizárólag a tisztán vagyon elleni bűncselekmények halmazati minősítésére irányadó rendező elvek alapján határozta meg. A Budapest Környéki Törvényszék figyelmen kívül hagyta azt a körülményt, hogy a vádlottak egy sértett sérelmére valósították meg a rablási cselekmény valamennyi tárgyi tényállási elemét, ezért a passzív alany (tanú1) személyes tulajdonában lévő vagyontárgyra való elkövetésre figyelemmel nem lehet több rendbeliséget megállapítani a terhükre. A rablás ugyanis annyi rendbeli bűncselekmény, ahány személlyel szemben az elkövető erőszakot, vagy az élet, illetve testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetést alkalmaz annak érdekében, hogy a sértett tulajdonában, vagy birtokában lévő dolgot jogtalan eltulajdonítás végett elvegye (BH 2001.458.). A dolog elvételét célzó, a rablás megvalósulásához szükséges kvalifikált fenyegetés jelen esetben kizárólag tanú1val szemben realizálódott. A fenti körülményekre figyelemmel jelen ügyben is érvényesült a bírói gyakorlatban kialakult azon jogelv, miszerint egy rendbeli rablás valósul meg, ha egyetlen személlyel szemben, a birtokában lévő dolgok megszerzése érdekében alkalmaznak erőszakot, vagy kvalifikált fenyegetést, függetlenül attól, hogy az elvett dolgok több személy tulajdonában vannak (BH.
2. 244.). Mindezekre tekintettel a vagyon elleni erőszakos bűncselekmény csupán egy természetes személlyel szemben alkalmazott erőszakkal valósult meg, a cselekmény egy rendbelinek minősül függetlenül attól, hogy hány személy volt az eltulajdonított dolgok tulajdonosa. Ennek megfelelően a Fővárosi Ítélőtábla a Budapest Környéki Törvényszék vagyon elleni erőszakos bűncselekményeket minősítő rendbeliségre vonatkozó rendelkezéseit - a helyesen megállapított elkövetői alakzatok érintetlenül hagyása mellett - a fent írtak szerint megváltoztatta. A Budapest Környéki Törvényszék a büntetés kiszabása során irányadó súlyosító és enyhítő körülményeket mindkét vádlott esetében helyesen sorolta fel, és azokat súlyuknak megfelelően is értékelte. A másodfokú eljárásban azonban az I.r.vádlott esetében - a próbára bocsátással érintett bűncselekmény mellőzésére figyelemmel - szűkült a bűnösség köre. Ez utóbbi körülmény szükségessé tette a vádlott szabadságvesztésének mérséklését. Az I.r.vádlottal szemben a másodfokú bíróság által megállapított 1 év 9 hónap szabadságvesztést a Btk.110.§

(2)bekezdése alapján fiatalkorúak fogházában kell végrehajtani. A súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezés értelemszerűen nem foghatott helyt, mivel a fiatalkorú vádlottal szemben a Btk.109.§

(1)bekezdés és

(3)bekezdés c./ pontja alapján 1 hónaptól 5 évig terjedő szabadságvesztés volt kiszabható. Az elsőfokú bíróság nem adta ténybeli indokát annak, hogy a Btk. 38.§

(3)bekezdése alapján miért rendelkezett arról, hogy az I.r.vádlott a büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható. A fenti törvényhely szerint e feltételes kedvezmény alkalmazásának csak különös méltánylást érdemlő esetben van helye. Az elkövetéskor 3 nap híján 17 éves, erőszakos vagyon elleni bűncselekményt tervezetten, társtettesként megvalósító, a bűnösségét mindvégig tagadó közel felnőtt fiatalkorú vádlottal szemben különös méltánylást érdemlő okot a másodfokú bíróság nem észlelt. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság az általános szabályok szerint a Btk.38.§

(2)bekezdés a./ pontja alapján rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéről. A Fővárosi Ítélőtábla - a Btk.79.§-ában meghatározott büntetési célokat is figyelembe véve osztotta a Budapest Környéki Törvényszék álláspontját a II.r.vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartama tekintetében. Az erőszakos vagyon elleni bűncselekményt társtettesként, fegyver utánzatával megvalósító, felfüggesztett szabadságvesztés próbaidejének hatálya alatt álló, ugyanakkor az elkövetéskor 22 éves vádlottal szemben a törvényi minimumban meghatározott szabadságvesztés szükséges és egyben elégséges is a büntetési célok érvényre juttatásához. A súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezés azért sem lehetett eredményes, mert a II.r.vádlott - a nyomozás kezdeti szakaszában előadott tagadását követően - mindvégig bűnösségére kiterjedő beismerő vallomást tett, tanú1tól a tárgyaláson bocsánatot is kért. Az elsőfokú bíróság, ugyanakkor nem adta ténybeli indokát annak, hogy a Btk.35. §

(2)bekezdésének alkalmazásával miért a törvényben meghatározottnál eggyel enyhébb büntetés végrehajtási fokozatot állapított meg a II.r. vádlott esetében. A másodfokú bíróság az eggyel enyhébb végrehajtási fokozat megállapításának alapjául szolgáló körülményeket nem észlelt, ezért a Btk.37.§

(3)bekezdés ad./ pontja alapján a szabadságvesztést fegyház fokozatban rendelte végrehajtani. A Btk.33.§

(2)bekezdése alapján a közügyektől eltiltás mellékbüntetés, ezért a Fővárosi Ítélőtábla a vádlottakkal szemben kiszabott közügyektől eltiltást mellékbüntetésként tüntette fel. A Budapest Környéki Törvényszék a Btk.87.§ b./ pontja alapján törvényesen rendelkezett a II.r.vádlott esetében a Budakörnyéki Bíróság - helyesen - mint fiatalkorúak bírósága 23.Fk.336/2011/

1. számú ítéletében kiszabott 3 hónap fk. fogházbüntetés végrehajtásáról, mivel a másodfokú eljárásban beszerzett iratok tanúsága szerint e büntetés végrehajtásának elrendelésére jogerősen még nem került sor. Az elsőfokú iratok tanúsága szerint (88-I. számú végzés) az I.r.vádlott előzetes letartóztatásának utolsó napja:
2. augusztus hó
3. A Fővárosi Ítélőtábla az előzetes letartóztatás pontos beszámítás érdekében a fentieket a másodfokú ítélet rendelkező részében feltüntette. Az elsőfokú ítélet egyéb járulékos rendelkezései törvényesek azzal, hogy a másodfokú bíróság az iratok és a Be.54.§

(1)bekezdése alapján pontosította az elsőfokú bíróságnak magánfél polgári jogi igényének egyéb törvényes útra utasítására vonatkozó rendelkezését. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Budapest Környéki Törvényszék ítéletét a Be.372.§

(1)bekezdése alapján mindkét vádlott tekintetében megváltoztatta, míg a Be.371.§

(1)bekezdésére figyelemmel egyebekben helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla a másodfokú nyilvános ülésen felvett adatok alapján megjelölte a II.r.vádlott megváltozott állandó lakóhelyét. A másodfokú bíróság a Btk.92.§

(1)és

(2)bekezdése alapján rendelkezett a II.r.vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a másodfokú ítélet meghozataláig előzetes letartóztatásban töltött idő kiszabott szabadságvesztésbe történő beszámításáról. A másodfokú eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezés a Be.381.§

(1)és

(2)bekezdését alapul. Budapest,

1. július hó
2. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke Dr. Ujvári Ákos sk. előadó bíró Dr. Révész Tamásné sk. bíró A Budapest Környéki Törvényszék mint fiatalkorúak bírósága 16.Fk.113/2012/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Fkf.379/2014/
4. szám ítéletében írt változtatásokkal I.r.vádlott és a II.r.vádlottal szemben
5. július hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. . Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő