← Magyarország

Kfv.35396/2014/6 – Kúria

Obsah (4)Art. 153Art. 14Art. 82Art. 152

A határozat elvi tartalma: Ha a bank jogsértő mulasztással a beszedési megbízást nem teljesíti, a levonni elmulasztott összeg megfizetésére

adóhatóság kötelezheti. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.V.35.396/2014/6.szám A Kúria a Réti, Antall és Társai Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Horváth Dóra ügyvéd/ által képviselt felperesnek a dr. Fodor András jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Középmagyarországi Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

  1. április
  2. napján kelt 2.K.27.180/2013/
  3. számú ítélete ellen a felperes által
  4. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.K.27.180/2013/
  5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg

alperesnek 15 napon belül 700.000 (

az hétszázezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg

államnak - külön felhívásra 3.500.000 (

az hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen

ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I n d o k o l á s A Nemzeti Adóés Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/ végrehajtási eljárást folytatott a N. I. Kft. adóssal szemben a folyószámláján fennálló, lejárt esedékességű adótartozás behajtása érdekében.

elsőfokú adóhatóság

  1. január
  2. és
  3. február
  4. közötti időszakban több alkalommal hatósági átutalási megbízást bocsátott ki

adós felperes által vezetett bankszámlái terhére, összesen: 139.020.098 Ft összegben,

onban felperes a hatósági átutalási megbízások teljesítésének nem tett eleget.

elsőfokú hatóság a

  1. július
  2. napján kelt határozatával kötelezte a felperest, mint a 2388730, 2517600, 2559450, 2645039, 3030297, 3096186, 3155354, 3168882, 3226544, 3233501, 3420496, 3534008, 3565060, 3675577, 3745757, 3829232 , 3851779, 3912252, 3942253 számú hatósági átutalás teljesítésére köteles pénzforgalmi szolgáltatót, hogy 139.020.098 Ft átutalni elmulasztott fizetési kötelezettséget fizessen meg. A fellebbezés folytán eljárt alperes a
  3. október
  4. napján kelt határozatával

elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény /a továbbiakban: Vht./ 47.§ /2/ és /3/ bekezdései, 79/A.§ /1/ bekezdése, 79/B.§-a, 79/D.§-a, 82/A.§ /4/ bekezdése,

adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény /a továbbiakban: Art./ 144.§-a, 152.§ /1/ bekezdése, 153.§-a alapján hozta meg. Indokolása szerint felperes a fellebbezésében előadta, hogy

adós és közötte 2005. június 27-én hitelszerződés jött létre, amely alapján fennálló követelései biztosítékaként javára,

adós szerződésben meghatározott számláira - amelyek megegyeznek a hatósági átutalási megbízással érintett számlákkal - óvadéki jog került alapításra. Így a számlákra befolyó összegek jóváírásuktól kezdődően a bank óvadékául szolgálnak. A felperes mellékletként csatolta a követelések feletti zálogjog és óvadék alapítására

adóssal megkötött szerződését, amelynek 5. pontja rendelkezik

óvadékról. A felek megállapodtak abban (5.1. pont), hogy

alapkövetelések kizárólag a banknál vezetett, a szerződés

  1. függelékében felsorolt óvadéki számlákra történő jóváírással teljesíthetők. A számlákra (5.
  2. pont)

alapkövetelésekből befolyó összegek és a számlák mindenkori egyenlege felett -

adós óvadéki jogot alapított a bank javára; ennek alapján a számlákra befolyó összegek jóváírásuktól kezdődően automatikusan a banki követelések biztosítékául szolgáló óvadéknak tekintendők. A számlák felett (5.5. pont)

adós a banki követelések teljes és végleges visszafizetéséig nem rendelkezhet.

adóhatóság 19 átutalási megbízását a felperes nem teljesítette, és válaszleveleiben nem is értesítette

adóhatóságot arról, hogy

adós bankszámlái egyben óvadéki számlák is. A hatósági átutalási megbízások kibocsátása során nem volt megállapítható a bankszámlák óvadéki jellege, valamint a számlákra befolyó összegek mentessége, mivel a bank a számlákra beérkezett pénzeket nem kezelte elkülönítetten. A bankszámlakivonatok felülvizsgálata során ugyanakkor megállapítást nyert, hogy adós a pénzforgalmát

óvadéki szerződés szerinti számlákról bonyolította, onnan kifizetéseket is teljesített (pl.: munkabér, biztosítási és rezsiköltség), annak ellenére, hogy

óvadéki szerződés alapján a számlákra befolyó összegek jóváírásuktól kezdődően automatikusan a banki követelések biztosítékául szolgáló óvadéknak tekinthetők. A felperes

adósi utalásokat sem korlátozta a számlák óvadéki jellegére tekintettel, de

adóhatóság felé fennálló tartozás rendezése érdekében kibocsátott hatósági átutalási megbízásokat sem teljesítette. A pénzügyi intézmény végrehajtásban való közreműködése a Vht.-n alapuló jogszabályi kötelezettség, minden olyan tevékenységért és mulasztásért felelős, amellyel megszegi e törvény szerint reá háruló kötelezettséget. A felperes nem a Vht.-nak megfelelően foganatosította

általa kezelt összegre vezetett végrehajtást, sem

átutalási, sem a tájékoztatási kötelezettségének nem tett eleget, ezért

elsőfokú hatóság jogszerűen kötelezte

átutalni elmulasztott összeg megfizetésére. A felperes keresetében a hatóság határozatának megváltoztatását, illetve hatályon kívül helyezését és fizetési kötelezettségei törlését kérte. Indokolása szerint a bankszámlákon szereplő pénz felett - mint óvadékként lekötött összegek felett -

adós nem bírt rendelkezési joggal, a számlákhoz semmilyen hozzáférése nem volt,

ok a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény /a továbbiakban: Pf.tv./ 21.§ /2/ bekezdése szerinti elkülönített bankszámlának minősültek. A felperes rögzítette keresetében, miszerint adós időről időre megkereste és kérte, hogy

óvadékból egy-egy meghatározott összeget bocsásson a rendelkezésére annak érdekében, hogy harmadik személyek felé fennálló tartozásait teljesíteni tudja.

alperes által hivatkozott, a kérdéses számlákat érintő terhelések tehát nem

adós által benyújtott átutalási megbízásokon, illetve

ok automatikus teljesítésén alapultak, hanem a számlatulajdonos eseti kérésein, amelyek teljesítése a felperes kizárólagos döntése volt.

adóhatóság átutalási megbízásait

érintett bankszámlák óvadéki, illetve biztosítéki jellege miatt nem teljesítette.

Art. 153

.§-ában foglaltak alapján nincs jelentősége a fizetési kötelezettség megállapítása szempontjából annak, hogy a hitelintézet teljesíti-e

adóhatóság irányába a Vht. 82/A.§ /4/ bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettségét. A Vht. 79/D.§ akként rendelkezik, hogy a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt,

adóst megillető, de szabad rendelkezése alól kikerült - ügyleti biztosíték céljára elkülönítve kezelt pénzösszeg csak e meghatározott céllal összefüggő, illetve e meghatározott ügyletből eredő követelések fejében vonható végrehajtás alá. A hatósági átutalási megbízásokkal érintett bankszámlákon kezelt pénzösszegek megfeleltek a Vht. 79/D.§ /1/ bekezdés szerinti feltételeknek, mivel a pénzösszegeket a bank kezelte, ügyleti biztosíték céljára elkülönítetten,

ok

adóst illették meg, de a rendelkezése alól kikerültek.

elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint

óvadéki szerződés jellege tekintetében /Ptk. 270.§ /1/-/2/ bekezdések/ nem foglalt állást, mivel nem polgári bíróságként vizsgálta a felperes és

adós közötti szerződést. Álláspontja szerint a Vht. 79/A.§-ában foglalt általános szabállyal szemben a Vht. 79./D.§-ában foglalt szűkítő feltétel jelen esetben nem alkalmazható. Nem volt konkrétan ugyanis megállapítható

, hogy a felperes által kezelt,

adós tulajdonát képező számlákon szereplő összegek kikerültek

adós rendelkezése alól, mivel a felperes jóváhagyásával, de

ok felett

adós közvetve tudott rendelkezni,

okról utalás történt.

elsőfokú bíróság rögzítette, hogy

ügy befejező tárgyalásán kiderült: a felperes

on állítása, miszerint más pénzforgalmi számlák is léteztek

adósnál, megalapozatlan volt, mivel a csatolt cégkivonat elemzése alapján megállapítást nyert, hogy

adós a tárgyidőszakban kizárólag a felperes által vezetett óvadéki szerződéssel érintett számlákkal rendelkezett. A felperes ügyfele:

adós pedig a felperes jóváhagyásával a pénzforgalmát ezekről a számlákról bonyolította. Helytálló

adóhatóság

on megállapítása is, hogy felperes a Vht. 82/A.§ /4/ bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettséget megsértette,

adós házipénztára tekintetében pedig állításait a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./ 164.§-ában foglalt bizonyítási kötelezettsége ellenére nem bizonyította. A felperes felülvizsgálati kérelmében

ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését, illetve

elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Lényegében megismételte és fenntartotta a keresetében foglaltakat, álláspontja szerint

elsőfokú bíróság a Vht. és

Art. alkalmazott jogszabályai téves értelmezésével és alkalmazásával hozta meg határozatát.

alperes érdemi ellenkérelmében

ítélet hatályában fenntartását kérte. A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

Art. 14

.§-a szabályozza

adókötelezettségeket,

adózó

/1/ bekezdés d) pontja értelmében köteles (egyebek között) adófizetésre és adóelőleg fizetésére.

adós-Kft. fizetési kötelezettségét nem teljesítette, ezért

adóhatóság végrehajtásra kényszerült. A végrehajtási eljárás szabályait

Art. a VII. fejezetben részletesen tartalmazza, meghatározva a 144.§-ban, hogy a végrehajtást

adóhatóság folytatja le, a végrehajtási eljárásban

egyes végrehajtási cselekmények foganatosításakor a Vht. rendelkezéseit alkalmazva. A Vht. 79/A.§ /1/ bekezdése értelmében a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt,

adóst megillető pénzösszeg teljes összegben végrehajtás alá vonható.

adóhatóság a Vht. 79/A.§ /1/ bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján

adós-Kft. adótartózásának végrehajtása érdekében a Vht. 82/A.§-ban foglaltak szerint járt el,

/1/ bekezdés ugyanis akként rendelkezik, hogy a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt,

adós rendelkezése alatt álló összeg végrehajtás alá vonása iránt a végrehajtó a végrehajtói letéti számla javára benyújtott hatósági átutalási megbízással intézkedik.

Art. 82

/A.§ /1/ bekezdés második mondata és

Art. 152

.§ /1/ bekezdése tartalmában megegyezik abban, hogy a fizetési számlát vezető pénzforgalmi szolgáltató

adóhatóság hatósági átutalási megbízását köteles teljesíteni. A felperes e törvényes kötelezettségét nem teljesítette, és miután

adóhatóság

Art. 153

.§-a alkalmazásával határozattal kötelezte a felperest - a levonni, átutalni, megfizetni elmulasztott összeg erejéig -

adótartozás megfizetésére,

t adta elő, hogy

adós általa vezetett számlái óvadéki számlák,

okra befolyt összegek a banki követelések biztosítékául szolgáló óvadékok, így a Vht. 79/D.§ /1/ bekezdése alapján a hatóság átutalási megbízásait

érintett bankszámlák óvadéki jellege miatt nem teljesíthette. A Vht. felperes által hivatkozott 79/D.§ /1/ bekezdése akként rendelkezik, hogy a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt,

adóst megillető, de szabad rendelkezése alól kikerült - ügyleti biztosíték céljára elkülönítve kezelt - pénzösszeg csak e meghatározott céllal összefüggő, illetve e meghatározott ügyletből eredő követelések fejében vonható végrehajtás alá. A Kúria egyet értett

alperessel és

elsőfokú bírósággal abban, hogy

adós-Kft. felperes által vezetett számláinak működtetése nem felelt meg a Vht. 79/D.§ /1/ bekezdésében foglaltaknak, így arra a felperes törvénysértő mulasztása kimentését nem alapíthatja. A felperes ugyanis

adóssal megegyezve, a számláiról nem

ügyleti biztosíték céljával összefüggően teljesített kifizetéseket, így például a közigazgatási iratok között lévő, a felperes és

adós-Kft. közötti folyamatos kapcsolattartás alapján áram, gázpalack, sörcsap, 2 db szállás közvetítői jutaléka, bérek, háttérzene szolgáltatás, kábel tv, internet, vagyon biztosítás díjak/ellenértékek megfizetésére. A felperes alaptalanul hivatkozott a Pf.tv. 21.§ /2/ bekezdésére, ugyanis e törvényhely szerint is a meghatározott célból elkülönített, a számlatulajdonos szabad rendelkezése alól kikerült pénzeszközök

elkülönítés tartama alatt csak a meghatározott célra használhatók fel.

adóhatóság arra is helytállóan mutatott rá, hogy felperes a törvénysértő mulasztása mellett eljárása során megsértette a Vht. 82./A.§ /4/ bekezdésében foglaltakat is, ugyanis a megbízás nem teljesítésének okát (

a 79/D.§-ban foglaltakba ütközne), a bank haladéktalanul köteles közölni a végrehajtóval. A Vht. 82./A.§ /4/ bekezdésének megsértése folyamatos volt a bank részéről

adóhatósági átutalási megbízások kibocsátása és nem teljesítése alatt, amelyet nem befolyásol

, hogy utóbb a jogerős ítélet állapította meg

t, hogy felperes a Vht. 79/D.§-ára alaptalanul hivatkozott.

elsőfokú bíróság a Pp. 164.§ /1/ bekezdése alapján felperesnek

adós házipénztárával kapcsolatos, bizonyítékok nélküli előadását, mint bizonyítatlan keresetrészt jogszerűen utasította el. A per első tárgyalásán pedig teljes körűen tájékoztatta a feleket a bizonyítási teher körében, így felperes a Pp. 3.§ /3/ bekezdésének sérelmére alaptalanul hivatkozott. Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275.§-ának /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Kúria a felperest a Pp. 270.§-ának /1/ bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78.§-ának /1/ bekezdése alapján kötelezte

alperes felülvizsgálati perköltsége megfizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről és mértékéről a Kúria

illetékekről szóló

  1. évi XCIII. törvény 50.§-ának /1/ bekezdése, a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986./VI.26./ IM rendelet 13.§-ának /2/ bekezdése alapján rendelkezett. Budapest,
  2. május
  3. Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Magdolna sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.